Bocsánatot kérek azért amiért kimaradt az előző hét. Őszintén mondom, én is élvezem nézni ahogy olvassátok. :) Na meg én is vártam már sokat...

Köszönöm, hogy olvastok!

Haku szemszöge

Ben annyira nyugodt ahogy elemezgeti a képeket. Kifinomult mozdulatai mind dölyfösségről árulkodnak, főleg amikor néha- néha sandán rám néz. Még nem beszéltünk meg semmit, sokkal több mindent akartam mondani neki, csak éppen itt van köztünk az a bosszantó szenvedély. Már csupán az emlék, hogy milyen jó éjszakát töltöttünk együtt ostobává tesz, és őrülté, ha látom őt. Azt hiszem ki kell derítenem, hogy valóban el akarja-e hagyni a klánt. Rettenetesen megnehezítené a már így is bonyolult dolgainkat ha nem. Tisztában vagyok vele, hogy vigyázni kell velük. Nem húzhatjuk sokáig, hogy eljátszuk mintha minden rendben lenne. Apám Yamagucsiék ellen kutatott amikor meghalt. Régi lezáratlan ügy, és én emiatt a srác miatt mégis kockáztatok. Vicces. Toronak igaza volt. Ahogy megláttam Bent, már tudtam. Az érzelmek megannyi testi reakcióval árasztottak el, és az örömbe fojtott haragtól kezdve a szexuális vágyig volt ott minden. A legérdekesebb mindezek között pedig az volt, hogy a szívem óriásit dobbant, hogy egyben van. Kicsit spiccesen, mint vártam, de egyben.

- Van valakinek ésszerű terve hogyan tovább? – kérdezte Ben, miközben én a telefonommal voltam inkább elfoglalva.

- Már elküldtük a főnöknek a listát, hogy mire lesz szükségünk. Holnap reggel itt fog várni. – mondta Mágnes – De nekem van egy kis feladatom, úgyhogy délután indulunk. Ti ihattok még, ha akartok, én nem fogok. Amellett..Jó fej vagy haver, csak ne feledjük, hogy nem önszántadból vagy itt. A fél szemem rajtad tartom.

A fűszeres illatú srác megértő mosollyal bólintott.– Szerintem feküdjünk le. - Fura, de mára annyira az orromba ivódott Ben bőrének illata, hogy olykor az emlékezetem is vissza hozza. 

- Kis főnök, ti nálunk éjszakáztok? – Spuri kérdésére meglepetten pilláztam, hát még Ben, ugyanakkor Toro válaszolt is.

- Márhogy a viharba ne?

- Legyen így. – sóhajtott Mágnes - Ben velem alszol. Nincs annyi ágyunk, és könnyebb a közelemben tudni.

Kicsit felidegesített a bandita kijelentése, elkapott az a hűha érzés.. – Sajnálom, de velem kell aludnia. Lehetsz a mellettünk lévő ágyon. – Ez volt hirtelen a legjobb ötletem, hogy lenyomjam a féltékenységet.

- Bonyolult a kapcsolatuk. – legyintett Toro, Mágnesre nézve – Hagyd rájuk, ne foglalkozz vele. Inkább kártyázzunk egy utolsót lefekvés előtt.

Aznap este Bennel, Spurival és Toroval aludtam egy szobában. Mágnes úgy döntött jobban jár az ajtónk előtti kanapéval. Azonban engem komolyabban foglalkoztatott, hogy nem akadt több lehetőségem kettesben maradni életem legnagyobb bűnözőjével. Pedig igazán megbüntettem volna..

Idegesített, távolságtartóan viselkedett, ezért kínzott belül a kisördög, hogy piszkáljam, csakhogy mivel négyen voltunk ezt nem tehettem meg. Hoppon maradtam, és már az első együtt töltött éjszakánk során akadtak gondok. Például, hogy hogyan viselkedjek egy ágyban vele, amikor az illata körbeleng, én pedig ennyitől fel vagyok izgulva.

Eddig elütöttük valahogy a feszült perceket, de ez most más. Merőben más, és valamiért ez a csend túl nagy a takaró alatt.

Elhelyezkedtem az ágyközepén, őt viszont nem éreztem sehol hiába tapogatóztam. - Ben. – Suttogtam szükségtelenül mély hangon. Legalább adhatna jelet magáról.

- Hagyj aludni. – dörmögte kicsire összehúzva testét, nehogy véletlen hozzám kelljen érnie.

Őszintén, miért viselkedik úgy mintha leprás lennék? Az égre esküszöm, nem így terveztem, de most elérte, hogy átöleljem. - Hát megvagy. – Bújtam hozzá, csak egy volt vele a baj, az ujjaim alig bírtak betelni a testével ahogy hozzájutottak.

- Hagyd abba, csikizel! – próbált eltolni nevetve, s kénytelen voltam lefogni a kezét ahogy ránehezkedtem.

- Oké, nem csikizlek. – Kulcsoltam össze az ujjainkat, és láttam átsuhanni egy gondolatot az arcán. Közelebb hajoltam, de csak, hogy hozzá támasszam a homlokomat az övéhez. – Mondd mi a bajod?

- Komolyan kérdezed? Ez egy nagyon nehéz dolog. – fordította el a fejét - Iszonyatosan felfordultak a mindennapjaim. Belecsöppentél az életembe, kész felfordulást okozol és mégis te vagy velem Natsume helyett.

- Világos. – Messze le van ragadva. Hogy hozzam ki a helyzetből a legjobbat? – Öm, akkor egy tanár diák felálláshoz mit szólsz? – lopódzott testén lefele a kezem – Ki tudnálak oktatni néhány dologra.

- Nem fogok soha szerepjátékozni vagy szexelni itt veled. – suttogta erőteljesen a csuklómba marva, és leszálltam róla. Szánalmas, ellenben igaza van, nekem sincs szükségem a közönségre. Újra elhelyezkedtem, mégsem bírtam ki, hogy ne vonjam közelebb alvópárnának használva.

- Akkor hol?

- Nem maradnátok csendbe végre? – nyüszített fel Spuri – Ne most romantikázzatok. Más aludni szeretne. Vagy beszéljetek hangosabban, hogy az egészet halljuk, vagy aludjunk.

A kirohanásának kábulata nem tartott sokáig Ben már vissza akart szólni amikor megcsókoltam. Nem tehettem mást, mindenki békéje ettől függött. De ha már elkezdtem, nem sikerült megállni, hogy ne mozdítsam meg a combom mely a merevedése támasza volt egy ideje. Izgatóan megfeszült, majd elolvadt karjaimban a teste, s valahol elszakadt bennem az épeszűség határa. Erősebben csókoltam, elfedve erotikus nyögését, a legkevésbé se akartam, hogy ezt rajtam kívül más is hallja. Azonban még én is megfeszültem ahogy a feneke a tenyeremnek ütközött.

Megpróbáltam nem kapkodni a levegőt, amiből eleve kevés jutott, viszont ha ez az ára, tuti boldogan halok meg. Valahogy mindig úgy képzeltem el, hogy a legidillibb halál az egy szívroham szex közben. Ez még bele fért volna ebbe a kategóriába, ám vissza kellett térnem a valóságba, ahol mindennek még nem jött el az ideje.

- Engedd el magad. – Csókoltam meg az állkapcsa alatt, hogy belélegezhessem a bőrét amíg levegőért kap. Az érzékeim kiélesedtek, a forró bőre, a pára ami felszáll belőle, a halk sóhaja rohadt nagy sóvárgással csapott le rám a kínos csendben, de el kellett fojtani magamban az állatot. – Aludjunk.

Mélyen felsóhajtott, és a mellkasomhoz bújt amit lezárásnak tekintetettem, amíg nem elkezdte csókolgatni. Nyelve a mellbimbómon siklott el, majd a csípőmbe markolva kúszott feljebb a párnára. - Jó éjt! – Suttogta megvető mosollyal, s iszonyat felizgatott, jelen helyzetben azonban nem tehettünk mást. Hiába cukkoltuk a másikat játszva a türelemmel. Viszont mivel nem szexelhettem vele, a lehető legközelebb akartam tudni magamhoz. Egész éjszaka nem engedtem ki a karjaim közül.

Így alakult, hogy mocorgásra keltem. – Elengednél? – nyűglődött Ben – Már senki nincs itt, és zuhanyozni akarok.

- Adj öt percet, aztán veled tartok. – dörzsöltem meg a szemeimet.

- Ki-ki hívott? – háborodott fel zavartságában – Ki akarna veled tusolni?

- Emlékeztetőt szeretnél? – Fordítottam magam alá, s minden mozgását beszüntette csókomra. Próbáltam figyelmen kívül hagyni az apró remegést a mellkasomban, mely folyamatosan erősödött amikor a testét nekem nyomta és a nyakamba kúsztak kezei. Soha nem éreztem még ekkora elemi energiát, főleg miután fellángolva csókolt vissza.

- Haku – suttogta ajkaimra, és kénytelen voltam vadító szemeibe nézni – miért csábítasz? Nem éri meg. Tudod, hogy kettőnk közt nincs értelme semminek.

- Ami a munkát illeti megbeszélés kérdése, nem könnyű, de megoldjuk. – a kényelmem érdekében megmozdítottam a csípőm habár ez rá is hatással volt - A magánéletben pedig nem vagyok sokkal idősebb nálatok. – Ki tudja, lehet, hogy a korom miatt aggódik, de az biztos, hogy soha nem volt még rajtam ekkora nyomás, mint amíg a válaszára várat.

- Haku, szerinted ennyi? – simogatta meg az arcom hitetlenkedve – Mondd, mit tennél, ha egy nap eltűnne az összes szeretőd?

- Áh, olyan nincs. – fel kellett nevetnem az abszurd ötleten.

- Halkabban! – tette a szája elé a kezét, én pedig rájöttem, hogy ez tovább fog tartani, s kényelmesen mellé helyezkedtem – DE! VAN! Képzeletben bármit meg tudsz teremteni. Szóval eltűnt az összes szeretőd, és senki mással nem szexelhetsz egy emberen kívül, különben a haverod lefejezik. – mutatott sejtelmesen le.

- Mármint levágják a tökömet? – Tátottam el a szám, micsoda idióta képzelgés ez? Jó, mindegy! – Oké, ha az az egy jó az ágyban, és hajlandó tartani velem a tempót, kit érdekel a többi szerető? – Pfff, velem csak akkor lehet kibaszni, ha az az egy se akarna kötélnek állni. Na az bazi nagy szívás lenne!

- Tényleg? – vonta össze szemöldökét, s kinyújtottam rá a nyelvem.

- Tényleg!

- De ha már a hülye kérdéseknél tartunk..- néztem a szemeibe – tényleg szándékozol kilépni a klánból?

- Ki ne áhítozna a szabad élet után, hogy azt kezdjen vele amit akar? – förmedt rám, s homlokon pöckölt – Rajtad kívül. A legtöbb normális ember ezt szeretné.

- Áu, ezt miért?

- Mert te a saját akaratodból kötelezted el magad. Úgy rángatnak dróton ahogy akarnak. Leszerződtél a rendőrséggel, hogy a bábjuk legyél. Ennyi erővel lehetnél banda tag, abban legalább van pénz.

Komolyan nem hiszem el, hogy már megint a pénztárcámban kutakodnak. Először Toro, most ő. Lehet kérnem kéne a bankomtól egy kijelzőt amit a homlokomra rögzíthetek és a havi egyenlegemet mutatja. – Kösz a kérdést, de jól keresek. Főleg, ha juttatok némi info-t. Ez ilyen motiválás, nem érdekes. Rátérhetnénk a lényegre? – suttogtam határozottabban – Elárultam mindent amiben eddig hittem miattad. És igen, a munkámról beszélek, tehát tisztáznunk kéne a szerepeinket. – apróra szűkítette a száját, s ezt jó jelnek vettem – Tehát szögezzük le, tudom ki vagy, vagy legalábbis mit csinálsz. Én egy mezei nyomozóként beépültem, de tőlem nem várhattok sok mindent, amellett véletlenül se lennék jó kettős ügynök. Ah, ez így nem a legjobb igaz?

Ben jelentkezett mint az iskolában szokás, úgy nézett mint aki nem érti, hogy éppen tervezni próbálok a jövőnket illetőleg, ezért bólintottam, hogy beszéljen. – Miért aggódsz ezen? Egyáltalán minek mondod el nekem?

Hmm, miért is? Basszus, nem támadhatom le, hogy mert többször akarok szexelni vele és talán, de csak talán össze-vissza beszélek. – Hát, együtt töltöttük az éjszakát.

- Igen, és? – simította el homlokomról a hajam.

Mit akar hallani? – Ugye szerinted is jó lenne még szeretkezni?

- NEM! – csapott a paplanra – Haku, ha jól sejtem, te be akarod velem csapni a rendőrséget és az ország leghíresebb pszichopata bűnözőit, hogy dughass velem párszor? Ezt akartad mondani?

- Talán. Azt hiszem a válaszodtól függ. – húztam ki magam, így kell kivágnia magát az embernek.

- Hülye vagy. Azért kösz az sms-t. – fogta meg a karom, s a szőr felállt rajta – Ugye ez nem azt jelenti, hogy belém szerettél?

- Á, ott még nem tartunk. – bármit is mondtam csábított az illata, ahogy pár centire közelebb kúszott – De nem utállak!

Nagyjából idáig jutottunk az első reggelen. Bevallom nem ilyen beszélgetésre számítottam. Sőt, egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy, ezen a kiránduláson nekem is részt kéne-e vennem háttér nélkül. Csakhogy mentem. Ésszel természetesen, ugyanis Karinnak elküldtem a fotókat amiket titokban készítettem.

„Héj, csajszi, rég beszéltünk. Sok minden történt. Figyuz, úgy a munkán kívül, barátilag utána tudnál nézni a fotókon lévő srácoknak?"

„ Barátilag mi? Melyiket akarod befűzni?"

„ Ne gyanúsítgass, nézd meg jobban a képeket. Ezek közt egy olyat se találsz."

„ Csak felvidít, hogy végre akarsz tőlem valamit."

„ Megtennéd, hogy leveszed a billentyűzetről a búgó macskád?"

„ Jól van mit akarsz tudni? Az első srácot már be is scannelte a képfelismerő. Ült párszor, de csak egy-egy napokat. Füvezés, magamutogatás, közszemérem sértés, illegális fogadás."

„Oké, ez sejtem melyik, de nem erre vagyok kíváncsi. Hanem,hogy lehet-e bármelyik összekötő a rendőrséggel vagy az úristennel?"

„ Ó, ez több idő. Hallod, a harmadik képet nem tudjuk értelmezni. Se a gép se én."

Vissza néztem gyorsan mire gondolhat...Természetesen mindenbe bele kell kötnie.

„ Fogalmam sincs mi a bajod. Jól sikerült a fotó, ahogy nézem. Mindegy, ha nem láttál volna még férfi budit, akkor ez az. Lehet, hogy fogsz még hasonló tanulságos fotókkal találkozni. A kérdéseidet gyűjtsd össze kérlek, és most DOLGOZZ!"

„ Vettem, majd jelentkezem."

Nyilván a szívecske nem maradhatott el a végéről az irományának. Nem látom az értelmét ennek a fajta kommunikációnak, vagy egyáltalán, hogy miért vár tőlem vissza ilyesmit, de viszonoztam a szívecskét.

Nos, rendben. Megléptem az első óvintézkedést. Nem akarom, hogy lecsukjanak minket. Szeretném azt mondani, hogy a buli kedvéért vagyok itt, de nem. Meg kell védenem Bent hiszen miattam került ilyen helyzetbe. Pedig a fejemben ezerszer lejátszódott, hogy lebukunk, jó esetben nem hal meg senki, a katonák kiadnak a rendőrségnek és én vagy ellenük vallok, vagy velük együtt leülöm azt a pár tíz évet. De ki számolja? Csapjunk bele! Nem igaz?

- Már értem miért nem mondtál semmit amikor megkérdeztük van-e valakid. Nem egy észlény, és még beszari is! – Nézett végig rajtam Spuri Bennek címezve szavait a lakókocsi apró asztalánál. Másfél napja utaztunk, és szándékában állt visszaküldeni. Pusztán mert megemlítettem az erősítés szót. – Elintézzük ezt nélküled, hamar hazajutsz. – mosolyodott el és nem tudta eldönteni melyikünkön állapodjon meg a szeme - Vagy apuci mellett a helyed?

- Nem vagyok együtt vele! – Tiltakozott Ben, ám a szavaik szinte átmentek duruzsolásba. Más hirtelen jobban foglalkoztatott.

- Biztos? A hajadat birizgálja, teljesen át van szellemülve.

Ben szúrós tekintettel bántalmazva söpörte le a kezem. – Haku, abbahagynád végre? Hogy érvényesüljek így?

Hát lett volna rá ötletem, de inkább nem piszkáltam tovább. – Gondoltam ha ész nélkül rohanunk a katonák karjaiba, ennyi őrültség még bőven belefér. Majd fürdés közben megbeszéljük, spórolnunk kell a lakókocsi vizével.

– Húsz másodperc alatt képes vagyok lezuhanyozni, de nincs szükség rá. Holnap az utunkba akad egy tó. – pattintott le - Nem lesz gáz, aztán már ott is vagyunk.

- Szerintem máshoz van köze annak a húsz másodpercnek. – Pillantottam az ágyékára. Nem, tehetek róla, ez automatikus, de ha gonoszkodik én is fogok. Szerencsétlen pofi csak tátogott. Nem értem, végig se gondolja, hogy velem alszik? Mi van akkor ha együtt fürdünk? Alap esetben is furcsa az egész, de tudva, hogy kíván mindennél komolyabb büntetést kéne kiszabnom.

- Hohó, az jó ötlet! – ujjongott Spuri – Egy-két órára letáborozhatunk a vízparton.