Boldogan ülték körbe a díszes fenyőfát, miközben forró csokit szürcsölték, amit Anne csinált. A fenyőfa alatt csak pár ajándék volt, hiába volt kevés annál nagyobb volt az értékük. Louis egy kis dobozért nyúlt, majd Harry felé nyújtotta azt, aki azonnal félrenyelte a forró csokit.

-Ezt én kapom? -louis bólintott, mire Harry az üvegasztalra rakta poharát, majd egy hálás csókot nyomott Louis ajkaira.

-Forró csoki ízed van -kuncog fel Louis, majd Harry is miután felfogta mire is értette. Anne boldogan pillantott fiára és annak párjára, aki szerelmesen bújtak egymáshoz, miközben Harry leszedte a kis dobozról a csomagolót. Harry szavai elakadtak, amikor meglátta mit is rejt a doboz tartalma. Még egy csókot nyomott Lou ajkaira és megkérte, hogy rakja fel a kereszt nyakláncot -Tudom, hogy én nem védhetlek meg, mert túlságosan vékony és gyenge vagyok, de remélem ez itt mindig melletted marad és védeni fog -magyarázza Louis, mire Harry szíve mégjobban elolvad.

-Nekem is lenne ajándékom számodra -nyúl a fenyőfa alá Harry és egy kicsivel nagyobb ajándékot ad Lou kezébe.

-Harry -motyogja Lou, majd H nyakhajlatába fúrja az arcát. Annyira nagyon zavarban van, hisz utóljára akkor kapott ajándékot, amikor pelenkát hordott.

-Bontsd ki szerelmem -mondja Harry és egy csókot nyom Louis ajkaira. Lou könnyes szemekkel és remegő kezekkel próbálja felbontani kevesebb sikerrel. Becsukja a szemét, majd csak akkor nyitja ki, amikor lekerül a csomagoló róla. Hitetlenkedve pillantba képre, majd Harryre, akinek a szemeibe könnyek csillognak, csak úgy mint Louiséba. Lerakja a fényképet, majd Harry ölébe ül, hogy átölelhesse és a nyakába zokogjon. A képen Louis az anyukájával van és ez a kép az egyetlen, ami legjobban tönkre ment az miatt, hogy állandóan esőbe sétált. Képtelen felfogni, hogy Harrynek, hogyan sikerült ilyen jó állapotba tennie.

-Köszönöm, annyira köszönöm -suttogja a göndör hajzuhatagba, mire Harry szorosabban öleli át szerelmét. Következő pillanatban csengő szólal meg, mire Anne azonnal feláll és az ajtóhoz szalad, de egy nem várt személy állt vele szemben.

-Mit keresel itt? -kérdezi Anne, beljebb hajtva az ajtót, hogy Harryéket ne zavarja a párbeszéd.

-Anne, tudod hogy megtudjuk beszélni! Kérlek gyere haza! Annyira hiányzol és hiába hívtalak, hiába kerestelek nem értelek el! Be tudom bizonyítani, hogy semmit nem tettem ellened, nem csaltalak meg! -Des felmutat egy CD-t, mire Annenek torkán akadnak a szavak.

-Menjünk be -tárja ki az ajtót Anne, hogy beengedje férjét a házba. A nappaliba mennek, ahol Harryék még összeboronálva ölelkeznek, illetve Louis már bóbiskol. Harry meglepődik az apja jelenléte láttán, de hamar rendezi az arcára kiülő érzelmeket.

-Szia Apa -Des lehajol és kezet fog fiával, majd kérdőn bólint az ölében szundikáló fiúra -Louis, a párom -Des elmosolyodik és összekocolja Harry haját, mire H mérgelődve fújtat, amitől az ölében ülő Louis megébred.

-Sokkal szimpatikusabb, mint a Miles gyerek -kuncog fel Des és helyet foglal Anne mellett. Louis pislogva néz Harryre, aki egy ragyogó mosollyal ajándékozza meg.

-Szia -Lou olyan hirtelen fordul meg, hogy beletérdel Harry oldalába. Des mosolyogva nyújtja Louis felé a kezét, aki azonnal feláll Harry öléből és megrázza a felé nyújtott kezet.

-Louis Tomlinson, uram! -egy kicsit meg is hajol, miután bemutatkozott.

-Csak simán Des vagyok, nem kell az uram -Louis bólint, majd vissza ül Harry mellé. Anne férje oldalához bújik, mielőtt Harry újból ölébe húzná Louist. Ez lenne a karácsonyi csoda?