*Harry*

-Nem.

-Mi?

-Nem megyek. Ha bajod esik, nem bocsájtom meg magamnak.-szögeztem le. Felnevetett.

-Ugyan.

-Tudom, mi a legjobb megoldás.

-Érdeklődve hallgatom.-forgatta meg a szemét.

-Szakítsunk. 

-Nem. Ha megint az lesz, mint volt, akkor nem.-rázta a fejét.

-Akkor szünetet tartottunk. Szakítani szeretnék. Tudom, hogy tudod, miért. Valami nem megy jól.

*Draco*

Igaza volt. Mindig igaza van.

-Akkor kérlek költözz ki.

Bólintott, és összepakolt. Letette a gyűrűt azt asztalra, és rám mosolygott. Elment. Ahogy elhagyta a szobámat, úgy hagyta el a szívemet is. Ismét utálom. Egyszerűen elöntött a düh, és a bosszúvágy. Kidobott engem. 

*Harry*

-Harry? Hát te?-kérdezte Ron.

-Neked is szia. Összekaptunk kicsit Draco-val, szakítottunk... Kell ez a kis idő....

Szétnéztem a szobában, majd a két egymás melletti ágyon megakadt a szemem.

-Na meg... Megüresedett pár hely...-sóhajtottam.

Kezdett kínos lenni a dolog, úgyhogy csak a szekrényemhez léptem, és belepakoltam.

-Üdv újra itt!-lépett be Neville egy új növénnyel a kezében.

-Szia, Nev. Az mi?

-Ó, ez? Ginny-nek viszem, igazából... Bevonzza a szeretet. 

Felcsillant a szeme, és kissé elpirult. Elmosolyodtam, és belehuppantam az ágyamba. Pihentem egy kicsit, majd eszembe jutott, hogy a szekrényemben hagytam az emlékeimet. Kihúztam a kis fiókját, de teljesen üres volt.

-Ron? Neville? Hol vannak innen a cuccaim?

Odapattantak, és a vállukat vonogatták.

-Tudjátok, hogy mindenem ott volt! Nem veszhettek el!

-Esssszt keresed, Harry?!-sziszegte a hang, és csak úgy a semmiből lehullott az egyik kép a szüleimről. Nála vannak. Megpróbáltam beszélni vele, a fejemen át, de nem ment. Egész nap letört voltam, és nem voltak érzelmeim. A klubhelyiségben kisebb bulit tartottak, és az egyik beadandó házi feladatomhoz jelöltem ki a könyvből a hasznos információkat, amikor Hermione leült mellém.

 -Ez teljesen nyilvánvaló. Valami van. Dracon kívül.

-Nincs semmi.

-Világos és egyszerű!

-Nem, Hermione, tévedsz. Ez nem egyszerű!

Az asztalhoz hajoltam, és összecsaptam a könyveket, majd stószba pakoltam őket. Indulni készültem.

-Akkor talán magyarázd el!

Egy ideges pillantást vetettem felé, majd a szobámba mentem. Ron pár pillanattal később utánam jött.

-Mondd el, hogy mi van. A legjobb barátod vagyok, bízhatsz bennem, tudod jól.

Nagyot sóhajtottam.

-Voldemort elvette mindenemet. Ami abban a fiókban volt, Dracot... És a boldogságomat. 

-Jó, bevallom, nem erre számítottam.-nevetett kissé zavartan.-Azt mondod, visszatért?

-I-igen.

-Szólnunk kell Dumbledore-nak, Harry, ez nem vicc.

-Nem! Voldemort bántani fogja Dracot, ha bárhogyan is ellenszegülök az akaratának.

-És? Szakítottatok, nem? Mit érdekel már?

Beleütöttem egy kicsit a vállába, mire felnevetett.

-Jó, na.-nyelt egy nagyot.-Szereted még?

-Ez milyen kérdés? Gyűlölöm! 

Felhúzta a szemöldökét.

-Komolyan.

Még mindig gyanakodva nézett.

-Nem ment ez nekünk... Sok szakítás, szenvedés... Nem illettünk össze. Belefáradtam, hogy második legyek azoknak, akiket én legelőre teszek... Ismét tudjuk szidni együtt az egész családot, oké? 

Átöleltem. Mintha így jobb lenne a kapcsolatunk... Amíg együtt voltam Draco-val, valamiért elhidegültem Ron-tól. De most már minden rendben van, és ez a fontos.

Elérkezett a vacsora idő. Lassan bevonultunk a Nagyterembe. Draco nem vette le rólam a szemét, csak izzó tekintettel bámult. Megremegtem, és ettől egy kicsit felbotlottam. Harsány nevetés csendült az asztaluktól, mire odanéztem. Crack és Monstro nevetett, Draco azonban lecsitította őket. Hálásan pillantottam rá, de ő csak idegesen végigmért, és leült.

-Gyerekek! Mint a tavalyi év során említettem, a holnapi nap folyamán Roxmorts-ba látogatunk. Vagyis... nem mindenki. A kupát ismét a Griffendél ház nyerte, a második hellyel pedig a Mardekár büszkélkedhet, így a professzorokkal arra jutottunk, hogy e két ház mehet.

(...)

-Persze! Kik mások jöhetnének velünk, mint a Mardekárosok! Esküszöm, hogy direkt csinálják! Tudják, hogy utáljuk egymást! Miért kell? Miért?

Fel alá járkáltam a szobánkban, és Ronnak öntöttem ki a szívemet.

-Túlreagálod. Sima lesz. Maradsz velünk, és nem lesz semmi.

*Draco*

Nyilván velük kell mennem. Csak azért pisszegtem le azokat a féleszűeket, mert... Nem tudom. Talán mert szeretem őt. Kimondom. Azért, mert neki ez már nem jelent semmit. Eldobott mindent... Nem csak engem... Hanem egy évet is... Egy nagyon hosszú, szerelemmel és szexszel teli évet. Bebújtam az ágyba, és magamhoz öleltem a párnámat. Behunytam a szemem, és mélyeket szippantottam az illatából. Pislantottam egyet, és egyenesen a szekrényem legalsó fiókjára néztem. Villámként hasított belém a felismerés...