Haku szemszöge

Amint szemtől szemben ültünk Kibával a bárban várva a rendelésünket, zavartan piszkáltam a gyertyát az asztalon. Elvileg az én ismerősöm, de valójában lila gőzöm nem volt, ki ez a vöröskés srác velem szemben. Nehéz megbízni benne. – Kiba, mit tudsz a Yamaguchi klánról? – Rögtön a közepébe vágtam, hogy túlessünk a kellemetlen részen. Fel is ugrott a szemöldöke.

– Prostik, bárok, kaszinók, fegyverek és drog a fő profiljuk, de hogy tisztára mossák a pénzt, utazási irodákat és hoteleket is üzemeltetnek. Nem rég volt valami családi balhé amiben az egyik meghalt. Náluk meg ritka a családon belüli gyilkosság, nagy port kavart.

- Szt..áu! – rántottam el az ujjam, mert végül sikerült megégetnem. De kezdeti meglepődésem folyamatos döbbenetté alakult át, amikor Kiba a kezem után nyúlt, bekapta, hogy megnyalja a sérült részt, majd elkezdte fujkodni.

- Honnan tudod hol volt ez az ujjam a szád előtt?

- Ennyi baci kell. – dobott egy áll mosolyt, és ismét komolyra váltott, hogy szakszerűen egyengethesse a levegőt az ujjamon. Mintha Karint láttam volna.

– A klánra visszatérve, ez az info lepke fing. – vette el Ben Kiba szorításából a kezem, és a jegesteába nyomta - Ha ennyit tudtok, akkor nem tudtok semmit. – fordult felém, némileg kirekesztve Kibát, pedig mind szembenéztünk vele. Mintha csak kihallgatáson, vagy legalábbis egy állásinterjún lett volna.

– Szerintem meg túl sokat mondott. – tátogott Toro halkan suttogva köztünk – De ki ölné meg a nagybátyját? Hidd el Haku, annak a vénembernek velem együtt kellett volna még szenvednie ebben a világban!

– Nyugodjatok le, ma kivételesen nem csupán hárman dumcsizunk. – mosolyogtam Kiba felé bólintva. Ezek egyébként is alap infók. Amik olyanok mint a pletykák, gyorsan terjednek bizonyos körökben, és van olyan köztük, amely nem igaz. Ha mindent pontosan tudna a rendőrség nem itt tartanánk.

- Karin azt mondta problémáitok vannak és kéne egy barát, de azt nem említette, hogy kereszt kérdéseket kapok, mert akkor jobban felkészülök. – Kiba halál nyugodtan figyelt minket, s nem is tudom, hogy elgondolkodva, vagy inkább csábítva, de az álla alá tette kezeit.

- Igen, őszinte leszek. – Vettem ki a praclim a teából, hogy igyak. Kicsit húztam az időt azzal a két korttyal ami alig csúszott le a torkomon. Arra gondoltam, ha nem megbízható a srác, bajban leszünk, ezért körültekintő akartam lenni. - Tudod, hogy be vagyok építve és ők az én – néztem kicsit elgondolkodva a fiúkra, de hamar visszafordultam Kibához – az én osztálytársaim. Megbízhatóak. Szóval, tételezzük fel, hogy rájöttünk, hogy a Yamaguchi klánnak itt lett volna áruátadása, de kirabolták őket. Ti találtatok valami furcsa árut? Egy vagy több rekesz italt fenyőmaggal az alján?

- Nem. Eddig legalábbis biztosan, viszont tudok kérni fokozott figyelmet a kedvetekért. Vagy egy kis razziát tudunk elrendelni a környéken.

Ez mind szép és jó, de tényleg nem zsaruként találkoztam vele. – Csendesen szeretném intézni.

- Jó, Karin mondta, hogy vannak képeid. – dugta az arcát közelebb - Muti őket, mert egy-kettővel van egy kis gikszer.- Elővettem a telefonom, és már biztos voltam benne, hogy azt a gyilkos nézést amit Bentől kaptam évekig ecsetelni fogom a pszichológusomnak, azonban nem hajoltam el. – Na, őt – mutatott Kiba a képernyőre – két hónapja adtuk át a határon túli rendőröknek. Azóta is sitten van. Ők, meg - pörgetett arrébb a képek között még közelebb hajolva – sose dolgoznának együtt. Hamarabb kinyírnák egymást.

A legfurább, hogy elvileg ezek voltak a vevőink. – Itt valami bűzlik.

- Be kell vallani, nekem is! – csípett Ben a combomba, amitől előrébb ugrottam. Lefejeltem Kibát, s észhez térve egyből felé nyúltam.

- Bocs, nem akartam. – simogattam meg a homlokát, erre Ben fogta magát és szó nélkül lelépett – Figyi Kiba, írd be a számod. – állítottam át a tárcsázóra a készüléket - Beszéljünk telefonon, azt hiszem mennem kellene. – siettettem, s épphogy bepötyögte a számát, kikaptam a kezéből – Ne haragudj, kárpótlásnak itt hagyom neked Torot... – a srácra néztem – az összes készpénzem odaadom, csak maradj amíg tudsz. Nincs szerencsejáték. – nyújtottam felé fenyegetően az ujjaim, benne a bankókkal, majd ott hagytam őket.

„ Most meg van!" Mindvégig ez a mondat járt a fejemben amíg utol nem értem Bent. Pont csukta volna be a lakókocsi ajtaját maga mögött, de bedugtam a lábam. Magabiztos voltam, amíg a lábamba nem nyilalt a fájdalom. Nos, mivel utána rávágta még párszor, volt időm megszokni. Ki – be rántva az ajtót, civódtunk és lehet eltörtem a kilincset, viszont bejutottam. Nem is akárhogy. Büszke voltam magamra, mert teljesen kifulladt, sikerült a falhoz szegeznem.

– Mit keresel itt Haku? Miért nem mész vissza? – nézett rám ismét azokkal a felvillanó szemekkel amik megőrjítettek.

- Összedőlne a világ ha lenne egy szép szavad hozzám? – bújtam arcához - Mondd ki, hogy féltékeny vagy.

De Ben úgy hajolt, hogy ki tudjon csusszanni oldalt, hát megfogtam a csuklóját. Onnantól kezdve lassított felvételként játszódott le előttem, hogy megfordul, homlok ráncolva kitépi a kezét az enyémből, és bever egyet. Ehelyett kitépte a kezét az enyémből, belemart a ruhámba és hirtelen már az én hátam csapódott a falnak ahogy megcsókolt. Leblokkoltam. Nem ezt vártam. Nem azt, hogy szinte hozzám tapadva felfal az ajkaival. – Kellene, hogy az legyek? – Nyelt egyet, s láthatóan a vágy borította be íriszeit. Mindketten tudtuk, hogy mi jön ez után. A másodpercek töredéke alatt visszaköveteltem a nyelvét, ám a szenvedélye semmit sem lankadt. Egy elfojtott nyögés kísérte, hogy felugrott az ölembe, s miközben próbáltam tartani, az ajkai már a nyakamon vándoroltak. Majdnem el is estem a cipőszekrényben, de őt ez sem zökkentette ki, és amikor a fülembe lihegett, a testemben lévő zsongás elködösítette az agyamat. Az ajkait keresve csókoltam végig az arcán. Ösztönösen találtam el vele az ágyig, ahová úgy estünk be, hogy ő belém csimpaszkodott.

- Nehéz vagy ugye tudod? – távolodtam el tőle, hogy a szemeibe nézzek, Bennek viszont más tervei voltak. Ahogy lelökött magáról egyből rám is ült, s az ajkai ismét az enyémekre tapadtak. Közben kapkodva rángatta ki a nadrágomból a pólómat, hogy áthúzza a fejemen. Forró nyelve a bőrömet égette és feladtam, hogy beszéljek vele.

Egyik kezemmel belemartam a combjába, a másikat pedig a csípőjére csúsztattam, úgy húztam már lehetetlenül közel az ágyékomhoz, s végre megremegett a kezeim közt. Az alsó ajkamat rágva figyeltem, s amint levette a felsőjét a hasával az arcomba birkóztam le. Ujjai a hajamba fonódtak, csak jobban szorított hozzá amikor beleharaptam, s kéjes lélegzetvételekkel hálálta meg gyógyító csókjaimat. Könnyűszerrel engedte, hogy megszabadítsam a többi ruhadarabjától és hogy azokkal már ne kelljen szenvedni az enyéimet is mellé űztem. Tudatlanul fordultam vissza hozzá, s az állam leesett. Amíg én a cuccokkal szenvedtem az ágy mellett állva, ő azon térden kúszva közeledett. Huncut pillantása elindította a pillangókat a gyomromban, s még a férfiasságom is megrázta magát a gondolataimtól. Nos, az álmaim valóra váltak amikor végig nyalt rajtam. Egyedül arra tudtam összpontosítani, hogy lehetnénk már annál a résznél amikor bekapja. Félreértés ne essék, imádok vele minden pillanatot átélni, de most már itt az ideje átérezni is.

Mintha hangosan mondtam volna ki, elnevette magát, talán a nézésem közvetíthetett valamit, aztán a lényegre tért. Forró lehelete végig csúszott hosszomon. Körülöleltek ajkai és azt hittem belehalok abba ami a testemben játszódott le. Túl intenzíven hatott rám ez a kis démon az ártatlan fejével. A szemeimet lehunyva nyögtem tekintetére, eszméletlenül jólesett amit csinált. Még azt is megbocsájtottam neki, hogy direkt húzta az agyam ahogy kóstolgatott, meg nyalakodott. Mert végig vitte amit elkezdett, s a csúcsig meg sem álltam. Remegő testem összekapcsolódott ajkaival amikor az extázis ért. Az erő is kiment belőlem egy pillanatra, de az észhez térített egy kicsit, hogy megfogott.

- Fordulj meg. – mormogtam.

- Te-tessék? – válaszolt valahára, azonban már nem akartam beszélgetni. Magam alá fordítottam, hogy a fenekéhez tudjam nyomni a még mindig aktív férfiasságom és a fülébe suttogtam.

- Később még elbeszélgetünk. – cimpájára harapva simogattam meg belső combját amitől hirtelen erősebben merevedésemnek nyomta a fenekét – Ah, baszki! - Egészen nagy hatással volt rám. Mintha az előző pár perc meg se történt volna, még mindig ugyan úgy kívántam. 

Lélegzetvisszafojtva a markomba vettem legnemesebb kincsét, és hát abba a szorult helyzetbe került, hogy vagy hagyja amit csinálok, vagy nekem dörgöli a fenekét. A tarkójánál harapdáltam ahogy lassan simogatni kezdtem és szinte dorombolt a kezeim alatt. Fogaimmal a nyakhajlatában azonban nem tudta megállni, hogy ne tolja ki a fenekét, s ahogy belesóhajtottam a fülébe összerezzent.

- Haku, igyekezz! 

Válaszként megszívtam érzékeny bőrét a nyakán, s a hossza tetejéről elsimítottam a nedvességet. Lassan megmozdítottam a csípőm és a kérlelése nyögésekbe fulladt. Ekkor távolodtam el, hogy a síkosítóért nyúljak.

Szentségelt amíg kihalásztam a szekrényből, és mivel közben a hátára gurult feltérdeltem elé. Szavak nélkül a nyakamba vettem a lábát és a vádlijától csókoltam a belsőcombjáig. Óvatosan feljebb húztam, hogy kényelmesen a fenekéhez férjek, és a puha takaróba markolva élvezte a nyelvem. Nem kevésbé amikor merevedésére siklott a kezem. Tudtam, hogy megőrül tőle, mégsem bírtam sokáig így tartani. Tüzelt a hangja, egyszerűen tovább kellett haladnunk.

Csak próbáltam szemmel tartani amit kért, hogy benne legyek már végre...

Mindegy, a lényeg, hogy azért szántam némi időt a síkosítóra, még elő is készítettem! Rohadtul élveztem ahogy megtaláltam a prosztatáját. – Ne, ne ott. – nyögte elhalón – így elh...

Tudtam mire gondol, s már csak azért is elhúztam mindkét ujjam az öröm pontján miközben a hosszán ütemesebben siklott a kezem. Összerezzent, majd a csuklómra markolva állított le mikor a szemembe nézve érte el a gyönyör, és visszahanyatlott.

Ó, igen, ha valamit hát ezt nagyon élveztem. Az alhasamban valami kellemes érzés bizsergett és a vágyam ismét a tetőfokára hágott. Ben még ködös tekintettel figyelte a tetteimet, mégis elmosolyodott, amint rájött mit akarok felette térdelve kezem közt szorongatva merevedésem.

- Szt..lassabban! – zsémbeskedett, pedig igazából ő irányított a popsijával. Nem volt könnyű uralkodni magamon, de segített, hogy a nyakamnál fogva húzott le az ajkaihoz. Most először az este lágyan csókolt meg, szinte ismerkedve. Olyan édesen kóstolgatott, hogy óriásit dobbant a szívem.

- Ez egy vallomás volt? – Kérdésemre remegő kézzel a lapockáimba kapaszkodott, s lentebb tolta a fenekét.

- Haku, aktiválnád magad, hogy sikerüljön? – szusszantott, de ezt a pillanatot nem hagyhattam elröppenni.

- Féltékeny vagy? – nyaltam a szájába – Szerelmes? – húztam el az orrom a nyakáig és azon túl a vállára – Esetleg is-is? – haraptam bele, s felnyögött – Gyerünk mondd ki, mert addig nem csinálok semmit. – fordultam vissza ajkaihoz.

Először zavartan rebegett valamit. Nem hallottam így mozdulatlan maradtam. Aztán a hajamba túrt, hogy felszámolhassa azt a két centit, ami a szánk között volt, de nem sikerült neki. – Is?

- Ez nem válasz. – haraptam az alsó ajkába, s felmorrant miközben a szájába csúsztattam a nyelvem. Mély, vad csókba hívtam, olyanba mely után ködös tekintettel nézett rám. Sokáig képes lettem volna bámulni, ám vissza akartam vágni. – Szólj, ha mozoghatok. – Nyeltem nagyot, mert már remegtem a sok ingertől amely ért.

Észre se vette, hogy elmerültem benne. Az arca zavarban úszott. – Ne csak a szád legyen nagy. - Mozdult meg érzékien a vállaimba kapaszkodva és egyszerre nyögtünk fel. Pusztán a kiszámíthatatlan viselkedésével is hergelt, de hogy mindezt ilyen édesen tegye ... elvette az eszem. Darabjaira akartam szedni, és meg is tettem. Hol az ajkát, hol a testét csókoltam és a csípőm önkéntelenül mozgásba lendült. Rettenetesen szűk volt, szavakkal leírhatatlanul, mégsem tartott vissza.

Az már kicsit problémásabbnak bizonyult amikor erre még kidugta a kívánatos nyelvét, mert a mellbimbóimat ingerelve fogott szorosan. Rendezetlenebbek lettek a lökéseim. Lehetetlenül jó érzést adott nyelvének minden érintése, ezért, hogy távol tartsam a merevedésére fontam a kezem. Nem akartam idő előtt elmenni, így pedig összhangban hullámoztunk az ágy tengerében üldözve a szenvedélyünk örömét. Gyönyörű arca folyamatosan változott az extázistól, s szorító ujjai szinte a hátamba fúródtak, mégis tökéletesen boldoggá tett. Hangos sóhajaink váltakozva törték meg az éjszaka csendjét. És amikor elértem azt a pontot amelytől már megfeszülve csak zuhanni lehet, vele együtt ugrottam a mámor tengerébe.

Elrendeztem levegőért kapkodó elernyedt testét a karomban, s magamnak is megengedtem, hogy lecsukott szemmel megpihenjek miközben ő a nyakamhoz bújt. – Azt hiszem féltékenyebb vagyok az átlagnál. – szusszantotta és a boldogság táncot járt a bensőmben. Bár erőm már nem volt, a homlokát megpuszilva mosolyogtam rá.

- Önelégült fejed van. – csókolt meg, majd hirtelen kipattantak a szemei - Ugye lecserélted a hányásos ágyneműt amíg zuhanyoztam?