Sziasztok!

Örülök, hogy itt vagytok velem és írtok, na meg, hogy olvassátok a sztorit. Remélem továbbra is tetszeni fog. Vágjunk bele a srácok megismerésébe!

Ben szemszöge

Az egyetlen amit megtanultam a másodévem első hetén, hogy nem minden itteni diák normális. Végtelenül nyugodt személy vagyok és némileg azt hiszem megfontolt. Gyógyszer kutatónak készülök, én segíteni akarom a tudásommal az embereket, ellenben vannak olyanok akik semmit sem csinálnak az egyetemen azon kívül, hogy idegesítenek másokat a rossz szokásaikkal. Példának okáért itt van Haku. Szerintem akkor találkozott utoljára tankönyvekkel amikor a fejére estek, mert nekiment a polcnak.

Rossz előérzetem van az emberrel kapcsolatban. Nem hittem volna, hogy ilyen. Korábban, már kereszteztük egymás útját, de úgy nézett ki mint akinek ez kiesett. Állítom ő egy balszerencsét hozó Jinx! Sosem fogom elfelejteni a testalkatomra tett megjegyzését!

Még be se mutatkozott már utáltam, ugyanis nagyjából egy hónapja belém kötöttek az utcán. Csupán véletlenül nekimentem egy random embernek, s hiába kértem bocsánatot a megsértődött pöcs nem igazán akart az utamra engedni. Ereje teljében folyamatosan lökdösődve fenyegetőzött, aztán amint az öklét emelte volna, Haku lefogta. Az önérzetemet itt már tacsra vágta, na de amikor megszólalt...

Azt merte mondani a csávónak, hogy csak mert nőies kinézetem van ne erőszakoskodjon. Maradjunk annyiban, hogy ezek után legszívesebben az ő képét vertem volna be. Ellenben nem vagyok egy alkalom szülte harci hörcsög. Tehát köszönet helyett elküldtem melegebb éghajlatra majd otthagytam. A gyorsaságomnak és a sértettségemnek hála kétszer találkozhattam vele azon a héten mert később a telefonomat is ő szolgáltatta vissza, amit mint kiderül elejtettem dulakodás közben.

Pár napja vágattam le a hajam, néhány centivel hosszabb tincsekben lógott. Ezért érdektelen, hogy az arcomra nem emlékszik. De, hahó, még a nevemet se tudja megjegyezni, hogy vehették fel ide? És miért nem láttam eddig az előadásokon?

Mindegy, ha azt nézzük jót tett velem. Miatta megismerkedhettem Natsuméval. Kiválóan tanít, holott nem a kreditekért iratkoztam fel az órájára. Első pillantásra beleszerettem. Vagyis azt hiszem. Mindössze azzal levett a lábamról ahogy megitta a tanáriban az almalevét. Lehidaltam tőle. Úgy felhörpintette a gyümölcslevet a vastag ajkai közé szorított szívószállal, hogy még a doboz is behorpadt. Vágyódtam utána, ez az érzés pedig azóta is tart.

A probléma nem ott kezdődik, hogy nem tudnám vagy merném felszedni. Hanem ott, hogy van-e értelme. Vonzódom hozzá, de mi a garancia rá, hogy kölcsönösen egymásba szeretünk úgy igazán? Nehéz ügy. A legtöbb partneremnél egy fárasztó érzéki éjszaka után, ébredéskor jövök rá, hogy ezt nem kellett volna. Addig meg hajt a vadász ösztön, amiről azt hiszem, hogy szerelem. Iszonyat rossz szokás, hát még érzésre...Vajon tényleg kell erőltetni?

Valahol azért kíváncsi vagyok Haku mit hoz ki ebből a dologból. Bár néha nem értem miért viselkedek úgy mint egy hajótörött. Olyan mintha ő lenne az utolsó esélyem. Pedig nem, csak kapcsolati téren meg vagyok lőve. Az előző próbálkozásom sem sikerült, amit pár hónapja közöltem is, mindenkivel a pub-ban.

- Szakítottunk. – válaszoltam az egyik baráti összejövetel során, miután megkérdezték, hogy hol van Kaoru.

- Ez várható volt. Mi már csak a napokra fogadunk, hogy meddig fog tartani egy-egy románcod. – nem hibáztatom őket, hogy ezt tették, soha sem tudtam szeretni. Egyszer sem fogott meg annyira senki, hogy tényleg szerelmes legyek. Lassan azon agyalok, van-e helyem ezen a világon.

- Látnotok kellett volna, én ott voltam! – mesélte Felix Toronak rám mosolyogva – Szegény Bennek az utcán húzott be Kaoru, amikor közölte vele, hogy ő nem érez semmit. Nem néztem volna ki a vézna gyerekből, hogy ennyi vér van a pucájában. – Mutogatott a monoklimra, amit azért kaptam, mert az aktuális fiúmat rögtön másnap dobtam amint szeretkezett velem. Most is kiderült, hogy valójában a szex utáni vágy hajtott. Nem tudom mi baj velem, hamar megszűnik a lilaköd.

- Benjiro, túl jóképű, hogy leragadjon egynél igaz? – Veregette meg a balomon ülő a vállam elismeréssel. Pedig annak ellenére, hogy férfi vagyok őszintén vágyom a szerelemre. A haverjaim itt azt mondják, hogy ász vagyok, hogy ennyi embert megfektettem már, én viszont szánalmasnak érzem.

Eddig elfogadtam, hogy ilyennek születtem, és egy kicsit szenvedtem magamban mielőtt ismét bele lendültem az ismerkedésbe, de ez mostantól máshogy lesz. - Nem kell több. Innentől kezdve nem érdekelnek az üres kapcsolatok.

- Jó vicc. – nevetett ki Toro – Azt tervezed, hogy ezentúl a kezeddel romantikázol? Ez jó.. Srácok! Ki mennyiben tartja a tétet, – emelt fel egy köteg pénzt - hogy ez mikor dől meg? Mennyi ideig bírja, hogy ne fektessen meg valakit? Az időpontra mindenki maga tippelhet. Az nyer aki a legközelebb áll majd az igazsághoz.

- Héj, én is itt vagyok a szerencsejáték lesz a vesztetek! Nem fektetek meg többé senkit amíg nem vagyok biztos magamban. Érezni akarom a szerelmet.

- Bocs, öm szerintem karikásak a szemeid, menj haza. – Adta a szószóló kezembe a cuccaim felállítva, és a tenyerét tartva a többiek fele kérte a téteket. Pedig még csak el sem fordultam. – Indulj meg, úgy könnyebb lesz neked is. – mosolygott rám – Én bízom benned, remélem jó sokáig fogod tartani magad.

Nem állítom száz százalékra, ám mivel ez a beszélgetés május végén történt, most meg szeptembert írunk, túl teljesítettem a szex mentes életben önmagamhoz képest. Natsuméval viszont nem tehetem azt amit a többi kiszemelttel. Ezért van szükségem Hakura. Tovább akarok lépni! Azzal nyugtatom magam, hogy talán külső szemlélőként többet lát nálam ezen a téren. Azt reméltem, ha a tanuláshoz nem ért akkor legalább az érzésekhez igen. Olyan határozottan beszélt, hogy bízom benne. Még ha őrültségnek is hangzik, ő az első aki felajánlotta a segítségét. Nos, meglátjuk mennyit ér a szava.

Nyilván Hakunak ezt sosem vallanám be, had higgye, hogy sarokba van szorítva és pusztán a terhemre van. Annál kevésbé nő a nyakamra, habár néha gyanús, hogy ennél jobban már keresve se tudna. Kiderült ezzel a félnótással sokkal több óránk van együtt, mint ahogy gondoltam. Mostanra tisztázódott mind, mert amikor meglát az előadó teremben állandóan mellém szegődik, mit ahogy az ebédlőben, a wc-n és sokszor követ folyosókon át. Komolyan, annyira rám tapadt, hogy azt hihetné az ember belémesett.

- Ne nézelődj körbe, neked integettem. Tiszta ciki, tudják, hogy ismersz. – ült le a padba, pedig az utolsó előadásra direkt olyan helyet kerestem ahol elbújhatok a többiek mögött.

- Feladom. Haku, miért csinálod ezt? Teljesen különböző az életstílusunk és nem vagyunk barátok. Miért követsz állandóan? - tértem a tárgyra, frusztrált, hogy a hét minden napjára kijutott belőle.

- Én nem követlek, ugyanazokra az órákra jelentkezünk. Amúgy meg igenis összeegyeztethető az életstílusunk. Te szeretsz tanulni, nekem meg át kell mennem a vizsgákon. Teljesen passzolunk! – Ó, hát innen fúj a szél, ezért próbál barátkozni velem.

Megkönnyebbültem, mégis.. - Csend legyen már! Ne kiabáld soha hogy passzolunk! Nem akarom, hogy a futó kapcsolataid velem problémázzanak! – néztem körbe.

- Ha ez a bajod azonnal megszüntetem őket, amúgy is személytelenek. Maradok az egy éjszakásoknál. – Nem akartam tőle ilyet kérni, de érdeklődővé tett, mert az én szemszögemből mindkettő ugyanaz a kategória.

- Miért jobb az egy éjszakás, mint egy ismerős extrákkal?

- Hát az ismerősökből soha nem lesz több ismerősnél, de az egy éjszakásokból még lehet több. Csak le kell tesztelni, hogy érdemes-e rájuk időt pazarolni. - Lehet, hogy tévedtem vele kapcsolatban?

- Tessék? – Érdeklődtem vontatottan. 

- Jól figyelj padavan, ezt a titkos taktikát nem osztom meg akárkivel, bár szerintem te más típus vagy. Én először kipróbálom az árut, aztán elviszem ha kell. Az útmutatót később is olvasgathatom.

- Útmutató? Miről hadoválsz?

- Haj, és te vagy itt a legokosabb? Átvitt értelemben! Először van a szex, ha az rendben alakul, utána bőven jut idő beszélgetni vagy randizni..bármikor. – cikázott tekintete az enyéim között - Tiszta lapokkal játszok, nem vagyok tapló, ne nézz így rám!

Erre persze majdnem lefordultam a székemről. És én erre az emberre bíztam magam?- Á, értem. Ezek szerint az összes nemi betegséghez tisztán jutsz. Őszintén Haku hogy állsz a szerelemmel?

- Volt, fájdalmas, nem fér bele az ilyesmi az életvitelembe. – húzta el a száját – Vigyázok, nem kell félteni. 

- Hány ismerősöd van aki extrázik veled? – elgondolkodva tárta ki mind a tíz ujját, hogy némi megfontolás után magában motyogva egyesével hajtsa le őket. Biztos voltam benne, hogy direkt ugrat, de hagytam had élje ki magát. Egyszer majd rámun, ez legalább lefoglalja egy darabig.

Szokatlan logikája van. Azt se tudom melyik rosszabb benne, amikor folyamatosan beszél, vagy az amikor végigalussza az órákat. Illetve, megvan! A legrosszabb az, hogy nem parancsol a tetteinek, én meg hiper érzékeny vagyok. Valahogy minden egyes alkalommal sikerül úgy hozzám érnie, hogy némi remegést kicsaljon a testemből. Sajnos ez véletlenül sem az undort jelző libabőr...De megértem, hogy nem az ő hibája, túl rég szexeltem.

- Figyuz, amiről két órája beszéltünk, nem tudom. – szólalt meg csak úgy a semmiből miközben a szokásos délutáni büntetését töltöttük - Szerintem kiadtam mindegyiknek az útját pár hónapja, hogy új életet kezdjek, de most, hogy végiggondolom azóta se utasítottam vissza mikor hívtak. – csóválta meg a fejét – Az az egy szent, hogy a suliban egyelőre nincs kapcsolatom.

- Aham, kösz a kimerítő választ. – Mozgattam meg a gépeléstő elfáradt ujjaim, s felé fordultam. Egyből összeugrott a szemöldököm. - Haku, miért én dolgozom miközben rajzolgatsz? – vontam kérdőre - Ki ez a pálcika ember? Önarckép?

- Az apám. – sóhajtott, mintha komolyan szívbemarkoló lenne a hasonlóság.

- Örökölted a karját. – ropogtattam ki ujjaim – Dolgozz. Nem értem minek jelentkeztél a suliba, ha semmi kitartásod.

- Megvannak a saját okaim, amit nem kell elmondanom. - Döntötte sértetten oldalra a fejét, s az ajkai közül kikandikáló nyelvvel satírozni kezdte az apja haját. A végére úgy nézett ki az alkotása, mintha korona lenne pár madzaggal összekötözött léggömbön. – Beszéljünk inkább arról, mennyire klisés beleesni egy tanárba. – Dünnyögött morcosan, rám se nézve, csakhogy Natsume vele szemben rendezgette a papírokat.

- Kire gondolsz? – kérdezte a férfi, de egyből ugrottam, hogy befogjam a pofáját, az sem érdekelt ha megfullad.

- Ne legyen olyan kíváncsi uram, van bennünk betyárbecsület. – mosolyogtam az érdeklődőre és a szószátyár lábfejébe állítottam a sarkam míg elhúztam a szájáról fintorogva a kezem. Most tényleg megnyalta a tenyerem? – Remélem fáj. – suttogtam neki közelről, s védekezésként hátra hőkölve tátogott, hogy idióta vagyok. – Mégsem csaptam le, mert Natsume elterelte a figyelmem.

- Bírom, hogy ilyen bolondok vagytok! – Túl sokszor irritálja a tenyerem ahhoz, hogy így fogjam fel. – Mára végeztünk, csak annyi lenne a kérésem, hogy mutasd meg nekem Benjiro hogyan mentetted le a dokumentumot. – Állt be mögém, hogy láthassa az előttem lévő monitort. Nagyot nyeltem.

- Oké, igyekezz Benten, hogy végre mehessünk. Mutasd! – Gurult közelebb szintén Haku a székével, majd rajtam átnyúlva nyomta a kezembe az egeret miközben én Natsume szemeiben merültem egyre mélyebbre.

- Húzódj hátrébb. – Motyogtam megvetően a harmadik keréknek, és a tanár támaszkodó karjára simítottam. – Hajoljon ide, hogy biztosan lássa. – A szívem össze-vissza ugrált, ahogy megtette, az illatától enyhén remegő kezekkel görgettem az egeret és amikor megköszönte a segítségem az ajkai közül kiszaladó pára csábítóan kérlelte a számat, hogy hajoljak közelebb. Csakhogy Haku továbbra is az oldalamnak szorulva figyelte az eseményeket.

Elgondolkodtatott a szituáció, hogy a csók utáni késztetésem nagyobb, vagy hogy megfojtsam, de nem tudtam megmondani..

Ez a húzás későbbi bosszúért kiáltott. Elterveztem, hogy ő lesz a vízben oldódó gyógyszereim tesztalanya. Ha pedig díjat kapok az egyikért valami sajtóban megemlítem a nevét. Végülis haverok vagyunk ahogy mondta. Látszatra rendkívül jó kísérleti egyed, és ha csak bizonyos időközönként csempészek a saját gyártású hashajtómból és / vagy egyéb szereimből az italába, probléma mentesen megúszom, ráadásul eltűnik mellőlem. Hát ez mekkora ötlet!

- Egyébként hova sietsz ennyire, hogy elrángattál Natsume mellől? – kérdeztem, mikor már a folyosón sétáltunk - Kedvezhetnél nekem egy kicsit ha a szabadidőmet szentelem a büntetéseidre. Nagyon kevés hiányzott, hogy összejöjjön!

- Na persze, neked az kell, hogy szerelmes legyen. Ahhoz időre van szükség, ne a farkaddal gondolkozz. Megtartom az ígéretem. Ráadásul ott voltam, láttam mi jár a fejedben. Nem ment volna bele.

Talán igaza van. - Nekem úgy tűnik, hogy csak ígérgetsz. – Motyogtam az orrom alatt, mire fennakadtak a szemei.

- Kérdésedre válaszolva viszont, - mutatott a felénk közeledő Kanji-ra - vele van találkozóm, azért kellett kicsit belehúzni. – A srác egy végzős diák és nincs túl jó hírneve. Elképzelni se tudom ezek ketten hogy ismerkedtek meg, a terveik mindenesetre sugároztak a tekintetükből. A a légkör vibrált köztük.

– Hát akkor további szépet... – csóváltam meg a fejem, s olyan gyorsan hagytam el a sulit, mint már régen. Az az igazság, hogy nekem is illett volna találkoznom valakivel, ám kimerültnek éreztem magam, azt gondoltam egy délutánon nem múlik. Natsume friss emlékeivel akartam lefürödve az ágyba bújni, szóval hazafele indultam.

Hiába lakom egy éve kollégiumban, a mai napig sokat csodálkozom az épületek hasonlóságán. Azon kívül, hogy túl egyformák a házak, a fákat és a bokrokat sem variálták meg nagyon. Mikor idekerültem többször eltévedtem... Most azonban a fáradtság ellenére jó helyre nyitottam be, mégis kitágultak a szemeim a szokatlan látványra.

- Garan, megkérdezhetem miért ülsz pizsamában egy valag pénzzel az ágyamon? – puhatolóztam a szobatársamtól.

- Rendszerezem a különböző összegeket, hogy melyik mire fog kelleni. – harapdálta a szája szélét – A nagy része a tiéd. Vagyis óvadéknak van, ha nem térnék vissza kb két hét múlva. Szerezz egy jó ügyvédet is.

- Mire készülsz megint? – dörzsöltem meg a homlokom lehunyva szemeim, pusztán reméltem, hogy holnap emlékezni fogok az elhangzottakra, olyan erővel tört rám a fejfájás.

- Elég ha annyit tudsz, hogy a zöldekkel szabotálunk egy rendezvényt, és páran kikötözzük magunkat egy benzinkúthoz. Én jegesmedve jelmezben leszek, Inari – a barátnője - meg bálnának öltözik.

Mindenféle viccet félretéve tudom, hogy komolyan beszél, de már nem döbbent le. Az ő fejébe biztosan nagy formátumú nyomtatott betűvel lett beleírva a környezettudatosság. Noha szerintem olykor túlzásba viszi, mert gyakran háttérbe szorítja a saját életét.

- Annyit elárulsz azért, hogy merre keresselek titeket?

- Persze. Egy közeli országban leszünk. – hát kösz – Leírom majd levélben, amit elrejtek az egyik szekrényben. Nehéz lesz, de keresd meg! Jegyzetelj rendesen az órákon, mert szükségem lesz rá.

Felesleges lenne magamra venni, hogy ennyire óvatos. Inkább csak teszem a dolgom barátjaként és nem faggatom tovább. – Oké, vigyázz magadra. - Néha a támogatóknak is szükségük van támogatóra. Ezzel a megállapítással vetődtem le ruhástul az ő részére. – Jó éjt!

- Héj, ne merj ott aludni! – kiabált, de velem ekkorra már forgott a világ, s a szemeim csukva maradtak.

Nos, a megtörtént esetek kedvelőinek mondom, hogy a jó hír, hogy Garant nem csukták le, csak öt évre kitiltották az adott országból. A szülei pedig tényleg büszkék rá.