Bocsánat a csúszásért!!

Haku szemszöge

Toro annyira felvillanyozódott, mintha húszezer voltnyi áramot vezettek volna bele. A szomorúsága mint a gyenge gumi a gatyába úgy csapott át pillanatok alatt, és csak beszélt, magyarázott és beszélt..a biokémiáról. Egy szóval se biztattam, hogy érdekelne, de össze-vissza hadovált, mintha az őszintesége eddig tartott volna, s csupán a tantárgyra terjedt volna ki a szószátyársága. A legdurvább pedig, hogy néhány gondolatát még be sem fejezte igazán. Leszögezhetjük: a mai nap egyedülállóan szar, és ezt a címet már senki nem veheti el tőle.

- Csak, hogy tudjam – tettem fel a kérdést Toronak miután elhagyva az egyetem területét a belvárosban sétafikáltunk már vagy húsz perce és végre levegőt vett – messzire megyünk? Mert én szívesen állom a taxit, ha gondolod.

- Dehogy, éppen egy helyet keresek ahol gond nélkül beszélgethetünk, és egyáltalán nem lenne hátrány ha közben ihatnánk valamit. – osztotta meg velem a tényt, hogy legalább a körülményektől függetlenül hozza önmagát, de nem számíthatok sok jóra – Gondolom neked sem árt egy szíverősítő mielőtt elárulod ki vagy.

- És ha erre pusztán annyi a válaszom, hogy egy senki?

- A fura fazonok sosem senkik. – Tette zsebre a kezeit, s továbbra is maga elé bámulva sétált, ellenben a fecsegése abbamaradt. Egy ideig. - Miért mentetted meg?

Könnyedebben feleltem mint kellett volna. – KI VIGYÁZNA RÁ, HA ÉN NEM? – Jónak találtam a kérdést mindaddig amíg kimondtam. Hiszen mennyire is állunk közel? Mit tudok én Benről? Azon kívül, hogy dögös, szeret velem vitázni és néhány erogén zónája igen érdekes helyen van, egy fikarcnyival se többet. Plusz azt se feledjük, hogy ez a srác régebbóta őrzi őt, aki mellett lépdelek az esti holdfényben.

- Hűha, a barátod akarok lenni..

- Mármint barát barát, vagy olyan barát?

- Te meleg vagy? – játszott rá kikerekedett szemekkel, hogy észrevegyem magam, hiszen az első mondata is tele volt cinizmussal amire azt hiszem rászolgáltam.

- Oké, vettem. Pocsékul hangzott.

- Ugyan, – csóválta jobbra- balra a fejét - nekem kifejezetten tetszett ez a hős hozáállás, azonban sajna az apám keményebb dió.

- Hogy jön ide az apád? Vagy meg kell kérnem a kezed mielőtt elárulnád hol van Ben? Egyáltalán miért csináljátok? Biztosan tisztában vagytok azzal, hogy minden drog árt. Csak a pénzre tudtok gondolni? A többi emberrel mi lesz? – Rengeteg kérdés volt bennem. Főleg naiv butaságok, melyek gyerek fejjel még elmentek volna, de felnőtt férfiként valljuk be csúfosak. Mind megnyugtatásért kiáltottak.

- Huh, lassabban! – Nem, nem megy lassabban. Benen akartam levezetni ezt a feszültséget, mert őszintén szólva jobban megkedveltem mint amihez hozzá vagyok szokva, de ő nincs itt. – Nos, az ELIT -nek semmi hatása a szervezetre. Mármint negatív hatása nincs. Ben direkt így fejlesztette tovább. Hosszú évtizedekre nyúlik vissza a sztorija a cuccnak, holott alig pár éve került forgalomba. – majd elgondolkodott egy pillanatra - Jó! Talán, nem bizonyíthatóan, egy kicsit kísérletezett az embereken, hogy finomítson rajta, dehát mindenki így csinálja.. – tette szét a kezeit, mintha nem hinné el, hogy én még valahonnan a tündérmesékből indulok ki – Tehát visszatérve az eredethez, nagyjából harminc éve..

- Na ennyi időm azért nincs a körítésre.

- Dehogy nincs. Lefeküdtél vele! Vállalj érte felelősséget, hallgass végig!

- Tudtommal nem eshet teherbe.

- Mekkora bunkó vagy? Az ELIT még a nagyapjától indult el..– fújtatott egyet, aztán nyugodtabb hangon folytatta – Te most csalódott vagy. Megértek, hogy kifigurázod a helyzetet, de a csalódást el kell fogadni. Hiszen a buddhizmus is azt mondja, hogy az élet szenvedésből áll, de a végtelen reményt nem szabad szemelől téveszteni és az eseményeket sem amelyek idáig vezettek.

Kész rejtély ez a srác! Hirtelen mintha Buddha egyik kihelyezett papjával beszélgettem volna. Ködösen fogalmazott, mindent megmagyarázva, ám mégsem kerültem közelebb a megoldáshoz. - Nem vagyok csalódott. Mérges vagyok.

- És azt meg tudod mondani, hogy miért?

- Mert átvertetek. – A gondolatom persze ismét megbotlott a kijelentésemben. Hogy miért? Pár hónappal ez előtt még nem tűnt akkora problémának, hogy az emberek szemébe hazudok a munkám miatt, miközben kihasználva a lehetőséget úgymond megkörnyékeztem őket, hogy adják ki a titkaikat. Most meg konkrétan vérig vagyok sértve amiért ők hasonlóan jártak el. Azonban csak hasonlóan. Mert ami a legborzasztóbb, hogy ezek ketten nem is hazudtak, csupán titkolóztak..A fenébe vele! Ben kerek-perec pofára ejtett, és... na jó, elérte, hogy csalódott legyek, de főképp magamban.

- Nem vertünk át, sőt ha jól sejtem rám nem vagy túlságosan mérges. Annál inkább Benre, mivel miatta aggódsz. – spekulált, célozgatott, de rohadtul nem voltam rá felkészülve, hogy belém magyarázza - Így, hogy ezt tisztáztuk mesélsz magadtól a dolgokról vagy kérdezzek?

- Aggódok? Mit akar ez jelenteni? – Kivételesen nem terelésnek szántam a kérdést, pusztán leragadtam annál aminél nem akartam, s a nyugtalanság söpört végig rajtam.

- Ah, na gyere, - fordult az egyik pince lejáratához, amely felett egy kocsma névtáblája díszelgett - ehhez a szuperérett reakcióhoz nekem innom kell valamit.

- Várj már! – húztam visszább a karjánál – Te tényleg egy ilyen helyen, az emberek előtt akarsz beszélni a melóról vagy a Benhez fűződő kapcsolati akármimről?

Toro szeme egy-két csintalan ránccal gazdagodott ahogy elmosolyodott. – Igen. Arra gondoltam, megkeresem középen a legjobb asztalt amire felállhatok és szólok pár szót a társasághoz. A nyitó mondatom ez lesz: „ A mellettem lévő srác megcsinálta a gyerekkori barátom és ugyanazon a napon kimentette a rendőrség kezei közül. Mindenki tegye meg a tétet, hogy ennek tudatában hány szerelmes ember van a kocsmában."

Éppen tiltakozásra nyitottam a szám, aztán rájöttem mennyire ostobán viselkedek. - Hülye vagy. – Dünnyögtem szerény személyemre utalva, Toro viszont meglehetősen türelmetlenül pillantott rám.

- Igazad van. Azon még csiszolnom kell miben fogadjunk, mert ugyebár az érzéseit bárki letagadhatja...

Ezzel már pláne nem tudtam mit kezdeni, aztán gondolatban legyintettem. Higgyen amit akar.

- Szóval, rendőr vagy. Jól sejtem igaz? – Ült be két pohárral az asztalhoz melyet én választottam. Csendesen meredtem rá, biztos voltam benne, hogy ez nem lehet kérdés, máskülönben honnan tudtam volna az akcióról – Bólints, az istenért, olyan nehéz ez?

Megtettem amit két, ám hozzáfűzni való nélkül ennyiben hagytam, ezért pár percig szemezve kitartóan ittunk. A második emelésnél letoltam a poharam tartalmát és megfordult a fejemben, hogy hozok még egyet, de tartottam attól mi lesz ha...bármi történik, mert én hátat fordítottam a szemmel vívott tűzharcunknak. Fiatal ahhoz az idő, hogy elvérezzek. Mégis tudtam, hogy ezt lehetetlen sokáig folytatni szavak nélkül. A helyzet nem rendeződhet magától békésen mintha mi sem történt volna. Csupán annyi a kérdés melyikünk törik meg hamarabb. Racionálisan nézve az én oldalamról igen csak szar volt a palacsintában, hiszen azon kívül, hogy zsarunak születtem, érdekesnek sem vagyok nevezhető a számukra. Azaz semmilyen ütőkártyám nincs.

- Tisztában vagy vele mekkora lépést tettem feléd? – hát, mostmár igen, bár az ködös, hogy miért mondja - Tudod mit? Mivel mindketten kedveljük Bent, és valamilyen formában csak bizonyítottál tényleg nyílt lapokkal játszok. – csapta össze a kezeit mielőtt száznyolcvan fokos érzelmi fordulatot vett egy szempillantás alatt – Nekem az a problémám jelenleg, hogy az apám megunta, hogy többet szórakozok mint dolgozok.

- Szívás.. – próbáltam elővenni a hűvös, közömbös énem, úgy éreztem hülyén nézne ki ha megkérdezném, ennek mi köze van bármihez.

- Ugye? Itt jön képbe a suli. Nem érdekelte mit akarok, már csak azt vettem észre, hogy ugyanarra a szakra járok, mint Ben. Ki kell tanulnom tőle mindent. Vagyis reggeltől lefekvésig nyálazom a könyveimet, hogy apámat boldoggá tegyem.

- Én, -tartottam egy kis szünetet- egészen ritkán látlak órákon.

- Mert a könyveimet nyálazom. Figyelj jobban! – aha, tisztul a kép..sokkal linkebb nálam – Különben is amióta ide járunk, még egy éjszakát sem töltöttem a sitten, mint az előtt. Szerintem joggal teszem a hétvégéimet olyanná amilyenné akarom. -megint csapong én pedig újfent próbálom összetenni a képkockákat- Mostanság direkt rászoktam, hogy a terrorelhárítósokkal szembeni parkolóban szívtam el a füvescigim maradékát a bulik után. Az az egyedüli hely ahol nem találkozol rendőrökkel a városban.

- Mi? Hogy hol?

- A parkolóban. Tudod, ami az orruk előtt zajlik azt nehezen kezelik. Annyira abszurd, hogy fel se figyelnek rá. Pár éve, az épület másik oldalán, tudod nem a személyzeti bejárat felől, ahol cigizgetek, hanem ami a négysávosra nyílik. Szóval azzal a bejárattal szemben kiraboltak egy pékséget. Másfél óra volt mire kiértek. Addigra a pénzen kívül az összes zsömlét elvitték a rablók.

- Nem értem hogy jön ez ide. – kezdtem egyre türelmetlenebb lenni - Az a ti bandátok volt?

- Ne nézz már kisstílűnek! Legyen egy kis józan eszed! Jó, imádom a szerencsejátékokat, sokat fogadok, néha elszívok egy cigit, ellenben a Yamagucsi klán feje leszek, ha apám lemond. És a szemét meg akarja tenni Bennel együtt, hogy aztán kizárólag én szívjak. – nem beszéltem, de nyilván belém fagytak volna a szavak a megdöbbenéstől, ő meg annyira könnyeden diskurált tovább, mintha éppen azt mondta volna, hogy esik az eső - Vagyis nem egészen így tervezte, mert Ben döntését sem akarja tiszteletben tartani. Próbálja győzködni szerencsétlent, hogy maradjon, de elég balfasz módon. Amellett én sem vagyok oda az egészért. Nekem sok ez a...- elgondolkodva csettintgetett az ujjával - mondd már, mi az a szó?

- Gyilkosság?

- Igen, meg a fenyítés, meg az ilyesmi. Á, igen megvan: a felelősség! – Ha már a józan észt emlegette, nos, jelen pillanatban az azt súgja szerezzek új barátokat. A túlélési ösztönöm, hogy meneküljek, a munkatudatos énem pedig, hogy megfogtam az isten lábát. Nem tudtam mi legyen. – A szürreális helyzetünk ellenére azonban eszméletlenül örülök a románcotoknak.

- Vágod, hogy az előbb beszéltük meg, hogy nyomozó vagyok?

- Ja, meg azt is, hogy feltehetőleg oda vagy Beniért. – rezdületlen arccal lesett, mígnem mosolyra nyúltak ajkai - Kénytelenek leszünk összejátszani, ha látni akarod. Apa fogságban tartja miattad.

Ezt hívják úgy, hogy cseberből vederbe. Elintézem, hogy ne menjen börtönbe, azonban a sors úgy dönt jár neki a fogság. – Úgy gondolod megölné?

Elernyedve megrántotta a vállait. – Szerintem max zsarolja, viszont érthetetlen miért véd téged Ben. Nem árulta el a neved, és hogy tőled kapta az smst amit kitörölt. Még én is azt hittem lepaktált a másik oldallal amíg rám törtél, szóval egyelőre megbízhatatlan, szükséges lenne bizonyítania az ellenkezőjét. - Büszke lehetnék, hogy megnyertem magamnak Bent, de sokkal jobban féltettem. A szívemet csiklandozta a tudat, hogy érdeklem. Egy fura hullámként szaladt át rajtam, az érzés amit leginkább tizenévesen él át az ember, aztán a rémképek felemésztették. Egy kissé paranoiás vagyok ha erről a klánról van szó és az sem segít, hogy Ben szeret kekeckedni, mitöbb a modora sok-sok kívánni valót hagy maga után. – És még azt mondják, hogy a romantika halott...Annyira nyilvánvaló ami az arcodra van írva.

- Ne engem elemezgess! – csattantam fel, s a lendületem a pultig vitt, hogy hozzak újabb két pohár sört. Néha túlságosan el van foglalva Toro a köztünk lévő valamivel. Ellenben ha ez így folytatódik hamarabb leszek özvegy minthogy összejöttünk volna. Ugye özvegynek mondják, vagy azok csak a csajok lehetnek? Basszus, miért kell pont most frászt kapnom? Össze kell szednem magam, hogy ismét láthassam Bent. – Oké az első tippem. – ültem vissza Toroval szembe - Miért nem veszed rá apádat, hogy a legjobb emberét díjazza a pozíciójával, aki valóban megérdemli. Te megmenekülsz, őt pedig hálából a haláláig védeni fogja az illető. Nálatok módi a vérszerződés meg az a testvériség duma. Rengeteg aktát láttam amiben erre hivatkoztak az embereitek amikor megöltek valakit.

- Nem mondasz hülyeséget. Védettséget kapna és mentességet minden alól a családom, ha egy jó szerződést köt.

- Örömmel segítettem. – hajoltam közelebb kezeimmel körbeölelve az italom – De nem hazudsz ugye? – Egyértelműen húztam az agyát, hogy igazat mond-e? Különös, hogy eszébe se jutott ez a megoldás, pedig tényleg jobb a lexikális tudása mint nekem.

- Mi vaaan? – nyújtotta el a hangját meggyötörten, s a szemöldöke középre futott.

A reakciója is őszintére sikeredett, és én egyre jobban úgy éreztem mintha felkészületlenül löktek volna ki az akadémiáról, minek után teljesen de totálisan kevés vagyok ehhez. Sokkot kaptam, s csupán a fellélegzés pillanatát vártam, amikor Bennel is már minden rendben van. – Tényleg el tudsz vinni hozzá?

Egy olyan mindent értő mosollyal bólintott. – Persze, de ki kell játszanunk apámat.

- Miért tennéd?

- Ez kérdés? Ő és a bolond húga a testvéreim. Még ennyi év után is tisztán emlékszem, Ben az első találkozásunk utáni héten hozzám szökött otthonról. Az öregapja kikelt magából, rettenetes felhajtást csinált, az apámat is felverte az éjszaka közepén. Mindent felkutattak érte, mire kiderült hol van. Ne tudd meg mit kapott érte a srác..

- Most már érdekel.

- Úgy megcsavarta az orrát, hogy még nekem is fájt.. – valahogy nagyobb kifejlettre vártam - Most mi van? Ott lettünk a legjobb barátok, mert hiába könnyeztem be, én is a félelemtől. Szemet szemért alapon megfogtam az öreg karvaly orrát. Aztán úgy elverte apám a seggem, hogy napokig nem ültem rá. Ennyire fiatalok voltunk.

- Aranyos sztori.

- Felvilágosítanál amúgy miért hazudnék?

- Hagyjuk. Mesélj az ELIT-ről. Talán ha nagyobb rálátásom van Ben szerepére, könnyebben szembenézhetek a helyzettel.

- Nyugi haver, fogod még látni őt. Talán egy kicsit használtasan, egy kicsit kopottan és sérülten, de többnyire jó állapotban. – tette kezét egy pillanatra az enyémre.

- Ez most vigasztalás akart lenni? – sandítottam rá – Iszonyú para vagy.

- Ne csináld, apa tud jófejkedni, ne aggódj. – hát nem nyugtatott meg - Jól van, leegyszerűsítem az ELIT sztoriját, de akkor hallgass végig. Amúgyis tudom mennyire élvezed, hogy több infot kapsz Benről. A szemed elárul amikor mesélek. – kacsintott - A nagyapja nevelte aki droggyáros volt. Az apja kiskorában elvált az anyjától. Az egyik Amerikába költözött, a másik csak lelépett a házból. Na szóval a nagyapja álmodta meg az ELIT –et, ő kezdte el kifejleszteni és Benre hagyta amikor meghalt.

- Neki se lehetett könnyű élete az biztos.

- Öm..igen, és ha már itt tartunk te melyik fajta rendőr vagy? – nem értettem mire gondol ezért csak érdeklődve figyeltem, hátha folytatja, és folytatta – Az amelyik egy garzonban lakik egy lepukkant helyen vagy az amelyik a családjával él még és azért nem vált lakóhelyet, mert amúgy annyi a munkája, hogy az irodájában alszik, max átöltözni jár haza hetente egyszer?

- Ez milyen kérdés? – Az eszem megáll! Tényleg a pénztárcámban kutakodik?

- Hát, tudod oké, hogy most koliban laktok, de Bennek nagyon sok pénze van és egy háza amit kiad albérletbe. Neked van hozományod?

- Véletlenül se tőled fogom megkérni a kezét, ha bármikoris eljutunk odáig. – rúgtam meg a lábát viszonylag barátiasan az asztal alatt - Egyébként sok az infó, egyszer már kaptál tőle a pletykásságod miatt.

– Ó, nem is egyszer. A hallgatás meglehetősen kívül esik a képességeimen. – legyintett – Csak jót akarok! Fontosak a részletek, mert belőlük fakad minden. Aztán, hogy mit kezdesz az infoval a te dolgod. - Vannak emberek akik hagynák, hogy mindenfélét meséljen róla ahogy az eszébe jut, de nekem ennyi elég volt. Ezt tudattam is vele. Szeretném ha Ben mesélne magától. Persze azért először megleckéztetem.

Nem is tudom miért, de megnyugtatna, ha már a közelemben lenne.

Egy csomó neki szánt válasz, és a helyzetünktől függő végkimenetel lejátszódott a fejembe a találkozásunkat illetően. Fogalmam sincs mikor kezdődött, de lehet igaza van Toronak és instabilabbá válok érzelmileg az okostojás miatt. Most úgy érzem látnom kell.

- Elvinnél végre Benhez?

- Nem! Olyan jól megy nekünk a dumcsizás...

- Oké, bocs majd szólj, ha már annál a résznél járunk, addig egy kicsit merengek. Akarom mondani addig is nagyon figyelek. – tettem kezeimet az állam alá türelmetlenül megfeszülve.

- Miért célod, hogy elronts mindent? Senkivel se osztottam meg így az érzéseimet vagy a gyerekkorom részleteit. Ráadásul te semmi használhatót nem mondtál magadról.

- Egy egyszerű mezei nyomozó vagyok, aki beépült közétek. Apám is rendőr volt. Ennyi.

- Jujj, te ilyen idős vagy? Még kiderül, hogy az apám lehetnél...

- Hülye! 29 vagyok.