"Basszus, hogy éri el fél perc alatt, hogy megsajnáljam?

- Na jó. Akarsz velünk tanulni, és dumálni délután egy-két órát?"

Haku szemszöge

Meglepett a meghívása, de még őt is azt hiszem. Mosolyom mögött mélyen azon gondolkodom vajon sajnál-e már eléggé és azért csábít-e át a szobájába. Áh, attól tartok örök álmodozó maradok, de jólesik a felvetés.

A suli folyosóján sétálva felületesen ugyan, mégis egyre több ismerős arcot fedeztem fel. Annak ellenére, hogy az időm javát Bennel töltöttem próbáltam az órákon gyakrabban egy-egy csapathoz becsatlakozni amikor közös munkák voltak. Délutánonként pedig a szakkörösöket és a sportolókat vettem célba. Valamit ki kellett találnom, haladni kellett a munkával. Ismerkedtem, hogy közelebb kerüljek a lehetséges terjesztőkhöz vagy akár magához a gyártóhoz. Kizárásos alapon szelektáltam.

Aki drogosnak tűnt az élből ment a levesbe, velük nem foglalkoztam. Mert ugye a függők nem túl jó üzletemberek. Példának okáért még sosem láttam olyan alkoholistát akinek jövedelmező bárja lenne, hiszen elissza az agyát és a bevételét is, ami előbb-utóbb csődbe viszi. Nem. Ezek az emberek nagyon, nagyon, száz százalékig józan életűek, akik mások gyengeségeit használják ki. Viszont még mindig a sötétben tapogatózok. Vannak feltevéseim, de nem akarok kérdezősködni az Elitről, mivel ha Kanji nem tud semmit aki szerintem közel áll a banditákhoz, akkor felesleges szétkürtölnöm, hogy itt vagyok. A végén behúzzák a fülüket farkukat és még ennyi esélyem sem lesz. Na mindegy, térjünk vissza a jelenbe.

Szinte repül az idő a suliban Ben mellett olyan jól szórakozunk. Vagy legalábbis én.. Csak az utolsó két órámat volt muszáj nélküle túlvészelnem, ameddig az a mázlista már otthon mereszthette a kerek fenekét. Nekem sajnos még utána is akadt némi elintéznivalóm. Olyan király ez a suli, hogy van külön uszodája, ám Karin megüzente felsőbb utasításra, hogy jelenjek meg a városszéliben. Reggel azért késtem annyit, vissza kellett fordulnom az úszó cuccért. 

A gyorsaság kedvéért, mivel minél hamarabb a srácokkal szerettem volna lenni, egy taxis robogót hívtam, és megbeszéltem vele, hogy ha ott dekkol maximum egy órát, még a várakozási díjat is kifizetem. Egy kevés előleg belefért, akkor is ha cserben hagy.

- Hellóka Nyalóka! Hogy ityeg? – úszott mellém Musubi a felderítő csapatunk legutálatosabb tagja Soratával. Erre a párosra pont nem számítottam.

- Hali. Emiatt találkoztunk? Simán átküldtem volna neked videón a meztelen valóságot, ha kéred. – dőltem a medence falának – Bár azt hiszem van valami érdekesebb is. Meséljetek, mert negyedórája úszkálok és kint vár a taxim.

Musubi a fogát piszkálta, majd csettintett a nyelvével. - A taxidat a munkahelyed fizeti, te surmó.

- Hívj csak így, nekem vissza kell mennem dolgozni, jó úszkálást.

- Ne csináljátok, alig félperce találkoztatok. – sunnyogott a másik oldalamra Sorata, hogy visszatartson – Figyelj Haku, - kezdte halkan – holnap délután lesz egy rajtaütésünk. Nagyon komoly fülest kaptunk az összekötőnktől. – nézett körbe - Délre érted megyek a kolihoz a sötétített üvegű suzukival. Tudod melyikről beszélek ugye?

Hogy ne tudnám, féléve egy céges buli után annak a hátsó ülését hánytam össze. Mély benyomást tettünk egymásra azzal a kocsival. – Hát ja, remélem javult a vezetési technikád.

- Ne igyál és nem lesz baj. – Kevésbé aranyosan hunyorított, mint Ben, bár nem mintha elvártam volna tőle, hogy ugyanolyan legyen.

- Amúgy csak egy apró kérdés, de biztos kellek én oda? – kérdeztem - Az a ti bulitok.

Musubi ráncosodó homloka szinte felém mozdult, csakhogy fogalmam se volt milyen érzést kéne leolvasnom róla. – Kedvtelésből nem hívnálak, és jól látod, a miénk, szóval nem lesz beleszólásod! A főnök azt akarja, hogy a háttérből nézd, hátha felismersz valakit.

Az alsó ajkamat rágcsálva bólintottam. – Még valami? – Mozgattam a fejem kettejük közt, s válasz helyett otthagytak.

- Délben Haku! – Emelte fel Sorata a kezét búcsúzásképp.

Nos, ezek szerint sajnos nem megyek suliba. Ez rengeteg kérdést vetett fel. Például, hogy köhécseljek a srácoknak előkészítve, hogy nem megyek, vagy hirtelen betegedjek le? Aztán úgy voltam vele, majd hozza a helyzet, s elmentem zuhanyozni.

Az első dolog ami eszembe jutott mikor már a motor hátsó ülésén robogtam, hogy mivel vendégségbe megyek vinnem kéne valami piát, ezért még beugrottam pár sörért a közeli boltba. Gördülékenyebben fog menni vele a tanulás, nekem legalábbis biztosan ezek után.

A koli folyosóján fenn állt az ajtók fölött a számozás, mégis félve kopogtam be. Fogalmam se volt, hogy a házigazdát éppen milyen hangulatban találom. Mindenesetre elterveztem, hogy megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle, vagyis a helyzetből...

- Késtél. – Állt félre Ben az ajtóból miközben levettem a kabátom és ledobtam az első szabad szekrényre.

- Ja. – Vittem körbe tekintetem. A szállása az enyém tükörképe volt, és a cipőm levétele után ahelyett, hogy a nem létező jegyzeteimet kerestem volna a táskámban, élből megmutattam neki, én ugyan azokkal nem készültem, viszont sörrel tele volt a táskám. Teljesen elámult, ezért beljebb engedtem magam a konyhájába, s a zsák tartalmát a hűtőbe tettem. Egyébként is üresen tátongott a hűtője, így legalább használtuk. – Kér valaki sört? – Kiabáltam ki a konyhából, Toro pedig máris jelentkezett egyért.

- Szerintem ezt nem engedi a koli szabályzata. – szólt ránk Ben – Nem akarok kihágni, én szeretnék megbízható maradni. Nehéz egy albérletet fizetni.

- Úgy érted konzervatív és unalmas? Honnan tudná meg bárki? Ez csak pár sör.

A barátja közben a háttérből támogatott. – Én benne vagyok, hogy felfüggesszük a tanulást, úgyis ketté áll már a szemem a könyvektől, és igaza van, lazuljunk.

- Van rágcsád? – Kérdeztem Bent. Bántam, hogy azt nem vettem.

- Nincs.

- Én hoztam a piát, neked kell biztosítani a kaját. – cseppet morcosan lesett a kijelentésemre, szexin ráncosodott az orra, mint a pici kutyáknak, mielőtt a bokádra támadnak - Rendelj már, fizetem. – Mondtam ki a varázsszót, és egycsapásra hozatott egy óriáspizzát, dupla adag csirkeszárnyat mézes szósszal, no meg sültkrumplit amihez járt az üdítő.

Mindennek ellenére csak pufogott - Toro, miért vagy az ő pártján? Apád ki fog nyírni minket ha mindig csak szórakozunk.

- Mindig? – Miket nem hall az ember. Ők eljárnak nélkülem?

- Haku, most ne szólj bele! – vonta rám tekintetét egy pillanatra, de aztán hamar visszavándorolt Torora.

- Szimpatikus, jó beszólási vannak. Meg akarom ismerni. – biccentett Toro felém.

- Minek? A feje üres akár ez a pohár. – mutatta fel a vizespoharát Ben.

- Jól néz ki, és ha neked nem kell talán.. – incselkedett vele elgondolkodva, ám amikor rám nézett, láttam a szemében, hogy az egész kamu. Nem értem Ben miért nem jött rá. Ellenben próbálta lebeszélni rólam.

- Igen, a pohár is jól néz ki...és hidd el ha olyan jó parti lenne nem engedném át. Mindegy, hagyjuk egy kérésem azért van. Addig amíg nem jön a kaja tanuljunk. Legalább ennek a résznek érjünk a végére. Max félóra. – nézett le a sörre – Ah, a light cola ízét sokkal jobban kívánom.

- Nem vagy elhízva.. – tapogattam meg a hasát, mielőtt ellökdöste a kezem.

- Az íze miatt iszom. Százszor jobb mint a cukros. Annak gyomorforgató íze van, amit órákkal később is visszaböfögsz. Most mit nézel?

- Te szerintem hátulról vagy bekötve. – ingattam meg a fejem. Ezek után mondja valaki, hogy nem szórakozunk jól. Bírom a kis csipkelődéseinket.

 - Felőlem veszekedjetek, de soha ne váljatok el, az olyan lehangoló, és sokba kerül az ügyvéd. -vigyorgott szélesen Toro, aki szintén élvezte a vitánk.

- Kapd be te is! – kortyolt nagyot a sörből Ben – Na jól figyelj Haku, megpróbálom úgy elmagyarázni a amit Natsume mondott az órán, hogy megértsd. Tuti nem felejted el. – csúszott Ben szeme a lábamra, s elmosolyodott - Amúgy jó a zoknid. - Valamiért azt éreztem meg kell magyaráznom neki miért ilyen mintás.

- Kösz. Egy időben minden féle rendelések érkeztek a nevemre, és az elején volt amit átvettem. Ez is közéjük tartozik. – dőltem előre bizalmasan - Tudjátok, hogy mi az a cipőfűző pöcök? Mert van a szobámban belőle vagy két kartonnal.

Na erre mind a ketten elnevették magukat. Azt hittem abba se hagyják, de Toro letörölte a könnyeit. – Ben, baszki ez tuti te voltál!

- Á, sosem tagadnám le, hogy lehet véletlenül a kezembe került a telója amíg aludt órán. És sokat aludt, szóval...

- Inkább hagyjuk. Megbocsájtok, de a rossz emlékeket jókkal kell helyettesíteni. – Emeltem a mellettem ülő Ben nyakára a kezem ujjammal végigsimítva arcélén, hogy száz százalékban rám figyeljen, s kicsit az arcom felé húztam a tarkójánál fogva. – Tanuljunk. – A tekintetét kerestem, ezért szemtől szembe tanúja lehettem, hogy kirázta a hideg.

- Szerintem is. – csapta le a kezem jó nagy erővel az asztalra, mielőtt még a székét is arrébb húzta.

Az a baj, egyáltalán nem tudja mennyire lebuktatja a libabőrös teste, ha a szemében lévő tüzet nem vesszük figyelembe. Ah, de fáj a karom...legyen visszafogom magam.

A tananyag rettenetesen száraz még Ben szájából is a kacifántos elméletek miatt. Valószínűleg ha nem járnék be órára lila gőzöm nem lenne az egészről, habár a tudásom így is a semmivel vetekszik ehhez a kettőhöz képest. A szemükben tuti egy majom vagyok. Ben tanítási stílusa viszont sokkal közelebb áll hozzám mint bármelyik tanáré. És nem, nem azért mert többször fejbe vág, ha nem figyelek. Kapaszkodót ad, amitől érdekesebbé válik az előadása. Összezavar, hogy szinte élvezem ezt a tanulás dolgot mellette. Azért a sör nyugtató hatása sem jön rosszul, de kellemes ez így.

- Megjött a kaja. – vette elő Ben a telefonját, s a füléhez tette – Igen, lemegyek érte egy perc.

- Végre, azt hittem kilukad a gyomrom. – simogattam meg, miközben a tekintetét néztem ahogy kivillantottam a hasam alját.

- Pakoljátok el a könyveket az asztalról. Jöhet még egy sör, addigra csak visszatérek. - tartotta felém a kezét - Kérem a kártyád.

- Oké! – Csapta össze a kezét Toro, majd szinte a táskájába söpörte a könyveket. Ben alig tette ki a lábát az ajtón az asztal már tiszta volt. – Indulhat a buli. – vette útját a konyha fele, s közben szóval tartott.

- Tehát kedveled Bent? – bumm a közepébe.

- Ez nem olyan. – vonakodtam.

- Nyugi, nem azt kérdeztem, hogy szerelmes vagy-e belé. Láthatóan kedveled.

A fenébe is kinek tagadom. – Igen.

- Akkor erre igyunk. – nyomott a kezembe egy felest, amit rögtön legurítottunk. Ízletes, gyengécske alkoholnak tűnt, ezért megismételtük a kört. Utána pedig már erdőízűnek éreztem a szám, ugyanis fenyőmag volt az üvegcse alján.

- Én megkeresem a Wc-t. Mindjárt jövök. – baktattam a fürdőbe. Belenéztem a csap feletti tükörbe, s felforrósodott arcom piroskásan nézett vissza rám. Rejtély, hogy miért ártott meg most ilyen kevés alkohol. Kezet mostam, s a gondolataim elkalandoztak a következő napról. Többek között, hogy a bevetésen nem kéne másnaposan megjelenni, de elhessegettem őket. Elvégre kikapcsolódni vagyok itt. Aztán ahogy elvégeztem a dolgom épphogy összecsomagoltam magam mikor Ben szinte rám verte az ajtót.

- Haku jól vagy?

A hangja ijedten csengett, ezért megnyugtattam, de rám rontott. – Kezet mosok, mi az ami ennyire sürgős, hogy nem tudsz várni?

- Menned kell.– kérdőn néztem rá, nem értettem ezt a sürgetést, meg nagyjából az egész helyzetet. Ráadásul egy hőhullám úgy öntött el, mint mikor megnyitják a vízcsapot. Furi volt, de hamar elmúlt. A legjobb érvem hoztam fel a maradás mellett.

- Még csak most jött meg a kaja.

- Leszarom, igyekezz. – Húzott volna maga után, de nehezebben vette a parancsot a lábam és mikor Ben a karomhoz ért, egy kellemesen hidegrázó villám átcikázott a testemen. Meg kellett fognom a fürdő ajtaját. Amit éreztem az messze állt a rosszulléttől. Pont, hogy az ellenkezője történt. Időközönként boldogságáradat söpört végig rajtam. A srác viszont addig-addig cibált kétségbeesetten, amíg seggre esett előttem. Nem bírt velem, dehát ebben a szituációban én se voltam ura semminek.. A helyzethez mérten logikátlanul erotikus látványt nyújtott, ahogy hátra tett karokkal szinte feküdt a padlón, brutálisan felizgatott.

- Nincs itt túl meleg? – pillantottam el róla szégyenlősen.

- Ha nem mész el bezárlak ide, csak siess vissza! – Pattant fel, hogy a küszöbről visszatessékeljen, azonban a karom önkéntelenül nyúlt a derekáért, hogy közelebb húzzam a testemhez. – Haku, ezt most végképp ne tedd. – bújt ki ügyesen az ölelésemből – Mozdulj meg különben végünk van.

- Na jó, először meghallgatlak, mert egyáltalán nem értem mi történik, aztán eldöntöm mi legyen. – vettem erőt a vágyaim kibontakozása felett. Talán egy beszélgetés vagy egy kis vita lelankasztja a hirtelen jött késztetéseimet.

- Magyarázatot akarsz? Hát ezt kapd ki! - Ölelte át pánikolva a vállait a lehető legtávolabbi pontba sietve tőlem. – Számtalanszor megmondtam Toronak, hogy ne nyúljon kérdés nélkül semmihez. Amit megitatott velünk az egy alkohollal tartósított ajzószer volt. Egy pohárral már bőven elég belőle, ti meg kettőt megittatok. – hallgatott el, s nem bírt a válaszomra várni - Biztos jól vagy? – Hajjaj, ha tudná mennyire. Azt hiszem túl hatásos a cucc. Jobban vonz mint valaha, még az is imádnivalóan aranyos, ahogy begubózott a szoba sarkába az íróasztalához. Imádnivaló? Neem, ez csak egy szófordulat.

- Felesleges letagadni amit most érzel. Ez csupán a drog hatása igaz? - Mondtam magamnak, mert felvillant előttem ahogy mosolyog, ami hihetetlen egy ilyen helyzetben. Egy szexpartneremnél se fordult még elő, hogy erre gondoljak miközben a testem lángol a kielégületlenségtől. Ben azonban magára vette a kijelentésem.

- Oké, nem fogom tagadni. Csak maradj távol és ne... - Annyira izzadtam, hogy belé fagyasztottam a szót, le kellett vennem a pólóm. – ne csinálj semmit a – a távolból láthatóan nyelt egyet miközben szünetet tartott – szexi testeddel.