Felnézek az égre, szemed pillant felém melyben magamat vislatom. Talán hamarosan újra találkozunk, még nem tudom, de várom.

Senki sem látogat már engem, teljesen egyedül lettem. Miattad kedvesem.

Lassan elszáll az élet belőlem, testem teljesen elhidegült melletted, de még nem adom fel.

Fájva kelek még újra fel, elindulok utamra nélküled. Talán majd követsz.

Még mindig álmodozom, talán megbolondulok. Kellesz nekem.

Örökké elvesznék az emlékben, nincs mit tennem már de nem hergel. Üres lénnyel járom az utcáink, egyedül nehéz életben maradni. Mégis érzem árgus szemekkel, figyeled minden léptemet. Ne engedj el.