*Draco*

Nem akartam csalódást okozni Harry-nek azzal, hogy nem mondom el az igazságot McGonagallnak.

-Pansy.... Megpróbált... Megerőszakolni.

Az arca hasonló volt, mint Harryé, amikor meglátott minket. 

-Ne aggódjon, mindent megteszek, hogy Parkinson kisasszony megkapja, amit érdemel.

Megsimította a vállamat, és kérte, hogy maradjak együtt valakivel, majd elküldött, hiszen egész nap ott terveztünk maradni, és egy ilyen miatt nem megyünk haza. Leültem egy padra. Ültem, és rugdostam a földet a lábam alatt. Próbáltam kiverni a fejemből a vigyorgását, ahogyan sírva segítségért kiáltozok, miközben ő leveszi a nadrágomat. Majdnem ismét sírni kezdtem, amikor egy kéz lassan a hátamra csusszant. Felkaptam a fejem, és addigra az illető már mellettem ült. 

-Mi a baj?-kérdezte tündöklően csilingelő hangján Luna.

-Undorodom magamtól.

Eldöntötte kis fejét.

-Mi történt?

Elmeséltem neki mindent, és minden egyes szó után jobban kiakartak jönni a könnyeim. Mire befejeztem megindultak. Nem szólt egy szót sem, csak átölelt.

-Nagyon nehéz lehet neked. Főleg, amiatt, ami most Harry és közted van... 

Elhúztam a számat. Felállt, és elment. A sírásom lassan abbamaradt. Megpillantottam egy követ a pad lábánál. Felkaptam, és azt fogdostam. Egy újabb személy foglalt helyet mellettem. Harry volt. Hallottam, hogy nagyon nagyon lassan és halkan neki is megered a könnye.

-Úgy sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb.

-Az is jó, hogy jöttél. Azt mondta, hogy senki nem fog megtalálni, és végre az lesz, amit ő akart. Szörnyen érzem magam. Meg... Még annyit szeretnék mondani neked, mielőtt ténylegesen szétválnánk, hogy... Szóval... Köszönöm, hogy elérted, hogy olyan fontosnak érezzem magam melletted, mint addig soha.

Felnevetett. Sokáig nem mozdult, majd megfordult, és terpeszben leült a pad deszkájára úgy, hogy a két lába közt legyen. Én ugyanígy szembe vele. Átölelt, és csak ölelt, ölelt. Beletúrt a hajamba, és még mindig nem engedett el. Játszani kezdett a hajammal, tekergette, csavargatta. 

-Én is köszönöm azt az egy évet. Fényt engedtél a sötét életembe.-dünnyögte a nyakamba, amitől kirázott a hideg.

-Akkor mondd el, hogy miért kellett szakítanunk. Olyan jól működtünk, nem?

Eltolt magától, és a padról is felállt.

-Azt hittem, tiszteletben tartod ezt a közös döntést! 

-Az hol közös döntés, hogy "jaj, azt hiszem nem vagyok már szerelmes beléd"?

-Akkor még ellenkezhettél volna. De hagyjuk is.

-Persze, ezt is úgy lerázod, mint az egész kapcsolatunkat, te vadbarom!

Felállt, és elment. Ismét egyedül ültem. Kilátástalannak tűnt minden. Egy pillanatra lehunytam a szemem, de az egyetlen dolog amit láttam az én voltam meztelenül, amint éppen Pansy megerőszakol egy ágyban, én pedig ugyan úgy mint ahogy az előbb, mozdulatlanná vagyok téve. Azt kívántam, hogy Harry is éljen át ilyet, hogy rájöjjön, ez mennyire fáj nekem... De nem gondoltam ennyire komolyan...

*Harry*

Bementem a fiú mosdóba az egyik kis üzletben, és megpillantottam a teljesen meztelen Ginny-t. Lesütöttem a szemem, és hátrálni kezdtem.

-Most azonnal gyere vissza, vagy esküszöm, hogy a szemed láttára kínzom és ölöm meg Malfoyt.

Egy szót sem kellett mondania, visszamentem.

-Jó fiú.

Megcsókolt, és a falnak nyomott. Próbáltam ellökni, de túl erős volt.

-Azt a kurva...

Draco állt az ajtóban. Ginny elengedett, és kirohant, Draco pedig felém sietett.

-Jól vagy?

-Persze. 

-Miért hagytad? Még csak le sem fogott vagy ilyesmi...

Elmondtam, hogy az ő életével fenyegetőzött.

-Most szórakozol, ugye?-nevetett. Értetlenül néztem.-Miért nem hagytad, hogy megöljön? Hiszen utálsz. Megbeszéltük. Minden újra a régi. Én szekállak, miközben titokban nagyon szerelmes vagyok beléd, te pedig tűröd, és nem mered bevallani, hogy rajongsz értem. Hagynod kellett volna, hogy megöljön.

Ron belépett, és hallgatni kezdte amit beszélünk.

-Sosem hagynálak meghalni.

-Jaj de cuki, mindjárt elolvadok. Hazudsz. Szeretsz, mi?

Lesütöttem a szemem.

-Nem szerethetsz. Most mondtam el a felállást.

-Istenem, csak csókold már meg!-dünnyögte Ron.

-Nem fogom.-felelte.-Nem fogom, mert nem lehet. Marad minden a régi. 

Megfogtam az arcát annak reményében, hogy egy kis biztatással megcsókolna, de elhajolt.

-Marad minden a régi!-ismételte.-Tudod, hogy ami volt, kurvára veszélyes volt. Nem vagyok hajlandó kockáztatni a szerelmemet, seggfej.

Elmosolyodott, és mélyen a szemembe nézett. Elkomorult.

-Na viszlát, Potter.

Kiment, én pedig sírva összehullottam. Ron felsegített, és átölelt.

-Megtérítem azt a barmot, ne félj.