Ben szemszöge

- Maradj nyugton Haku! – suttogtam fennhangon az oldalamon szenvedőnek a suli könyvtárában. Mindössze két napja tett nekem ígéretet, hogy békén hagy..

- Unalmas vagy, nem szórakozol velem. – Azon az asztalon heverve nyűglődött ahova a legtöbben a könyveket tesszük.

- Nincs esetleg valami más dolgod? – sandítottam rá összeszorított fogakkal – Egyébként miért követsz, amikor megállapodtunk?

Habozva kinyitotta a száját, aztán becsukta. - Komolyan kérded? Az egyezségünk előtt még nem sejtettem, hogy ennyire..öm, nem tudom máshogy mondani, kielégítetlen vagy. – egyből lepisszegtem az idiótát, ám nem hajolt meg az akaratomnak, csupán lentebb vett a hangerején – Miért nem hagyod, hogy segítsek rajtad? Azt tehetnél velem amit csak szeretnél, helyes vagyok és tetszett a csókunk is. Mi akadálya?

Oké, rájött a problémámra, talán mégsem olyan hülye, de miért ver vele az isten? – Ha nem hagysz békén, nem lesz kész a házidogánk. Menj el, mindenkit zavarsz.

- De már legalább egy órája ezzel szöszölsz. Menjünk enni valamit. – Könyökölt fel.

Összeszorított ajkakkal hallgattam el. Azon elmélkedtem, hogy ignoráljam-e, de tartottam tőle, hogy akkor „bedurvul", én meg képes lennék az ablakon kidobni. - Sajnos nem csinálja meg helyettünk senki, ha ellógom a háttérmunkát. Mégegyszer mondom hagyj. Ne hátráltass! – Nagyon nehéz a felfogása! Az agya középpontjának a csillaga a szex, és akörül forog minden.

- Tényleg nem vagy éhes? Ide hozom! – húzta el az ujját a csuklómon – Hm?

- Ez egy könyvtár, nem kajálda. Meg ne próbáld!

- Akkor gyere! – rázta meg két kézzel a karom és esküdni mernék, hogy a szemei könyörögtek.

- Nem vagy már gyerek, hagyd abba! – szálltam be a viaskodásba önkéntelen, mivel le szerettem volna fogni, hogy ne rázogasson, de nem hagyta, hogy elkapjam a kezét.

- Ennyire utálnál velem enni? – ragadott meg ő először.

- Engedj! – mormogtam – És igen, a francba is! Majd otthon eszek, ne legyél értetlen!

- Jó, rendben, maradjunk. – dőlt el sóhajtva – Ah, hogy mondhatsz nekem ilyeneket azok után..

Azok után, hogy megmentett a totális káosztól, ami aggasztó magyarázkodásban teljesedett volna ki. Bár van egy tippem, hogy ő másra gondol. Szégyen, hogy néha elárul a testem.

Tegnap előtt este a legrosszabb ember talált oda a buliba. A húgom. Nos, ha hozzá adjuk Hakut, akkor az egyenlet végén ott lennék én, és a srác ha még adja alá a lovat, teljes kronólógiát tud felállítani rólam az este befejeztével. Senkinek sem lett volna jó. Ha ezek ketten találkoznak, mármint beszélgettek volna, ott kő kövön nem marad. Lara nem pletykás, de fogalma sincs kinek mit lehet elmondani, ezért mindenkinek elmond mindent. Szeretném, ha az egyetemen inkognitóba maradna honnan jöttem. Toro hasonlóképp. Eddig jól meg voltunk, és a bevált dolgokon nehéz változtatni. Sajnos ez áldozatokkal járt...

Sietve magamra kaptam a kabátom, már amennyire ez részegen lehetséges, majd elindultam a kijárat felé. Vártam, hogy a hideg levegő felfrissítse az arcom, hogy élénkítő lélegzethez jussak. A szabadság hűvös szele ellenben rosszabbul érintett mint vártam. Az ajtóban megtorpantam a testvérem láttán, aki Hosival diskurált. Leblokkoltam. A legegyszerűbbnek az tűnt, ha Haku nyakába bújok. Gondoltam, így talán csak egy ölelkező párt látnak az esti fények alatt. Kivilágítva a bejáratnál.. Elárulom nem vettek észre, viszont akadt egy kis problémám Haku fronton.

A vállához simultam, és a bőre melegen érintette az arcom. Kínosan jó illat lengte körbe, melyet már korábban éreztem rajta. – Ne érts félre, nem mászok rád, most az egyszer maradj nyugton. – suttogtam – Ott van a húgom Hosival.

- Értem, tehát nem akarod, hogy észrevegyen. – bólintott az arcom mellet - Neked van húgod? – karolta át a derekam, hogy elhúzzon a fényről, távolabb a bejárattól – Többet kéne eljárnunk, így legalább megtudok pár dolgot rólad. Mit gondolsz menne nekünk egy komoly beszélgetés? – nyomta a fejem a nyakhajlatába, miközben átölelt újra, de megtörte a bensőséges pillanatot – Nos, azt hiszem én hiába szeretnék nyugton maradni ahogy kérted. Az este mondjuk úgy, harmadjára hozol kemény helyzetbe, szóval van olyan részem amelyik nem engedelmeskedik egyikőnknek sem.

- Ne már Haku, a francba veled! - Érces hangom engem is meglepett, miközben a testéhez húzva szorosabban vonta le kezeit a hátamon fenekem fele. Nagyot nyeltem, s felforrósodott vérem automatikusan rossz irányba kezdett száguldani, mindössze attól, hogy hozzám nyomódott altájon. A szívem szünetmentesen dübörgött a bőréből áradó feromontól, s a testem vesztett ellene. Szégyelltem magam. Ezek után kivitelezhetetlen volt elrejteni a reakcióm. – De értem miről beszéltél.

- Örülök. – simogatta meg a hajam - Bementek.

Mázlimra elválhattunk egymástól. Azonban nem akartam ellökni, meg rendes is volt ezért lassan toltam el. – Kösz.

- Ennyi? Kösz? – tartott vissza - Ben!

- Jó mit akarsz? Hónapok óta szex mentes életet élek, ne vedd magadra.

- Hogy ne tenném? – húzta össze a szemöldökét miközben a nadrágomra tévedt tekintete – És nem fáj?

- Nem Haku, jól vagyok.

- Biztos? Túl nagy nyugalom árad belőled.

- Igen? - morgolódtam - Akkor érdemes lenne tükörbe néznem, hátha érezni is fogom.

- De ugye tudod, hogy le fog esni ha sokáig nem használod? Ez nem csak városi legenda! – Olyan komolysággal az arcán nézett rám, hogy a kényelmetlen érzés mely feszítette a bensőm elillant. Elnevettem magam.

- Te őrült vagy. – léptem távolabb végül – Menjünk haza.

A húgomról azóta sem kérdezett, csupán levakarhatatlanul ostromol. Minden alkalommal visszautasítom, de hízelgő, hogy bár nem túl kitartó a kapcsolatok terén, a nyakamban liheg, mikor mást egyszerűbben megkaphatna. Nyilván többségében zavaró, mert a saját gondolataimra nincs időm mellette. Sok dolog képlékeny a jövőmet illetőleg. Némi időre szükségem lenne fejben a munkámhoz nélküle. Frusztráló! Egyik nap úgy kelek fel, hogy itt hagyok mindent magam mögött, csak ne legyek az aki. A másik nap azonban úgy fekszem le, hogy nem fogok elmenekülni a nehézségek elől és rendbe teszem az életem. Szinte másodpercenként változok, ahogy a legtöbb dologról a véleményem, azonban valljuk be, egyre inkább kedvelem ezt a féleszűt. De mondja meg nekem valaki őszintén kinek kellene egy két lábon járó szexuálissegédeszköz, amit mindenki használ?

- Befejeztem, ügyes vagy, hogy kibírtad. – dicsértem meg a fejemben zajló gondolatok miatt bűntudattal telve, ám csak miután ránéztem esett le, hogy elaludt. Nos, befogtam az orrát.

Nem csoda, hogy hamar levegő után kapkodva förmedt rám. – Te észnél vagy?

– Bocsánat. - mosolyogtam felállva - Kárpótollak, csak menjünk, mert még mindig egy könyvtárban vagyunk és mindenki minket néz.

Egy darabig elmélázva figyelt, már furcsálltam mi lehet a baja, mígnem kitárta karjait. – Egy energiát adó ölelést? Közben akár meg is csókolhatsz, ha nagyon nem bírod visszafogni magad. 

Leesett az állam. - Nem félsz semmitől,hogy ilyeneket mondasz? Egyszer tényleg kinyírlak! – vezettem körbe tekintetem hányan hallhatták a jelenetünk, majd lehajtott fejjel távoztam – Maradj itt, jó éjszakát.

- Oké, akkor menjünk. Ezerszer makacsabb vagy mint kellene.

Valóban az vagyok, ám ő is. Úgy lett albérlője a fejemnek, hogy nem fizetett érte, noha hazaérve sem ment ki belőle. Rájöttem, hogy az eltelt napjaim főleg róla szóltak egy ideje, és hiába kezdek magammal bármit nincs ihletem, a melóval kapcsolatban. Pedig meg kéne terveznem a lehetőségeimet, a legjobb lépéseket latba vetve a legrosszabbal. Ma-holnap ott lesz velem a laborban az öreg, és én semmire sem jutok. Csupán nyomaszt. Ezért, hogy véletlenül se mélázzak a félkegyelmű Hakuról, morcosan kapcsoltam be a gépemet egy online játék reményében. Valamire szükségem volt ami leköti a figyelmem. Garan gyakori távollétei ritkán jöttek rosszul, de most jó lett volna vele dumálni. Bármiről.

Felbuzdulva másnap Toroval sikerült kora reggel leszerveznem, hogy nálam alszik. Nem Garant helyettesítem, csak reméltem, hogy lesz ötlete az apjával kapcsolatban. A suliba lépve azonban, lúzer módjára élből azt lestem honnan ugrik elő Haku. Az egyik felem azt akarta, hogy megjelenjen végre, s a szívem ne éljen rettegésben, de a másik felem úgy volt vele, hogy jobb a félelem. Az ahogy a könyvtárban viselkedett rányomta a bélyegét a reggelemre, efelett nem volt hatalmam.

Egészen a közös óránkig a hírét nem hallottam, s minden különösen jól alakult, hiszen Toro pusztán a kedvemért beült velem. Nem is értettem miért vadásztak a szemeim még mindig Hakura amikor a teremben az egyik padsor leghátsó részét foglaltuk el barátommal. Valahol bíztam benne, hogy nem jön el odáig ha már direkt az ablak mellé vágódtam be a sor legszélére.

- Baj van Beni? – szökött fel Toro szemöldöke a nyakam nyújtogatására.

- Az nincs. Hakut kerestem.

- Ó, vágom...Hakut. – Vigyorgott.

- Nem, szerintem nem érted. – csóváltam meg a fejem – Te tényleg kinéznéd belőlem, hogy egy olyan mint ő érdekel? Sőt, a hátterével van bárki akit érdekelne? -  Többé-kevésbé felemelte a kezét, ám eléggé csúnyán néztem rá, hogy ne tegye.

- Hát, volt már rosszabb afférod. Egész férfias és lelkes.

- Aha..szóval lelkes.

- Az! Komolyan miért panaszkodsz, ha egy Adonisz üldöz? - méregetett hitetlenkedve, mintha én lennék a világ második legrosszabb embere, de már leesett miért csinálja.

- Inkább kujon,mint Adonisz...Meddig vagy befutó? - tettem fel a kérdést amire kertelés nélkül válaszolt.

- Még a jövő hetem van, aztán bukom a fogadást mint a többiek. Meg kell majd újítani.

- Sajnálom haver, nem fekszem le vele! - paskoltam meg a hátát - De ha az számít valamit a lelkivilágodnak, elárulom, hogy ki akar készíteni. Rohadtul megbukott etikából..

- Itt tanítanak olyat?

- Á, hagyjuk otthon elmesélem. – legyintettem és hagyott, de a mosolya nem hervadt le. Azt hiszem lesz mit elmagyaráznom. Ugyanakkor vannak dolgok amiket túlságosan kínos bevallani még magamnak is, nemhogy a legjobb barátomnak. Fura, mert amikor a közelemben van megveszek, de ha nincs akkor meg az zavar.

Natsume már bőven tartotta az előadást, mire befáradt az emlegetett. Fekete nadrágot viselt egy laza kék pulóverrel, és a haja olyan kuszán állt, mintha öt perce kelt volna ki az ágyból. Mindenesetre kivételesen tudott diszkréten viselkedni. Rögtön bele olvadtam a falba, ahogy beljebb lépett az ajtón, hogy láthatatlannak tűnjek, és mindaddig hittem benne, hogy sikerülhet, amíg mély tekintete be nem zárta az enyémet.

- Benjiro válaszolnál?

- Szerintem a B és a C váltakozása a helyes. – mondtam teljes meggyőződéssel Natsume fele fordulva, mert azt hittem még mindig a tesztről beszélünk, erre többen felkuncogtak körülöttem.

- Tudod azt kérdeztem miről álmodozol. – fújtatott a tanár – Rendben, akkor szedd össze kérlek a beadandókat. A késős pedig segít neked ha azt akarja, hogy leigazoljam az óráját. – villant tekintete a másik irányba - Vége az órának. - Bocsánatkérően, kínosan mosolyogtam a férfire, és mire oldalra néztem Toronak csupán a hűlt helye tátongott. 

Szépen itt hagyott a pácban, ilyen egy jó barát..

Végül a diák sereg is kiviharzott utána, s nagyot szusszanva mentem el a padok között, hogy elvihessem az asztalokról Natsuménak azoknak az összefűzött esszéjét akik, az utolsó pillanatig vártak vele. A miénk nyilván nála volt már, így pár nappal korábban kezdhettem bele az új témába.

Mihelyt végeztem az egyik sorral, figyelmetlenül fordulni akartam a másikba mire belecsapódtam egy kemény mellkasba. - Bocs. – néztem sötét szemeibe.

- Semmi baj. Életem végéig rád fog emlékeztetni a horpadás amit a karod becsapódása okozott.

- Szerintem még egyben van mindened. – A hangom közönyös, de semmi közömbös nincs abban ahogy a szex iránti szomjúságom fékezetlenül hajtotta szabad kezemet. Át kellett csapkodnom teli tenyérrel a dögös felső testét, hogy megbizonyosodjak arról amit állítottam. Ezt követően pedig bukfencet vetett a szemem, csak ne kelljen kimutatnom mennyire jólesett, de megbuktam.

- Beni bad boy..- húzta el a száját mintha valamin töprengene – mi lenne ha innánk két sört, hogy legyen mire fogni, és utána ezt – mutatott magára – nem csupán a mancsoddal, hanem a száddal járhatnád be.

Sóhajom szinte visszacsapódott a terem falairól. – Légy szíves, beszélhetnénk másról?

- Félsz. – Na ezt ő maga se hiheti el.

- Tényleg? De jó, hogy megfejtetted, nélküled valószínűleg csupán egy lennék a fejüket vakaró majmok közül. Ha még van bennem valami több is, kérlek hozd ki belőlem. – A bizonytalanság, amit átsuhanni láttam az arcán egyáltalán nem volt jellemző rá. Aztán rájöttem mit mondtam. – Vagy inkább ne. - sétáltam el mellette.

- Kiruccanunk ma este? - szórakozott hangja jókedvűen csengett.

- Nem érek rá, tanulunk Toroval, és holnap vissza kéne jönni ide. - mondtam azonnal - Valljuk be, hogy másnaposan nem akkora élmény. – Lenyűgöz mennyire kitartó. Egy kicsit üdítő, hogy most nem én teperek valakinél. Azt hiszem ez tetszik. Őszintén szólva nem hibáztatom, és akár ennyire tűnök morcosnak, igazság szerint tegnap eszembe jutott mi lenne ha..Persze utána még kora reggel is szidtam magam miatta, hogy egy pillanatra elvesztettem a józan eszem.

- Értelek, ne vágj ilyen savanyú képet. – dorgált meg, hogy kioktathasson – Általában érdemes mosolyogni amikor elhívják az embert valahova, akár visszautasítod akár nem.

- Gondold át amit mondtál aztán nézz rám. – tártam szét higgadtan a kezem a dokumentumokat tartva – Határozottan nem kell jópofiznom senkivel, mivel azt se akarom, hogy megismerjenek. Nincs késztetésem rá. És még mielőtt megkérdeznéd gyermekkori traumám sincs ami erre irányulna.

- Ó, ezek szerint másmilyen van? – nyitotta ki az ajtót előttem, hogy Natsume után menjünk, de nem válaszoltam,ezért beavatott a sajátjába – Az enyém sok szempontból tanulságos sztori. Nagyjából kilenc éves lehettem, amikor lebuktam apa előtt, hogy tablettás bort iszom. -lépkedett mellettem a folyosón - Anya vagy félévig adagolt nekem minden este egy decit, mert azt hallotta a bor jót tesz az ereknek. Az öreg nem tudott róla, de csak kiderült, s helyben útba igazította mekkora hülyeséget csinált, majd több munkát vállalt, hogy teljen minőségi borra.. – Basszus, hogy éri el fél perc alatt, hogy megsajnáljam?

- Na jó. Akarsz velünk tanulni, és dumálni délután egy-két órát?