twenty-second
Harry halkan lépegetett ki a szobából, hogy egy pillanatra se keltse fel Louist, hisz reggelit akart készíteni neki és részben ezzel bocsánatot kérni, amiért tegnap is kimaradt egy fontos napról.
Fogalma sem vot mit készítsen, hogy egyáltalán mi a kedvenc reggelije Louisnak, mert mostanság nem reggelizett vele. Lesütötte a szemét és egyre jobban elkapta a bűntudat.
Végül úgy döntött, hogy amerikai palacsintát csinál juharsziruppal, amit Louis az útobbi időben nagyon megkedvelt és előszeretettel rakatta bele Emilyvel az ebédekbe, süteményekbe.
Bambulásából egy telefon csörgése ébresztette fel, már nyúlt a telefonjához, hogy felvegye viszont az nem csörgött. Az emeletre pillantott, majd elzárta a gázt és nagy léptekkel szaladt fel az emeletre, de az ajtó előtt megállt, mert meghallotta Lou álmos, rekedtes hangját.
-Nem. Nem jött haza a vacsorára, de biztosan volt itthon, mert a szobámba vagyok és a kanapén aludtam el.
Pár pillanatig csend lett és Lou halkan szipogni kezdett.
-Azt hittem befogja tartani, azt mondta, hogy megígéri.
Harry szíve ha lehetett még kisebb darabokra tört, de ezzel nem volt egyedül. A szobában ülő megtört fiúnak a szíve egyre parányibb részre tört.
-Már nincs itthon, elment dolgozni és ma sem tudok számítani a jelenlétére.
Harry megfordult, majd halk léptekkel ment le a lépcsőn és, hogy Louis tudtára adja, hogy ő igenis itthon van, bekapcsolta a tvt és hangosabbra vette a hangerőt. Egy perc sem telt el, de Louis jelent meg a lépcsőfordulóban. H a kanapé mellett állt és bűnbánóan pillantott fel szerelmére, akinek szeméből könnyek folytak.
-Elfelejtettem ki vasalni az ingedet, mindjárt megcsinálom -robogott le Louis a lépcsőn és a mosókonyhába ment, hogy kivegye a szárítóból Harry ingjét.
-Nem kell -lépett be Harry a kis szobába és kezei közé vette Louis pici arcocskáját.
-Maradt bent még a munkahelyeden? -kérdi Louis értetlenül, miközben pislogás nélkül figyelte a borostyán színű szemeket.
-Ma nem lesz szükségem rá -Lou tátogni kezd, mire Harry az ajkaira húzza egy szerelmes csókra. Mikor elválnak egymástól Louis arcán könnyek folynak le, amit Hazz a nagyujjával töröl le.
-Sajnálok mindent. Sajnálom, hogy elhanyagoltalak és hogy napokat hagytam ki úgy, hogy nem tudtál rólam semmit. Sajnálom, hogy tegnap nem jöttem időben haza. Tényleg nagyon itt szerettem volna veled lenni és egy romantikus éjszakát eltölteni, de teljesen kiment a fejemből -Louis megrázta a fejét és aprót vont a vállain -Minden megfog változni szerelmem, hamarosan lezárulnak a konferenciák és újból itthon tudok lenni veled. Tudsz rám várni még 2-3 hetet? -Lou apró bólintott és Harryhez bújt jó szorosan.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro