Sam tökéletes volt. Minden percben mosolyt csalt az arcomra. A következő két hetet vele töltöttem és segített készülődni a kiállításomra is. Sok meghívót kaptam és sokáig gondolkodtam kinek is adjak. Nagy döntés volt.....adtam a srácoknak is. Ben-nek, Charlie-nak, Jay-nek, Scott-nak, Mitch-nek, Seb-nek és Gary-nek. Természetesen kapott Sam és adtam a rajzszakkör tagjainak is. Anyáékat nem akartam erről értesíteni. De maradt egy meghívó. Gondoltam a régi múzsámnak adok egyet. Nem érdekelt mennyire szarban vagyunk most, de akartam, hogy lássa. Simone-t is hívtam volna, de nem engedték haza erre a hétvégére.

-Szerinted ez így jó?-nézegettem a hajam a tükörben.

-Tökéletesen néz ki. Imádom a göndör hajadat.-ölelt át hátulról.

-De így jól áll?-kötöttem fel a közepét.

-Csodálatos.-adott egy puszit.

-Oké....akkor felöltözöm.-zártam be magam a fürdőszobába az új ruhámmal együtt.

-Uramisten, de szexi vagy.-csókolta meg a nyakamat.

-OKé, türtőztesd magad ma estig.-szedtem le magamról.-Te nem akarsz elkészülni?-utaltam, hogy egy szál alsógatyában járkál fel-alá.

-5 perc múlva indulhatunk.-zárkózott be a fürdőszobába, én meg megnyitottam addig a TikTokot.-Mehetünk is.-lépett ki az ajtón alig két videó után. Gyönyörű, szexi fekete öltönyben feszített előttem és a haja az arcába volt zuhanva. 

-Ez csak addig volt vicces amíg én csináltam veled.-tettem a nyakába a kezemet.

-Tűrtőztesd magad asszony.-adott egy csókot.

-Felrakom a rúzsomat.-kentem föl a vörös színt és a vállamra vettem a táskámat.-Mehetünk.-mosolyogtam rá és a karjába karoltam. Beültünk a kocsiba és énekelgettem a régi gagyi zenéimet.

Mikor megérkeztünk kisegített az autóból és bevezetett az épületbe. Találkoztam egy csomó műkedvelővel akikkel elbeszélgettem. Majd nem sokára megérkeztek a srácok együtt, és nagyon fessen.

-Azta.-hallottam meg Mitch hangját a hátam mögül.-Becca?-fordultam meg.

-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk kedvesen.

-Csodásan nézel ki.-pacsiztunk le majd megölelt.

-Ti is nagyon.-öleltem meg őket mind.

-És a műveid.....azt hittem csak kamuzol a tehetségedről.-nevetett Ben.

-Köszi, asszem.-mosolyogtam.

-Sziasztok.-mosolygott kínosan mellettem Sam a srácokra.

-Oh, igen. Srácok, ő Sam. És Sam, ők Ben, Charlie, Jay, Scott, Gary és a legkedvesebb mind közül: Mitch.-mosolyogtam.

-Nagyon örülök srácok.-fogott velük kezet.

-Ja, mi is.

-Nézzetek körbe, igyatok pezsgőt, ne bántsátok a lányokat és szórakozzatok.

-Lehet meg is veszem egy-két képed.-simította meg a karom Jayden majd leléptek.

-Eddig jól ment.-mosolygott rám Sam.

-Ők a legjobb barátaim voltak. Mi lesz akkor ha az exem belép ide? Vagy kettő? Vagy ha Riley elhozza Hillary-t akkor már 3.

-Baszki, még csak 16 vagy. És már túl sok emberrel jártál.-rázta meg kicsit a vállam.

-Ja, nem szeretnek velem lenni.

-Én nagyon is.-tűrte el a hajamat az arcomból. Járkálgattunk föl-alá és beszélgettünk, dícséreteket kaptam és eladtam pár képet amíg Riley és Hillary be nem léptek. Egy darabig nézelődtek majd mosolyogva jöttek oda hozzám.

-Becs...-fogta meg a karom és felé fordultam.-Köszönöm.-vigyorgott kedvesen.

-Mit?

-Ezek gyönyörűek. Más nem is tudott volna így megörökíteni.

-Azt hiszem én köszi. Sokat adtál bele a művészetembe. Jobb modellt nem is kívánhattam volna.

-Biztos, hogy veszünk egy képet. Szivesen nézegetném magam otthon.-nevetett.

-Csak nyugodtan. Igyatok pezsgőt is.-mentek arrébb mosolyogva.

-Azta. Azt hittem robbanás lesz.-fogta meg a kezem Sam.

-Én is.-szorítottam meg.-Nagyon nehéz volt kedvesnek lenni.-szorítottam össze a számat is.

-Nem akartad, hogy a szüleid itt legyenek?-fordult felém és eltűrte a hajamat a szememből.

-Nem igazán. Anya ne tudjon a meztelen festményeimről és apa ne is tudjon arról, hogy biszex vagyok. Jó, hogy rólad tud. Téged nem kell titokban tartanom.-néztem fel rá.

-Ennek én is örülök. Amúgy kéne végre egy rendes kaja a szüleiddel. Amikor rendesen bemutatkozok és apukád megfélemlít.

-Szeretnéd, hogy félj?

-Kell. Akkor igazibb lesz a kapcsolatunk.

-Szerintem eléggé igazi.-csókolt meg lassan.-Mennyi az idő?-szólaltam meg egy kicsit később.

-Lassan éjfél.

-Szállingóznak az emberek.

-Mehetnénk mi is. Kiélvezhetnénk az estét.-mosolygott kajánul.

-Oké.-bólogattam. Elhozta a táskámat és a kabátomat majd elköszöntünk Sarah-tól. Beültünk a kocsiba és felborítottam Sam terveit.

Bealudtam. 

Utólagos elmesélésben tudom, hogy a karjaiba vett és felvitt a szobámba. Levette rólam a szép ruhát, felöltöztetett pizsamába és megpróbálta leszedni rólam a sminkemet. Betakargatott és átölelt. Reggel apró puszikkal ébresztett fel és rámosolyogtam.

-Szia.-vigyorogtam rá.

-Jó reggelt!-éreztem meg a lehelletét az arcomon.

-Sajnálom.-nyitottam ki résnyire a szemem.

-Mit?-simogatott meg.

-Elrontottam az esténket.

-Semmit sem rontottál el.-adott egy puszit.-Bepótolhatjuk most.-mosolygott.

-Oké.-vigyorogtam és megcsókoltam.-Hey.... hova tűnt a melltartóm?

-Az elveszett az este.-ölelt át a meleg karjaival.

-Akkor majd máskor megkeressük.-lepett el puszikkal.

...

-Hamarosan haza kell mennem.-vette fel a pólóját.

-Ráérsz holnap?

-Mire?

-Mondjuk egy családi ebédre?-vigyorogtam rá.

-Komoly?-dülledtek ki a szemei.

-Eljöttél a kiállításomra, szóval ismerd meg a szüleimet.

-Nagyon örülök neki.-adott egy puszit a homlokomra.

-Majd ledumálom anyáékkal is, de szerintem a holnap jó lesz. 

-Oksi. Akkor majd beszélünk.-mosolygott rám.-Szeretlek.-térdelt le elém.

-Én is téged.-csókolt meg.

-Szia.-lépett le. Amint meghallottam a kapu záródását lementem anyáékhoz beszélgetni.

-Figyi....-ültem le mellé a kanapéra.-Van egy ötletem.

-Mondjad csak.-nézegette a telefonját anya.

-Holnap egy családi ebéd? Sam-el együtt?

-Oh...-nézett fel.-Végre rendesen megismerhetjük?

-Igen. Neki tetszik az ötlet, gondtoltam nektek is tetszeni fog.

-Nekem nagyon is. Andrew?

-Kedves srácnak tűnt.-nézte az újságját.-De azért megfenyegethetem?

-Külön kérte.-mosolyogtam.-Akkor holnap 2?

-Nekem oké, de segíts főzni.

-Rendben.-mosolyogtam boldogan.

Eljött a másnap, felkötöttem a kötényt és beálltam főzni anya mellé. Benyomtunk valami ősrégi zenét és ilyen jól még nem igazán szórakoztam vele. Miután végeztünk a főzéssel, elmentem fürdeni, felöltözni, sminkelni, megcsinálni a hajamat és nagy mosollyal az ajtónál vártam Sam-et. Amint szólt a kapucsengő kinyitottam és vigyorogva Debby Ryan-eztem.

-Szia.

-Nagyon szép vagy.-lépett be és adott egy puszit az arcomra.

-Ezt kinek hoztad?-utaltam a csokor virágra a kezében.

-Ez anyukádé.-vette le a cipőjét és adtam neki egy papucsot.

-Oké.-megfogtam a kezét és az étkezőhöz vezettem.-Anya, apa....ő Sam. Sam, a szüleim Tamara és Andrew.-mosolyogtam.

-Nagyon örülök Mr. és Mrs. Cooper.-fogott kezet velük.

-Nyugodtan tegezz minket. Ha leöregezel akkor itt nagyon csúnya idők jönnek.-mosolygott anya.

-Akkor ezt neked hoztam Tamara.-nyújtotta át a csokrot.-Olyan szép vagy, mint a lányod.

-Awww...megtartjuk.-vette el a virágot és elment vele a konyhába. Egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Segített megteríteni és leültünk mind az asztalhoz kínosan.

-Samuel...kérsz egy kis bort....vagy sört?-nézett rá teljes komolysággal apa. Láttam Sam arcán, hogy nagyon gondolkodik mi lehet a helyes válasz, de elmosolyodott és végre megszólalt.

-Csak ha mind iszunk. Nem akarnék kimaradni.

-Nem a legjobb válasz, de elfogadom.-állt fel az asztaltól és hozta a piát.-Te Kicsim, kérsz?

-Egy kevés bort.-adtam a poharam.

-És Sam, te milyen szakon vagy? Vagy jársz valamilyen szakkörre? Inkább pontosítok, mi érdekel? Mivel akarsz foglalkozni?-idegeskedett anya.

-Öhmm...rajzszakkörön vagyok Becca-val. Onnan ismerem. De az inkább csak hobbi. Szoftverfejlesztésben szeretnék dolgozni.-ez új. Ennyire nem figyeltem rá eddig?-De persze nagyon támogatom Becca-t a festészetben.

-Akkor gyere nyugodtan, less el néhány praktikát.-csámcsogott apa.-Csoportvezető vagyok a cégnél.-dicsekedett.

-Nagyon szivesen jönnék.

-Amúgy Rebecca-tól se áll messze a programozás. Ő a legjobb informatikából az évfolyamán.-próbált dicsekedni anya is velem, de feleslegesen.

-Köszi anya. De az informatika jegyem elhanyagolható.-eszegettem.

-Becca az egyik legjobb tanuló az évfolyamán. Nem örülnék neki, ha versenyeznem kéne vele. Nagyon lemaradnék.-nevetett.

-Mennyivel is vagy idősebb?-vágott gyökér képet anya.

-Körülbelül másfél évvel. Sokat költöztünk kiskoromban és ki kellett hagynom egy évet.-egyre több új információ. Sose kérdeztem róla?

-És mikor van a szülinapod?-ment bele még jobban.

-Február 27. 18 leszek.-mondta büszkén.

-Nagy bulit fogsz csapni?

-Nem hiszem. Itt nincsen sok haverom. Őket hátra hagytam. Itt csak a nővérem van és Becca.-mosolygott.

-Van nővéred? Hogy hívják?

-Sarah, ő vezeti a rajzszakkört a suliban, mert rajztanárként akar dolgozni. Már elköltözött, de sokat találkozunk. Becs-el is jóba voltak. Becca-t igazi tehetségnek tartja.

-Igen, nagyon ügyes. Bár a mostani képeit még nem láttam.-utalgatott anya.-Valamikor megnézhetem őket?-fordult felém.

-Igazából....tegnap volt egy kiállítás.-tömtem a kaját a számba.

-De nem csak egy kiállításra mentetek? Mondjuk egy híres festőére?-értetlenkedett.

-Nem, az Becca kiállítása volt. Sarah szervezte le neki. Sokan eljöttek és eladott egy csomó képet.-dicsekedett velem.

-Miért nem hívtál minket?-lett kicsit ideges.

-Mert azokat a képeket nem akartam, hogy lássátok. Majd, ha készen állok rá. Egyelőre nekem így jó.-forgattam meg a szememet. Sam kicsit odanyújtotta a lábát és megsimogatta vele az enyémet.

-Oké...-nézte a tányérját anya.

-Láttam nem rég a kocsidat a ház előtt. Az egy Mercedes?-jött elő apa.

-Igen, de nem nagyon értek a kocsikhoz. Sose érdekeltek annyira.-és elérkezett a kínos csönd amíg el nem fogyott pár üveg sör.

-Kéne egy kis zene...-állt fel anya az asztaltól. Régi rock és metál bandákat nyomott amit persze Sam imádott. Egy óra múlva már egymást átkarolva énekeltek apával. Aranyosak voltak. Mi anyával csak a kanapéról ülve figyeltük őket.-Kedvelem őt.

-És úgy látom apa is.-nevettem.

-Nagyon jó gyerek. De nincs benned még nyoma Riley-nak?

-Ne is hozd fel. Még sértett vagyok, tény. De nem szoktam rágondolni. És sokkal boldogabb vagyok Sam-el ezalatt a pár hét alatt, mint Riley-val pár hónap alatt. Szerintem ez jó arány.-simogatta a hajamat anya.

-Örülök neki. Sam-et tartsd meg. Sokáig. És nagyon szivesen látjuk őt karácsonykor is.

-Tényleg?-csillant fel a szemem.

-Persze. De jöjjön ő is főzni.

-Ha olyan jól tud, mint a nagybátyja akkor nagyon jól tolhatja.

-Ezt hogy érted?-értetlenkedett.

-Az első randinkon VIP helyen vacsoráztunk a nagybátyja éttermében. Láttam a várost, a csillagokat és táncoltunk.

-Nagyon romantikus egy srác.

-Tudott Riley-ról. Tudta, hogy szükségem van a törődésre.

-Sok mindent tud.-mosolygott.

-Itt aludhat ma? Nem akarom, hogy ittasan vezessen.

-Persze. De tudod mit kell, ugye?

-Nem akarok gyerekeket, nyugi. Te meg nem akarsz ilyen ,,fiatalon" nagymama lenni.

-Légy ügyes.-adott egy puszit a fejemre.

Lassan sötétedett és apáék kifeküdtek. Amíg még tudott Sam járni felvittem az emeletre és bedőlt az ágyamba.

-Egész aranyosak voltatok ma.-mosolyogtam anyára.

-Jó benyomást akartam kelteni. Biztos te is ilyen voltál az első randin.

-Oh. Nem igazán. Nem voltam a legbunkóbb állapotomban amúgy, de nem is a legkedvesebben.

-Ha azok után még mindig veled lóg akkor biztos nagyon szeret.-nevetett.

-Biztos.-néztem a kezem.-Megyek lefekszem.-álltam fel.-Jó éjt.-léptem le és felmentem a szobámba. Sam ébren volt és egy szál alsógatyában feküdt a hasán és pucsított.

-Szia.-mosolyogtam.

-Szijaaa.-nyomta a fejét a párnába.

-Jössz fürdeni?

-Haza kéne mennem. Holnap suli.-nyavajgott.

-De a szüleid nem láthatnak részegen.

-Nincsenek otthon. Floridába mentek meglátogatni a nagyiékat.

-Akkor hazaviszlek. Öltözz fel.

-Maradj velem otthon.-ment át kisgyerekbe.

-Sam.-fordítottam át, hogy láthassam az arcát.-Nekem is van ám holnap sulim.

-De aludj nálam.-nyavajgott tovább.-Aztán holnap együtt megyünk.-mosolyodott el.

-Kibírhatatlan vagy.-szálltam le róla és a táskámért mentem. Bepakoltam holnapra és ruhát gyűrtem be a könyvek közé.-Oké. Menjünk.-amint meghallotta felült boldogan.

-Király vagy.

-Gyere!-húztam fel. Nagy nehezen felöltözött és kiosontunk a házból. Befeküdt a hátsó ülésre és már csak a címet motyogta el.

Elsiettem a házukig, kiszedtem Sam táskájábóla kulcsot és addig próbálgattam amíg meg nem találtam a jót. Utána visszamentem a kocsihoz és felébresztettem annyira, hogy nagy nehezen becipeljem a házba.

-Hol van a szobád?

-Itt van a földszinten...-motyogta. Hál' Isten.-Ott jobbra.-kikerültük a kanapét és bevittem a szobájába. Ledőlt az ágyra és belenyomta a fejét a párnájába. Levettem róla a cipőjét és a nadrágját. Betakartam és otthagytam egyedül. Nagy sarat hagytunk magunk után és nem hagyhattam, hogy úgy maradjon. Felkapcsoltam a villanyokat és felmostam a mocskot.

-Mi ez a zaj? Anya?-törölgette a szemét Sarah és kijött egy másik szobából.

-Oh...szia. Nem tudtam, hogy itthon vagy.-néztem fel idegesen.

-Te betörtél ide?-értetlenkedett.

-Nem. Itt van Sam is. Csak apával kicsit leitták magukat és haza kellett hoznom. Aztán nagy koszt csináltunk és.....ja.

-Oké.-fáradt volt, szerintem nem is sokat fogott fel belőle.-Várjunk. Apukád? Apukád és Sam?

-Igen, ma jött el egy családi ebédre. 

-Vele 2 hete jársz és már bemutatod, engem meg csak el se mondasz nekik?-lett idegesebb a hangja.

-Sarah, fáradt vagy. Feküdj vissza.

-Oké, de nem azért, mert bármi hatalmad van felettem, hanem, mert tényleg fáradt vagyok. Ja és zárd be a bejárati ajtót.-battyogott vissza a sötét szobájába. Gyorsan befejeztem a takarítást, bezártam az ajtót és visszamentem Sam-hez. Elloptam néhány ruháját a szekrényből és befeküdtem mellé.

-Szijaaa....-motyogott a párnájába.

-Szia.-mosolyogtam.

-Ne menj sehova.-magához húzott és a mellkasomra hajtotta a fejét. Adtam neki még egy puszit és megpróbáltam én is aludni.

Másnap korán felkeltem magamtól és próbáltam ébresztgetni.

-Hey...-mosolyogtam rá és eltűrtem a haját a szeméből. Így összenyomott arccal és lelapult hajjal aranyos volt. Gondoltam a legjobb ötlet a puszik. 

Adtam a szájára egy csókot, majd az orrára, a pofijára és a homlokára. Majd egy mosoly kerekedett az arcán.

-Többet kéne lássalak aludni. Aranyos vagy.

-Nekem meg fáj a fejem.-biggyeszette le a száját. Ráharaptam a lebiggyeszett ajkára majd elengedtem.

-Még most is?-mosolyogtam.

-Most már a szám is.-nevetett.

-Le kell fürdenünk. Büdik vagyunk.

-Te nem is vagy.-szagolt meg.

-Te viszont biztos, szóval elmegyünk fürdeni.

-Győzött asszonyom.-pattant fel hirtelen és letepert az ágyra.

-Miért nem voltam még nálad?-támaszkodott fölém.

-Sarah miatt. Nem akartam, hogy gáz legyen.

-Már mindegy. Tegnap találkoztunk.

-Ugye nem volt semmi?-húzta fel a szemöldökét.

-Ez féltékenység?-mosolyodtam el.

-Csak egy kicsi.

-Sam.-fogtam a két kezem közé az arcát.-Elhagytam őt érted. Ezen más nem változtat.-mosolyogtam rá.

-Szeretlek.

-Én is.-húztam magamhoz egy csókra.-De most már menjünk el fürdeni.

-Miért? Büdös vagyok?-vigyorodott el lassan.

-Ahh....Ha így állsz hozzá...-feküdt rám és nem volt esélyem friss levegőhöz jutni.

-Sam!-kapálóztam.-Sam! Elég!-csaptam hátba és leszállt rólam.-Így is nehéz volt téged hazarángatni, többet ne nyomj agyon.

-Te bezzeg rámfekhetsz.

-Van közöttünk 40 cm és 30 kg. Az izmokról ne is beszéljünk.

-Oké, győztél.-állt fel és felhúzott magával.-Együtt?

-De semmi hancur. Mert majd ha illatos leszel.

-Mi ez a szabály?-lépett közelebb hozzám.

-Tökre logikus.

-Aha....-csókolt meg lassan.

-Irány a zuhanyzó!-löktem el magamtól és a csuklójánál az ajtóhoz vontam.-Nem tudom hol van!-néztem rá.

-Oké...-nevetett. Kivett két törölközőt a szekrényéből és maga után húzott.-Tessék.-levetkőztünk és beálltunk a zuhany alá. Kicsit ellopkodtam a meleg vizet, de azért ő is illatos lett.

-Most már?-törölköztünk meg.

-Most iskolába megyünk.

-Átvertél, igaz?

-Igen.-adtam egy puszit az arcára és visszamentem a szobájába. Felvettem a félrerakott ruháimat és visszaigyekeztem a fürdőszobába, de elkapta a kezemet.

-Mikor kapom meg az én részemet?

-Majd. De előbb a suli.

Összekészültünk és így is egy kis késéssel sikerült beérnünk a suliba. Egy puszival elköszöntem tőle és rohantam órára.

Király volt minden. Egész nap, minden szünetben együtt lógtunk és imádtam. Majd megint eljött a rajzszakkör. Már kezdtünk hozzászokni Sarah-hoz és a helyzethez, de mivel tegnap este összefutottunk kicsit féltem.

Mikor beléptünk kedvesen ránk mosolygott és köszönt. Mintha meg sem történt volna a kapcsolatunk és éppen csak pár napja ismertem volna meg. 

Ennél jobb napot nem is zárhattam volna.

Lassan elérkezett a Karácsony, megvettem az ajándékokat és a házunk már úgy nézett ki, mint a Mikulás háza. Anya odáig van érte és minden évben puccba vágja a házat, már egy hónappal előbb megveszi a fát és egymaga fel is díszíti. Minden nap énekelget valami karácsonyi számot és sütöget a konyhában.

Anyáék be is fogadták teljesen Sam-et és már közös programokat is csináltak. Például anya Sam-el ment el ajándékot vásárolni. Kicsit fura, de örülök neki.

Sajnos el kellett engednem Sam-et néhány napra, hogy a családjával legyen, de 26.-án pizsamában beültünk mind a nappaliba este és forrócsokit iszogattunk.

-Milyen volt otthon a Karácsony?-nézett ránk anya.

-Érdekes. A rég nem látott rokonok előmásztak és megjegyezték mennyit nőttem. Majd azt is, hogy az unokahúgom mennyivel jobb nálam mindenben.-mosolygott.-De ha jó cuccokat hoznak akkor megbocsájtok.-nevetett.

-És tudnak otthon Becca-ról? Vagy még nem szóltál?-nézett ránk szigorúan apa.

-Sarah tud róla természetesen. Anyáéknak csak annyit mondtam, hogy van valakim, mert túl sokat akarnának tudni és nem akartam, hogy összenyomják Rebecca-t a kérdéseikkel.

-Ugye én nem nyomtalak össze velük?-kuncogott anya.

-Nem, persze, hogy nem. Azért ti nem vagytok olyanok, mint az én szüleim. Sok a különbség.

-Majd kiderül.-kortyolt anya.

-Na, ideje átadni az ajándékokat.-tettem le a bögrémet és a fához mentem. Leültem a földre és megkerestem azt amelyiken a nevem állt. Szétszedtem a csomagolást és egy csomó zokni nézett vissza rám. Lehet, hogy hülyeségnek tartjátok, de a zokninál nincsen jobb ajándék.-Yass!-visítottam fel.-És van közte szivárványos!-vigyorogtam.-Köszönöm.-néztem anyára.

-Szivesen. Sam, menj csak oda, van neked is.-mosolygott anya. Sam feltápászkodott lassan és mellém ült a földre. Odaadtam neki a csomagot amin a neve állt és azonnal letépte róla a csomagolást.

-Mi van benne?-próbáltam lesni.

-Egy könyv algoritmusokról és egy kód.-nézte értetlenül.-Ez mit akar jelenteni?-mutatta fel apának.

-Fejtsd meg, írd meg a programot és rájössz.-vigyorgott büszkén apa.

-Akkor megvannak a terveim Szilveszterig.-rakta félre.-Ez tőlem van.-adott oda egy dobozt. Átvettem tőle és mosolyogva kibontottam. A doboz csak egy kis borítékot rejtett. Az egyik oldala üres volt, a másikon csak annyi állt: ,,Szeretlek". Kinyitottam és két papír volt benne.

,,Harry Styles 

Love on Tour 2023

Március 12. Vasárnap

Központi sportcsarnok"

-Ez kibaszás. Ezt kurvára nem mondod komolyan!-bámultam a két papírcsíkot. 

-Hogy beszélsz?!-szólt rám anya.

-Ha ezt látnád....te is ezt mondanád.-nem vettem le róluk a szemem.-Oké, ezt nem bírom előttetek kezelni. Sam, gyere!-felpattantam a földről, megragadtam a kezét és a mosdóba vontam.-Erről nem volt szó. Kurvára nem teheted ezt velem!-néztem rá tök komolyan.

-Mi a baj? Nem tetszik?

-Belépsz a kibaszott életembe és valóra váltod az álmomat. Erről nem volt szó. Miért nem  vagy csak egy basic fasz? Miért kell ilyen kibaszott tökéletesnek lenned akit meg sem érdemlek?-néztem fel a szemébe dühösen miközben ennél jobban nem is imádhattam volna. Elmosolyodott rajtam és csak a két keze közé fogta az arcomat.-Imádlak.-mosolyogtam rá.

-És ennél kiborítóbb leszel magán a koncerten?-nevetett.

-Igen.-fogtam meg a kezeit amik az arcomon voltak.

-Mennyire szerethetlek még?

-És én téged?-lábujjhegyre emelkedtem és megcsókoltam.-Menjünk vissza anyáékhoz. Még megijednek.

-Oké.-engedett el lassan és visszaültünk a fa alá.

-Mi volt az?-nézett rám értetlenül anya.

-Jegyek Harry-re. HARRY-RE!-sipítoztam.

-Ez a te hibád.-nézett lesúlytóan anya Sam-re.

-Tudom.-mosolygott.-Most odaadnám a ti ajándékotokat.-állt fel a földről és odaadott egy borítékot apának.-Ezt együtt tudjátok felhasználni.-mosolygott rájuk majd visszaült mellém. Apa kivette a borítékban lévő papírt és nézegette.

-Ez mi?

-A nagybátyám éttermébe egy olyan utalvány amivel egy alkalommal teljesen ingyen ehettek. Csak kérítek Mr.Dean-t, odaadjátok neki a kártyát és bármit kérhettek teljesen ingyen.-apán láttam ahogy tátogja: ,,köszi" és csak mosolyogtak.

-Nagyon kedves tőled Sam. És meddig használhatjuk fel?

-Nincs megadva határidő, de nagyon ajánlom. Az egyik legjobb étterem a városban.

-És kérhetik a lakosztályt?-néztem rá.

-Igen. Mármint ez a kártya alapból odaszól.-vigyorgott idegességébe.

-Menjetek el. Nézzétek meg. Ha nincs az a varázslat lehet Sam nem lenne most itt velünk.-viccelődtem.

-Akkor muszáj kipróbálunk.-mosolygott anya apára. 

Anyáék is adtak nekem ajándékot, de az most elhanyagolható, mert az egész családi mizéria után felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra.

-És....hol van az én ajándékom?-mosolygott és birizgálta az ujjaimat.

-Azt hiszed te kapsz? Ilyen nagyra vagy magaddal?-nevetgéltem.

-Becca....

-Vicceltem.-ültem fel.-Csak te valóra váltod mindig az álmaimat és én.....nekem meg nincsenek ilyen jó ötleteim.-szomorodtam el.

-Ezt hogy érted?-ült fel és az állam alá tette a kezét.

-Az enyém nem ennyire jó.-húztam el a fejemet.

-Ez nem egy kibaszott verseny. A lényeg, hogy a másik örüljön. Tudod én akkor is örültem amikor láttam, hogy te mennyire örülsz. Szóval nem is kell semmi.-magyarázott nagyba.

-Sam. Oké, odaadom.-kikeltem az ágyból és a szekrényemhez mentem. Lábujjhegyre állva leszedtem egy kis dobozt a legfelső polcról és az ágyhoz léptem. Ő kiült a szélére és a odaálltam a két lába közé.-Nem nagy cucc és nem került annyiba, mint Harry, de remélem örülni fogsz.-nyújtottam felé a kis dobozt. Kinyitotta és szemügyre vette.

-Ez nagyon aranyos.-vigyorgott.-És azért van kettő, hogy két ujjamon legyen? Egy a gyűrűsre és egy a kicsire? Oh, nem. Nem megy rá.-próbálgatta.-Akkor miért van kettő?-nézett fel rám vigyorogva.

-Ne csináld ezt.-néztem el róla.

-Imádom.-fogta meg a karjaimat.-Nincs ennél kedvesebb dolog.-kivette a gyűrűket és felhúzta a saját ujjára a nagyobbikat, majd a kisebbiket csak a két virsi ujja közé fogta.-Rebecca Cooper, velem maradnál amíg nem kergetlek az őrületbe?-mosolygott fel rám.

-Akkor örökké.-bólintottam és felhúzta a gyűrűt az ujjamra. 

-Szeretlek.-nézett a szemembe.

-Én sokkal jobban.-csókoltam meg lassan. 

A Karácsony király volt. Imádtam minden percét. Jött lassan a Szilveszter és a bulin gondolkodtam. Egészen addig amíg késő nem lett. Ott álltam december utolsó előtti napján és gondolkodtam, hogy mit csinálok másnap este. 

-Bemennénk a belvárosba?

-Nem, ott túl sok idegen ember van. Azt nem bírnám.

-Akkor felülünk az óriáskerékre?

-Túl magas. Mármint tériszonyos vagyok.

-Oké....akkor keresünk egy házibulit?

-Akkor is csak idegen emberek.

-Akkor nem tudom.-terült ki teljesen.-Maradjunk itthon?-emelte fel a fejét.

-Neeem. Akarok bulizni. Alkohol kell a szervezetembe.

-Oké. Milyen lenne egy meglepi Szilveszter?-mosolygott rám.

-Te akarod megszervezni?-emeltem fel a szemöldököm.

-Aha, miért ne. Sima ügy.-mosolygott.-Már van is ötletem.-vigyorodott el lassan.

Másnap kora reggel már kopogtatott az ajtón. Jó nem tudom, mert aludtam, de beszaladt a szobámba és rám ugrott az álmom közepén.

-Jó reggelt!-vigyorgott rám.-Készen állsz?

-Mire?-motyogtam.

-Az év utolsó napjára.

-És ilyen korán kezdjük?-nyomtam a párnába az arcomat.

-Mindjárt dél van, miről beszélsz?-kuncogott.

-Csak még egy kicsit.

-Nem.-kezdte el csikizni az oldalamat mire kapálózni kezdtem.

-Ne! Hagyjd abba!-emeltem fel a hangomat.

-Akkor ébredj fel.

-Oké.-álltunk meg és a szemébe néztem.-Ébren vagyok.

-Király. Menj, fürödj le. Addig összerakom a ruhádat.

-Büdös vagyok?-fintorogtam.

-Csak kicsit.

-Hajat is mossak? Azt már kéne.

-Igen, mindent is. Menj!-húzott fel az ágyból és belökött a fürdőszobába. Gyorsan letusoltam, megmostam a hajam és törölközőbe burkolózva kimentem hozzá.-Ülj le!-húzta elő a székemet. Leültem és a tükröm elé tolt.

-Mire készülsz?-mosolyogtam rá a tükörben.

-Majd meglátod.-elővette a hajszárítót és nem tudom hogyan, de pont úgy csinálta ahogy én szoktam (máshogy kell a göndör hajat szárítani). Utána maga felé fordított és a sminkemet kezdte el csinálni.

-Ezt hogy csinálod?

-Van egy nővérem és túl sokszor láttam ahogyan te csinálod. Ez betanulható. Csukd le a szemed.-kezdte el csináli a szemhéjamat.-De viszont a szempillasprirált neked kell. Még kibököm a szemed.

-Oké.-nevettem. Befejeztük a sminkemet és utána az ágyamhoz léptem.-Ez lesz a ruhám? Nincs kicsit hideg hozzá?

-De hoztam hozzá valamit.-vett elő egy zacskót.-Ez asszem ilyen bundás harisnya. Vagy faszom se tudja, Sarah választotta.-vigyorgott.

-Oké.-nevettem. Felhúztam a bundás harisnyát és rávettem a virágos ruhát.-A sárga nem az én színem.

-Szerintem gyönyörű vagy benne. De ha neked nem tetszik akkor nem kell ezt felvenned.

-Köszi. Van jobb ötletem.-magamon hagytam a harisnyát, ráhúztam egy hosszú farmert és felülre egy mintás inget felvettem. De mivel retek hideg van odakint még egy pulcsi rájött és majd rá egy dementor kabát is kerül rá.-Így jó?

-Az a kedvencem ha önmagad vagy.-mosolygott rám és lassan a derekamra tette a kezeit.

-Köszi.-fontam a nyaka köré a karjaimat.

-Mehetünk?

-Nem eszünk előtte? Még nem reggeliztem.

-Nyugi, majd ott is ehetsz.

-Annyira ismersz engem.-mosolyogtam és lábujjhegyre emelkedve megcsókoltam lassan.

-Menjünk.-bólintottunk és megindultunk. Beültem mellé a kocsiba és ordítgattam a régi gagyi számaimat. Majd megérkeztünk a kedvenc helyemre.

-Imádlak.-mosolyogtam rá.

-5 sajtburgert szeretnék az egyiket nagy menübe Sprite-al és egy 20 darabos McNuggets nagy menüt zéró kólával.

-Mindegyiket sült krumplival?

-Igen. Köszi.

-A következő ablaknál fizethetnek.

-Nincs szülinapom, miért kapom?

-Az év utolsó napja. Együtt zárjuk. Ez eléggé különleges alkalom.

-Oké.-mosolyogtam. Megkaptuk a kajánkat és felreálltunk a parkolóba.-Mi lesz a kocsiddal? Összekajáljuk?

-Úgyis hamarosan viszem takarítani. De üljünk be hátra. Ott több helyünk lesz.-hátradöntötte a hátsó üléstámlákat és beültünk egymással szemben és az ajtóknak döntöttük a hátunkat.

-Mit tervezel a nap többi részében?

-Az titok.-szürcsölgette az italát.

-De hol leszünk éjfélkor?

-Ohh... az még messze van.-mosolygott. Elkajálgattunk, beszélgettünk majd visszaültünk a vezető ülésekbe. 

-Mi a következő?

-Ne kíváncsiskodj.-mosolygott az önelégült fejével. Annyi kerülőt tettünk, hogy a végén nem esett le, hogy hova is kerültünk.

-Ne már. Évek óta nem csináltam.

-Én azt sem tudtam, hogy tudsz. De akkor így izgalmasabb lesz, mint hittem.-kiszálltunk a kocsiból és a csomagtartóhoz mentünk.-Hoztam kesztyűt, pulcsit, sapkát és egy sálat is neked.

-Mindent Sarah nézett össze?

-Nem. Ez anyukád ötlete volt.-sietett el előlem.

-Mi?-futottam utána. Megvette a jegyeket és leültünk a pálya szélére.-Miért nincs itt senki?-néztem körbe.

-Az utolsó nap az évben. Tilos idejönni. 11-kor kezdődik a buli, de addig mi nem maradunk.

-Hol leszünk?

-Ne baszakodj már!-emelte fel kicsit a hangját.

-Oké, bocsi.-néztem inkább a lábam.

-Sajnálom.-fogta meg a kezem és a szemembe nézett.

-Jaj, semmi. Csak megijedtem. De hagyjuk. Inkább menjünk.-végeztem a cipőfűzővel és felálltam.

-A kesztyű?

-Ja. Felteszed nekem?

-Aha, persze.-állt fel és lassan felhúzta a kezeimre a kesztyűket majd megigazította az ujját. Megfogta a sapkát és vigyázva a hajamra azt is felrakta a fejemre. De poénból ráhúzta a szememre is.

-Na...-mosolyogtam és felemeltem a szememről.

-Csak vissza akartam hozni a mosolyod.-simogatta meg az arcom.

-Oké.-vigyorogtam tovább és a pálya felé indultam.-Te tudsz korizni?

-Régen kicsit tudtam, de tuti, hogy neked jobban megy.

-Oké, megnézem.-elengedtem a kezét és a pályára léptem. Majdnem elestem, de megálltam és lassan lépkedtem kicsit előbbre. 

-Na, király vagy.-mosolygott rám még a ,,szárazföldről".

-Most te jössz.-csúsztam hozzá közelebb.

-Várj, lehet inkább innen nézem mit ügyeskedsz.-lépett hátra egyet.

-A te ötleted volt. Gyere!-megfogtam az egyik kezét és lassan utánam jött. Egy darabig próbáltunk elesni, de mindig elkaptuk egymást (kivéve amikor mind a ketten elzakóztunk).-Most már egész jó.-egész egyenesen haladtam és magabiztosan. Eszembe jutottak a régi idők és minden visszatért. A hátrafele hullámzás, a hátrafele menetel körben és a táncolgatás. 

-Ez kurva nagy csalás.-nevetett a jegen fetrengve.

-Légy bátor. A segged fog fájni majd jobban is.-célozgattam.-Majd nőnapon.-vigyorogtam.

-Borzalmas vagy.-szedtem fel.

-Gyere.-nevettem. Még egy órán át bukdácsolt szegény utána egy újabb programra mentünk. Már inkább nem kérdeztem meg merre megyünk, csak ültem a seggemen mellette és énekelgettem. 

Már a belvárosban álldogáltunk a dugóban és már nem volt nagyon sok hátra az évből. Szóval kicsit ideges volt, mert nem tartottuk magunkat a menetrendhez. Ütögette a kormányt és üvöltözött. Nem a legszebb perceim voltak. Kicsit ijesztő volt, de próbáltam vele nem foglalkozni. 

-Menjünk már baszki!-kiabált.-Ne tökörésszetek!-a szemei izzodtak. Mi történt vele? Nem szokott ideges lenni. Valami gebasz van. De kurva nagy. 

-Hey, hagyjuk ki ezt a programot.-tettem a kezem a combjára.

-Nem! Megterveztem, szóval elmegyünk.-lökte le.

-Sam....

-KUSSOLJ!-ordított le. Nem mertem már megszólalni. Csak néztem kifele az ablakon és bámultam a hulló hópelyheket. A zene elhalkult majd leállt. Teljes csönd telepedett ránk. Csak néha szakította meg, hogy az előttünk lévő sofőrhöz üvöltözzön. Egy órát álltunk még a dugóban mire megérkeztünk a parkba.-Baszki! Nézd, mekkora a sor. Teljesen feleslegesen vártuk végig a kocsikat, hogy most itt várjunk a sorra.

-Sam, úgyis késő van már. Azt mondtad még van egy program. Inkább menjünk oda.

-Nem, ezen még lehet fordítani. Menjünk oda az árusokhoz.

Egyre furcsább volt az egész. Kissé őrült. Odavonszolt az egyik játék bódéhoz ahol lövöldözni kellett konzervekre. Nem is engedett játszani, csak mindenáron azon volt, hogy megnyerje az egyik plüsst. Amikor ötödszörre se sikerült neki, megragadta a csuklómat és visszarángatott a kocsiba. Mondhatni belökött az ülésre és rámcsapta az ajtót. Csak bekötöttem magam és nem mertem megszólalni. 

Mi történt vele? A legaranyosabb srácból egy szörnyeteg lett. 

Megint száguldozni kezdett és egy ismerős helyen kötöttünk ki. Kimásztam a kocsiból és bementem az udvarra magam mögött hagyva Sam-et. Közeledtem a zene felé és visszatértem a nyári feeling-re. Csak kabátban és fűtő testekkel a kanapék körül.

-Becs?-hallottam meg Ben hangját.-Becca!-kiáltott fel és felém szaladva felkapott a földről.

-Szia.-kapaszkodtam a nyakába és magamhoz szorítottam.

-Mit keresel itt?-tett le a földre.

-Sam hozott ide.-mondtam kevésbé boldogan, mint kellett volna.

-Minden oké?-simította meg a karom.

-Persze.-fogtam a kezem.-Csak nem ez volt a legjobb estém.-húztam a számat.

-Akkor van itt pia és cigi, mit kérsz?-mosolygott.

-Itt van Gary?

-Persze, a kukánál szív. 

-Köszi. Mindjárt jövök.-indultam meg Gary felé.

-Szia.-mosolyodott el és megölelt.-Vigyázz, nem akarlak megégetni.-engedett el és lepöckölte a hamut.

-Hiányoztál.-húztam meg a kapucniját.

-Te nekem még jobban.-ölelt át még egyszer.-És mizu? Mi járatban erre?

-Sam idehozott. Nme tudom mit akar ezzel, de ha lehet kiütném magam, mert nem akarok vele foglalkozni most.

-Tuti? Mindjárt éjfél. Nem vársz addig?

-Még minimum egy óra. Annyit nem fogok kibírni most Sam-el.

-Sajnálom. Mit kérsz? Oxi? Molly? Szimpla fű? LSD?

-Mi az amitől pont le se fogok szarni semmit és csak vagyok. 

-Jelenleg az oxi ami a legjobb lenne neked.

-Király. Köszi.-vettem át tőle.

-Jobban hat ha.....-mutogatott az orrára.

-Oké.-visszamentem az asztalhoz a bogyóval. A többiek el voltak foglalva magukkal így csak elővettem a kártyámat, összemorzsoltam a bogyót és az egyik orrlyukamat befogva felszippantottam a fehér port. Megvakartam az orrom és eltűntettem a bizonyítékot. Felpattantam és visszamentem Gary-hez.

-Jól vagy?

-Aha, mindjárt elkezd majd hatni.

-Szerintem ülj le a kanapéra. Ha majd beüt jobb ha egy stabil helyen vagy.

-Oké, jössz velem?

-Mindjárt. Csak ezt még elszívom.-adtam egy puszit az arcára és a kanapéra vetettem magam. 

Sam beszélgetett Ben-el. Charlie őket bámulta, Jayden meg Seb-ék elvoltak magukkal. Nem foglalkoztak velem. Amint Gary beült mellém el kezdett hatni a drog. Minden szebb lett és hál' Istennek végre leszartam mindent ami körülöttem volt. A fejemet Gary ölébe hajtottam és próbáltam egész normálisan kinézni.

-Kicsim!-rángatott.-Becca!

-Mi az?-bámultam rá gyökérül.

-Mindjárt éjfél. 

-És?

-Gyere egy csókra.-húzta a kezemet és felrángatott a biztos pontomról.

-Sam....nem vagyok a legjobban.

-Csak bírj ki egy percet.-ölelte át a derekam.

-10....9...-hallottam meg a srácok hangját.

-Annyira szeretlek.-fogta meg az arcom és amint meghallotta az 1-et megcsókolt.

-Sam...-motyogtam közbe.

-Olyan jó vagy....

-Sam....engedj el!-löktem el magatól.

-Mi van?! Mi a baj?! Rebecca!-kiabált velem.-Egész nap a kedvedben jártam, most miért nem tudsz kicsit kedves lenni velem?!-emelte fejjebb a hangját, de nem bírtam felfogni. Már kezdett kimenni belőlem a drog hatása. 

-Sam, nem vagyok jól.-motyogtam.

-Miért kell ezt csinálnod?! Mi a fasz bajod van?!

-Nem....nem.-és elsötétült minden. Lehet megint elbasztam a drogokkal, tudtam, hogy nem kellett volna, de nem bírtam volna ki Sam-et és az erőszakos viselkedését.