-A francba is Harry, nem adunk a picinek Jonathan nevet -morogja Louis, miközben telefonját böngészi Harryvel együtt.

-Miért? -rázza meg Harry a fejét értetlenül.

-Jonathan olyan, mint egy pedofil név -mondja, majd háttal fordul Harrynek. Mindketten Louis ágyán fekszenek, miközben neveket keresnek a pici számára most, hogy Louis belépett a nyolcadik hónapban.

-Trenton -mondja Harry, mire Louistól egy nemleges választ kap.

-Josh -újbóli nem és ez igy megy tovább órákon keresztül.

-Hollis -Louis rá kapja a fejét, miközben Harry érzi, hogy ebből nyert ügye lesz.

-Hollis -bólint Louis, majd lezárja a telefonját és betakarózik. Késő este van, lehet már éjfél is elmúlt.

-Megszeretnéd fogni a hasamat? -kérdezi suttogva Louis, mire Harry válaszként már azonnal a hasára csúsztatja a kezét.

-Hé! Érezted? Rúgott! -Harry mosolya levakarhatatlan lett és apró kis gödröcskéi megjelentek arca mindkét részén.

-Jól érezted -kuncogott fel Louis.

-Lou...-suttogja H -Az én nevemet fogja kapni? -kérdezi remegő hanggal, ez idáig félt rá kérdezni, mert bizonytalan volt azzal kapcsolatban, hogy a pici kinek a nevét fogja kapni most, hogy külön mentek.

-Igen -zárta le a témát Louis. Harry kiszállt az ágyból, majd homlokon puszilta Louist és haza ment. Nem Londonban, hanem az utca végére ahol sikerült házat vennie szerencséjére.

-Hollis Styles -suttogta magában Harry, miközben belépett a házba és a konyhába ment, hogy megigyon egy kávét. Muszáj volt fent maradnia, mert Louisnál bármikor beindulhatnak a fájások és akkor azonnal kórházba kell menniük. Éjjel fent van és nappal, amikor Louiséknál van alszik. Leült a kanapéra, majd kezébe vette a képkeretbe foglalt ultrahang képet. Még majdnem 2 hónap és Hollis itt fog a kezei közt lenni.

*****

Louis kora reggel indult át Harryhez, mert nagyszüleihez vendégek fognak érkezni és nem akar ott zavarkolodni. Harry igazán boldog volt, amikor szerelmét az ajtajába pillantotta meg gyümölcsökkel és a táskájával kezében.

-Nincsenek fájásaid? -kérdezi Harry, amikor Louis le ül a kanapéra törökülésben.

-Nincsenek -mondja röviden Lou, majd a tvt át kapcsolja egy mese csatornára. Imád reggel meséket nézni, mert a tv csak akkor vetíti le a régi meséket, amiket ő is nézett kiskorában.

-Tudnánk beszélni rólunk? -kérdezi Harry, miközben leül Louis mellé.

-Nincs mit megbeszélnünk és ezt már elmondtam neked minden egyes nap csak jó lenne, hogy ha végre elfogadnád, hogy soha nem lesz már olyan, hogy mi. Attól még, hogy a gyerekedet várom szabad ember vagy és nem elkötelezett ember -mondja frusztráltan Louis, majd a fürdőbe megy, hogy megmossa az arcát.

-Bocsánatot kértem... nem egyszer. Mit tegyek még? Könyörögtem, hogy vissza fogadj és nem önszántamból keltem fel Miles mellett -mondja idegesen Harry.

-Harry -suttogja Lou, miközben arcát a csap alá tartja.

-Nem! Hallgass végig! Ide költöztem miattatok, mert szeretlek titeket és berendeztem egy külön szobát ide a babának, mert reménykedem benne még mindig, hogy ide költözöl a babával -halkul el a végére.

-JÖN A BABA-kiáltja Louis, mire Harry megrezdül.

-Mi? -néz értetlenül Louisra.

-Jön a baba te gyökér -nyög fel Louis az újbóli fájás miatt. Harry Louis kezéhez kap, majd a kocsihoz vezeti és még vissza szalad Louis táskájáért. Ahogy beérnek a kórház parkolójába Harry elfut egy orvosért vagyis inkább Louis orvosáért, aki az elmúlt hónapokban vizsgálta.
Louist gyorsan átöltöztették és mire arra került volna a sor, hogy Harry is átöltözzön, nem engedték neki. Egy apró csókot nyomott Louis ajkaira -aki most nem tudott erre figyelni a percenkénti fájdalmai miatt-, majd a szülészetig kísérte Louist, miközben kezeik egymásba fonodtak. Harryt az sem érdekelte, hogy Louis oly annyira szorítja a kezét, hogy jóformán nem érzi, de ez volt a legkisebb gondja.

-Meg kell ígérned, hogy találkozni fogunk -suttogta Harry a szülő szoba előtt.

-Nem ígérhe..tem -Louis elengedte Harry kezét, majd betolták a terembe.

2 RÉSZ MÁR CSAK!!!