Takaróba burkolózva ültem a puha kanapén, a lábamat kényelmesen a fenekem alá húztam. Az ölemben egy tál popcont tartottam, a kezem néha a számhoz emeltem, de annyira koncentráltam a filmre, hogy a kezem néha megállt az ajkam elött. Minden erőmmel és hitemmel imádkoztam, hogy jöjjenek össze. Hiszen tudtam, hogy a romantikus filmek vége mindig happy endel végződik. Najó! Általában azzal végződik. Néha elhúztam a szám, amikor a szőke hajú lány a fejét rázta a férfi szerelmi vallomása közben. Ennyit a romantikus filmekről! Előre hajoltam, barátságtalan vonalba húztam az ajkaimat és a mutatóujjammal megállítottam a filmet. Összehúzott szemekkel szemeztem a lány könnyes tekintetével. Oldalra hajoltam és a kezembe vettem a film cédéjét.
" Gyönyörűen romantikus, biztos könnyeket csall a szemedbe." Mekkora egy hazugság! Egy szem popcont a NoteBook képernyőjéhez hajítottam és lecsuktam a tetejét. A dohányzóasztalról a kezembe vettem a telefonomat, tárcsáztam és a fülemhez emeltem. Mezítláb sétáltam a konyhába, Lewis a negyedik csörgésre vette fel a telefont.

- Szia édes! - rajongás töltötte el a hangját, szinte láttam magam elött az őszinte mosolyt az arcán. Magam elé képzeltem a csillogó tekintetét, a szép ívelt szemöldökét ahogy aranyos ívbe hajol. - Kérlek, mond, hogy nem csalódtál a filmen! - halk nevetés tört ki mély hangjából, mintha olvasna a gondolataimban.

- Soha életemben nem láttam még ilyen rossz filmet! - a konyhapúlt széléhez nyomtam a csípőmet, az ujjaim a púlt márvány felületén táncoltak. - Miért írják rá a borítóra azt, hogy gyönyörűen romantikus, ha kész csalódás az egész film? - pillantottam ki a sötétbe burkolt utcára.

- Megtévesztés bébi. Ilyen a film ipar. A borító csak egy kép - hangosan felnevetett, innen tudtam azt, hogy a haverjai szórakoznak a vonal tulsó végén. Lewis egy hetes pecatúrára ment a barátaival a várostól tíz kilométerre fekvő fenyves erdő és szabadtéri mező melletti horgásztóhoz. A lelkére kötöttem, hogy az egy hét alatt szigorúan csak a halaknak udvarolhat. Természetesen szórakozott a kijelentésemen.

- Csak tegnap este mentél el de máris hiányzol! Csúnya dolog volt egyedül hagynod engem - enyhén lebigyesztettem az ajkamat, halk csalódott sóhaj hagyta el a számat. Jogosnak tartottam, hogy Lewis egy kis időt szeretne tölteni a barátaival, hiszen az egyetem óta nagyon ritkán találkoznak. De én vagyok a barátnője akit egy hétre egyedül itthon hagyott. Bár ha őszintén belegondolok, egy kis távolság mindig jó egy párkapcsolatban.

- Csak egy szavadba kerül és egy órán belűl otthon vagyok! - annyira aranyosan mondta, hogy őszinte vigyorra húztam a számat.

- Hát, tényleg jó lenne ha itt lennél velem. De nagyon örülök annak, hogy jól érzed magad. Ez az egy hetes peca túra nagyon klassz ötlet volt Samtől - fejeztem be, miután hallottam, hogy Oliver motyog valamit a háttérben. - Mit kell elmondanod nekem? - pillantottam a NoteBookom felé. - Csak nem minden éjszaka pornót fogsz nézni?

- Vicces vagy drágám! Hagyjatok már egy kicsit! Figyelj kicsim - hallottam, hogy a hangos társaság monoton hangja elhalkúl, így gondoltam, hogy Lewis egy csendesebb helyre sétál. - Most egy váratlan dolgot fogok mondani neked - lassan, és megfontoltan mondta ki.

- Rendben! Figyelek szivem - ráncoltam a szemöldököm, miközben hangokat hallottam a bejárati ajtó irányából.

- Ma kaptam egy nagyon jó hírt! Annyira örültem neki Elisabeth! A testvérem végre haza jön!

- A testvéred akivel eddig még soha sem találkoztam? - hangosítottam ki a készüléket, és a púltra helyeztem a telefont.

- Komolyan beszélek! David küldött egy üzenetet! Végre otthagyta Afganisztánt és leszerel! Haza jön! - őszinte boldogság sugárzott a hangjából. Egyszerre volt örömteli és céltudatos. Várta a testvérét hiszen évek óta nem találkoztak. Én még soha sem találkoztam Lewis testvérével, de néha hallottam róla.

- Várj egy kicsit! Kopogtak! - az ajtóhoz sétáltam, kattanásig elfordítottam a zárat, lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Elöttem egy terepmintás ruhát viselő férfi állt. A kabát alatt a fehér trikó a hasára simúlt, a nyakában dögcédula lógott. Egy csokit evett, de amint megpillantott a szemöldökét ráncolta, és oldalra biccentette a fejét. Erőltettem magamra egy mosolyt, bezártam az ajtót és a telefonhoz futottam. - Te jó ég! Tényleg itt a tesód! - lehalkítottam a telefont, és suttogva folytattam. - Itt áll a ház elött. Most mit csináljak, még soha sem beszéltem vele?!

- Először is szerintem engesd be. Másodszorra David egy tisztelettudó férfi aki nagyra tartja a törvényt a hazát és a nőket. Tehát ne félj tőle! Csak látszatra morcos, de jó gyerek - Lewis hangja halk volt, de ekkor hírtelen elfordúlt a zár, kattant egyett, valaki lenyomta a kilincset, az ajtó perig kinyílt. Nyeltem egyett, és letettem a telefont az asztalra. Lewis testvére egy apró szerszámmal kinyitotta az ajtót. A táskájához hajolt, a kezébe vette és belépet az ajtón. Talán fél fejjel volt magasabb mint Lewis. Izmosabb volt. Sokkal. A tekintete csillogott de talán a fáradságtól. Sötét, majdnem fekete haja pár tincse a homlokához tapadt. A tekintete határozott volt, de nem magabiztos. Látszólag nem tudta, hogy én ki vagyok.

- Ez a tesóm háza - az ajtóra mutatott, a táskát a kanapéra tette. Végig néztem a terepmintás ruhát viselő férfin, majd keresztbe fontam a karomat.

- Helló! Én Elisabeth vagyok. Lewis barátnője. Lewis tegnap ment el egy peca hétre a barátaival - automatikusan a telefonom felé pillantottam, de már nem volt a vonalban. Idősebb volt mint Lewis. Férfias borosta keretezte az arcát, és lekúszott a nyakához. Határozott és ívelt arcéle volt. Minden arcvonása ugyan az mint Lewise. Levette magáról a terepmintás kabátot és a fogasra akasztotta.

- Öt évet kibírtam a tesóm nélkül, szerintem egy héttel is könnyen megbírkózok - egyenesen felém sétált, a mozdulatai közben a szívem hevesen vert. Ennek a férfinak elképesztő kisugárzása van. Önkéntelenül raktározom el minden mozdulatát, minden pillantását. - David Helsing a legnagyobbik testvér - nyújtotta a kezét. - Öt évig tűsszerészként szolgáltam Afganisztánban, de miután majdnem elvesztettem a lábam így úgy gondoltam, hogy leszerelek - akkor fejezte be, amikor megfogtam a kezét. Az én kezem szinte apró volt David kezéhez képest. Vajon hány év korkülönbség lehet köztük?

- Így már érthető. Mostmár tudom, hogy hogyan sikerült kinyitnod az ajtót - a fejemmel a becsukott az ajtó felé biccentettem. - Elisabeth vagyok. Lewis élettársa.

- Tudom - vette el a kezét. - A kapcsolatotok elején küldött rólatok egy közös képet - lépett egy lépést hátra. - Szabad? - mutatott a konyha felé.

- Csak nyugodtan - zárkózottan fontam magam elött össze a karomat, és a tekintetemmel figyeltem ahogy kidobja a kukába a csokis papírt, és kicsit bizonytalanúl nyitja ki a hűtőszekrény ajtaját. - És te mit fogsz csinálni addig amíg a tesóm távol lesz? - kivett egy narancslevet és a konyhapúltra csúsztatta. - Napozgatsz, meg ilyenek? - pillantott át a válla felett. Azért nem válaszoltam, mert elvesztem. Szinte sugározza felém az udvariasságát és a tiszteletét. A katonákat tényleg így nevelik ott kint a határon túl?

- Virágokat fogok ültetni, és sokat fogok olvasni. De igen napozni is fogok - tűrtem a fülem mögé egy rakoncátlan tincsem. Becsukta a hűtő ajtaját, és egyenesen a szemembe pillantott.

- Értettem. Igérem nem fogjuk zavarni egymást. Szerintem alaposan kipihenem magam, utána majd keresek magamnak egy albérletet - egy kicsit megköszörülte a torkát, majd a tarkójára helyezte a kezét. - Megkérdezhetem, hogy nem bánod ha a kanapén alszok? - ekkor a dögcédulát kezdte el forgatni az ujjai közt. Furcsa, de annyira zárkozott lettem, hogy az valami hihetetlen. Csupán a mély határozott tekintélyt parancsoló hangj is arról árulkodott, hogy ő nem egy hétköznapi férfi.

- Persze! Ahogy neked kényelmes - vettem a kezembe a telefonomat. - Mi van a dökcéduládra írva?

- A nevem és az elérhetőségeim. Egyrészt emlékként szolgál, de igazából teljesen más dolog miatt hordjuk. Ha valamelyikünk életét veszti, akkor a cédulára minden rá van írva - a kanapéhoz sétált, majd kicipzározta a fekete táskáját. - A családtagokhoz elszoktuk vinni a cédulákat és a ruhákat.

- Négy évvel ezelött ezt te mind elválalltad? - súgtam szörnyülködve. Kérdő pillantásokkal ajándékozott meg. - Bocsánat! Nem szabadna ilyet mondanom egy olyannak aki a hazát szolgálja - sétáltam a hállószoba felé. Válaszúl csak bólintott.

- Jóéjtszakát. És örülök, hogy megisnertelek - hátat fordított nekem. Csak egy pillanat erejéig néztem végig az izmos széles hátán, és a kidolgozott vállán. Ez a férfi tetőtől talpig kivan dolgozva izommal. Lewis szöges ellentéte. Kizökkentem a bambulásból, és a feneke formájának alapos megvizsgálásból ( ?! ) majd intettem.

- Persze...jóéjt - gyorsan megfordúltam, és besiettem a szobába. A hátamat a becsukott ajtónak támasztottam, majd kifújtam magam. Te jó isten! Ez a határozott, udvarias, szexi, ragyogó mosolyú férfi Lewis testvére? Hol kotyvasztották össze ezt a férfit? Mégis hogy nézhet ki valaki ennyire tökéletesen?

Este kilenc órakkor próbáltam felhívni Lewist de a becsukott ajtón keresztűl hallottam, hogy David már megelőzött engem.

- Igen itthon vagyok. Igen, épségben! Igen, mindkét karom megvan - halk nevetés hagyta el az ajkait. - Dehogyis! Ez miatt nehogy haza gyere! Megérdemelsz egy kis kikapcsolódást. Ismerlek, tudom, hogy mindig keményen melózol. Jolvan. Énis szeretlek, érezd jól magad! Hétvégén várlak - és ekkor befejezte a hívást.

A padló felé szegeztem a tekintetem. Tehát egy hétig csak ketten leszünk ebben a házban. Én és ez az izompacsirta nagytesó.