*Harry*

Egy újabb év. Még emlékszem a tavalyira. Mennyi minden megváltozott...

*Draco*

Egy újabb év. Most először nem teljesen depressziósan kezdem. Van egy ember, akibe halálosan szerelmes vagyok, és a barátaimmal és sokkal jobb a kapcsolatom. Jók az előérzéseim, bevallom.

Felszálltam a vonatra, és végighallgattam Pansy nyári szünetét, majd elkéredzkedtem.

 Elmentem Harry-ék kabinjához, és benyitottam. Vigyorogni kezdett, felállt, és megcsókolt.

-Ezer éve.-súgta alig fél centire az ajkaimtól. A forró lehelete simogató volt.

És valóban. Egyszer találkoztunk, akkor is teljesen titokban. Anyám próbál kilépni a Halálfalók közül, de azok minden nap jönnek, és engem keresnek. Megelégeltem, és kiszöktem, de nagyjából két órával később ismét találkozhattam velük, ugyanis elraboltak a randinkról.

Beszéltünk egy kicsit, majd visszamentem Pansy-ékhoz.

-Jól van?-kérdezte Blaise. Bólintottam.

-Akkor... Ő most... Halálfaló?

Könnyek szöktek a szemembe, és csak a felfele pislogással tudtam megfékezni őket.

-Nincs itt nagyon meleg?-kérdeztem elterelve a témát, és kinyitottam a kis ablakot.

Pansy megfogta a kezem.

-Nem lesz semmi baj!

Idegesen elrántottam a tenyeremet tőle.

-Tudom jól! Ketten majd átvészeljük! Nincs szükségem a segítségetekre.

-Az oké. És a kapcsolatotoknak?

Idegesen felmordultam, felálltam, és kimentem a mosdóba. Csak ültem, és meg sem mozdultam. Az agyam zakatolt. Olyan borzalmas előérzetem lett. Mármint... Az egész évvel kapcsolatban. Beszélnem kellett Harry-vel. Oly sok év után ő az első, aki igazán megért. Ismét a kabinjukhoz mentem, és kihívtam. Csak álltunk a folyosón, már vagy nyolc perce, amikor sóhajtott egy nagyot.

-Akarsz is valamit, Malfoy?-kérdezte gúnyosan.

-Beszélgetni.

-Akkor tegyük azt!

-Félek... Ez az év... Továbbra sem tudjuk, miért volt ott Dobby... Mi lesz Voldemort-tal... Ez így egyszerűen nem okés. Kellenek válaszok. Mindenre. Úgy érzem, hogy ebben az évben ez megfog történni, de... Hogy is mondjam...-kerestem a szavakat.-Nem lesz jó vége, na.

Felhúzta a szemöldökét. 

-Mindig is odavoltam a túlgondolásaidért.

Megfogta az arcomat, és megcsókolt.

-Nem lesz semmi baj, főleg addig, amíg együtt vagyunk, oké?

Bólintottam, és átöleltem. Egyáltalán nem így lesz, tudom. Semmi féle módon nem tudja ezt elhitetni velem. 

A vonatút kellemesen telt, már amennyire egy vonatút kellemesen tud telni. Hagrid fogadott minket, és a szokásos hajókban szokásosan eleveztünk a szokásos iskolánkig. Unom már, hogy minden "szokásos"... Azt sem szeretném, amit feltételezek, de ez talán az egyik legrosszabb dolog. Nem szeretem a monoton dolgokat... Harry-vel immár kérdés nélkül egy szobában lehettünk. Jöttek az elsősök,beosztották őket a házakba, majd megvacsoráztunk. Elérkezett az éjszaka. A vállamra hajtotta a fejét, és elaludt. Nekem azonban alig csukódott le a szemem. Így nem fog menni, képtelen voltam elaludni. Lassan kibújtam mellőle, és a falhoz ültem. A hátamat nekinyomtam, és csak ültem. Íme a gondolataim.

"Biztos, hogy meleg vagyok? Hiszen Pansy-val is voltam!"

"Mi lesz ebben az évben?"

"Harry-vel valaha kiszeretünk egymásból? Lesz vége a mi kapcsolatunknak?"

Nem tudtam elaludni. Az agyalás nem is segített. Amikor Harry felébredt, éppen úgy éreztem, hogy meghalok a fáradtságtól. Még mindig ott ültem, meg sem mozdultam.

-Mondd, hogy aludtál.

Nevetve megráztam a fejemet. Megdörzsölte a szemét, és ásított egyet.

-Olyan hülye vagy.

*Harry*

-Komolyan, kibírtál egy egész éjszakát mindenféle...

Elaludt. Elmosolyodtam, és vittem neki a földre egy párnát és egy takarót. Lefektettem a párnára, majd rádobtam a takarómat. Csak néztem, ahogy mélyen alszik. Csodálatos ember. Nem érdemlek ilyet, esküszöm. Az ágyban ültem, és szédülni kezdtem.

-Harry!-sziszegte valaki. Mintha a fejemből jött volna, ami nyilván lehetetlen. Felpattantam, és mindenhova benéztem.

-Ki szórakozik?

-Harry!-mondta újra. Ismerős volt a hang, de egyben idegen. Összerezzentem.

-Ki az?!-kiáltottam kicsit túl hangosan, így Draco is felébredt. Megdörzsölte a szemét.

-Baj van?

-Igazából igen.

Felállt, és felémrohant.

-Valaki beszél a fejemben.

Nagyot nyelt.

-Azt gondolod, hogy ő az?...

Megráztam a fejem.

-Nem. Nem, az lehetetlen... Nem tért vissza. De megnyugtatna, ha beszélnénk Dumbledore-ral.

-Tegyük azt.

Megsimította a hátamat, és kivezetett. 

-Harry! Ezúttal nem úszod meg.-hallatszott ismét.-Az ifjú Malfoy-nak esik baja, ha nem fogadod el ezt a sorsot.

Megtorpantam.

-Gyere!-rángatott.

-Bántani fog... Téged.-súgtam abban reménykedve, így esetleg nem hallja meg... Voldemort. Ő az, már nem kétség.

-Nem tenne ilyet. A te érdekedben, gyere kérlek.