-Minden oké?- kérdezi Harry, miután látta, hogy Louis megrázta a fejét és a padlót bámulva torzult el az arca.

-Igen-válaszul Louis meggondolás nélkül, mindenkinek ezt mondta, amikor megkérdezték tőle, hogy jól van e vagy jól érzi e magát.

-Mit keres rajta az én ruhám?-lép be Miles a konyhába és veszi észre, hogy a fiatal fiún az ő ruhái vannak.

-Csak a te méreteid jók rá

-És attól még nem kell odaadni az én drága ruháimat!-mondja Miles, mire Harry a szemeit forgatja, miközben Louis újból lehajtja a fejét.

-Egyszer kibírod

-Basszameg persze, hogy az én kedvenc pólómat kell rá adnod-mutat Miles a pólóra, majd magára.

-Fejezd be a hisztizést mostmár Miles!-emeli meg a hangját Harry, mire Louis és Miles is megrezzen.

-Hadd találgassak az én alsógatyámat is adtad neki oda-Miles Louishoz lép és lehúzza a nadrágját evvel felfedve a hegeket a lábán és persze az alsónadrágját is -Persze hozz egy öngyilkos hajlamú gyereket a házunkba-Harry elzárja a gázt, majd karon ragadja Milest és felviszi a hálószobába. Louis megsemmisülve érezte magát a konyha közepén félig lehúzott nadrággal. Ennyire még a saját apja sem szégyenítette le. Volt rá példa, hogy az apja ezt csinálta, de akkor csak ketten voltak a házba, most pedig csupa ismeretlennel volt körül véve.

-KURVÁRA ELEGEM VAN MÁR BELŐLED. MI A FASZT KÉPZELSZ, HOGY MEGALÁZOD AZT AZ ÁRTATLAN FIÚT? ÁRTOTT NEKED? KÉRDEZTEM VALAMIT!-kiáltja Harry fentről, olyan magas hangon, hogy a ház a hangjától zeng -MEGENGEDEM, HOGY A HÁZAMBA LAKJ. FÉLRE KÚRJ. DE AZT MÁR NEM, HOGY EGY EMBERREL IS ÍGY BÁNJ-becsapódik az egyik ajtó és Harry csörtett le mosolyogva.

-Nem kell Miles miatt aggódnod és felhúzhatod a nadrágodat-Louis egy ideig szemez a nadrágja felével, ami még mindig a földön hever, azonban nem mer megmozdulni, ne hogy elszakadjon a varrása -Tudom mennyire fájhat-mondja Harry és felhúzza Louisnak a nadrágját.

-Én...sajnálom

-Hidd el már ez a veszekedés kellett már-mosolyodik el Harry, majd folytatja a főzést a gáztűzhelynél -Szóval szereted a rántottát? Általában ezt reggel szokás enni, de mivel nincs itt Emily és én pedig rántottán kívül nem tudok mást csinálni ezért most ezt kell ennünk.

-Én még nem....

-Nem ettél rántottát?-fordul Louishoz döbbent arccal. Mit mondjon Louis kenyeren és parizeren élt egész életébe? -Na látod most jött el az ideje, hogy megkóstold a remekművem-kuncog fel és két tányérba szedi a rántottát. Louis megakarná kérdezni, hogy Milesnak miért nem mer, de inkább hanyagolja a témát és leül Harryhez az ebédlőasztalhoz. A tányér mellett lévő evőeszközökre pillant, majd fel Harryvel. -Mindenki mással eszi, én jobban szeretem villával, ami hasonlít a fésűre, de megpróbálhatod kanállal is, abba az a jó, hogy egyszerre többet feltudsz vele szedni-Louis úgy tesz mintha értené és figyeli Harryt, ahogy megfogja a fésűhőz hasonló evőeszközöt és arra felszúr pár darabot, mielőtt bevenné a szájába. Louis megismétli Harry mozdulatait, azonban a kaja rajta marad a villáján -Amikor berakod a szádba, akkor kicsit harapj bele a villába és úgy húzd ki-utasítja Harry. Louis úgy csinálja, ahogy Harry mondja, így a szájába marad a rántotta. Lassan kezdi el rágni, hogy érezze az ízét.

-Ez finom-mondja Louis teli szájjal. Harry felkuncog és tovább eszi az ő adagját.

-Jó étvágyat-mondja Miles, amikor a konyhába lép. Louis rémülten fordul a fiúhoz, aki felhúzza a szemöldökét és egy pohár víz kíséretében pultnak dől -Neked mondtam.

-Kö...köszönöm-dadogja Louis, mire Harry bosszúsan néz Milesra.

-Most mi van? Azt mondtam neki, hogy jó étvágyat-csapja a pultra a poharat és keresztbe font karokkal néz fel a falra.

-Miután megetted,utána Miles megmutatja a szobát, ahol tudsz aludni

-Majd te megmutatod, hisz ez a te házad-mondja nyávogosan Miles, majd ellöki magát a pulttól és a fürdőbe megy.

-Nem tudom meddig bírom vele-suttogja Harry, amire Louis felkapja a fejét és bizonytalanul néz a fiúra, miután lerakta a villát -Végeztél? Mert akkor megmutatom a szobát-Louis aprót bólint és követi Harryt fel az emeletre. Az emeleti folyosón két irányba is el lehet menni, Harryék jobbra fordulnak és a legutolsó szobába mennek. Nem nagy, de a célt szolgálja. Egy franciaágy foglal helyett az ajtóval szembe, tőle jobbra egy íróasztal és az felett egy tv.
Louisnak fogalma sincs, hogy hogyan fogja megköszönni ezt Harrynek, hisz ez túl sok, amit a mai nap kapott -Veled szemben lévő szoba az enyém, szóval ha valami baj van kiálts-azzal becsukja maga mögött az ajtót, így egyedül hagyja Louist az ismeretlen szobával -Ja és jó éjszakát-dugja be a fejét Harry, majd egy mosoly kíséretében becsukja az ajtót. Az ágyra pillant, ami tökéletesen kényelmesnek tűnik, de közben fél, hogy Miles esetleg rákiabálna ez miatt is.
Louis annyira bűnösnek érzi azt, hogy Miles kedvenc pólójába alszik, hogy leveszi a pólót, a nadrágot és az alsógatyát is, majd azokat szépen össze hajtva az íróasztalra teszi. Ott állt meztelenül a szoba közepén és nem tudta eldönteni, hogy hogyan tovább, azonban az egyik sarokban észreveszi a táskáját, amiben a ruhái lapulnak. Felveszi a vízes ruháit, majd az ágy előtt lévő szőnyeget arébb tolja és le fekszik a földre. Nem akar semmit bepiszkítani ebben a házban, így választotta inkább a földet, mert ha elkezd vérezni valamelyik vágása, akkor még azt feltudja törölni a padlóról.
A folyosón hangokat hall, de nem sokkal később nevetést is. Louis elmosolyodik azon a tudaton, hogy Harryék kibékültek és nem miatta veszekednek inkább.
Louis gondolatai újból az apjára irányulnak és arra, amit tett vele az elmúlt néhány évbe, azonban az arca felderül, amikor rájön, hogy már soha többé nem kell azokat a napokat túlélnie.

-Rendben leszek anya-suttogja Louis a plafont bámulva. Louis édesanyja 4 évvel ezelőtt a mai napon halt meg -azaz Louis születésnapján- rákban. Louis mindig is imádta az anyukáját, becsülte, tisztelte és mindent megtett, amit kért. Ezért választotta ki ezt a napot arra, hogy elszökjön, megmutassa az anyjának, van benne annyi erő, hogy elszökjön az iszákos apjától. Megakarta mutatni, hogy ő ilyen bátor is tud lenni, mindenek felett az anyja miatt tette, ő mondta neki, hogy ha alkalom adja szökjön el. Persze ezt egy normális édesanya nem mondaná, nem? Louis anyukája azonban kivétel volt a többi közül.
E gondolatok közt hunyta le Louis a szemét és szenderült el.

Csapd ki a vote-ot,ha menő vagy 😎