Sziasztok!

mm_mamzi_75 oldalán hamarosan láthattok egy újabb kihívást. Nos én is írtam egy sztorit hozzá, A kényszerházasság címmel. Ott kiderül ami esetleg most érdekesebb lehet Toroval kapcsolatban. Habár kérdés, hogy mikor teszi ki. Remélem tetszik majd mindenkinek. (Egyébként a végén extra részként kirakom azt is, illetve már tudom, hogy egy bővített változattal fogok jönni, és A betörő címűt is.) 

Ben szemszöge

Ez a kellemetlen fráter aki hirtelen Teréz anyát játszik a világom azon részébe tartozik amiért a szívem rajong, és mostanra az eszem elkezdte követni a szívemet. Már nem tudom hogy védjem meg, mindez pedig az ő hibája. A kezdetektől nem tudtam irányítani. A falon amit magam köré húztam kinyílt az ajtó és kimozdíthatatlanul ott áll előtte.

- Muszáj őt szeretnem? – Kérdeztem barátom akivel kettesben hagyott Haku, mert amíg ő kiszállt engem elöntött a felismerés, már nem csinálhatom vissza. Minden porcikám oda van érte. – Téged kézenfekvőbb lenne. - vontam közelebb a tarkójánál ültömben, mivel mellettem volt, hogy kipróbáljam beindít-e, habár eddig sose akartam rámászni a gyerekkori haveromra.

Toro felhúzott szemöldökkel hagyta, hogy azt tegyek amit jónak látok, csupán a száját húzta el. – Ne fáradj, a bácsikám miatt tudom, hogy nem engem képzelsz ide. Engem köt a családi átok. – pillázott rám.

– Igazad van, a te szemeiddel nem működik. Nincs meg az a varázslatos érzés... - nyögtem fel kínomban, és azt a peches halott nagybátyát szidtam mint ahogy ő szokta.

Ez annyira...elkeserítő!

– Hasonló a sorsunk. Mindketten szerencsétlenek vagyunk a szerelemben, de téged ez a balek viszont szeret. – bólogatott, hogy higgyek neki - Becsüld meg.

– Nem kedvelem a nyálas oldalad, oda dobtál neki. – Bizony, bizony az ő hibája is amiért utánam hozta!

– Hagyjuk ezt a nyafogást, menjünk segítsünk Hakunak.

Haku természetesen boldog volt, hogy csatlakoztunk, azonban végül ketten cipelhettük be a totálisan elázott egyenruhásokat. Máshogy is el tudtam volna képzelni az értékes időt amit együtt tölthettünk, dehát Toroval történt egy kis hányós baleset. Részéről szívás, én azonban úgy röhögtem rajta mintha nem lenne holnap. Ami szomorú, azt tekintve, hogy lehet ténylegesen nem jön el. Minden másodpercnek örülnöm kell.

- Mit gondolsz rendben lesznek? Baszki van még ágyneműnk? Ha kint fulladnának meg az más lenne, de itt nem kéne a hányásban haldokolniuk. – kezdtem rögtön kutatni a szekrényekben miután az ágyunkba dobtuk a csajokat. Haku viszont kényelmesen leült ebédelni, mint bármelyik hétköznap. - Túl messzire mentünk, meg fogjuk szívni. Mi van ha azt fogják hinni, hogy zaklattuk őket? Nem lenne jobb legalább megkötözni a kezüket?

- Ne pánikolj már! Kötözésről szó se lehet! Hacsak nem azt szeretnéd, hogy téged kötözzelek ki valahova. Hálásak lesznek, és akik ránk támadtak az este, biztos nem ebben az egyenruhában voltak. Inkább ülj ide, egyél valamit, különben semmire se marad energiád.

Nem akartam az érzéseimet az övé elé helyezve kiabálni vele, de ideges lettem, és elég volt egy szikra, hogy tűzzé váljon a forró fejemben. - Nem vagyok éhes. – csaptam mellé az asztalra – Tisztára felelősségteljes lettél. Az egyetemen bezzeg egy rossz kölyök vagy aki tanulni se hajlandó. Komolyan az idegeimre mész. – hagytam volna hátra csakhogy nem engedte.

- Héj, gyere ide. – Rántott hirtelen az ölébe és mivel csupán meghökkenve néztem átkarolva a nyakát, az orrával megbökte az enyémet.  A piszok játékosan eltávolodott a szemeivel fürkészve, majd amikor ismét felém húzódott csak kerülgette a csók lehetőségét, mintha nem tudná eldönteni mi legyen. Éreztem, hogy szórakozik velem, arra várt, hogy én mozduljak.– Most is lehetek rossz, és egyedül tőled függ mennyire. De ennél közelebb kellene hajolnod, hogy biztosan lásd. - Suttogta az ajkaimra. Az alatt a pár másodperc alatt amíg a szemünk néha- néha összekapcsolódott majdnem elvesztettem az eszméletem, hiszen a testemben fokozódó szenvedély folyamatosan zaklatta a szívem. Éreztem, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban dobog. 

Én tényleg szerelmes vagyok! Veszélyes érzés, ahogy darabokra hullok előtte, de valójában nem akarok ellene tenni. Egy fikarcnyi megbánás sincs bennem. Ezen a ponton viszont nem hódolhatok be csak úgy neki, de azt hiszem én is incselkedhetek vele.

- Mogyorókrémes a szád. – töröltem le hüvelykemmel alsó ajkát, s ha már idáig eljutottam nem hagytam kárba veszni az ujjamon lévő kóstolót – hmm, egész finom. - Még mindig a szemébe nézve engedtem a zavarnak, hogy átszaladjon rajtam megremegtetve a kezem, azonban már nem érdekelt, hogy észre veszi-e, csak ne kelljen szavakba öntenem.

– Maga vagy a meglepetés. - próbálta uralni a helyzetet, ám hallhatóan lassabban képezte a szavakat - Te mindig ilyen pimasz voltál? – valójában jó kérdés: Mióta vagyok ilyen? - Hol van a hisztis okostojásom? – Hisztis? Ma ő a második aki kiejti előttem ezt a szót, de csak grimaszolni tudok. Neki köszönhetően tele vagyok...szerelemmel.

Terelni, terelni. Erre van szükségem mielőtt helyben leteperem! – Talán elment az eszem ettől az egész kalamajkától. Fárasztó a főnök bizalmáért harcolni, sose csináltam ilyet.

– Minden rendben lesz. – merész kijelentés, de hinni szeretnék neki - Majd én segítek, még ne add fel. – ölelt át forrón, és végre adott egy apró csókot, mielőtt a vállamon megpihentette a fejét.

Bárcsak megállna az idő.

- Hűha, ti melegek vagytok? – jött az ágy felől egy női hang, amire mindketten odakaptuk a fejünk.

- Ők egy pár. – Toro a haját törölgetve lépett ki félmeztelenül a fürdőből – Bocs fiúk én direkt nem zavartam be.- emelte felénk egyik kezét közben ismét az idegen fele fordult - Miért kérded? Ellenzed a melegkapcsolatokat?

- Nem, végülis senki sem tudhatja kibe szeret bele amíg meg nem történik. Csak élőben még nem láttam. Te és ők...ti...

- Nem! – válaszoltuk mindhárman egyszerre, de kiderült kissé félreértettük.

- Héj, csak azt akartam kérdezni, hogy ti hoztatok ide minket?

- Viccelsz? Tényleg nem emlékszel, hogy lehánytál? - tette a kezeit derekára Toro, amiről egy felfuvalkodott páva jutott az eszembe - Mit kerestetek itt az erdő szélén tök részegen?

- A vásárban csatangoltunk, hogy körbenézzünk. Kikérdeztünk pár embert és megkínáltak minket kókuszvízzel. Vagyis azt hittük az volt. Mindegy, megittuk. – ült fel - A többit homály fedi. Basszus de szédülök.

- Ahhoz képest lány létedre elég laza vagy. Komoly adagot benyakalhattatok. – húzta fel Toro a szemöldökét, de a csaj elalélva bámult rá. Először azt hittem azért, mert szinte meztelen, ám mi ugyanazt a vágyakozó tekintetet kaptuk. 

- Kényszerből ittunk kicsit a pasival, muszáj volt a bizalmába férkőzzünk. Biztos láttad a filmekben, hogy így cserélődik az info. Ráadásul olyan kedvesen kínálgatott. Aztán amikor megesküdött, hogy ott környéken nem találunk csempészeket, akkor vált gyanússá, hogy fingja nincs semmiről. Hogy mondhat ilyet? Hiszen nyílt titok, hogy pár napja az egyik faluban el akartak adni egy tizenéves fiút lányként.

- Csssst, még aludnék, egyébként se árulj el mindent. Idegenek! – fordult a másik oldalára a tunyább, édesen szunyókálva mellettünk...

- Kelj fel, nem tudod mit hagysz ki - suttogta az alvó felé – három helyes srác bámul vissza rám. – Kezdem kényelmetlenül érezni magam. A nők nem szoktak ennyire nyíltan udvarolni. Vagy mégis?

- Miért húztad fel így az orrod? Min fintorogsz? – simította el Haku szemöldököm között ujjával a bőrt, hogy abbahagyjam – Azt ne mondd, hogy a szavaitól jöttél zavarba. Édes milyen ártatlan vagy.

Őt nem frusztrálja ha méregetik? – Hihetetlen, hogy tisztában vagy vele mit jelent ez a szó. – szálltam ki az öléből, és inkább vele szemben foglaltam helyet.

- Szexi ahogy összeölelkezve ültök. Hidd el tényleg nem zavar, csak csináljátok nyugodtan. Mitöbb sajnálom, hogy még nem láttam ilyet ez előtt. Egyszer szeretnék két pasival..ha érted.. – Nem értem a nőket. Tévedtem azzal kapcsolatban, hogy azt hiszik majd zaklattuk őket. Ehelyett ők zaklatnak most minket...tudtam, hogy meg kellett volna kötözni.

- Kimiko, melegek, és egymást szeretik. Ne akard, hogy arról írjak a jelentésbe milyen hülye vagy. – csapott a combjára a kulturáltabb, s végre ő is felkelt az ágyunkból. A szélére csúszva próbálta kitörölni szeméből a másnapot. - Ne haragudjatok, biztos beütötte a fejét. – pillázott felénk – Ne foglalkozzatok vele, de kaphatnék egy pohár vizet?

Toro adott neki. Nekem történetesen felállt a hátamon a szőr tőlük. Konkrétan úgy éreztem magam, mint az egér aki beengedte a házába a macskákat. Mérges vagyok szomorú és frusztrált egyben.

– Nyugi, itt vagyok. – tette kezét az enyémre Haku, majd gyengéden megszorította. Értettem, hogy segíteni szeretne, de az egész helyzet abnormálisnak hatott.

- Oké, - sóhajtottam – akkor induljunk hamar az első útba eső településre. Találnunk kéne egy jó fodrászt amíg lehet.

- Minek az?

- Itt vannak a rendőrök – mutattam rá aztán a lányokra - a katonasággal, és van egy olyan érzésem, hogy egy egész sor fénykép fog készülni rólunk ahogy hamarosan letartóztatnak.

- Sajnálom és hidd el szeretlek, de nekem nincsenek más kapcsolataim. Csak így segíthetek. – Babrálva forgatgatta bögréjét a kezében, hogy annak szentelje a tekintetét, ezért megsajnáltam.

Ah, az aggályaim kész csődtömeggé varázsolnak...- Ne vegyél komolyan nekem kéne bocsánatot kérnem a kifakadásaim miatt. – hajoltam közelebb a pólójába markolva, de egy puszi után megálltam a lendületben. Égettek a figyelő szemek, még ha nem is fordultam feléjük. - Ezt hívják extra zavarba ejtőnek?

- Pfff...- Kész! Én itt aggódok miatta ez meg röhög a markába...Minek teszi a szája elé a kezét, ha amúgyis látszik, sőt hallatszik mit csinál...

- Ne nevess ki! – A székben hátradőlve tettem karba a kezeimet, ugyanis a szót, hogy „extra zavarba ejtő", lehetetlen volt fokozni, csupán az érzést lehetett. Főleg azzal amit ez után mondott.

- Bocsánat, nem rajtad, csak boldoggá tettél. Eddig ezt az arcod szeretem a legjobban.

- Most előre megyek, és ha nem jössz utánam két percen belül neki vezetem az első fának ezt a tákolmányt.

Amióta felvállalom előtte az érzéseimet nyíltabb, merészebb mint valaha, de tetszik. Szeretem az őszinteségét, azonkívül a bátorsága egyenesen felizgat. Persze mindennek megvan a maga ideje, és ez nem az. Jelen helyzetben mindössze azt remélem, hogy le tudjuk győzni a nehézségeket a törvénnyel együtt.

Habár a kettesben töltött idő is fontos lett volna, be kellett érnem azzal, hogy egy órával később ketten ülhettünk fel a kölcsönzött Kawasaki motorra. A lányok ismerték Kibát aki állítólag pár napja felment egy csapattal a hegyre, mint ahogy Karin mondta. Én vezettem a gyönyörű robusztus sportmocit, az irányadóm meg a hátam mögül mutogatott mikor merre. Egyszer – kétszer majdnem el is taknyoltunk a hülyeségei miatt. Pedig vele együtt nem állatkodtam a kanyargós hegyi utakon, bármennyire csábított. Az évszakhoz képest nap forrón sütött, és lassan kezdtem átérezni a bacon helyzetét egy serpenyőben úgy fel voltunk öltözve. A bukósisakról nem beszélve..Haku nyilván a szakmája miatt ragaszkodott mindehhez, hiába mondtam neki, hogy ha felforr az agyvizem az veszélyesebb lesz, nem hallgatott rám. Körülbelül három elhagyatott laktanyát jártunk végig a hegyen, mire nekem tele lett a tököm, és a negyediknél úgy döntöttem megpihenek.

- Barnább lett a tarkód, szinte vörös az arcodhoz képest. - Ült mellém a kidőlt fa törzsére, közben megsimogatta a nyakam, de csikizett, így behúztam.

- Miattad ilyen, mert tűzőnapon motorozunk, szóval fogd be. A franc esne bele ebbe az össze-vissza időjárásba! 

- Hagyd abba a zsörtölődést, biztos vagyok benne, hogy szeretsz motorozni. - vett elő a táskájából egy üveg vizet, melyet felém nyújtott.

- Később ha lesz időm majd megköszönöm... - akadt meg a víz a torkomon, s ki is köptem pár kortyot a nadrágjára - ott közeledik valaki! - Mutattam a fenyves közé mosolyogva. Nem bírtam megállni, hogy ne nevessem ki, ahogy feleslegesen törölgeti magát. Pár órán belül úgyis megszárad.

- Tényleg, a ruhájuk szinte beleolvad a környezetbe. Ügyes vagy, hogy hamarabb kiszúrtad őket mint én. - állt fel, ám előtte összeborzolta a hajam, mintha kölyök lennék...Ám legyen. A bosszú, bosszúért kiált! De még nem hamarkodhattam el.

Találkoztunk Kibával, ő vezette a kis csapatot, viszont mivel az ezredeshez siettek az isten tudja milyen mezőre lerázott minket. Sűrű bocsánatkérések közepette smúzolt Hakuval édesen, amiért a legszívesebben bevertem volna a képét, nem hogy este még a faluba vele kocsmázzak...azonban ezt beszélték meg. 

 Annyira felbosszantottak, hogy csendesen kétszázzal vettem be a kanyarokat, hogy visszatérjünk a kiindulópontunkhoz. Haku kénytelen volt magához szorítani, és ennek csak akkor örültem igazán amikor megláttam Torot. A falu határán futott velünk szembe a lemenő nap fele, s láthatóan új barátokra tett szert, akik kergették. Már gyerekkorunkban sem szeretett fogócskázni, pihentetőbb volt a bújócska, ezért állandóan azt kellett vele játszani. Így gondoltam most sem viccből fut, hát  befaroltam az embereink elé. Fuldokoltak a homoktól, s a bolondok úgy dörzsölték a szemükbe, hogy biztosak lehettünk benne még másnap se fognak rendesen látni.

- Ha pár perccel később jöttetek volna, agyon verem azokat a fickókat! – Vágta le a poharát nagyszájúan az asztalra Toro a lakókocsiban.

- Aha, mi történt? - kérdeztem - Neked hazafele kéne tartanod.

- Talán az volt a baj, hogy még nem láttak ez előtt ilyen jóképű férfit, ezért üldözőbe vettek.

- Az igazat! - vágtam hozzá, mert még mindig morcos voltam, habár nem rá. Tőle pont ezt vártam el.

- Elfogyott a pénzem, és persze buktam a fogadást velük. – Megint a szerencsejáték..

- Azt beszéltük az apádhoz mész. Mit keresel itt? – vontam kérdőre, s rájöttem mi olyan furcsa benne - Ne mondd, hogy az én nadrágom van rajtad! Vedd le!

- Irigy vagy. – Állt fel az asztaltól miközben ettünk, és az orrom előtt húzta le a cipzárt. Nyilván meggondoltam magam.

– Hagyd, maradjon. – őrült - Megtarthatod.

- Te mondtad, - ült vissza vigyorogva - kösz.

- Szóval miért vagy itt?

- Ott a helyem ahol a barátaim vannak! Na jó, néha majd eltűnök az útból, hogy ne zavarjak. – kuncogott - Miután a csajok elkullogtak, felhívtam anyát. Nem fárasztalak vele pontosan miről beszéltünk, de apám üzleti úton van egy darabig. Felesleges hazamennem.

- De jó..- dörmögte Haku két falat között, s a szívem ismét érte dobbant, mert ha nem szólal meg akkor is könnyű leolvasni a vonásairól, hogy nem örül a gyertyatartónak.

- Hallak, és semmi szükség a mogorvaságodra. - biggyesztette le ajkait barátom.

- Hah, de bosszantó, még a hallása is jó! – forgatta meg a szemeit Haku, s bekapott egy újabb falatot az esti rántottájából.

- Tudom, hogy unatkoznátok nélkülem. Abba bele se gondoltok, hogy a túl sok szex árt az egészségnek?

- Vigyázz a szádra! – emeltem fel a mutatóujjam, mert nem akartam, hogy jobban belemenjen a témába.

- Nem hiszem, hogy túl messzire mentem volna. Olyan vagy mint a testvérem, figyelek rád! – törölte nadrágomba a kezét, miután a kenyerét beletunkolta tányérjába – Én befejeztem az evést. Körbenézhetnénk abban a hírhedt Négyhold kocsmában, hátha ott van már a barátod Haku. – húzogatta a szemöldökét – Egészen úgy beszélek mint egy zsaru mi?