Sanei

- Szóval ma egy SMTOWN megjelenése lesz az Exonak? – a csípőmmel megtámasztva a konyhapultot figyeltem, ahogy Nono a rizsfőzőt próbálta bekapcsolni kisebb, nagyobb sikerrel.

- Igen, de nem csak nekik, hanem más SM bandáknak is. – Nono hangján éreztem, hogy kicsit sem nyugodt. Ez nyilván, annak volt köszönhető, hogy tudta, találkozni fog ma Baekhyun ex barátnőjével, akaratán kívül. – Miért nem tudom ezt bekapcsolni! – csapott idegesen a rizsfőző tetejére, amikor már harmadik próbálkozásra sem kezdett főni.

- Talán, mert nincs bedugva. – nyúltam át fölötte és bedugtam a vezetéket a konnektorba.

- Ne haragudj, Sanei. – rázta a fejét továbbra is ingerülten. – De a hátam közepére sem kívánom ezt a mai napot! Fél kettőre oda kell mennem, mert négykor lesz egy számuk, utána hatkor, utána fél nyolckor. A köztes időben meg bámulhatom a képernyőkön Taeyeon tökéletes babapopsi bőrét, és hallgathatom angyali hangját, úgyhogy ma az önbizalmamat eltemethetem.

Az arcát dörzsölgetve nyugtatgatta magát. Én is biztosan ilyen pocsékul éreztem volna magam a helyében, ha úgy kellett volna találkoznom a barátom exével, hogy nem vagyunk hivatalosan együtt.

Mert Nonot jobban zavarta, hogy Baekhyun nem foghatta meg nyílvánosan a kezét, vagy csókolhatta meg, amikor csak akarta. És én ezt nagyon jól tudtam. Bátran szembe nézett volna a világhírű idollal, ha mindenki tudott volna, arról, hogy kapcsolatban vannak az Exo szépfiújával.

- Nem kell vele úgysem beszélned. – mondtam gyanútlanul. – Ha meg ő fog szerepelni éppen, akkor csak kinyomod szépen a hangosítást az öltözőben.

Nono kicsit megkönnyebbülten mosolyodott el, majd kiskutya szemekkel fordult felém.

- Gyere velem. – kérlelt aranyos hangra váltva. – Ha ott lennél velem ma, könnyebben venném az akadályokat. Kérlek, Sanei! Nagyon fontos lenne.

- Bárcsak mondhatnám, hogy más programom van. – csettintettem csalódottan, mert sajnos nem nagyon akadt olyan elfoglaltságom, amit felhozhattam volna kifogásként.

- De nincs, ami azt jelenti, velem kell jönnöd! – csapta össze a kezét vidáman. Miért kell ennyire jó barátnőnek lennem?

Betartva az ígéretemet, vele tartottam az SM épületébe, ami nem kis meglepetést okozott a fiúknak, akik nem számítottak rá, hogy ma is találkozni fogunk. Na, persze emiatt kaptam egy hatalmas csoportos ölelést, aminek a kellős közepén majdnem megfulladtam, de azért örültem neki.

- Jó, hogy itt vagy. – ölelgetett meg külön Chanyeol, miután kiszabadultam a tömegből.

- Nem önszántamból jöttem. – vallottam be zavartan. – Nono kényszerített.

- Nem igaz! – kiáltotta oda Nono pimaszul az öltöző másik végéből, ahol éppen előkészítette a felszerelését. – Könyörgött, hogy jöhessen. Nem bír ki egy napot sem nélkületek.

- Aljas rágalom! – tettettem felháborodást, holott nagyon is jól szórakoztam legbelül. Chanyeol is kacagva hallgatta a kis eszmecserénket. Mosolyogva néztem rá, mert imádtam, ha láttam az édes kis vigyorát. – Jó bevallom, nem tudok élni nélküled. – úgy tettem, mintha valami bugyuta drámába kerültünk volna.

- Mindig is tudtam, Sanei-ya! – vette fel a fonalat egy pillanat alatt Chanyeol is. A kezébe vette az enyémet és lovagiasan meghajolva egy apró csókot nyomott rá. – De be kell, valljam, az életemet te tetted teljessé.

A szívemhez kaptam szabadon maradt kezemet és vártam néhány másodpercet mielőtt kiszakadt belőlem a nevetést, csak úgy, mint a színjátszó társamból.

A kanapén ülő srácok, akik végig nézték a jelenetünket, hozzánk hasonlóan fetrengtek a röhögéstől, habár Kai arcán nem láttam, hogy valóban fesztelenül érezné magát. Ugye nem gondolja, hogy Chanyeol vagy én egy percig is komolyan gondoltuk az előző kis jelenetet?

Nono rendet teremtve a bandatagok között megkezdte a munkáját és megint csak ámulva kellett tapasztalnom, hogy mennyire profin dolgozik. Egy óra alatt sikerült hét fiúnak tökéletes sminket varázsolnia az arcukra, de azért azzal az utasítással engedte őket át a fodrászhoz és az öltöztetőkhez, hogy még a színpadra állás előtt végez rajtuk egy utolsó simítást.

Kai és Baekhyun maradt velünk az öltözőben, miután a másik hét srácon végzett. Éppen az utolsó simításokat végezte Baekhyun hibátlan arcán, amikor kopogtattak az ajtón és megkezdődött az, amit lehet jobb lett volna elkerülni.

Az egész jelenetet a kanapéról néztem végig a mellettem ülő Kaijal, aki még smink nélkül várt a sorára.

Az ajtón nem más lépett be, mint Nono aktuális legfőbb ellensége, avagy Taeyeon személyes. Amint megláttam a világos barna hajú idol lányt, nem hittem a szememnek. Ennek mégis mennyi esélye volt, hogy be fog jönni az Exo öltözőjébe? Be kell valljam gimnazista koromban rajongtam az SNSD munkásságáért, és akkoriban Taeyeon volt a példaképem, így egy kicsit nehezemre esett utáni őt. De persze utáltam, mert a legjobb barátnőm barátjának a volt barátnője volt.

- Sziasztok. – integetett aranyos mosollyal a száján. Óvatosan Nonora sandítottam és láttam rajta, hogy remeg a keze és majdnem kiesett az ecset a kezéből.

- Szia. – erőltetett egy vigyort ő is magára. – Mi járatban vagy itt?

Baekhyun is nyitotta volna a száját, hogy köszönjön a lánynak, de Nono olyan erősen szoríthatta a vállát szemmel láthatólag, hogy csak intett egyet felé. Kai és én inkább csendben meghúztuk magunkat tudván, hogy ez a hármójuk vitája lesz.

- A buta sminkeslányok elúsztak a készületekben, és akit hozzám osztottak be, nem fog tudni engem időben kisminkelni. – csalódottan mesélte el a szomorú történetét én meg éreztem, még néhány méterről is, hogy Nono lassan felrobban.

- És miben lehetünk mi a segítségedre? – Nono a könyökével támaszkodott meg Baekhyun vállán, megfeledkezve, arról, hogy ő nem egy asztal, hanem egy ember. Látszólag, azonban a fiúnak nem nagyon volt ellenvetése, mert valahogy képtelen volt megszólalni. Megértettem, mind megértettük. Valóban kellemetlen szituáció volt, még kívülről is.

- Mivel tudom, hogy te vagy az Exo állandó sminkese, gondoltam, hogyha befejezted a fiúkat, engem is valahogy sorra keríthetnél. – vázolta fel a szerinte remek ötletet, de ez tényleg csak neki volt remek.

Kínosan lesütött szemmel fúrtam bele az arcomat Kai vállába, aki hasonlóan kezdte bámulni a földet. Hamarosan csaj fighting lesz!

- Tae, figyelj, Nono nem sminkelhet rajtunk kívül mást. – próbálta menteni a menthetőt Baekhyun, de azzal, hogy nem mondta ki volt barátnője teljes nevét, elvesztett egy játszmát, ami még el sem kezdődött. – Lehet keresned kéne...

- Megcsinálom. – mondta Nono a világ legműbb vigyorával, amiről csak én tudtam, hogy nem igazi. – Előbb még Kait kell kisminkelnem, de utána téged is szívesen kikenlek.

- Úristen, köszönöm, Nono! Te vagy a legjobb! – hálálkodott azonnal Taeyeon. – Baekhyun állandóan arról beszél, hogy mennyire, de mennyire király, hogy te vagy a sminkesük.

Nono lassított felvételben fordult az említett személy felé, akin láttam, hogy most valóban elkezdett azért imádkozni, hogy megnyíljon alatta a föld.

- Milyen érdekes. – szívta fel magát Nono. – Nekem sosem mesélt még rólad.

Auch. Taeyeon kicsit döbbenten pislogott, de utána a vállát megvonva leült a Kai melletti üres helyre, amikor megpillantott engem.

- Szia. Taeyeon vagyok. – mutatkozott be udvariasan, én meg hirtelen szerettem volna Baekhyunnal együtt eltűnni innen. – Te ki vagy?

- Sanei vagyok. – ennél több nem jött ki a számon, mert nem akartam a legjobb barátnőmet még jobban felidegesíteni. – Én vagyok Nono...

- Gyakornoka. – vágott a szavamba Kai. – Nono gyakornoka. Most fog végezni a sminkes iskolában. Még kezdő, úgyhogy csak szemlélőként van ma itt.

- Pontosan. – bólogattam vadul, rádöbbenve, hogy nem mondhatom, hogy a barátnője vagyok, aki időnként belóg ide teljesen ingyen.

- Hát, akkor sok sikert a szakmádhoz. Lehet egyszer te is olyan profi leszel majd, mint Nono. – kacsintott Nono felé, aki gúnyosan visszanevetett felé.

Amíg Nono elkészítette Kai sminkjét, az egész szobára kínos csend telepedett. Nono a munkájába temetkezett, Kai csendben tűrte, Taeyeon mit sem tudva várt a sorára, én pedig jobbnak láttam, ha nem kérdezőködök. A legzavaróbb az volt, hogy a mindig beszédes és jókedvű Baekhyun is némán ült a lehető legmesszebb volt barátnőjétől és Nonotól. Tudta, hogy még hátra van egy kényelmetlen veszekedése Nonoval, ezért sem akart magának még több bajt okozni. Próbálta

felvenni velem a szemkontaktust azt kérdezve tekintetével, hogy most mégis mi legyen, de én csak óvatosan megráztam a fejemet. Megérthette, mert tényleg csendben maradt.

Kai tökéletes sminkkel ült vissza mellém a kanapéra. Eszében sem volt, addig elindulni a fodrászhoz, amíg meg nem tudta mi lesz a történet vége. Igaza volt, én is kíváncsi voltam.

Nono összeszorított fogakkal kezdett el Taeyeon arcán dolgozni. Láttam rajta, hogy bármikor készen állna rá, hogy egy óvatlan mozdulattal kárt tegyen a lányban.

- Azért kérlek, ne szúrd ki a szemét! – mosolyogva szólaltam meg magyarul, hogy senki ne érthesse mit mondtam, de azt higgyék, hogy valami kedves, aranyos dolgot.

- Mindjárt lenyomom a torkán a teljes ecsetkészletemet, ami száz darabból áll! – válaszolta ő is hasonló arcot vágva, mint én szintén csak magyarul, így remélve, hogy a bent tartózkodóknak nem esik le a taktus.

Senki nem tette szóvá, hogy egy másik nyelven beszéltünk. Továbbra is vágni lehetett a feszültséget a szobában.

- Készen is vagy. Megfelel? – állt arrébb Nono, hogy Taeyeon megnézhesse magát a tükörben. A lány némi megfigyelés után felpattant a székről és megölelgette Nonot, aki csak megveregette az idol vállát, mert ennél több kedvesség nem jött ki belőle.

- Nagyon hálás vagyok neked, Nono! Te vagy ennek a cégnek a legjobb sminkese! – tapsolt elégedetten Taeyeon még egy pillantást vetve a tükörképére. – Jól tettétek, hogy lecsaptatok rá. Ő egy kincs. – mondta Baekhyunnak és Kainak.

- Valóban az. – Baekhyun ismét csak szerette volna menteni a helyzetét, de Nono szúrós pillantása után, ismét összehúzta magát.

- Még egyszer köszönöm, Nono. – elindult az ajtó felé, ahonnan visszafordulva mondott még valamit, ami után Nono teljesen jogosan akadt ki. – Majd még beszélünk. – mondta. Baekhyunnak.

A srác aprót bólintott és egy kő esett le a szívéről, amikor a lány elhagyta az öltözőt. Pár másodpercnyi hatásszünet után robbant a bomba, ami már lassan fél órája ketyegett odabent.

- Mondd csak kedves Byun Baekhyun. – tért a tárgyra azonnal Nono, nem engedve, hogy elmenekülhessen a felelősségei elől. – Milyen sűrűn beszélsz te ezzel a csodálatos hölggyel?

- Nem sűrűn. – tagadta azonnal Baek, tovább rontva a helyzeten. – Havonta egyszer, talán kétszer. Megeshet, hogy háromszor.

- Igen? – csapta össze két tenyerét Nono most már teljesen bepipulva. – Akkor beszélgess vele tovább, nyugodtan a hátam mögött egyszer, kétszer, háromszor, vagy ahányszor csak akarsz. De azt várhatod, hogy én ezek után szóba álljak veled.

- Nono, ne csináld már... - Baekhyun próbált barátnője keze után kapni, aki vég szava után kiment az ajtón és hangosan becsapta az idol orra előtt. – A fenébe!

Megköszörülve a torkomat feljebb ültem a kanapén.

- Figyelj, oppa. Ha szereted a barátnőmet, most szépen fogod magad és utána mész, mert várja. – adtam ki neki az utasítást, remélve, hogy így fog cselekedni.

Baek biccentett egyet és se szó, se beszéd Nono után eredt.

Megkönnyebbülten dőltem újra hátra és pillantottam Kaira. Ő rám mosolygott és egy pillanatra elvesztünk egymás szemében.

Mi is lehetnénk ilyenek egyszer?