- Jó estét ,mit adhatok?- Nézek fel a pénztár gépből.

- Ühm...egy zöld teát mellé pedig...téged.

- A teát felírtam de én nem szereplek az étlapon, kérem válasszon onnan.

- Akkor csak a tea lesz cica.- Nem kéne tudom, de már megszoktam ezeket a perverz kapuzárási pánikban szenvedő öregembereket.

" Nyomorult vagy, remélem tudod." Tudom Mad,  köszönöm, hogy emlékeztetsz rá.        "Szívesen, máskor is, nyugi."

***

Amikor az utolsó ember is elment kiléptem a pult mögül és az ajtóhoz sétálva, elfordítottam a táblát, ezzel bezárva a boltot. Torkomból egy hatalmas sóhaj szakadt fel, majd egy rongyot bevizezve, kezdtem el törölgetni az asztalokat. 

Vajon Naruto szajhának gondol? Lenne oka rá, hiszen a tegnap nap folyamán az ölében ülve, olyan hangokat adtam ki, amiket nem is tudtam, hogy kitudok adni. Igen, biztos, hogy annak gondol, az első randi...randiszerűségünk után egyből megcsókolt és én nem ellenkeztem, sőt kézségesen fogadtam. Ezzel rontottam el mindent, nehezen elérhetőnek kellene lennem, nem? Azt szeretik, nem? Francba!

Gondolataimból egy kéz szakított ki, amely kéz a fenekemre simult. Már meg is jött a főnök, hogy fogok én innen elmenni seggbetolás nélkül? Igen, ezért nem szeretek túlórázni.

- Orochimaru-sama. - Egyenesedtem ki.

- Folytasd csak Sasuke...folytasd csak.- döntött meg az asztal felé. Megkerültem az asztalt és úgy folytattam tovább.- Krhi krhi krhi...- nevetett fel krákogva- aranyos, ahogy játszod az ártatlant, de nem kéne. - Jött oda hozzám és karolta át derekam.

- Orochimaru-sama...kérem hadd folytassam a munkám.

- Ne aggódj, majd ezután folytathatod.- simított rá ismét fenekemre. Miért akar engem mindenki, megerőszakolni?!

"Egyszerű, azért, mert egy olcsó kurva vagy" Hallgass! "Mi az fáj az igazság?" Tch!

Sajnálom Naruto...de nincs jobb ötletem.

Majd később meggyónom.

- Orochimaru-sama...a barátom, minden bizonnyal nem örülne ennek.- tettem mellkasára kezeim és eltoltam magamtól.

- A mid?- Ezt neked! Hülye körte...

Hogy miért épp körte? Hát azét...mert azt utálom.

- Az élettársam. - néztem keményen szemébe.

- Szóval már áll kapus a kapu előtt. így az igazán szép a gól.- Mondta, majd krákogva elsétált.

"Igazi farok mágnes vagy!" Madara, mára már igazán kezd elegem lenni belőled.                                    "És mi lesz? Beárulsz az élettársadnak? Ja várj, nincs is olyanod, mert egy jelentéktelen, ronda, irritáló kis görcs vagy" Hagyd abba...                                                                                                                           "Tessék? Nem hallottam jól kisegér." Hagyd abba! Tűnj innen!                                                                       "El ne sírd itt magad nekem hercegnő! Te idióta!" Takarodj!

Átmentem a konyhába és ittam egy pohár vizet, mikor megszólalt hangos nyávogással megszólalt telefonom.

- Szia, Sasu! Mi jót csinálsz? Vagy felkeltettelek?- kérdezte a végét bizonytalanul elhúzva.

- Szia, még a munkahelyemen vagyok, nem soká indulok haza.

- Értem, Sasu...Várj!

- Mire? Naruto? Itt vagy? 

- Itt vagyok, csak beültem a kocsiba.

- Hova mész? 

- Érted, szóval maradj ahol vagy, el ne indulj haza.

- Naru, igazán nem kell. Nem lakom messze...hallod?

- De látni akarlak, az meg a másik, hogy megfázhatsz, amit nem viselnék el! - Jaj, drága Naru, ha tudnád, milyen hőfokok uralkodnak a szobámban nem mondanál ilyen butaságokat.- Már fél úton vagyok szóval nem beszélhetsz le.

- Rendben - sóhajtottam lemondóan.- Várlak.

Az utolsó simításokat is elvégeztem, mikor kilépet Orochimaru az irodájából.

- Végeztél Saske-kun? - Bólintottam neki válasz képen, mire elindult az ajtó felé, míg én követtem, s közösen léptünk ki a hidegbe. - Mire vársz? - Tette kezét vállamra, már éppen válaszra nyitottam volna szám mikor, megállt előttem a már ismerős fekete autó, amin egy rettentő morcos Naruto szállt ki.

- Szia Sasu, itt vagyok.- tárta ki karjait miközben mélyen főnököm szemébe nézett. Én kérdés nélkül elmerültem biztonságot nyújtó karjai közt.

- Naruto-sama! Nem is tudtam, hogy Sasuke-kun az élettársa. - enyhén megmerevedtem, na most ugrik majom a vízbe.

- Orochimaru, nem is tudtam, hogy mostanában teázók vezetésével mulattatod magad. Egyébként igen, Sasuke az élettársam, valami problémád van esetleg vele?

- Dehogy van vele problémám Naruto-sama! De most ha megbocsájtanak, igen csak sietős lenne oda érnem egy találkozóra. - Naru bólintott, mire Oro lelépet.

Nagy szemekkel pislogtam fel rá, mire elmosolyodott. Hiába ez a kedves mégis őszinte mosoly mikor jelenleg kérdések tömkelege sejlik fel elmémben.

- Élettárs mi? - elpirulok és elkapom tekintetem. - Nem haragszom, ismerem Orochimarut. Ugye nem bántott? - nemet intek fejemmel mire egy halk, megnyugvó sóhaj tör fel ajkai közül. 

Állam alá nyúl, majd lágy csókban részesít. 

Valahol mélyen hallom Mad öklendezését és gyalázását, de most inkább nem foglalkozom vele. Mikor elválunk csillagaival mélyen szemembe néz és fel tesz egy rövid, de annál fontosabb kérdést.

- Uchiha Sasuke, lennél a párom? 

Na most erre mit kéne mondanom? Még nem ismerem annyira jól, de az a kevés idő annyira jó volt. Nem akarom vissza utasítani...félek azzal elijesztem, ráadásul, tudni akarom, milyen az amikor van egy biztos ember az éledben. 

Jelenleg nekem Naruto a legfontosabb...

"Sasuke! Nem látod mi folyik itt?! Csak még jobba össze akar törni" Nem hiszem, hogy Naruto ilyet tenne.                                                                                                                                                                                "Teljesen kifordulsz magadból! Ő a legfontosabb?! Három napja van jelen az életedben!" Mégis többet tud rólam, mint bárki más!                                                                                                                                 "Menthetetlen, idióta vagy csak, hogy tudd. Úgy össze fog törni, mint még senki más!" Nem érdekel. Csak végre...valaki...szeressen.                                                                                                                       "Tch...idióta!"

- Igen.-súgom neki könnyes tekintettel, mire felkap megpörget és megcsókol.

- Annyi ideig gondolkoztál, már azt hittem vissza utasítasz.

- Én is. De aztán még sem. - súgom neki vigyorogva, mire felnevet és újra megcsókol.

Kellemes ünnepeket mindenkinek!! Ki hogyan és hányszor vitatkozott a családjával?

A következő rész tatalmából:

...Nem mondom meg... :)