Sanei

Az elkövetkezendő napok teljesen átlagosan teltek. A fiúk be voltak táblázva, úgyhogy Nono nagyon elfoglalt volt velük együtt. Én hol vele tartottam, hol egyedül mászkáltam a környéken megpróbálva elfoglaltságot találni magamnak. Egyik este moziba mentem Chanyeollal, aki kitalálta, hogy ez jár neki, mert napokig le se tojtam. Belementem, hiszen nagyon élvezem a vele töltött időt, valamint gyötört a lelkiismeret-furdalás. A film alatt, amikor éppen nem egymást dobáltuk popcornnal, rádöbbentem, hogy nem okoz nekem gondot a koreai nyelv megértése. Erre nem is értem miért ilyen későn jöttem rá. Folyékonyan beszéltem, gondolkodtam és egy percig sem hezitáltam, hogy vajon mit is mondhattak nekem. Büszke voltam erre, hisz ilyenkor derül mi, hogy nem volt időpocsékolás órákig ülnöm az előadóban.

Szöulban megkezdett második teljes hetem péntekén Baekhyunnal töltöttem a napot. Ennek az oka Nono meglepetés születésnapi bulijának előkészületei voltak. Az ötlet az volt, hogy Xiumin és Chen elviszik a Han-folyóhoz, és egész napra lefoglalják, majd csak hét órára hozzák a kollégiumhoz, ahol már minden készen fog állni a fogadására.

Suho, Kai, Sehun és Lay partikellékeket vásároltak és egész nap a házat díszítették, mert medencés bulira készültünk.

A torta sütés és az „ünnepi" vacsora elkészítése D.O-ra és Chanyeolra maradt, akik önként vállalkoztak erre a feladatra.

Én Baekhyunnal mászkáltam a városban, hogy megtaláljuk a tökéletes ajándékot Nono számára. Már legalább tíz boltot bejártunk, amikor úgy döntöttünk, hogy tartunk egy gyors bubi tea szünetet.

- Semmi ötletem sincs. – nyögött fel Baekhyun eldőlve a padon, amire leültünk pihenni. – Mi ketten ismerjük őt a világon a legjobban, de egyikőnknek sincs egy épkézláb ötlete.

- Ez elég szomorú. – ittam bele a teámba csalódottan. – Viszont, te töltötted vele az elmúlt éveket. Neked kellene, jobban tudnod mire vágyik.

- Azt megadom én neki minden lehetséges alkalommal. – húzogatta a szemöldökét, mire meglöktem a vállát. – Tényleg, ha már itt tartunk...

- Nem tartunk itt. – ráztam meg a fejemet félve a témától, amit fel akart hozni. Baekhyun könyökével az asztalra támaszkodott, állát a tenyerébe temette és még azt is éreztem vele szemben ülve, hogy elkezdi a lábát lóbálni.

- Mi van köztetek Kaijal? – kérdezett rá kerek perec, amitől félrenyeltem a teámat és köhögni kezdtem. Letettem a műanyag poharat az asztalra és a mellkasomat ütögetve próbáltam abbahagyni a fuldokolást. Köszönöm, Baek, igazán hálás vagyok neked.

- Póló! – mondtam két köhögés között, amit Baekhyun egy furcsa nézéssel fogadott. – Csináltassunk neki egy pólót!

- Milyen pólót? Kainak? Sanei-ya jól vagy? – tette a tenyerét a homlokomra, mintha lázas lennék.

- Nem te, hülye! Nononak. Emlékszel a képre, amin mindannyian rajta vagyunk? – kezdtem magyarázni a tökéletes ötletemet.

- Igen, azt, amelyiket szerdán a koncert előtt csináltattunk az öltözőben. – bólintott. – Mi van vele?

- Nyomtassuk rá egy pólóra, és aztán mindenki aláírhatja valami kedves üzenettel a hátulját. – fellelkesedve kezdtem a telefonomon kutatni a kép után.

- Sanei-ya te egy zseni vagy. – ámult el Baekhyun. – Nekem sosem jutott volna eszembe.

Vigyorogva kikerestem a nyomtatandót és már indulhattunk is keresni egy üzletet, ahol hamar nyélbe ütik nekünk a dolgot. Egy órán belül a kezünkben tartottuk a ruhadarabot, aminek az elején ott virított az a bugyuta kép, amin egy ember sem volt hajlandó komolyan viselkedni. Van, aki a földön fetreng, vagy a széken áll. Egymást lökdössük rajta és lerí mindenki arcáról a boldogság. Tökéletes kép volt a csapatunkról.

Másfél órával, Nono megbeszélt érkezése előtt estünk a kollégiumba, ahol már minden majdnem készen állt a szülinaposra.

A hátsó udvar volt feldíszítve égősorokkal, lufikkal girlandokkal és egy hatalmas „Boldog 24. születésnapot, Dongsaeng!" felirattal, amit direkt Nononak csináltattak.

Gyönyörű volt minden, amitől egy könnycsepp szökkent a szemembe. Nono szörnyen boldog lesz. Nekem pedig a világon a legjobb dolog volt, hogy mellette lehetek, amikor megkapja ezt az ajándékot. És most nem a pólóra gondolok, hanem az egész szervezkedésre, amit Baekhyun egy hete titokban csinált. Nononak ez sokkal többet fog jelenteni bárminél.

Szépfiú elmagyarázta a fiúknak, hogy mit is szimbolizál pontosan Nono ajándéka. Szuper jó ötletnek találták és azonnal a kezükbe is ragadták a textilfilcet, hogy mindenféle aranyos üzenetet írhassanak a pólóra.

Töltöttem magamnak egy pohár gyümölcslevet, amikor két kéz kulcsolódott a derekam köré és húzott közelebb egy felsőtesthez. Mosolyogva simultam bele ismeretlenem ölelésébe, aki óvatosan kifésülte a hajamat a nyakamból és csókot nyomott oda.

- Hiányoztál ma. – suttogta a fülembe. Kirázott a hideg a hangjától. Megfordultam, hogy a szemébe nézhessek. Visszaraktam a poharat az asztalra és átkaroltam a nyakát.

- Te is nekem. – hajoltam közelebb hozzá és egy puszit leheltem az arcára. Egyre jobban vágytam rá, hogy megcsókoljam. Minden egyes érintésünk vagy bármilyen testi kontaktusunk után nőtt bennem valami. Hülye vészjelző! Kapcsold már ki magad az istenért! – Gyönyörű lett minden. Elépesztőek vagytok. – néztem át a válla felett, megcsodálva kezük munkáját, azonban Kai le sem vette a szemét rólam.

- Nálad semmi nem gyönyörűbb. – simított végig arccsontomon ott felejtve a kezeit. – Alig várom, hogy holnap táncoljunk.

- Ma is táncolhatunk. Tudod ez egy buli. – húzódtam közelebb hozzá, mert kezdett zavarni az a néhány centi, ami elválasztott tőle.

- De holnap kettesben lehetek veled. – csúsztatta le szabad karját a derekamra. – Ma meg bárki elvehet tőlem.

- Akkor ne engedd meg nekik. – kacsintottam rá kibontakozva a kis mennyországunkból. Szomorúan engedett el. – Megyek, át kell öltöznöm.

- Segítsek? – kérdezte pimaszul, de csak rosszallóan a fejemet rázva ott hagytam.

A nappaliból felvettem a táskámat, ami tartalmazta a fürdőruhámat, egy lenge nyári ruhát és a strand papucsomat. A fürdőszobában átvedlettem és két copfba fogva a hajamat visszasiettem az udvarra.

Hét óra előtt néhány perccel Baekhyun jelzett, hogy nemsokára megérkeznek, úgyhogy a helyünkre siettünk. Hallottuk a lépteketet és, amikor nyílt a tolóajtó az udvar felől, felugrottunk és egyszerre ordítottuk, hogy „Meglepetés!"

Nono, abban a szent másodpercben elsírta magát és hitetlenkedve a fejét rázta.

- Annyira tudtam, hogy készültök valamire. – törölgette az örömkönnyeit. – Nagyon szeretlek titeket!

Baekhyun ölelte magához először és egy apró csókot nyomott az ajkaira, ami pont, annyira volt rövid, hogy egy másodpercre nem néztél oda, lemaradtál róla.

Sorban mindenki felköszöntette a lányt. Én léptem oda hozzá utoljára és olyan hosszan szorongattam, hogy félő volt, megfullad.

- Sanei. – nyöszörögte a vállamba. – Nem hiszem el, hogy ez velem történik.

- Pedig hidd csak el, drágám. – engedtem el egy pillanatra. – Megérdemled, azt, amit kapsz nap, mint nap. Rengeteget tettél értük, ők meg valahogy így akarják ezt meghálálni neked.

- Azért hét évvel ezelőtt kiröhögtelek volna, ha közlöd velem, hogy a huszonnegyedik születésnapomra valóra válik az álmom. – futott át egy vidám mosoly az arcán.

- Ne aggódj, Noncsi. Nekem se fordult volna meg a fejemben semmi azok közül, amiket jelenleg megélünk. – karoltam át nevetve a vállát. – De ez a nap csakis a tiéd!

Az este további része fantasztikusan sikerült. Előkerült néhány üveg alkohol, amit csak óvatosan iszogatott mindenki, mert tudták, hogy másnap délben tévés szereplésük lesz. Csakhogy meg akarták adni Nono ünneplésének a módját.

Egyébként miután Baek aláíratta a pólót Chennel és Xiuminnal is, végre átadhattuk neki. Nono, annyira örült neki, hogy újra elsírta magát. Azt mondta fel is venné, de nem akarja, hogy vizes legyen.

Chanyeol felelt a zenéért és rettenet jó mixeket rakott be a szórakoztatásunkért. Az estéből nem maradhatott ki a medencébe placcs sem, amit Baekhyun és Chen előszeretettel játszottak. Szépen sorban beledobtak mindenkit a medencébe, majd végül ők is beugrottak, nehogy már kimaradjanak a jóból.

Életem egyik legjobb estéje volt Nono huszonnegyedik születésnapja. Főleg azután, miután kitalálták, hogy karaokézzunk.

Én csak csendben figyeltem, ahogy együtt óbégatják kicsit becsiccsentve a saját dalaikat és büszkék magukra, amikor maximális pontot érnek el. Előkerültek más-más előadók is és végül sikerült rávenniük, hogy én is csatlakozzak hozzájuk.

Baekhyun ajánlására eltáncoltuk a hármas táncunkat a medencében, amit Sehun levideózott és visszanézve nagyon sokat nevettünk rajta.

A hajnali órákban a lábamat a klóros vízbe lógatva azt gondoltam, hogy otthon érzem magam. Életem legjobb döntése volt, hogy idejöttem.

De vajon ezt Lóri is így gondolta, otthon?

Sziasztok drágák!

Tudom, hogy egy időre eltűntem a köztudomás elől, de nem akartam, addig posztolni, amíg be nem fejeztem a teljes történet írását, és hát most hivatalosan is kijelentem, hogy befejeztem. 47 fejezet lett plusz prológus és epilógus, valamint három rövidke one shot. Kárpótlásul akartam most nektek ezt a tíz fejezetet feltölteni, valamit felmerült bennem egy kérdés, hogy mit szeretnétek. Töltsem fel az egész történtet egyben vagy maradjunk a heti két résznél kedden és szombaton? Mit gondoltok?

Remélem élveztétek ezeket a fejezeteket, és várom a kis véleményeiteket. 

Puszi mindenkinek: Szeszih