twenty-seventh
Boldogan pakolgatta be a gyümölcsöket a kosarába , miközben papája egy nagy görögdinnyét vizsgált, míg mamája a fűszereknél lemaradt. Végre valahára elérkezett a nyár és Lou nem félt kimenni 7 hónapos terhesen az utcára akár mennyire kapott megvető pillantásokat.
Louis mellé a szomszéd fiú csapodott, aki sokszor segítette be vinni a kórházba Louist.
-Hogy van az apuka? -kuncog fel Lucas, miközben letép egy zacskót és ő is gyümölcsöket kezd el válogatni.
-Egész jól, habár nem sokat alszok a lurkó miatt -vonja meg vállát, majd a gyümölcsökkel teli zacskót a kosarukba rakja.
-Este anyámék szerveznek kerti partit és természtesen titeket is meghívunk -mondja Lucas, amikor Louis nagyszülei a kosaruknál pakoltak.
-Nagyon édes tőled drágám, de mi már rég kiöregedtünk ebből. Louis jelenlétére pedig nyugodtan számíthasz -mondja Lou nagymamája, miközben Lucasra kacsint. Louisnak úgy sem lenne jobb dolga, mint a szobájába ülni és szerelmes filmeket nézni ezért bólint megerősítésként.
-Akkor majd gyere át bármikor -mosolyodik el Lucas, majd búcsút int és tovább megy a sorok között, miközben Louisék a kasszákhoz mennek, hogy fizessenek.
Louis előveszi kis tárcáját és papája kezébe ad egy 10$-ost, hogy semmiképp ne történjen az, hogy nincs a papájánál annyi, amennyit fizetni fog.
Zacskókkal a kezükben lépnek ki a boltból és szerencséjükre szólva csak pár háznyira laknak a bolttól így hamar otthon is lesznek.
-Nagyon szédülök -suttogja Lou, miközben leül a kanapéra azonban azonnal eszméletét is veszti. Mint mindennap ma is kitörik a pánik és mindenki össze-vissza futkozik a házba, míg Louis nem tér magához Lucas segítségével, aki mindig értesítve van ha Lou ilyen állapotba kerül.
-Minden oké? -suttogja Lucas, miközben vizes ronggyal törölgeti Louis arcát. Louis aprót bólint és lehunyt szemekkel élvezi, hogy a hideg rongy vissza hozza az életbe -Szóltam a barátodnak -suttogja Lucas, mire Louis szemei azonnal kinyílnak -Nem tehetem mást Lou. 2 hónapja abban az álomba ringatod, hogy minden rendben van veled és hogy rosszulléteid sincsenek. Ide fog jönni, ahogy csak tud -Louisnak hatalmas krokodil könnyek folynak ki a szeméből. Nem szeretné, ha itt lenne Harry és így látná őt, de már nem tudja felhívni Harryt, hogy "Hé amúgy minden oké van velem, nem kell ide jönnöd".
"Bár Lucas ne tette volna"-gondolta magában Louis, de nem hibázthatta a fiút, mert aggódot Louis miatt.
-Estére itt van -szólt közbe a nagymamája, aki nemrég lépett be a nappaliba a matávos telefonnal a kezében.
Negyed óra múlva Louis Lucas támogatásával felment a szobájába, majd kérte, hogy hagyja magára egy kis időre. Nem akart mást most, mint elsüllyedni a világ felszínéről és soha többé fel nem jönni. Szégyellte magát, mert Harrynek hazudott az egészségéről és most, hogy ide fog jönni hazugságon fogja kapni Louist. Fáj mindene, de leginkább a hasa. Össze gömbölyödik az ágyán -már amennyire tud-, majd bekapcsolja a tvt, amin azonnal megjelenik anyukája és régi énje is.
"-Szeretlek kincsem" -suttogta anyukája és egy homlok puszit adott a kicsi Louisnak.
-Én is szeretlek anya -könnyei lefolytak arcán, majd hirtelen csöppent álomba.
*****
Nagymamája puha kezeire ébredt fel, amik az arcát simogatták.
-Megérkezett Lou. Beengedhetem? -kérdezi suttogva a mamája. Louis lassan szedi össze magát és annál is lassabban bólint, mire mamája egy puszit nyom homlokára -Tudtad, hogy egyszer szembe kell nézned vele ugye? -Louis válasza újból csak egy bólintás. Nagymamája feláll az ágyról, majd magára hagyja a szobába, amíg Harry meg nem jelenik az ajtóban könnyes szemekkel és remegő kezekkel.
-Ne gyere a közelembe kérlek -suttogja Louis, miközben felül és a sarokban lévő székre mutat. Harry nem tudja nem mutatni ki a csalódotságát az iránt, hogy Louis nem szeretné, hogy a közelébe legyen.
-Miért nem mondtad el nekem az igazságot Lou? Tényleg elhittem, hogy rendben vagy -suttogja Harry, miközben végig néz szerelmén, akinek haja össze-vissza meredezik, ajkai messziről is cserepesnek tűnnek, bőre fakóbb lett és pici szemei alatt karikák jelentek meg.
-Mert ide jöttél volna és aggódtál volna miattam és látod most is ez történik. Itt vagy és aggódsz miattam, ahelyett hogy élveznéd a szingliséget -Louisból akaratlanul is dőlnek az olyan szavak, amiket nem szeretett volna kimondani.
-Úgy érted...vagyis vége van teljesen? -Harry szemeiből könnyek folynak ki, mire Lou oda szaladna hozzá és kezeibe ugrana, de nem teheti meg.
-Igen, így jobb lesz neked és bármikor meglátogathatod a picit -simítja kis kezeit a nagy pocakjára.
-Szükségem van rád és a picire. Kérlek beszéljük meg! Költözz haza -térdre esik és úgy kúszik közelebb Louishoz.
-Rá találtam a nagyszüleimre Harry, már nem akarok innen elmenni -Harry megfogja Louis kezét és halkan könyörögni kezd neki.
-Veszek akkor itt egy házat nekünk és akkor közel lennél hozzájuk -jut egy ötlet Harry eszébe és elszántan pillant fel Louisra.
-Ha vennél is egy házat itt, akkor azt magadnak vedd. Én itt fogok maradni -Harry aprót bólint, miközben elhatározza, hogy vesz itt egy házat a nagyszülőkhőz és Louishoz közel és reménykedik benne, hogy idővel Louis megfog lágyulni és vissza fogja fogadni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro