*Itachi szemszöge*

Vajon mit csinálhat most ? Jó van? Eszik rendesen?

Itachit aggodalmai közül egy éles, mennydörgő hang szakította ki.

- Itachi, gyere ide azonal, vedd le ezt!

- Igenis!

Sasuke alultáplát alakja sejlett fel előttem, miközben a súlyos dobozokat pakoltam egymásra. Muszáj többet dolgoznom, határoztam el magamban, miközben letettem a dobozt és rajta pihentettem a kezeim. Bambán bámultam a hatalmas fadobozt, miközben azt próbáltam megbecsülni, hány  éeletet tesz majd tönkre. Csak egy gyufa kellene és a válasz nemes egyszerűséggel nullára csökkene. 

Hátam egy másiknak simult, miközben az említett testrészem köré finoman két alkar fonódott, s a nyakamba egy fej fúródott, majd nyakhajlatomba egy apró harapást éreztem. Halkan felsóhajtottam, miközben résnyire nyitot szemeimet az idegen testre vezettem.

- Szia, mit szeretnél?

- Mith nehm?- Morogta bele vállamra, mire  halkan elmosolyodtam és kezei között megfordultam. Felnézet rám, majd bele harapott ajkaimba, és kezei segítségével még jobban húzott magához.

- Ita- Shisui-sama, ön mit keres itt, ha szabad kérdeznem- Mondatát még be sem fejeztem mikor hangos ordítás hallotunk az egyes blokkból.

-Rendőrség, nyissák ki az ajtót!

Derekamhoz kaptam ajd mikor Sui elngedet elő vettem fegyverem, majd futottam párom után, aki mint egy őrölt ráncigált maga után az irodájában lévő pánik kijárat felé.

- Uchiha, maga mégis hová megy!?- Érkezet a hangos számonkérő hang- egyik- főnökömtől.

- Maga azzal ne foglalkozzon, ő velem jön! 

- I-igenis- Épenhogy megfordult, máris holtan rogyot össze, hideg tekitetem alig méte be az ellenfelet máris elindult felé egy hideg vasgolyó.

- Gyerem siessünk!

Mint az a későbbiekből kiderült csak én és Shisui éltük túl a razziát. Engem -Sui kérésére- áthelyeztek a Hokage kúriájába, míg őt egy másik üzem irányitásával bízták meg.

- Kicsi varrjúm, kérlek...

- Nem!

- Naa...mi lesz ha következőleg valóban megsérülsz!

- Semmi! Mi lenne Shisui?!- A harag és az ingerültség szinte vibrált körülöttem.

- Kérlek nyugodj meg kicsi varjúm...itt vagyok...te Sasukéért aggódsz én pedig érted, azt szeretném ha a gyermekünknek lenne, legalább egy olyan ember az életében aki tiszteségesen dolgozik . Aki egy biztos pont lenne az életében. Aki nem halhat meg bármelyik pillanatban.

- Értelek Shisui, de...nem hagyhatom, nem hagyhatom, hogy Sasuke az pufi arcu kisöcsém megsérüljön...anya nem képes egyedül ellátni mindenkit, pláne ha figyelembe vesszük Fugaku kiadásait!

- Hülyeség! Nincsen semmi baja!

- Hogy ne lenne!? Te nem láttad őt! 

- Jó, akkor...fogadjuk őt is örökbe...

- Shisui te megőrültél. Először is ahozz anyáéknak árvaházba kéne adniuk Sasut és a paír...

- Vagy akár meg is ölhetnénk őket.

- Shisui!

-  Mi van? Én csupán közöltem egy tényt....

- Tudod mit? Inkább úgy veszem ne mondtál semmit....és ha még a papír munkától el is tekintünk sosem egyezne bele...talán még meg is ölne...

- Akkor ő is meghal...de... mi is történt pontosan? Sosem mondtad el...

*Visszaemlékezés*

Egy téli éjszaka volt az utolsó ott töltött estém. Egy apró meleg test mocorgott mellettem a hajszál vékony takaró alatt. Kezeimmel a vállánál fogva húztam fel magamhoz, egészen addig amíg feje a szívem fölé nem ért.

- Bátyó...akkor, majd elmegyünk az állatkertbe?

- Sasuke...ott lesznek rókák is.

- Akkor ne menjünk.

- Jól van, akkor nem megyünk. 

- Bátyó...fázom.- Markolt bele felsőmbe apró kezeivel.

- Tudom kicsim...nem sokára...minden jobb lesz...

- Tényleg?

- Igen, és soha többé nem fogsz fázni, megígérem.

***

- Bátyó hová mész?

- El. Új családom van.

- Új családod? Mi lesz velünk?

- Nem érdekel. Ezt pedig nagyon jól jegyezd meg Sasuke: Ne keres, ne szeres, ne emlékezz rám. Nem vagytok mások, mint egy sötét folt a múltamban. Kicsi, gyenge Sasuke.