Haku szemszöge

- Nem tudtál volna terepmintás ruhát szerezni nekünk? - érdeklődött Toro a fák közt lépdelve. A motorral pár perccel korábban parkoltunk le, szóval idefele jövet kevés lehetősége akadt beszélgetni.

- Még egyszer, hogy mit?

- A katona haverodtól, hogy ne legyünk ennyire feltűnőek. Szerinted hogy lopózzak a közelükbe dupla piros pulcsiban meg egy bőrkabátban? Nem hinném, hogy beflesselik, hogy egy téli virágzó bokor vagyok. – a motornál kellett volna hagynom, hogy vigyázzanak egymásra. Úgy viselkedik mintha valami vicc lenne, de igazából a kórházból kifele jövet már rájöttem a turpisságra. Amikor Ben csodálatos kis testét leraktuk egy hordágyra, hogy mások nézegessék, mellé lecsúszott a keze. Na akkor láttam Toro arcán azt az ijedtséget ami bennem is erősítette a félelmet, és ez nem tetszett. Onnantól kezdve csupán a motoron állt be a dumagép szája.

- Ne is álmodozz katonai ruháról! Tudtad, hogy mire készülünk miért ezt vetted fel?

- Ne legyél mérges! Ez akadt a kezembe. Komolyan igaza volt Bennek, hogy a bolhából csinálsz elefántot! – igen, ugyan ezt mondta, és azt, hogy bízzak benne. Szerintem viszont minden jogom meg van aggódni. Máskor szembeszegültem volna vele, de nagyon makacs tud lenni és nem volt semmi ahogy lezárta a beszélgetésünk.

- Be akarsz vinni a kórházba? Hát jó, de én nem iszom meg azt a szilvás löttyöt. – tenyerelt Ben fenyegetően az étkezőasztalra - Mindjárt produkálok neked itt egy szívrohamot úgy feldühítesz! Nem fog sikerülni. Pénzért sok helyről lehet információt szerezni. Mi van, ha apád rájön, hogy semmi bajom?

- Ezért kell igazinak lennie. Idd meg azt a lekvárt! – tette a kezeit karba Toro mintha csak neki lehetne igaza, aztán mégis megrázta a fejét – Ha csak nem ütsz össze valami jó kis cuccot ami fájdalom mentes rosszullétet okoz.

- Te hülye, attól, hogy nem fáj még belehalhatok. – morgott az orra alatt - Bár az se kizárt, hogy hamarabb lebukunk.

- Akkor nem tudom. – dörzsölte meg az arcát Toro - Ha a drog részével valami balul sülne el, Haku úgyis kihoz a rendőrségről.

- Ez nyilvánvaló! Kihozom, minden zokszó nélkül a drogos ügylete miatt amikor drogterjesztőket keresek a sulitokban. Még ha meg tudnám győzni a feletteseimet, akkor is megfigyeltetnék.

- Csak az számít, hogy ezek szerint megteheted! - mutatta fel Toro a hüvelyk ujját - Király!

- Meg van! Eszembe jutott! – kiáltott fel Ben, és valami iszonyat nagy hülyeség hagyta el a száját – Végülis olyat tudok amitől, ha le tudom csökkenteni az adagot, párórát alszok és lemennek minimálisra az életfunkcióim.

- Gondolom meg van az esélye, hogy ott maradsz. 

- Igen, lehetséges lenne, ha rosszul kezelném az összetevőket. - emelte meg a szemöldökét, mintha nem értené mit akarok mondani.

- A francba veled! Ez felelőtlenség! – kaptam el az ujjait, hogy megszorítsam – Ne csináld.

Miközben összeráncolta a szemöldökét már tudtam, hogy valamit nagyon rosszul csináltam, csak sejtésem sem volt, hogy mit. Az az érzés viszont átsuhant az arcán. Idegesen szusszantott, de még mielőtt megszólalt volna elkapta tőlem a kezét, és ahogy felállt megvakarta a hasát.

Biztosra veszem, nem tudja mit élek át egy ilyen reggel után. Egy felbukkanó pocak ami annyi mindent látott már rettenetesen csábító tud lenni. Szinte érzem az illatát a szembeötlő kis pihéknek melyek egy vonalba vezetnek lefele egy szűk gumi alá, és valamiért nem emlékszem rá, hogyan folytatódnak tovább.

Jó, igen láttam már, de valahogy soha sem nyílt alkalmam jobban megnézni. Most viszont, mivel meglibbent a pólója, átzúdult rajtam az érzések tömkelege bennük a sóvárgással, mert nehezen tudtam elvonatkoztatni attól hogy végződhet az a szőrcsík.

- Nyugi, senki sem akarja megölni magát. – Ült bele Ben vészjóslóan az ölembe, hogy a fülemhez hajoljon. Ez a mozdulata egyszerre zavart össze és izgatott fel. Már ekkor tudnom kellett volna mire készül, de a gondolataim más fele szárnyaltak. – Nagyon naiv vagy, ha ilyen kisstílűnek nézel kedves. – szántotta végig orrával a fülcimpámat, majd a halántékomra térve elhajolt, hogy szembenézzünk – Én többször is kipróbáltam. – az ajkaim hang nélkül szétnyíltak - Komolyabb vizsgák előtt néha szükség van a pihenésre. Sokkal jobban fog az agyad utána! – És bumm a második megrázkódtatás.

Még csak nem is tart tőle, nem hogy megbánta volna, hogy ilyenekhez nyúl.

Élesen térített vissza a témánkhoz, és ahogy ledobta a bombákat nem csak leesett az állam, de rohadt mérges lettem rá. – Már meg se kérdezem miért vagytok barátok ezzel a szilvalekvárt szorongató bolonddal itt. Mindketten idióták vagytok szerelmem!

Aranyos, amikor fogalma sincs, hogy lehordjon vagy elolvadjon éppen. A tátogása azonban nem tartott sokáig, mivel ezzel a húzásommal sem lehetett véglegesen elhallgattatni.

- Oké, aggódsz értem. Viszont mikor felejtetted el minek köszönhetően találkoztunk? – simult hozzám a szék hátán összefűzve lábait, és cselesen tovább ostromolt – Hm? Jelenleg a drogosztályotok első számú keresett emberei közé tartozom. És veled ellentétben nem mindenki a két szép szememért akarna bilincsbe látni. – nyomott egy puszit a számra, és mintha indikátor lett volna, valóban elképzeltem hányféleképpen szeretném bilincsben látni. Meg is jegyeztem, hogy haza kell vinnem az irodából. – Ezt most úgy csináljuk ahogy én mondom. – Fejezte be, de mivel máshol járt az agyam, és a képzeletem közegébe is beleillet a mondata mindössze bólogattam. Na persze az is megtévesztett, hogy az államra simítva mondta, aztán kicsókolta belőlem a lelket. Rögtön szorosan körbefogtam a karommal, hogy érezzem a remegő testét. Szóval mindennek hála beleegyeztem a tervébe. Tetszett a rámenőssége és ugye kiment a vér az agyamból, mert a testemnek máshol volt szüksége rá. Cserébe viszont nem történt meg a mindent elsöprő katarzis. A harmadik kerék kiválóan érezte magát velünk. 

Pedig sose fogom elfelejteni azt amikor a csók után a szemembe nézve kapkodta a levegőt a benne lévő tűzzel, hogy vigyem egy szobába...csakhogy nem volt szoba, ezért inkább hosszasan öleltem, és véletlenül se engedtem a kezeimnek, hogy megsimogassák. Most meg nincs más lehetőségem, mint behunyni a szemem és próbálom kiverni a fejemből a katasztrófák lehetőségeit.

- Toro, ne álmodozz tovább itt vagyunk. – szóltam rá, amikor rádöbbentem, hogy már egy ideje egy helyben álltam a ház falával szembeni fák mögött. A vérvörös és a rikító piros árnyalatú Toro nehezen bújt meg a meztelen fák árnyékában. Ezzel is meg vagyok áldva. A bőrdzsekit össze se tudja húzni magán olyan ruharéteg van rajta.

- Azon gondolkodsz hogy jussunk be, igaz? Nem akartalak félbeszakítani. - na ez eddig eszembe se jutott.

- Keresünk egy nyitott ablakot? - kérdeztem vissza.

- Ezen az oldalon nincs. A másik oldala a sziklákat nézi, annak biztos nincsen ablaka, vagy legalábbis ha lehet kihagynám, hogy ott jussunk be. Ahonnan jöttünk meg már rég kiszúrtam, hogy rácsok vannak az üveg előtt.

Akkor most hogy megy ez? Törvényes úton tudnám, mit kell tenni, de így? - Miért nem lehet semmi sem egyszerű? Várjuk meg amíg foglyul ejthetünk valakit? 

- Menjünk be az ajtón.

- Ez a terved?

- Gyakorlatilag a családomhoz megyünk. Nem kellenek ehhez tervek! - Ó ha tudná milyen  terveket eszelek ki mielőtt az anyámékhoz megyek..- Az apám nagyképű, nem fél senkitől, aki megtámadhatná ezért tutira nyitva van csak le kell nyomnunk a kilincset. Részegen sokszor jól jött ez a hozzáállása, legalább a kulccsal nem kellett szórakoznom.

- Ezt a jelenséget én idiótaságnak nevezném, de ki-ki a szájíze szerint. Menjünk.

Nem volt jobb ötletem. Órákig meg nem várhattunk a csodára. Emiatt a belépőn sem gondolkodtunk sokat. Toro ment elől, mert őt nem lőnék le rögtön, én meg utána. Azonban üres volt az előszoba, a folyosók és a nappali is. A konyhából jött ki egy-két hang, így beálltunk az ajtófélfa mellé, mint két óriásváza, és egy közös jelzés alapján, miszerint a számra tettem a kezem, hallgatóztunk.

- Medaka, meddig sütöd még azt a pizzát? Éhes vagyok! Miért kell olyan sokat várni egy elősütött szarra? Együnk végre! Ma még nem ettem semmit. - hisztizett Spuri.

- Most több időnk lesz magunkra, hogy a főnök elment. Pár perc és beülhetünk vele megnézni egy filmet.

- Felőlem...csak ne kelljen megint végignéznem a hófehérkét!

- Dehát nem ismerted! Pedig az alap! - magyarázta Medaka  - Jól van, így, hogy nyugi van mindegy mit nézünk. Csak kapcsoljunk ki egy kicsit. Tiszta gáz. Tíz perce léptek le a többiek, de én már azon rettegek mikor jönnek vissza.

- Ahogy mondod. A főnök nem semmi módon ki tudja használni a szabadidőnket.

- Mindegy, mert megfizet. Remélem Bennek nincs komolyabb baja amiért kórházba került. Megkedveltem a srácot. - Na jó Medakának jár egy piros pont, ráadásul kiderült, hogy a hírek tényleg gyorsan terjednek errefelé.

- Jelzett a sütő! - kiáltott fel izgatottan Spuri.

- Mindjárt kész a sülkrumpli, lecsepegtetem aztán kiveszem a pizzát, nyugi.

- Oké. Mellesleg én is sajnálom szerencsétlent, így esélye nincs elvinni a pincéből a cuccait. Most akkor a főnök nyert?

- A főnök csak szórakozott vele. Mit nyert volna? Csinálok limonádét is. Vedd elő a tálcát és a poharakat, ne csak ácsorogj!

- A szószokat beviszem. - Mondta végül Spuri és már az ajtóban volt, ahol mi álltunk. Ijedtében megtorpant, s ledőlt majd kibukfencezett a tálcáról a majonéz. - A francba veletek! Ha a kaját ejtettem volna le már halottak lennétek!

- Helló srácok! - Intett lazán Toro, s kihúzta magát, hogy rendesen az ajtóba állhasson. Nos, én sem próbáltam meg tovább eggyé válni a fallal. - Csak beugrottunk. Apát keressük. 

Spuri a válla felett Medakára nézett, aztán vissza ránk. - Nincs itt. - dörmögte szűkszavúan, közben a haverjának felcsillant a szeme.

 - Azért jöttetek mert Ben rosszul van és segítséget akartok? Apád már odament.

- Igen? - kapta fel a fejét Toro, csak nem tudtam pontosan melyik részére kérdez vissza.

- Igen. - Erősítette meg Medaka, s Toro nem kötözködött, ám maradni akart.

- És mit esztek? Csatlakozhatunk? - A helyzet mindannyiunknak kezdett kellemetlenül furcsa lenni. Felváltva egymást néztük amikor Medaka a sütő felé fordult és megtörte a jeget.

- Akkor teszek be még egy adagot. Ezt vigyétek be. - Komolyan mintha régi haverok lennénk.. vagy nem. Valószínűleg ők sem tudják mit kezdjenek velünk.

Persze a kanapén már látszott némi klikkesedés. Ki- ki a maga társa mellé ült le feszengve. Aztán ahogy bekapcsolták a tv-t  Toro átnyúlt Spurin egy sültkrumpliért, amit nagyon csúnya nézés kísért. - Apa azt mondta elvihetem a furgont. - tömte be egyesével a szájába az ujjait a kisfőnök, hogy lenyalogassa róluk a sültkrumpliról rajtamaradt fűszert.

Milyen furgonról beszél?

- Aha, a furgont. - reflektált Spuri és megint Medakára pislantott, aki szusszantva beletörődött a válaszába.

- A bejárati kucstartós dobozban vannak a kulcsai. - Világos. A nyitott ajtó mellett, a legbiztonságosabb helyen.

- És a kocsit merre találjuk? -  húzta ki magát Toro a figyelem kedvéért, mint egy szurikáta.

- A pince lejáró mellett balra van a garázs arra - mutatott el az egyik folyosón Spuri. De majd odavezetünk titeket csakhogy előtte eszünk! - A hangja parancsolóan hatott, s pusztán akkor lett nyugisabb amikor a távirányítót nyomogatta - Mit nézzünk?

- Fogd a pénzt és fuss! - Célozgattam Toronak, hogy lassan elhúzhatnánk a csíkot innen, mert még a pince is az utunkba esik, és kevéssé élvezem ezt a hátborzongató légkört.

- Szerintem a step by steppet kéne inkább. - Az egy dokumentum film. Az én javaslatom sokkal jobb. Vagy ez lenne a válasza?

- Az én véleményem, hogy nézzük a jó barátokat! Az sokkal humorosabb. - Csámcsogott Toro és lassan beletörődhettem, hogy még nem megyünk, hanem mélyítjük a barátságunk. A képernyőt bámultam. A filmre egyáltalán nem tudtam figyelni, fel nem foghattam, hogy ez a félbolond miért nem akar visszasietni Benhez pedig még egy csomó dolgunk lenne előtte. Már majdnem felrobbantam, mikor egy pizzával a szájában intézkedni kezdett.

- Haku, menj nézd meg a kocsit. Ellenőrizd, hogy minden okés-e vele. Ami benne van azt pakold ki . - Intett felém király módjára, és bár rohadtul nem tetszett, hogy rám tukmálja a pakolást, még mindig jobb volt, mint boldogan ücsörögve a filmet bámulni. Akkor is, ha négy körben kellett a pincéből fel majd le járkálnom, és kétszer majdnem orra estem valamiben. Száztíz százalékos bedobással pörögtem, hogy ellophassam a csempész árut. Sose gondoltam, hogy valaha ilyet fogok tenni, de az élet keverhet olyan helyzetekbe amikről határozott véleményed volt, és persze ebben az esetben pont az ellenkezőjét csinálod annak amit elterveztél. 

Mire visszatértem már megtömték a gyomruk, azt se tudták merre fetrengjenek a kanapén, és előkerült a sör...Eszem ágában nem volt egy részeg Toroval utazni droggal a seggemben. - Fiúk, ezt még elveszem, - nyúltam az utolsó pizzára - nekünk ellenben mennünk kéne. 

- Már megint ez a nagy sietség. - kortyolt egy nagyot Spuri.

- Mit szépítsük? - nézett rám Toro, majd a srácra - Hakunak van egy eltitkolt gyereke és most neki kell vigyáznia rá.

- Nem, semmi ilyesmi nincs. - nyúltam át az asztalon a hazudozó felé - Ez történik, ha piát adtok neki. - és egy lendülettel el is vettem tőle a dobozt amit a kezében tartott - Egyszerűen szeretnék Ben mellett lenni.

- Tetszik, hogy ennyire szereted. - emelte felém Medaka a sörét, s lerakta a dohányzó asztalra - Menjetek, csak kötözzetek meg minket.

- Elegem van a kis játékotokból az öreggel. - sandított Spuri Torora - Remélem ezzel elintéződik minden. - ütött a combjára - Nem tudom melyikőnkkel kezditek, de én a kanapén maradok, hogy tudjak aludni.

Teljesen felháborított a dolog, holott örülnöm kellett volna. - Ha így állunk miért kellett ilyen kínosan idáig húznunk? - Miért hagyták, hogy csak én rakodjak?

Toro együttérzően röhögött.

- Mondtam már, hogy éhes voltam? - mosolygott Spuri is, közben Medaka hozta maguknak a kötelet.

Mintha valami harmadrangú szexfilmet forgattunk volna le. A ne húzd meg olyan erősen mellett, a bicepszeim maradjanak szabadontól kezdve a vigyázz a lábszagommalig bezárólag minden kulcsmondat elhangzott. Mígnem fél órával később már kocsikázhattunk Kino háza felé, aki azonnal vevőkkel jelentkezett. Az életben nem ért még ennyi szerencse, és a sors is velünk volt, hogy hamar visszaérjünk a kórházba.