Napokkal később Louis már nem szenvedett annyit a háta miatt, ezért nyugodtan ült fel és feküdt is és kedvére csinálhatott bármit Harry lakásában. Harry pedig csak egyszerűen élvezte a kék szemű fiú társaságát azt, hogy mindig ott van mellette és meg tudta mosolyogtatni esetleg nevetetni, ami Harryre nézve nagyon nagy szó, még Miles sem nevetette meg. Louis pedig jól érezte magát, annyi éven át tényleg kimerte mondani, hogy jól van és boldog...és nem is akárkivel, mint Harryvel. Azonban benne volt az a nyomasztó érzés, hogy Harry vele csalja meg Milest, aki még mindig szerelmes lehet a göndörkébe.

Harry egészen kitett magáért az elmúlt napokban, reggelit csinált Louisnak és egy csókkal köszöntötte minden reggel és egy csókkal zárta le a napot is egy romantikus vacsora után. Harry már alig tudta hogyan mutassa ki Lounak, hogy szereti, az se érdekelte már, hogy csupán pár napja lépett be az életébe, de úgy érzi, hogy a szívét azonnal át is adta neki.

Mai nap különleges volt Harry számára, beszélni szeretne Louisal az érzéseiről arról, hogy hihetlen gyorsasággal beleszeretet és ha szeretné sem engedné el, míg élnek.

Szokás szerint Harry egy tálcával a kezében ment fel Louis szobájába, míg eközben a kék szemű az igazak álmát aludta. Miután belépett a kis szobába lerakta a tálcát az íróasztalra és az ágy mellé térdelve kezdte el piszkálni Louis haját, miközben egy-egy puszit adott gyönyörű orcájára. Pillanatokkal később Louis elmosolyodott és egy nagyot nyújtozva várta, hogy megkapja a reggeli csókját. Amennyire ellenzi Harryvel fentartott kapcsolatot, annyira vágyik az ajkaira. A göndörkét még napok múltán is megmosolyogtatta és gyengéden hajolt Lou ajkaira.

Harry egyik kezével elvette a tálcát az asztalról és Louis ölébe rakta, aki hálásan elmosolyodott és a legelső falatot a göndör szájába adta.

-El fogok hízni, ha minden reggel így keltesz-kuncogott fel Lou.

-Nekem akkor is tetszeni fogsz-a fiú zavartan hajtotta le fejét, nem mutatva Harrynek a bíbor vörös arcát.

-Mit tervezel mára?

-Talán kiülhetnénk kicsit a kertbe, aztán este tarthatnánk egy film estet, csak szólok imádni fogod a vacsorát!

-Emily csinálja?-éde kis nevetése betölti az egész szobát, Harry pedig alig tudja megállni, hogy ne mondja el most azonnal az érzéseit.

-Nem, kivételesen én és képtelenül pazar lesz-kacsint Harry Louisra és elveszi tőle a már üres tálcát.

-Akkor azt hiszem elkezdek öltözködni-suttogja Louis, miközben kiszáll az ágyból.

-Rendben..

-Umm..Harry kimennél?

-Ohh igen persze, bocsánat-hadarja Harry, majd a tálcát felkapva lép ki a szobából. Gyorsan elmossa azt a pár edényt, ami a mosogatóba van és a konyhapultra ülve vár Louisra, aki perceken belül meg is érkezik Harry egy rövidebb melegitő gatyájába és egy fehér pólóba. Akármennyire is átlagos volt, Harry annál inkább gyönyörűnek tartotta.

-Kész vagyok-pillantott fel Harryre, mire göndörke gyorsan cselekedett és karon ragadta Louist. Kézen fogva vezette ki a kertbe, ahol már le volt terítve egy pokroc. Mindketten lefeküdtek és az eget kezdték el tanulmányozni.

-Szerinted van a halál után élet?-kérdi Louis megtörve a csendet.

-Mire gondolsz? De mindenesetre fogalmam sincs, nem hiszek az ilyen misztikus szarságokba vagyis ha ez az akkor ebben sem hiszek, mert az egész egy rá játszás...lehet létezik halál után élet, de ennek egy kis minimális esélyt adok!

-Nagyon sokat gondolkoztam ezen és most, hogy így elmondtad ezeket és kicsinyke esélyt látok rá, hogy tényleg van. De tényleg ha lenne az milyen lenne? Furcsa így bele gondolni. Mindenkinek olyan normális gondolatai vannak, mint például, hogy mit vegyen fel az nap, én pedig itt vagyok és ilyen gondolatok jutnak eszembe. Úgy érzem teljesen őrült vagyok-fogja meg Louis a fejét, miközben Harryre pillant, aki jól mulat a fiún -Ne nevess ki!-löki meg a vállát Louis, azonban Harry elkapja a karját és közelebb húzza magához.

-Én ugyan nem-nyom egy puszit Louis ajkaira, majd segít vissza feküdni a fiúnak.

-Az anyukám mindig azt mondta, hogy éljek lassan és szórakozzak gyorsan. Amióta pedig nincs köztünk olyan mintha megállt volna az életem..nehéz nélküle az életem-suttogja, Harry pedig meglepődik a hirtelen kitárulkázástól.

-Részvétem anyukád miatt. Biztos olyan tündéri teremtmény lehetett, mint te vagy. Sőt biztos, hogy tőle örökölted a csodás mosolyodat, a gyönyörű arcodat és a barna rakoncátlan tincseidet-suttogta Harry egyre közelebb hajolva Louis ajkaihoz -Folytassam még?-Louis aprót bólintott és várta, hogy Harry elmondjon róla mindent, amit gondol róla.

-A nagy szeretetedet is anyukádtól örökölhetted és azt is, hogy olyan bátor és erős ember vagy. Nem tudom ki volt képes ilyen nyomokat hagyni rajtad, de ha egyszer is találkoznék vele, megcsinálnám vele ugyan azt, amit neked adott. Te a legjobbat érdemled és ezt én megtudom adni neked-kék- és a zöld íriszek egymásba kapcsolódtak ezzel lángra robbantotta a tűzet kettejük közt.

-A mamám mindig azt mondta, hogy anyukám vonásait örököltem és így "felnőtten" látszik meg rajtam a legjobban.

-Olyan gyönyörű lehetett, mint te-Harry ajkait Louéra nyomta és engedély nélkül csúsztatta át nyelvét.

Köszönöm, hogy elolvastad!!:)