Haku szemszöge

- Ah, Haku lassabban. – Nyögött alattam a legszebben parancsoló férfi hang amit valaha hallottam. – Így el fogok mennih..

- Nem értem.. - hajoltam a hátára, hogy amennyire a helyzet engedi a fülébe szusszantsam. Feltüzel a tudat, hogy ez megőrjíti, és nem vártam sokat az újabb lendülettel. Az ujjai lélekszakadva kapaszkodnak a párna szélébe, mintha csak a zuhanástól félne, pedig minden porcikája remegve várja már a megkönnyebbülést. 

- Mh, el.. – szűkölt erotikusan izmos vádliját az enyémekhez feszítve, esélytelenül próbálta befejezni a mondatot. 

- Ah- azth akarom! Imádom amikor rám szorulsz. - A fejem kótyagosan zsongott, még abban sem voltam biztos, hogy én kezdeményeztem ezt az egészet kora reggel, de gyönyörű volt látni Bent, ahogy a kezeim között hullott szét a boldogságtól amin áthajszoltam. Konkrétan ez az emóció az amely végtelenül űz tovább állandóan, hogy folytassuk, mivel az összes érzékszervemet kielégíti.

- Kikészültem...- hanyatlott az ágyba - te és az a mocskos szád... - A fáradtságtól lihegve ölelte át a párnáját behunyva szemeit pár másodpercre, s én is mellé feküdtem, hogy megpihenjek kicsit. – Mit bámulsz mindig? Tetszik amit az arcomon látsz?

- Mármint a szex közbeni kifejezéseidre gondolsz, hogy érdekel melyik mozdulatomat élvezed, vagy a mostani kielégült állapotodra? – kérdeztem a pontosítás érdekében megpuszilva a homlokát. Zavarában felfújta az arcát, hogy úgy nézzen ki mint a gömbhal és hátatfordított.

- Hagyjuk.

- Minden nagyon tetszik rajta. – csókoltam a hajába, azonban hirtelen hiányérzetem támadt. Ami azért érdekes, mert még nem szokhattam hozzá, hogy egyáltalán velem legyen, de amint eszembe jutott és áttapogattam magam a mellkasomtól a kulcscsontomig, rájöttem, hogy fogalmam sincs hol van.

Az aggályaim semmihez sem hasonlíthatóak, azonban sejthetően, ha elmondom Bennek abból baj lesz. Nagyon nagy baj. Olyan szintű, mint amikor képzetlenül meg kell küzdened egy sárkánnyal, mert út közben elhagytad valahol a kolbászt, amit neki hoztál. A francnak van kedve harcolni!!! Ráadásul hiába nyüstölöm az agyam, a tegnap estém kieső részleteit nem pótolja semmi. Túl részeg voltam... Óvatosan felkelek az alkaromra helyezkedve, hogy a párnán is körül nézzek, majd kicsit távolabb. Közben Ben jókedvűen a hátára fordult, hogy a plafont szuggerálja és random össze-vissza ugrálva az időben, na meg az emberek között a tegnap esténkről beszélt. Csüngtem a szavain, ellenben lankadatlanul kerestem az ékszert. A tekintetemet kapkodva már az éjjeli szekrényen lévő dolgokkal szemeztem. Bőven volt rajta minden. Vagy négy könyv egymáson, mellette felstócolva a zsebkendő, egy félpár zokni és a lámpa amiről pont fél pillanattal ez előtt csúszott le Ben pólója, csakhogy éppen ami miatt tűvé tettem a szekrényt az nem volt.

– ...sose hittem volna hogy Karin képes leinni Torot...- csendesedett el a cserfes - Haku figyelsz rám? – Némán bólintva válaszoltam a faggatózásra, mert hogy ne figyelnék. Rá mindig, holott most túl léptem a békés biztonsági zónán, amit ő egyelőre, szerencsémre nem vett észre.

Igen, nagyon jó, hogy nem vette észre!!!

Behúztam a nyakam a gondolatra, majd minden félelmemet egy zseniálisan kidolgozott lassú mosollyal kíséreltem meg leplezni. Hülyén hangzik, ám egy kisebb balhéra készültem, hogy megelőzzem a nagyobbat. – Tudod hogy nézel ki?

- Mint a legférfiasabb fáradt férfi az összes közül? – Tisztán lehetett látni, fogalma nincs miért kérdezem, és olyan bizonytalanul húzta össze a szemöldökét, hogy tombolt bennem a csókja utáni vágy.

Annyira bírom a tanácstalan oldalát...talán a többinél is jobban. Azt hiszem ez is egy fétisem vele szemben.

– Ne dörzsöld, - fogtam meg a csuklóját - nem a gyönyörű fáradt szemedre gondoltam, hanem a szexi szívásfoltokra a testeden...hogy is van a mondás? A piros pöttyös az igazi?

- Te ártatlan arcú perverz! Mit tettél velem?? – nézett végig magán, és a vállamba ütött, de ahogy felém mozdult, a dereka mindössze egy apró öklöst engedett. – Sszttt, a franca! Ez fájt! – vetette magát vissza az ágyba.

- Nem is voltam erőszakos! Ma csak egyszer csináltuk...– védekeztem lenyugtatva a saját lelkiismeretemet is, miközben aggódva megsimogattam a haját. Ben viszont határozott válaszokkal állt elő.

- Meg tegnap egyszer, miután késő este görnyedve hazahoztalak a hátamon...Ugye emlékszel? – Erre éppenséggel igen. Most mondjam, hogy szeretek közel lenni hozzá? De hát ezt tudja! Oké, kicsit átvertem részegen, de...

- Ne legyél morcos még soha sem vitt senki a hátán. Te vagy nekem az első, és imádtam a válladon pihenni, olyan meleg volt a tested! – Megtámasztva magam hajoltam csábítóan az arcához félcentire, hogy az ajkaimat bűvölhesse amíg megbocsájt. Csakhogy a földkerekség összes büszkeségét ebbe a srácba gyúrták bele, mert nem élt a lehetőséggel. Nos, nem adhattam fel.. - Utána megháláltam vagy nem? – Az ajkaim által hagyott foltokat mutatóujjammal a hasán kötöttem össze. Le is néztem, hátha eszembe jut egy csillagkép, s ő elpirult. – Tudtad, hogy ilyenkor könnyű belőled olvasni? – csókoltam meg lágyan megszívva a nyelvét, majd elválva tőle, a mosolyom szélesebb, Ben pedig vörösebb lett.

Rájöttem nehezen viseli ezeket a romantikus helyzeteket, noha biztosra veszem, hogy tetszik neki. Néha még máig sem hiszem el, hogy velem van együtt, de nekem már annyi. Fülig belezúgtam, és bármit adjon magából számomra tökéletes. 

- Arrébb vinnéd azt az önelégült képed amit vágsz? - tolta el az arcom - Gyere inkább, robogjunk le a kávézóba, meghívlak reggelizni. – állt fel mellőlem és egy szempillantás alatt magára kapott valamit a szekrényéből. Izgat ez a macska-egér játék, amit olykor még mindig játszunk. Amikor úgy tesz, mintha rendbe jött volna a háta. Mintha az este a kocsmában nem bámult volna folyton sóvárogva utánam. Mintha állandóan egyedül én akarnék szeretkezni vele, és az este nem képzelte volna el beleborzongva, a számat a hosszán valahányszor, amikor bekaptam a sörösüveget. Mintha nem is ő szervezte volna meg a szülinapomat, hogy boldognak lásson, csak belecsöppent a dolgokba...most pont úgy viselkedik. – Ne bámulj már, gyere ha mondom!

– Hogy nézzek rád máshogy? Biztos el akarod hagyni az ágyat? Az emberek veszélyesek ebben az időszakban, szállíttassunk inkább házhoz. – fogtam meg a kezét, de ő ragaszkodott a kiruccanáshoz.

- Gyűjtsünk élményeket. Én nem leszek a szexbabád, vagy ha csak arra kellenék szólj. Akkor keresek egy kevésbé őrültet.

- Oké, adj egy percet és mehetünk. Ne legyél ennyire frusztrált, biztosan sikerült a tegnapi utolsó vizsgád.– borzoltam meg a selymes haját, és nem hagyhattam ki, hogy megriszáljam a meztelen seggem amikor hátatfordítottam neki – Egyébként se találnál még egy ilyen remek fickót mint én.

– Aha, akkor ez a remek fickó felveszi az ajándékot amit tőlem kapott tegnap? – Nos, amíg az ő figyelmét akartam elterelni, a sajátomat sikerült, ellenben nem fagyhattam le. Kissé árulkodó lett volna.

- Nem. Azt különleges alkalmakra tartogatom. – Hazudtam, majd az előző napi nadrágom zsebéből, amit félig felráncigáltam, kihúztam a telefonom, hogy rejtve egy szót írjak Karinnak.

„Vészhelyzet!"

Tipikus...Ez jellemző rám, hogy nem a kibaszott telefonomat hagyom el, hanem a láncot a gyűrűvel. Ő gondolt rám, vette a fáradtságot, hogy kimutassa a szerelmét mindenki előtt, én meg...Áh, nem igaz! Biztos nincs még egy bolond aki ezt kívánná, de bárcsak a pénztárcámat, a kulcsomat vagy a telefonomat hagytam volna el az ajándéka helyett!

- Tényleg? - nézett kitágult szemekkel aztán fapofával rákérdezett - Ugye nem hagytad el? – mosolygott rám, és ez a mosoly igazán félelmetesre sikeredett.

– Dehogy. Csak kicsit melankolikus vagyok az előző este miatt. Ilyenkor szeretek magam elé bámulva álmodozni. – Ennyit arról, hogy nem dermedek le. – Biztonságos helyre raktam. Kész vagyok, mehetünk! – ugrottam az ajtó elé, hogy kinyissam neki, s gyanakvó szemeit rajtam tartva libbent ki.

A kirándulásunk utáni hónapok diákként gyorsan elröppentek. Nem költöztünk össze, nehogy probléma legyen ebből a munkahelyemen, azonban ha nappal külön utakat jártunk, természetesen azért az estéket így vagy úgy, de vele töltöttem. Azóta se aludtam anélkül, hogy ne ölelném és gyanítom már nem is menne. A tegnapi nap ámbátor meghatározó volt mindkettőnk számára. Amíg Ben a legfőbb vizsgáján koptatta a padot, én könnyen áthelyeztettem magam egy kényelmesebb pozícióba. Azaz vállaltam a felelősséget amiért béna voltam és nem találtam semmit. Már nem megyek ki területre, pusztán a papírokat tologatom, ugyanis aktakukac lettem. Szar, mert nyolc órában el kell viselnem Karin fecsegését, ellenben jó lesz hisz a többit rejtőzködés nélkül Bennel élvezhetem. Ő azt mondja letettem az álmomról, én meg azt, hogy az álmom nem egy munkahelyről szól, hanem arról, hogy boldogan éljem az életem. Senki se fogott még meg ennyire, és nem akarok tovább senkire várni, mert ő kell. Tehát végeredményében pörgősen alakult a péntek délelőttünk. Délutánra pedig Ben megszervezte a valaha volt legjobb szülinapomat. Szűk körben, nagyjából tíz emberrel indult az ünnepség, ám a végére csak egy ötös keménymag maradt. Ehhez nincs több hozzáfűznivalóm, tisztességesen kiittuk a kocsmát.

– Megjöttek az eredmények! – Sugárzik az izgatottság róla ahogy az asztalnál nyomkodja a telefonját. Megértem, mivel valami gyorsított eljárásban két évet tett le egyszerre. Eddig a pillanatig le se esett mennyire szeretem amikor ragyog, tetszik ez az érzés.- Igazad lett! Átmentem a vizsgán!

– Úgy tűnik nem ismered jól magad, biztos voltam benne, hogy így lesz. – Gyömöszköltem meg félkézzel a combját, s akár egy riadt kis cica, nagyot nyelve hátrébb hőkölt az érintésemtől. Lehet, hogy nem kellett volna kávét vennem neki. Mindjárt fújtatva tapad rá a mellette lévő ablakra.. Amikor ilyen legszívesebben addig ölelném ameddig az utolsó leheletünk engedi. - Nyugi, nem itt foglak felfalni, csak a lábadat fogtam meg, szerintem az se érdekelné a többi embert ha véletlenül megcsókolnálak.

– Ne, ne ne – suttogta tiszteletet parancsoló szemekkel – nem teheted, kellemetlen lenne egy jókora merevedéssel itt ülni, nemhogy enni – Oké, ezzel nem szállhatok vitába, mert ha meglátom, hogy dudorodik a nadrágja mindkettőnknek vége van. - De csak, hogy tudd, nem teljesen lett igazad. Nem én lettem az első a harmadik évfolyamban.

– Na végre! - mosolyogtam rá megemelve a levegőbe a kávés poharam - Talán így én se fogom tök hülyének érezni magam melletted. - valahol bátorításnak szántam ezt a mondatot mégis elhúzta a száját - Hidd el, büszke vagyok rád! Elárulod mi történt?

- A szülinapod, amin lerészegedtél. Arra is készülnöm kellett, bár Karin sokat segített. - A nyelvemre kellett harapnom. Bezzeg nekem nem igen akar. Korábban visszaírt a segélykérésemre, hogy amikor hazaindultunk mindkettőnknek a nyakában volt az ékszer. Két nyaklánc két gyűrűvel, melyből jelenleg kizárólag az övé van meg..csodás.. Hajdan egy ilyen ajándék gondolatától is felállt volna a szőr a hátamon, ma pedig őrülten keresem. Illetve keresném. Nem tudom hol kezdjem, ám most ez a legfontosabb. – Mindegy, lehet, hogy felesleges volt az energia amit belefektettem. - Neem, ez nem igaz.

- Miért? Extra jót buliztunk!

- Mesélj, mire emlékszel belőle?

- Az elejére nagyon is! Aztán - gondolkodtam el - ...vannak még képek.

- Figyelj, - fújtatott kissé lemondóan az asztalra könyökölve, hogy megtámassza a fejét - egy kapcsolatban szükség van arra, hogy tudjunk beszélgetni. Legyen szó rossz vagy jó dolgokról. Nem kell mindig megfelelned nekem, esetleg jobbnak lenned nálam. Add önmagad, mert téged szeretlek és nem egy tökéletes képet rólad. Szívattalak. Miért ilyen nehéz kimondani, hogy fogalmad nincs hol van az ajándékom? - Egyszerre érzem erősebbnek és gyengébbnek a testem a vallomásától. Gőzöm nincs miért borzolódik fel mindettől a szőr a tarkómon, de meglepett. Össze kell szednem a tökeimet.

-  Honnan tudtad? Az biztos, hogy nem páncélszekrény volt óvodában a jelem. - nyíltan megforgatta a szemeit.

- Mivel nem emlékszel nagyvonalakban elmesélem mi történt. Az tisztázni fogja a kérdéseid...

Próbáltalak óvatosan becsempészni a koliba, hogy egy tanár vagy felügyelő se figyeljen fel ránk, mert ugyebár totál eláztál. - na jó, kezd gyanús lenni, hogy zavarja a lerészegedésem - Persze az éjszaka csendjében ilyenkor észreveszi az ember, hogy régi az épület. Úgy recsegett a padló, hogy azt hittem beszakad kettőnk alatt, de ez most mellékes. Nagy nehezen sikerült bevigyelek a szobámba, ahol belenyaltál a nyakamba, mondván, hogy hasonló, mégis melegebb a testem mint amikor a zuhany alól jövök ki. - hmm, igen ha behunyom a szemem még mindig érzem.. - Rögtön ledobtalak az ágyra. Természetes, hogy a súlyod alatt leizzadtam, te meg még nyalogatsz! - csapott mérgesen az asztalra, mielőtt feltartotta a mutatóujját, hogy ne szóljak bele, mert nem fejezte be - Egy szóval ott álltam feletted kifáradva, koszosan, izzadtan, erre kitaláltad, hogy illesszük össze amink van, és magad mellé rántottál. - szűkítette össze morcosan a szemeit, mintha éppen adott a pillanatban rohannám le így - Soha az életbe nem vettem volna mágneses gyűrűt amik vonzzák egymást, ha tudom, hogy részegen ezzel kezdesz majd játszani. Majdnem megfojtottál! Egy szörnyen nagyra nőtt óriáscsecsemő vagy. Vágod? Ezért el kellett dugnom a láncokat, hogy be tudjalak tuszkolni a zuhany alá, ahol aztán már mást akartál összeilleszteni.. Rémlik?

Lenyűgöző... a szex a zuhany alatt egy kicsit. - Visszakaphatom?

- Ha megígéred, hogy nem veszíted el...tényleg olyan vagy mint egy gyerek. - Micsoda bók...

- Aranyos és helyes?

- Nem, ok nélkül idegesítesz.

Hát nem erre számítottam, de van egy megoldás arra, hogy mind jól járjunk. Baszki, a szívem remeg az izgalomtól. - Költözz össze velem, akkor tudsz ránk figyelni és ígérem megpróbállak kevésbé idegesíteni.

A szemében lévő fény mosolyra csillant, habár az arcán ez nem tükröződött. - Ne ígérj lehetetlent, az embernek nehéz kinőnie a gyengeségeit. Tegnap szerintem sikerült kiinnotok a kocsma raktárát. Olyan a torkod mint a bermuda háromszög. Eltűnt mögötte minden. Azt se értem hogy bírta a májad. – Csintalanul a szája elé tette a kezét, mintha épp öklendezne, azonban a szeme még mindig mosolygott.

– Ha lehánysz nem megyek többet veled sehova. Egyébként a jó szándék élteti. – csak a fejem ne fájna - Az a tervem, hogy addig növesztem amíg nem adakozhatok belőle, ennek szentelem a fiatalságom.

– Ebben az esetben nem tudom mivel magyarázod a tegnapot, mert az az idő már lejárt amint betöltötted a harmincat. – Tényleg? Még mindig pimasz? – Épp ezért kaptad a gyűrűt, hogy lásd a fényt az alagút végén. Szóval a válaszom igen. Arra készülök, hogy öregen is etetem veled majd a galambokat a parkban. – végszóra megszorította a kezem az asztalon, én pedig próbáltam összevakarni a leesett államat. 

– Héj, héj! Te se leszel fiatalabb! Örülhetsz, hogy egy ilyet találtál mint én, aki egyébként rajong érted, szóval visszább az agarakkal!

- Oké, egyedül annyit akartam mondani, hogy összeköltözhetünk, csak ne váljon a pia a gyengéddé.

- Már nem fog. - pusziltam meg az arcát - Mert az te vagy.

Egyetlen egy puszi, és Ben nem volt rest vörös fejjel hideget, meleget a nyakamba önteni úgy szitkozódott, én meg csak vigyorogtam mint a vadalma. Nem mintha nem lennék tudatában annak, hogy szinte percenként felhúzom. - Megmondtam, hogy itt ne csinálj ilyet, te eszement! Meg kell hagyni van vér a pucádban.

Az van, és amíg élünk ilyen pofátlanban fogom nyomni, mint ahogy ő is. DE ettől vagyunk jó páros, ilyennek szerettem meg a kapcsolatunk elején, és ilyennek szeretem most is. Beszólogatunk egymásnak, néha seggfejként viccelünk a másik kárán, ám a kapcsolatunk ettől lesz könnyed. Hiszen nyomasztó mindent túl komolyan venni. Elég ha a szerelmünket, az érzéseinket elég komolyan vesszük, hogy ne lankadjon a bizalmunk.

Alig várom, hogy együtt ébredjünk reggelente, egymás mellett mossunk fogat, közös erővel főzzünk, együnk és meglépjük a többi olyan dolgot amit egy kapcsolatban szoktak. El akarom kényeztetni, hogy boldog legyen mellettem, és nem egy tökéletes emberként, de a saját elképzeléseim szerint tényleg megfeleljek neki. Mert ez a lényeg, és innentől kezdve örökre ez lesz.

VÉGE

Sziasztok!

Köszönöm, hogy kitartottatok mellettem. Tanulva a hibáimból, legközelebb akkor kezdem feltölteni a történetet amikor majdnem a végén járok, hogy ne csússzak a részekkel. Ám ezek után feltöltöm ide átdolgozva újra írva Toro esküvőjét amiben mellesleg olvashattok Haku születésnapjáról és A betörő című kis sztorit, ami ugyebár Natsuméról szól. Azt már nem írom át.