*Harry*

Aludni készültem, a többiek még buliztak a Klubhelyiségben. Ismerős kaparászás ütötte meg a fülemet. Kinyitottam az ajtót, így berepült a repülővé hajtogatott pergamen. Elkaptam, és kicsomagoltam.

"Hiányzik a régi éned.

Az, amelyik még érdeklődött irántam."

Nem volt aláírva, de a betűk csodálatos kunkorodásából rögtön tudtam, ki a feladó. Remek, ezek szerint Draco szerelmes levelekkel fog bombázni. Meg kell akadályoznom, vagy jelentem őt, de annak csak rossz vége lehet.

Kérlek, Malfoy, hagyj békén. 

Feladtam neki, és elaludtam. 

Remek, mehetünk Roxmortsba... A Mardekárral. Összepakoltam egy kisebb csomagot, felöltöztem, és kimentem a kapuban sorakozó többiekhez. Draco egyedül állt, először nem értettem miért. Ott van a kismillió barátja.

-Mr. Potter, válassz kérlek egy Mardekáros párt.-harsogta McGonagall.

A szőke nagyot sóhajtott.

-Gyere.

Megálltam mellette, és pár perccel később elindultunk. Körülöttünk mindenki nevetett és beszélgetett, mi azonban néma csendben lépkedtünk.

-Miért kérted, hogy hagyjam abba, és ne írjak többet?-kérdezte. 

A mély, morgós hangja mintha egy kardot állított volna a fülembe. Úgy hiányzott, hogy nem idegesen szólít meg.

-Mert máskülönben jelentettelek volna. Neked segítettem.

Felnevetett.

-Azzal segítenél, ha békén hagynál.

-Hogy tessék?-kiakadtam. Teljesen.-Azt hittem, te zaklatsz, te engeded, hogy idejöjjek, és még sorolhatnám!

Megérkeztünk, ő pedig válaszok nélkül kicsusszant mellőlem, és a barátaival továbbállt.

-Harry, végre megvagy! Kivel jöttél? Nem láttunk sehol...-pattant elém Hermione.

-Malfoy. Szerinted ki másnak nem volt még párja, mint neki?

Megsimította a vállamat, és elkísértek a cukorbolthoz.

-Én nem kérek semmit, itt megvárlak titeket. Kicsit sétálok, nem megyek messzire.

Bólintottak, és betolták az ajtót.

*Draco*

-Draco, beszélnünk kéne.

Pansy megfogta a csuklómat, és egy nagyon keskeny két ház közötti kis résbe húzott. Kivette a pálcáját. Kissé megijedtem, kitudja, milyen varázslatokat tud.

-Immobilus.

Azonnal felismertem a varázslatot. Meg merevítő bűbáj... Nagyon bepánikoltam. Beszélni nagyon nehezen, de tudtam. Elkezdte lehúzni a nadrágomat.

-Segítség!-kiáltottam. Felnevetett.

-Senki nem fog hallani. Most megkapom, amit akarok.

Alig kaptam levegőt. Próbáltam megmozdulni, de egyáltalán nem ment.

-Valaki! Kérlek!

Kihullott egy könnycsepp a szememből. Levette a nadrágomat, majd lassan az alsót is. Hangosabban kezdtem kiáltozni.

-Segítség! Valaki! Valaki!

-Cssss, nem lesz baj! 

Elkezdte levenni az ő nadrágját. Behunytam a szememet, és próbáltam nem megfulladni ott, helyben.

-Könyörgöm! Nem, nem, nem! Segítség, könyörgöm!

Egy szál bugyiban állt előttem, majd megcsókolt. Végighúzta a kezét a lábam közti részen.

-Ne.

Beleremegtem, és már szinte feladtam. Meg fog erőszakolni. Egy lány. Engem. Draco Lucius Malfoyt. Komolyan ezt érdemlem? Elemelte, és azt hittem, hogy vége, békén hagy, de amint észrevette a megkönnyebbült arcomat visszakapott, és rámarkolt. 

-Segítség, könyörgöm!

Megint felnevetett.

-Mondtam. Fel kell adnod! Szeretned kell, és élvezni amit csinálok.

Ismét egy könny hullott a szememből. Továbbra is összeszorítottam a szemem. Nagyon lassan mintha már kezdtem volna érezni a testemet, és szinte mozgatni is bírtam. Most már csak a megfelelő pillanat kellett. 

*Harry*

Vettem valami elég rossz ízű gyümölcslevet, és azt szürcsölve sétálgattam. A többiek még mindig a cukorboltban voltak, úgyhogy kicsit messzebbre elmerészkedtem.

-Elég, könyörgöm, hagyd abba. Segítség! Valaki!

A hang forrását kezdtem keresni, és meg is találtam. Draco és Pansy deréktól lefelé meztelenül álltak, a szőke a falnak nyomódott, és látszólag nem bírt mozdulni. Kitágult a szemem, és kiesett a kezemből a lé. Ahogy a műanyag pohár a földre csattant felém kapták a fejüket. Draco felmarkolta a nadrágjait, felém rohant, és a hátam mögött megállt, és a hangokból úgy gondoltam, hogy öltözik. A pálcámat Pansy-re szegeztem, aki szintén felkapkodta magára a ruháit, majd védekezően feltette a kezét. Odamentem hozzá, megragadtam a csuklóját.

-Most hova viszed?-kérdezte Draco még mindig teljesen sokkosan.

-Elbeszélgetnek a professzorral.

Még nagyobb rémület ült ki az arcán (már ha ez lehetséges egyáltalán.).

-Kérlek ne! 

-Nem vitatkozom.

Pansyn tartottam a pálcámat, és vonszoltam, ő pedig csak mániákusan nevetett. Nem tudom, mikor lett ilyen... Rendes és kedves lánnyá kezdett alakulni, de ahogy ismét szabad lett a nagy szerelme, aki viszont nem szereti őt... Kikelt magából.