Sziasztok! Elnézéseteket kérem a korábbi és az esetleges csúszásokért, próbálom összehozni időben a részeket, de mostanság picit nehezebb. Sorry

"- Én elmegyek a mosdóba. - nézett Haku egy pillanatra az irányába- Te hogy állsz ezzel a kérdéssel?

- Kösz, meg vagyok, menj egyedül. - válaszoltam még mindig az arcok után kutatva. Nem volt időm figyelni rá, ő pedig ismét kiharcolta a figyelmem.

Váratlanul felém lépett, s az állkapcsomnál fogva a szemeit az enyémnek szegezte. Megmozdulni se tudtam a közvetlen közelségétől. - Jó, ülj le egy látható helyen. Ne tűnj el! - tette számra az ujját - Légyszíves! És kizárólag olyan sört igyál amit előtted bontanak ki!

- Menj már az istenért! Ne nézz hülyének. - toltam el a kezét és az orrához ért az enyém mikor felszámoltam pár centi távolságot köztünk. A lehető legközelebb hajoltam hozzá, mutatva, hogy nem félek tőle se."

Haku szemszöge

Legalább ezt tudja, bár vicces, hogy velem szemben egyáltalán nem óvatos. Ismeri milyen életet élek, erre itt van és felkínálja az ajkait. Senki sem tökéletes. Mondjuk ebben a helyzetben nagyon is csábító. Hosszú lesz ez az este, érzem a zsigereimben.

- Ne ess túlzásokba szépségem, mert megbánod. – Húzódtam el tőle megfeszült izmokkal, melyek ellenkezőleg vontak volna hozzá. Nem fenyegetni akartam, hanem figyelmeztetni, hogy vigyázzon velem. – Komolyan beszéltem. - Fordultam el szusszantva, s lassan eltűntem a mosdó ajtaja mögött. Még egy ilyen és nem fogom vissza magam.

Mindig azt hallom Karintól, hogy nem vagyok túl „pasibarát" bármit is jelentsen ez. Pedig pont, hogy oda vagyok értük. Bennek őrjítően tiszta tekintete van, szép arca és kívánatos szája. Mármint, ne már! Ki ne lenne büszke egy ilyen trófeára. Ezek azok az alap pillérek melyekre szükségem van egy kiváló éjszakához. Imádnám ahogy a nevemet nyüszögné.

Kellemetlen, hogy ellene van a dolgoknak. Így is, hogy biztos vagyok benne, hogy Natsume visszautasította. Hallottam amennyit kellett. Látom rajta, hogy nincs jól. Azt hiszem inkább erre kéne koncentrálnom, nem a testi vágyaimra. A munkáról nem beszélve.

A kezemet dörzsölve kerestem kijövet a mosdóból, hova ülhetett, és amikor megláttam alig hittem a szemeimnek. Két férfi máris ott állt felette. Gyorsítottam a lépteimen, s átöleltem mellkasánál a kanapé mögül. – Minden rendben? – Hajoltam felé.

- Persze, a srácok csak érdeklődtek, de mondtam, hogy nem ismerek itt senkit rajtad kívül.

- Az én vendégeim. – Rendezte le Kanji a két kéretlen alakot ahogy csatlakozott hozzánk a semmiből. Sötét tekintete olyan furán járt rajtunk, azt vártam mikor nyársal fel velük.

Az lehetetlen, hogy féltékeny legyen. Ugye?

- Haku, nem gondoltam, hogy a pasidat is elhozod. – mosolygott Benre. Puhatolódzik..te jó ég!

- Én nem vagyok..- kezdte az okostojás, ám az arcom felé fordítottam a fejét, hogy átvegyem a szót. Teljesen belemerültem a szemeibe.

- Be szerettem volna neked mutatni, bár anno találkoztatok mielőtt összejöttünk. – Egyszerűbb a „szakítás", ha bevállalom a bunkó szerepét. Ő se gondolhatja komolyan, hogy pont rám fecsérelje az idejét. Egyszer elég volt belőle. És ami a legjobb, hogy beszervezett bűntársam hitetlen tekintettel csóválta meg a fejét, de nem fordult el vagy cáfolt meg. Csupán a szemem sarkából láttam, hogy Kaji is őt figyeli.

– Tudja, hogy kapcsolatban vagytok? Mert nekem máshogy tűnik.

- Szégyenlős. – Bizonygattam, holott én is jobban hiszek a szememnek. Erre a felismerésre az önfeláldozás sóhaja lemondóan bukott ki belőlem. – Nos, ha szeretnéd, hogy megmutassam nincs mit tenni. – Ben szája sarka a rá jellemző módon megremegett. Orrcimpái kissé kitágultak és látni lehetett némi dühöt az arcán ahogy közeledtem, de nem foglalkoztam vele, erőszakosan az ajkaimra húztam. Az első pillanatban megharapta a szám, s rögtön kihasználtam a lehetőséget, hogy azon a kis résen bejussak a nyelvéhez, amitől abbahagyta a viaskodást. Az intenzív sör íze keveredett az övével, de úgy voltam vele, ha elég elszántan próbálkozom már csak az édes zamatát fogom érezni. Mancsa a nyakamba kúszott, és ahogy lentebb húzott, vadító tüzességgel szállt be a játékba. Nem riadt vissza. Már-már alig bírtam megállni a lábaimon, őrjítően csókolt. Azt kívántam bárcsak máshol lennénk. Ő viszont pontosan tudta mit csinál. Egyre lassította türelmetlenségem, szenvedélyesen érintett, a hajamba túrva borzolta az idegeimet, s a nyelve érzékien ölelte át az enyémet. Azonban mikorra beleéltem magam elvált tőlem a mellkasomnál távolabb tolva. Felnyögtem tehetetlenségemben. Mintha legyőzött volna egy olyan játékban amit nem is szándékoztam játszani.

- Ez elég lesz bizonyítéknak, de nem igen értem miért kellett. – Általában egész jól uralkodom az arcvonásaimon, de most besokalltam. 

Hogy miért kellett? A tarkómon felállt a szőr tőle. Ha lehetne újra megtenném!

- Akkor már ketten vagyunk. – bólogatott Kanji – Feltételezem nincsenek titkaitok egymás előtt, ezért odaadom ezt. – nyomott egy csomagot a kezembe – Az elit, amit kerestél. A fizetséget majd behajtom. Jó szórakozást! – biccentett, s tovább is állt.

Ben két másodperc alatt, ültőhelyében legurította az üveg sörét, és felém térdelve a kanapén kikapta a kezemből az átlátszó zacskót, majd a fény felé tartotta. - Te drogozol? – Mint egy kis szurikáta úgy ágaskodott. 

- Nem, - vakartam meg a halántékom, csodálkoztam, hogy nem a tetteim miatt akadt ki – csak hallottam erről az Elit izéről, szóval érdekesnek hangzik.

- Ki akarod próbálni? – húzta fel mérgesen a szemöldökét, és olyan szikrákat szórt a tekintete, ami megborzongtatott – Miből gondolod, hogy ez a szemét az amit te akarsz? Hülye vagy? Messziről sem hasonlít rá. Annak gyöngyházfényű a csillogása. Hogy kereshetsz egy drogot ha ennyit se tudsz?

- És te honnan..? – próbáltam kérdezni, de megint túl közel merészkedett.

- Figyelj, - fogta meg a kezem – felejtsük el az egészet és igyunk – tette a zacskót a tenyerembe – Ettől pedig szabadulj meg. – Csukta rá ujjaimat, azonban én egy ideje csupán a szájt lestem. Nem tudom mi ütött belém, az előző csókunk elvarázsolt. – Haku, azt mondtam figyelj baszki, nem azt hogy dugd meg képzeletben a szám.

Ó basszus, ez miért kellett mondania? – Hozok még inni, mert látom lassan az enyém is elfogy. - Közöltem, s lányos zavaromban sietve kikértem az újabb söröket, a cuccot pedig a bárpult melletti növényhez leraktam. Tudom, hogy majd eltakarítja valaki. Tényleg tiszta hülye vagyok, hogy azt teszem amit mond!

– Egészségünkre! – Ültem közvetlen mellé, majd a kezébe adtam az egyik üveget. Addigra a másik kettő az asztalon állt üresen.

- Ahogy mondod! - A fejét a szesszel együtt emelte a plafon felé, akár az alkoholisták úgy nyelte le.

- Ben, nem issza meg előled senki nyugi! – Szóltam rá. Meg kellett fognom a csuklóját, nehogy rögtön leküldje az egész flaskával. - Túl gyorsan le fogsz részegedni. - Nem vagyok biztos abban, hogy értem a baját, vagy, hogy miért ilyen gyorshuzatú, de jobb ha figyelek rá.  A fene akarná, hogy lehányjon.

- Héj, - érintette meg az arcom csodálkozva, s letette az asztalra ami a kezében volt – biztos te vagy? – csipkedte agyon a bőröm, de csak mosolyogtam a közvetlenségén, egész aranyos spiccesen - Eltaláltad a nevem! El se hiszem!

Nem bírtam ki nevetés nélkül. - Elvégre ma este a pasim vagy. – csúsztattam mögé a kezem, noha a kanapén tartottam.

- Ja, persze. – forgatta meg a szemét – Gratulálok a kommunikációs készségedhez. Külön öröm, hogy részt vehettem a szakításodban.

- Sose mondtam, hogy járni fogok vele. – takaróztam feltartott kezekkel, lazán fogva a sört - Ami meg a csókunkat illeti az csakis Kanji hibája, de jó volt. - nyaltam meg a szám.

- Hagyjuk. - Rohadtul élveztem azt a csókot, és nem beszélünk róla? - Ehhez sose leszek elég részeg. – mutatott kettőnkre miközben felállt, de megfogtam a kezét.

- Akkor térjünk át arra, honnan ismered a drogot amit keresek.

- Haku, hogy lehet ilyen sima a bőröd? – zárta kacéran mancsai közé a kezem, ám megállt ennyinél, majd félrenézett – Na jó ez nekem nem megy. Nem fogok hazudni, nem kell mindenbe beledugnod az orrod ami velem kapcsolatos. – szakította el a kezét és lelépett a mosdóba.

Ben jó srác, biztos vagyok benne, hogy valami szomorú sztori állhat az ismerettsége mögött. Olyan lehangoló képet vágott. Ahj, de tudnom kell amit ő tud. Dolgoznom kell a srácon!

Pár pillanatig méláztam, majd összeszedtem az akaraterőmet, hogy körbesétáljak. Jártamban-keltemben a pultosoknál is kutakodtam a szerről. Senki nem tudott semmit, mindössze az egyik mondta csak, hogy pár hónapja valaki mutogatta neki, de ne reménykedjek, hogy szerzek. Mire visszaértem az asztalunkhoz Ben már ott nézelődött keresgélve talán engem. Újfent egy ismeretlen társaságában ücsörgött, s én a sötétség ellenére az arcát vizslattam, mintha a köztünk lévő távolságból bármit le tudnék olvasni róla. Akár a légypapír úgy vonzza a pasikat.. 

- Merre kószáltál? – kapott utánam, hogy maga mellé rántson, szembe a kétes férfival.

- Bedobtam egy felest és kettő lett belőle. – figyeltem gyanús ábrázatát, főleg mert belém karolt.

- Hello Hosi vagyok! – mutatkozott be a másik.

- Üdv – intettem, és mielőtt bármit kérdezhettem volna Ben már intézkedett.

- Nos, örülök, hogy találkoztunk Hosi, de ha nem baj szeretném folytatni a randimat. – vagy három emeletet ugrott a szemöldököm amikor ezt kimondta.

- Persze, nem zavarok, csak arra kérlek beszélj az öreggel. A szemét rendőrök úgy vittek a sittre, hogy nem én voltam a balhés. A lányomtól se tudtam elköszönni.

- Elhiszem. Viszlát! – Ben szorítása egyre erősebben hatott a karomon, és egy gondosan megtervezett sóhajjal lepleztem mennyire tetszett, hogy engem használ védelmező bástya ként.

- Bezártak egy magánzárkába ahova pusztán az ágy fért be! 

- Sajnálom, viszont látom jól vagy. Nekünk programunk van. – rettentően közönyös párt fogtam ki.

- Engem érdekel mi történt, ez durva. – szóltam közbe, s Ben egyből felém kapta mérgesen a fejét - Később kárpótollak. - Leheltem egy lágy puszit az ajkaira, s működött, mert befogta. Felkeltették az érdeklődésem. Az meg természetes, hogy kihasználtam a lehetőséget, még ha enyhébben is mint szerettem volna. 

Na de ki az az öreg, és honnan ismeri ezt a formát? 

- Kösz haver! Amúgy nem nagy sztori. A végén a kihelyezett védőügyvéd segített. A rablás időpontjában pont bokaficammal voltam a kórházban, szóval kiengedtek.

- Uh, hát ezt a mázlit. – Bólogattam azon agyalva, hogy melyik marha visz be valakit a sittre akinek nem néz utána. Az én főnököm egy ilyen bakiért mindannyiunk fejét leszedné.

- Hát ja. Most elhúzom a csíkot. – állt fel a pasi – Akkor majd beszélünk. – bólintott Bennek, aki egy halvány mosolyt küldött felé, ám szinte azonnal visszaváltozott a mimikája.

- Felvidítsalak? – érdeklődtem reménnyel telve, csakhogy inkább arrébb ült – Egyébként miről dumcsiztatok?

Tudta, hogy mondani kéne valamit, s látványosan megforgatta a szemeit. – Anyámék szomszédja fazekas, az ő portékáit szokta árulni. Remélem megfelelő magyarázat.

- Ez a tetovált faszi? Akkora kígyó van a karján, amekkorával élőben se szívesen találkoznék.

- Igen! Kereskedő vénával született, a levegőt el tudná adni egy halnak. Valami bajod van a tetovált srácokkal? Ezért utasítottad vissza Kanjit? – könyökölt lazán az asztalra, mintha éppen analizálna.

- Nem. – Nincsenek előítéleteim, pusztán hihetetlen számomra a fizimiskájával.

- Oké, mi a terved a továbbiakban?

- Nézzük meg milyen zenét adnak itt. – Fogtam meg a kezét. A szám füligért, hogy nem ellenkezik – Ne veszíts el.

- Isten ments, téged lehetetlen. – szorította meg az ujjaimat, és mintha egy alig látható mosoly bujkált volna a szája szélén.

Gondoltam, ha már nem jutok előbbre semmiben a munkát tekintve, legalább a srácot puhítsam egy kicsit, hátha kötélnek áll és megnyílik.. minden téren. A probléma abban rejlett, hogy ő a táncparketten is csak állt, míg én próbálkoztam. Sem a popp-rock, sem a retro zene nem jött be neki, de kinevetett, tehát biztosan jól érezte magát. 

Tetszik amikor felszabadult, sokkal többet mosolyog. 

Megunva a kacagást ( hiszen már fájt a hasa) beálltunk a kártyásokhoz. Nem igazán hordok buliba fém pénzt, amivel brahiból téteket tettek, de Ben akárcsak erre készült volna, annyit rakott ki elénk. Hozzáfűzte, hogy Toroékkal sokat játszanak. Véleményem szerint hihetetlen egy személy, és egyre jobban kedvelem. Kvázi össze se lehet hasonlítani a jelenlegi formáját azzal akit a suliból ismerek. Csúnyán elvert mindenkit az asztalnál, pedig az ujjabb két üveg sör, amit közben elfogyasztott, bőven dolgozott benne. Többen mondták, hogy olyan szerencséje van mintha csalt volna, ezért fizetett egy kört az asztalnál mindenkinek a pénzből, és elmentünk a darts táblákhoz.

- Tiszta kocsma hangulatom van. – ültem le a kanapéra.

Ben feltette a lábát a karfára és az ölembe feküdt, mire a tüdőmben akadt a levegő. - Mert ez a része olyan. – rántotta meg a vállát.

- Mi ez az elfekvés? - Őszintén szólva kételkedtem a szerencsémben, hogy mindez megtörténik, pedig kevesebbet ittam mint ő. - Ugye nem fogsz pityeregni amiért azt hitték csaltál? – cukkoltam, hisz a gerincemen állt a szőr ahogy a combomat nyomta, és tanácstalanul álltam a helyzet előtt.

- Nem igen érdekelnek, fáradt vagyok.

- Szerintem meg részeg.

- Mondj olyat ami nem nyilvánvaló. – nyújtózkodott kényelmesen.

- Hát, - kezdtem óvatosan, de meggondoltam – nem jut eszembe semmi. - Hohohó..ekkorát hazudni. Nagyon szeretném csábító semmiségekkel letaglózni, melyek igazak, de az nem én lennék. Szoktam bókolni nem arról van szó, viszont féltem átlépni kettőnk közt ezt a láthatatlan határt. A testiség az más, de nem kell bele érzelem. Nehéz kezem mégis lassan mozdult, és megcirógattam az arcát. – Menjünk haza, holnap suli. - Siklott az ujjam szépséges ajkaira és alsó párnácskáját meghúzva zuhant rám ismét a vágy. – Vagy..

- Vagy kérek egy ásót attól a pultostól, aztán kiviszlek a kertbe. Haku, élveztem a csókot, - fogta le a mancsom ahogy felült - de ennyi. Nem szexet keresek. – üres kifogás.

- Hallottad már azt a szót hogy érzéketlen? – konyultak le ajkaim, hátha megsajnál.

- Hmm.. – vette két ujja közé az állát karba tett kezekkel, és megsimogatta, mintha épp valami nagy rejtélyt kérdeztem volna – azt hogy írják? – hunyorgott - Jelen elképzeléseim szerint te se tudod. – A srác agya, vágott mint a borotva. Majdnem elfelejtettem, hogy ő egy gonosz zseni a könnyed külseje mögött, nincs benne sok empátia. Hol vannak a drága szép idők mikor még működött a vigasz szex? Pedig egyre szívesebben rajzolnék az ujjaimmal barázdákat a bőrébe.

- Jó, - mormogtam - csakhogy pont a kielégítetlenséged miatt nem vagy képes egy normális kapcsolatra.

- Te ezt ... sose mondtam ilyet.

- Összetettem, figyelek rád. – mosolyogtam a tekintetén – Induljunk.

Bár elsőként rajtoltam el, másodikként vettem át a ruhatárostól a kabátom, melyet alig talált annyira be volt állva és hátra se kellett néznem a vállam felett, hogy tudjam rohanhatok Ben után. Még akkor is, ha megígértem az életben nem fogok pasi után futni, főleg ha otthagy valahol...

- Várj már az istenért. Hétvége van, éjfélkor zárják a koli kapuit. - ütköztem a hátának ahogy kiérve megállt, majd minden előzmény nélkül sebesen megfordult és a nyakamba bújt.