Sanei

Fáradtan, de végtelenül boldogan ébredtem fel a koncert utáni nap reggelén. Tegnap kiderült számomra, hogy egy Exo koncertet a backstageből is legalább, annyira lehet élvezni, mint a tömegből. Ráadásul a szünetben az adrenalintól fűtött idolok izgatottan érkeztek meg hozzánk hátra. Amíg átöltöztek, és Nono frissítette a sminkjüket, mindegyikőjük egymás szavába vágva érdeklődött, hogy, hogy tetszik nekem a koncert. Nem tudtam letagadni, hogy teljesen előhozták belőlem a fangirlt, ami miatt kaptam egy hatalmas röhögést ajándékba.

Az elmaradhatatlan kávémmal a kezemben kimentem Nono erkélynek nem igazán titulálható kis kilépőjére. Nem akartam még őt felébreszteni, mert tegnap nagyon lefárasztotta magát.

A kilátásom pont az utcafrontra esett, úgyhogy figyeltem a kutyasétáltató embereket, vagy éppen a még ilyenkor is munkába igyekvőket.

Szerettem ezeket a pillanatnyi boldogság érzeteket, amiket ritkán érezhettem. Ilyen volt a tökéletes reggeli kávé is számomra. Vagyis jobban mondva, amikor teljesen kiélvezhettem és nem sietve kellett felhörpintenem.

Azt beszéltük meg előző este a többiekkel, hogy olyan egy óra fele idejönnek a fiúk, akik elkísérnek bennünket és majd út közben kitaláljuk a célunkat. Akárhogy is számoltam, addig még volt egy pár óránk ezért nem siettem el a kávém elfogyasztását.

Miután végeztem vele, elmosogattam a bögrémet és úgy döntöttem letusolok, még Nono ébredése előtt. A zuhany alatt állva akaratlanul is beugrott a tegnapi napnak azon pillanata, amikor Kai egy óriás puszival jutalmazott meg engem. Ártatlan volt az egész, nem? Csak azért adta, amiért Nononak is mindig adnak, igaz? Engem is dongsaengnak tartanak, ugye?

A vízsugár alatt ért a felismerés, miszerint, Kai nem tarthat engem a kishúgának. Mert, ha annak tartana, nem próbált volna megcsókolni. Nem ajánlotta volna fel a táncórákat és nem próbálna velem folyamatosan flörtölni.

Fájdalmasan nyögve zártam el a vizet és tekertem magam köré egy törölközőt. Amikor ő a közelemben volt a szívem hangos ütemben vert, a térdeim remegtek és rajta kívül senki nem létezett számomra. De folyamatosan eszembe jutott Lóri is, akivel napok óta egy szót sem váltottam, és, ami a legszomorúbb az egészben, hogy nem is akartam.

A világon mindennél szemetebb dolognak tartottam egy üzenetben való szakítást. Egyáltalán, hogy fordulhat meg ez a fejemben? Lehet csak félre értelmeztem Kai mozdulatait és igazából nem is érez irántam semmit, én meg képes lennék miatta eldobni a lassan hat éves kapcsolatomat? Na, nem! Azért jöttem ide, hogy kiszellőztessem a fejemet, nem pedig azért, hogy össze szűrjem a levet Kaijal.

A tükörbe nézve azonban rádöbbentem, hogy nagyon is szerettem volna össze szűrni vele a levet. Ki kell derítenem, hogy érez-e valamit irántam. Ugyanis én kezdtem legkevésbé sem barátként gondolni rá.

Nono kócos hajjal és összegyűrődött pizsamában ült le velem szembe fél egykor. Igen, képes volt kivételesen ilyen sokáig alukálni.

- Ránéztél az órára, unnie? - kérdeztem somolyogva. Nono ásítva megrázta a fejét és lassan a konyhafalon levő faliórára sandított.

- Ó, basszus! - törölte ki azonnal az álmosságot a szeméből és, mintha ágyúból lőtték volna ki, elrohant készülődni.

Míg Nono egyszerre próbált zuhanyozni és fogat mosni, én felvettem a kiránduláshoz kiválasztott zöld-fehér virágos rövid nadrágos overallomat, amihez egy kényelmes, lapos vajszínű cipőt párosítottam. A hajamat kiengedve hagytam és csak az első tincseket fontam oldalra, amiket egy hullámcsattal rögzítettem. A sminkemet is szolidan csináltam meg, csak szempillaspirált és a kedvenc áfonyás szájfényemet használtam.

Nono néhány perccel a fiúk érkezése előtt készült el, amit egy rövid tapssal jutalmaztam. A kapucsengő megszólalása után, fél percen belül a társasház előtt voltunk. Beszálltunk az elsötétített üvegű kisbuszba és köszöntöttük a benne ülő Baekhyunt, Chanyeolt, Chent és Kait. Csupán ők négyen kísértek el minket, de elmondásuk szerint jöttek volna a többiek is, csak az már igazán feltűnő lett volna.

- Hova megyünk? - érdeklődtem izgatottan. - Ugye nem bevásárló negyedbe?

- Nyugi, oda majd elmentek kettesben. - kacsintott Baekhyun. - Az Incheon tengerpartra megyünk.

- Mi? - döbbentem le teljesen. - Nem hoztam fürdőruhát.

- Nyugi, én elraktam. - legyintett Nono, mire mind az öten meglepve fordultunk felé. - Ismerlek titeket, dilisek. Gondoltam, hogy ebben a melegben a tengerpartra fogtok vinni minket.

- Azért öt év, az öt év. - pacsizott le vele Chanyeol büszkén.

- Na, akkor benne vagytok egy jó kis tengerbe placcsban? - tapsolt örömében Baekhyun. Végül is ki más mondaná, hogy „tengerbe placcs", ha nem ő?

A nem túl hosszú út alatt a carpool karaokét választottuk játéknak, természetesen kizárólag Exo számokkal.

- Na, most leteszteljük hány számunkat ismeritek. - dörzsölte pimaszul a kezét Chen. - Az a lány, aki kevesebb számot ismer fel, az lesz az első, akinek bele kell ugrania a tengerbe!

- Elfogadom a kihívást. - helyezkedtem el kényelmesen az ülésemben, mintha, attól jobban hallanám a zenét.

Chen elindította az első számot a telefonjáról. A második másodperceben Nonoval tökéletesen egyszerre mondtuk, hogy „Monster". A második, harmadik és negyedik szám címe is majdnem, hogy egyszerre tört elő belőlünk, úgyhogy egyelőre teljesen döntetlen volt az állás.

- Na, akkor nehezítünk. Kínai verziók következnek. - ismertette az új szabályokat Chen, mire Nono felhorkantott.

- Kérlek, oppa, a zenei alap, attól még ugyanaz lesz. - forgatta a szemét és úgy tett, mint valami profi fangirl, akinek nem okoz gondot a nyelvváltás.

Azonban ezután már egyre lassabban mondtuk ki a dal címeket, ráadásul én nem ismertem fel kettőt, így végül Nono került ki győztesen, vagyis én ugorhatok először a vízbe. Remek, ez volt minden vágyam.

A tengerhez érve a srácok hirtelen megvadultak és úgy kezdtek viselkedni, mint a kisgyerekek, ami tulajdinképpen még jól is állt nekik. Futkároztak a homokban, berohantak ruhástól a vízbe, egyszóval szimpla hétköznapi Exo képet alkottak.

Egy napernyő alá terítettünk egy hatalmas pokrócot, amit Nono hozott magával, bebizonyítva, hogy ő bizony tényleg felkészült a mai tengerparti látogatásunkra. Velem ellentétben, aki semmit nem hozott szinte, ami egy vízparti naphoz kellhet. Még szerencse, hogy az élet megáldott engem ezzel a lánnyal, aki az én fürdőruhámat és törölközőmet is elpakolta, tudván, hogy én nem fogom.

Szeretnék minden lánynak egy olyan látványt kérvényezni, amiben nekem volt részem, amikor megpillantottam a négy Exo oppát félmeztelenül, egy szál fürdőgatyában. Egytől-egyig tökéletesen festettek. Elég nagy erő feszítésembe került, hogy ne sikítsak fel a látványtól, de úgy vettem észre, hogy ehhez a szépséghez Nononak sem sikerült öt év alatt hozzá szoknia.

- Na, dongsaeng felkészültél a fürdésre? - fordult felém Baekhyun vigyorogva. - Úgy döntöttünk, hogy mi fogunk személyesen bedobni téged, az úgy még viccesebb.

- Csináljuk. - nyomtam a napszemüvegem Nono kezébe és jeleztem a fiúknak, hogy indulhatunk.

A víz széléhez érve felemeltek mind a négyen, én meg úgy éreztem, most már tényleg a mennyben járhatok. Azok a fiúk, akikért odáig voltam kamaszkorom óta, a kezükben tartottak engem. Köszönöm, Istenem! Legjobb vagy.

- 3, 2, 1. - számolt vissza Chanyeol, majd nekifutottak és néhány másodperccel elengedtek engem, bele a kellemes hőmérsékletű tengerbe.

Felrúgtam magam, ami nem volt túl nehéz hiszen maximum a mellemig ért a vízszint. Felemeltem a hüvelykujjamat, ezzel mutatva, hogy királyul vagyok, jöjjenek utánam.

A parton ácsorgó társaság berohant utánam és valahogy így telt a nap további része is. Egymást fröcsköltük, vagy nyomtuk le a víz alá. Felültem Chanyeol nyakába, Nono pedig a Baekhyun nyakába és megpróbáltuk egymást a vízbe lökni. Chanyeol egy óvatlan pillanatban elengedte a lábamat, amitől hátra zuhanatm, úgyhogy Nonoé lett a győzelem.

A következő körben Kai nyakába ültem, Nono a Chenében és így folytattuk a kakas viadalt. Annyira biztonságban éreztem magam Kai karjai között, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy leeshetek. Ezért egy egyszerű mozdulattal sikerült Nonot lelökni Chen válláról.

A vízben való játszás után kifeküdtünk a partra pihenni, de az sem tartott sokáig. Kitaláltuk, hogy bugyuta képeket akarunk csinálni egymásról, ezért elmentünk strand röplabdázni.

Az egyik csapatban volt Nono, Chen és Baekhyun, a másikban voltam én, Kai és Chanyeol. Chen kért az árusoktól labdát, és kezdődhetett a játszma.

- Csakhogy tudjátok, díjnyertes röplabdázóval vagytok egy csapatban. - fényezte magát Nono, amitől hangosan felnevettem.

- Igaza van. Díjnyertesen tud hason csúszni a homokban a labda után. - javítottam ki azonnal, mire kaptam egy kiöltött nyelvet legjobb barátnőmtől.

Elkezdtük a játékot és időnként kiállt valamelyikünk, hogy fotózzon. Éppen Chanyeol volt soron a fotózásban, amikor sikeresen lecsaptam a labdát a háló túl oldalára, amitől vidáman ugrottam Kai nyakába. Megpörgetett a levegőben és visszatéve a földre még néhány másodpercig magához ölelve tartott. A szemébe néztem, próbálva kitalálni most, akkor mi is van.

- Szerva. - zökkentett ki Baekhyun átdobva hozzánk a labdát. Kai ellépett mellőlem és beállt a helyére a szerváláshoz. Chanyeol is visszaállt átadva Nononak a fotós szerepet. Mikor elsétált mellettem mosolyogva rám kacsintott, amiből rájöttem, lett egy ember, aki szurkol, annak, hogy Kai és én összejöjjünk.

Zavartan lesütöttem a szememet. Én is szurkoltam, annak, hogy így történjen.