Ben szemszöge

Mondta amit mondott, és én onnantól kezdve csupán vigyorogtam mint a tejbetök. Bár a szavai viszonzatlanok maradtak minden a képemre lehetett írva. Azt hiszem megcsömörlöttem a dühös, kötekedő rutinomtól, és kizárólag élvezni akartam, hogy velem van. Megbánás, kellemetlen érzés és pironkodás nélkül. Illetve egy kis pironkodás azért volt. Mert Haku egész este szerelmesen ölelt. Melegen, lágyan, szorosan. Oké, bevallom, amikor lefeküdtünk magamra kellett hajtanom a kezét, hogy úgy szorítson ahogy én szeretném, de ez csak részletkérdés. Életem legszebb ajándékává tette az estét, és mindezt egy kiváló reggellel fejelte meg.

A világ legpihentetőbb álmából egy hihetetlen érzés kerített hatalmába. Egy olyasfajta boldogság amire nem számítottam, és a testem beleborzongott. Kinyitottam a szemem, s Haku úgy tornyosult fölém mint egy vad tigris, amelyik éppen kóstolgatva méregeti az áldozatát. Szó szerint...

- Ébredezel igaz? – hajolt közelebb, hogy érzéki szempárbajt vívhassunk, mivel a tekintete nem akart könnyen megválni tőlem. Nevettem volna rajta, hogy mi ez a sürgetés, de beleolvadtam az érintésébe az arcomon. Sóvárogva simogatott. Aztán a szívem felgyorsult amikor lentebb hajolva kidugta nyelvét, és ismét végig húzta köldökömtől a mellkasomig az ajkait. Igen, határozottan erre az érzésre keltem.

- Mit csinálsz? – érdeklődtem álmosan berekedve, s megnyaltam a szám. Erre olyan mosolyt villantott amitől kifejezetten melegem lett. Hiába nem voltam még toppon, már attól felizgultam ahogy rám nézett a lángoló szemeivel.

Kezeim puha hajszálai közé simultak, hogy ujjaimat végighúzzam a tincsein. Talán ezért temette nyakamba az arcát, édesen bújva. Adott pár pillanatot, hogy kiélvezzem milyen selymes és az orrát végig simította ütőeremen, mígnem elért a számig. Enyhén elnyílt ajkaim bizseregtek ahogy sunyin áttért az egyikről a másikra, s a nyelve lágyan végig suhant az enyémen cirógatva, csakhogy egyre követelőzőbb lett. Szenvedélyes cselekedetei túlságosan eltökéltnek látszottak, hát beleszédültem a csókunkba. – Szeretném kipróbálni milyen az amikor egész nap ilyen páros dolgokat csinálunk az ágyban. – suttogott megigézve, közben az ágyékomra simított.

Akartam amit ő is, csak féltem, hogy megláthat valaki... valaki, aki van olyan szégyentelen, hogy tátott szájjal bámulna tovább. – Hagyd abba.. – ziháltam az őszintétlen szavakat, mert egy szempillantás alatt lángra lobbantott. Csókjával el akarta lopni a gondolataimat, s az eszemet. Teljesen lebénított az erős vágy, holott kézzel-lábbal ellenkeznem kellett volna. - Basszus, legalább menjünk a zuhany alá, ott kettesben lehetünk.

- Kettesben vagyunk. - Szája a nyakamra vándorolt ahol apró csókokat hagyott, majd amikor egy érzékenyebb felületet talált beszippantotta a bőrömet. Tisztában vagyok vele, nem én vagyok a világon a legjobb abban, hogy kontrollálni tudjam a libidóm, de ki lenne az aki egy ilyen támadás után nem akarja belevájni szenvedélyesen a körmeit a ránehezedő testbe, hogy még közelebb érezze? A keze mellkasomon a mellbimbómra csúszott és én meglepetten, mégis élvezettel nyögtem a nevét. A szemei engem lestek, s az arcom összerándult miközben lélegzet visszafojtva mélyítettem el alsó ajkamban a fogaim. Kínos volt egyfolytában nyögdécselni ennyitől, de az elszabadult érzéseim miatt valamiért intenzívebben hatott rám.

- Engedd el, mielőtt vérezne. – Átkozottul jólesett a törődése, főleg, hogy adott egy puszit a homlokomra, aztán az orromra, amitől elolvadva fogadtam szót. – Jó, azt hiszem rendben leszünk. - Kellemesen beleremegtem, hogy ez után az ujjait váratlanul az alsómba csúsztatta. De fájdalmasan lassan mozdult a keze, ahogy felhúzta hosszomon a bőrt.

- Haku.. – szóltam rá morcosan, mert tudtam, hogy nem szerencsétlenkedik, pusztán lázítani akar, viszont a dühöm egyúttal visszahozta az épp gondolataimat – Toro, ahh, bármelyik pillanatban ránk nyithat.

- Hahó, - villant meg a szeme mikor rám nézett, s felágaskodva a bokámig tolta az alsóm – másik pasi nevét mondod az ágyban, miközben nyögsz? – fogott a lábaimra, majd ahogy fentebb tornázta, az arca villám gyorsan a fenekem magasságába került, a combjaim közé.

- Bassza meg, lassítsh - Megnyikkani alig volt lehetőségem, ő már a vájatom ölelésébe dugta feszes nyelvét és a merevedésemig nyalt. A hasizmaim görcsbe rándultak. - Haku..- sóhajtottam lehunyva pilláim, de azt se tudtam mit akartam, hisz nem állt meg az érdes kis izma. Kéjesen szopogatott, érzékien harapdált, és én az önkívülettől elveszve, egyre csak vonaglottam alatta miközben kiszáradt a szám.

Mihelyst ránéztem eldöntöttem, hogy többé nem teszem annyira izgatóan hatott, hogy az ágyékomba temette az arcát miközben hevesen belém kapaszkodott. Amit művelt maga volt a varázslat, s a lábam remegve könyörgött az erőért. Lehetetlen volt megmondani hol volt a vége vagy az eleje egy-egy mozdulatának. A hosszom lüktetett ajkai közt, a forróság megizzasztott, a mellkasom pedig hullámzott. Szinte kapaszkodtam az ágyba ahogy fokozta a tempót, és amikor mégis véletlenül rá pillantottam a tekintetünk találkozása betette a kaput. A testem megfeszült az eufóriától, s magasfeszültségként haladt át rajtam az orgazmus. A gerincem bizsergett, a tarkóm a párnába hanyatlott és a név ami kicsúszott remegő párnácskáim közül visszacsapódott a falakról. Még az is hallhatta aki nem akarta...

Azonban Haku megérdemelte. Megérdemelte, hogy ő töltse ki a szívem és az elmém. Ő, aki rádöbbentett milyen az igazi, zavarba ejtő szerelem, amire vágytam. Kész küzdelem volt, de az érzés betöltötte az életemet. Muszáj, hogy ez örök legyen. Lehetetlen, hogy elengedjem.

A könyökömre támaszkodva keltem fel amint a helyzet úgy hozta. Nem számított mennyire zsongott a fejem, vagy, hogy a levegő híján voltam. A tarkójába kapaszkodva húztam számra, mert szomjaztam a közelségét, továbbra is kívántam a csókját, s minden apró érintését.

- Jó reggelt hétalvók! – Toro kiabálására összerezzentünk ahogy telibe kinyitotta a kocsi oldalsó ajtaját nem messze tőlünk. – Haku, segítenél behordani amit vásároltam?- Rettenetesen jó érzékkel pukkasztotta ki a vágyakkal teli boldogságfelhőt amiben lebegtünk. Mitöbb a szerelmes romantikának is lőttek. - Húzta a zsebem a nálam maradt pénz, szóval lehet eltúloztam egy kicsit a költekezést. Király, hogy már van egy motorunk is!

– Azt nem hagytuk el tegnap este? – kiáltott vissza a világ legszexibb férfija, s kőkemény merevedésére nézve lemondóan felsóhajtott – Pedig veled együtt kellett volna búcsút inteni neki....

- A kocsi hátuljához rögzítettem. Tök praktikus. – jött a válasz távolabbról – Na csipkedd magad.

Kivételesen engem is idegesített Toro. Hiába egy barátságos, nagyszájú egyéniség, most pont ez a tulajdonsága volt az amit a hátam közepére kívántam. Mint a reggeli jókedvű szószátyárságát, és egyáltalán, hogy velünk van azokban a pillanatokban amikor nem kéne. Nagyon is átéreztem milyen lehetett Hakunak begyömöszölni magát a nadrágba kielégítetlenül.

Annyira segíteni akartam rajta...

- És mi a helyzet? – Szegezte nekem a kérdést Toro percekkel később, amint kijöttem a fürdőből. Mázlimra elég időt hagytak besurranni, hogy megtisztálkodjak a reggeli ébresztő után. – Látom életben vagy.

- Miért ne lennék? Csak a tegnapi kaja nem esett jól, nem kell egyből temetni. – kaptam ki a kezéből a vörösbabos zsemlét amibe majdnem beleharapott.

- Héj, azt magamnak vettem! – kiáltott fel. Kis híján visszaszerezte, de nem engedtem, hogy elvegye. Inkább elfordultam tőle, és a számba tömve indokoltam meg miért loptam el.

- Ez az egyetlen kaja amit kívánok. A tegnapi után semmi olajos tojás vagy nyers kaja nem kell.

- Haku csinálna neked zabkását! Tutira, csak egy szavadba kerülne, ahhoz van cucc. – Pislogva meredtem rá ahogy zsörtölődött, majd fintorogva felhúztam az orrom.

- Ne sajnáld már tőlem, te azt ehetsz amit csak akarsz, még a vasszöget is megemészted.

- Egyébként hogy-hogy korog a gyomrod így reggel? Általában ha szarul vagy jó sokáig nem eszel...- sunyított rám aztán beleszagolt a levegőbe, majd kivillantotta fogait - ...Ben meg kell jegyeznem ma valamiért kivételesen jó az illatod. – sétált körbe mint valami vadászkutya.

- Hagyd abba! – Utáltam amikor direkt piszkál.

- Talán a kielégültség miatt? – Nagyképűen kuncogott, s közben helyet foglalt. Sejtettem, hogy erre akar kilyukadni, de semmi köze a nemiéletemhez.

- Tévedsz. – intettem be neki a fogaimat csikorgatva - Lehetnék kielégültebb...- A morgásom egészen mélyről jött, ezért visszább húzódott.

- Igen, mostmár látom a fejeden. – emelte védekezve a levegőbe kezeit Hakura pillantva – Mi a francot csináltatok eddig?

- Aludtunk. – az asztalra csapva válaszoltam helyette.

- Na jó, mindent számba véve nem jön rosszul, ha feszült vagy, hisz harcra készülünk. Lapozzunk, összpontosítsunk inkább a tervemre. Mesélt már neked a párod az apámról?

- Miért tette volna? – néztem az említettre meglepve, és elakadt a lélegzetem attól amilyen szemekkel méregetett szexi ajkát csábosan elhúzva. Csupa libabőr lettem. Talán valahol a korábbi szavaimnál ragadt le, mivel a tekintete kéjes ígéretekkel lett tele. Ez pedig rádöbbentett, hogy nem én voltam az egyetlen aki jól érezte magát pár perce. Annyira dögös volt a kisugárzása, hogy azt éreztem le akar olvadni rólam a pólóm a nadrágommal együtt. 

Bassza meg, hogy ennyire elvarázsolt!

- Komoly témáról akarok beszélgetni veletek. – könyökölt az asztalra Toro, s közben a homlokát a tenyereibe temette - Vörös a fejed Ben, és zavarba jövök ha titeket figyellek. – mutatott rá a problémájára - Koncentrálnátok végre? Csak essünk túl a beszélgetésen meg ezen a kalandon, és ígérem békén hagylak titeket.

Haku megköszörülve a torkát átvette a szót, és elmagyarázta miért kellett volna Satoshiról beszélnünk. Az állkapcsom megfeszült miközben keresztbefont karokkal hallgattam végig a történetét. Hirtelen erős késztetést éreztem arra, hogy levadásszam Satoshit. A képzeletemben egy jó nagy tekercs szigetelőszalag jelent meg amivel összekötözhetem, na meg egy gödör az erdő közepén.

- Ahogy öregszik úgy lesz egyre ostobább. Mindketten tudjuk, hogy családtagokat sosem ölne meg. Kiutasított néhányat az országból, néha szétverette őket, viszont annyi betyárbecsület mindig volt benne, hogy az életüket meghagyja. Téged ráadásul időről időre jobban szeret mint engem. Állítom, már csak a tudásod miatt sem bántana. – tárta szét a karját magabiztosan.

- Szerintem meg akarta ismerni Hakut, és persze megijeszteni. – Satoshi a titkokat utálja a legjobban, és én megpróbáltam elrejteni előle egy rendőrt, hát ez lett az eredménye.

- Valószínűleg. Pont ezért tanítjuk móresre. – mosolyodott el a lökött barátom, mintha ismét tíz éves lenne és egy hétvégi közös játékot tervezne az apjával - Vissza fog nyalni a fagyi.

- Nekünk vagy neki? Nem mindegy! - Nagyot sóhajtva gondolkodtam rajta, hogy belemenjek-e, ám kíváncsi voltam a tervére. - Mondd akkor. Hogy képzelted? Mit csináljunk?

- Te? Idd meg ezt a szilvalekvárt. – csúsztatta az asztalon felém a literes befőttet egy csibész mosollyal, s a szemem kikerekedett.

- Megzakkantál? – toltam vissza felé - Most meg te akarsz megölni? Nem szeretnék egész álló nap a wc-re rohangálni. Elég volt! - Láthatóan remekül szórakozott az arcvonásaimon.

- Beni, beni, - szusszantott - mikor tanulod meg, hogy nekem nem lehet ellentmondani?

Az orrnyergemet maszírozva nyugtattam magam. – Nézd, lehet, hogy a kis egy éjszakásaidnál beválik, ha ilyen tróger vagy, de én ezer példát fel tudnék hozni, amikor valakinek sikerült ezt kiviteleznie.

- Márpedig be fogunk vinni a kórházba! Kövesd a tervet! – csavarta le az üveg tetejét dacosan – Igenis tudok érvényesülni ha akarok. - Szerencsétlenségemre komolyan gondolta, ezért mindkét csuklójára rá kellett fognom az asztal felett, hogy nehogy leöntse a torkomon.

Haku ekkor dobta el a villáját amit a szájához szeretett volna emelni. – Ne szórakozzatok! Valaki enni is szeretne! – vette el Torotól az üveget, aki sértetten felhúzta az orrát - Miért akarod kórházba juttatni? Árulj el egy kicsivel többet.

- Ja, hát nem látszik az apámon, de az öreg szentimentális. Biztos vagyok benne, hogy már tudja az embereitől, hogy Bent együtt cipeltük ki a kajáldából annyira rosszul volt. A bűntudat meg mardosni fogja, ha híre megy, hogy kórházba került és a halálán van. Ő odarohan, hogy lássa, mi pedig...  nos, azt majd a helyzet hozza. Mert ha valaki akár szóban ártani meri a barátomat odacsapok neki. Így fer a dolog. 

- Tényleg zakkant. – nézett mélyen Haku a szemembe. Na jó, sokkal inkább a számat figyelte ahogy megnyaltam a víz után amit ittam, de becsületemre szóljon én elkaptam róla a tekintetem. Nem hiába, hisz Toro védelmi beszéde kihagyhatatlan volt.

- Nem hiszem, hogy az lennék. – csóválta meg a fejét – Főleg, hogy te – veregette meg Haku vállát - tudod hol húzták meg maguk. Szóval arra gondoltam Ben haldokolva eltereli a figyelmét, közben visszalopjuk tőlük a cuccot. Aztán Kino segítségével eladjuk jó pénzért. Már beszéltem vele. Így Ben is átmegy majd apa hülye tesztjén, hogy ne kelljen másik országban családot alapítanotok. - Mindketten bambán bámultuk. – Néha el kell venni amit akarsz, ugye? És a kérdésetekre a válasz: Igen, a jóképűségem ellenére mindig is ilyen intelligens voltam. - Azt nem tudtam, hogy Haku miért nézi, de nálam kibaszta a biztosítékot.

- Mit alapítunk? – kérdeztem kiakadva, s megforgatta a szemeit.

- Jó, akkor átfogalmazom. Befejezheted itt a tanulmányaid..