A nap már rég ment le, amikor még Louis és Harry a kanapén ültek és egymást ölelték. Harry szíve csordultig telt szeretettel, amit Louistól kapott és amit adott neki. Szíve sokkal nyugodtabban dobog és mintha a levegő is körülöttük nem lenne olyan izzasztó.

Louison eközben mérhetetlen megkönnyebbülés ment végig és mérhetetlenül boldog lett, hogy olyasvalakinek kell, mint Harry.

-Mi lesz velünk Harry? Neked ott van Miles!-suttogja aprócska Lou Harry nyakába.

-Miles miatt nem kell aggódni szerelmem! Miles iránt már nagyon régóta nem érzek semmit, sőt nem is éreztem olyat, amilyent veled érzek! Régóta nem - Louis elmosolyodik és átfordul Harry ölében, hogy egymással szemben legyenek -Szeretsz annyira Louis, hogy együtt élnél velem? -suttogja Harry Louis nyakába bújva.

-Azt hiszem- füle tövéig pirul Lou.

-Ha megpróbálnánk együtt akkor őszintének kell lennünk egymáshoz. Beszélned kell hozzám, tudnom kell mi volt veled- nézz Harry mélyen Louis szemeibe. Lou szipog párat, majd kiszáll Harry öléből.

-Csak egy kis időt kérek, hogy el...el tudjam neked mondani-motyogta és közben egyik kezével átölelte Harry nyakát.

-Értem és meg is adom ezt az időt, amire vágysz. A lényeg, hogy addig is mellettem legyél. Ugye itt leszel velem? Nem fogsz elhagyni?

-Nem akarlak elhagyni Harry - Louis ajkai nagyon lassan közelednek Harry ajkaihoz. Harry szinte beleörült, miközben várta, hogy ajkaik újból egyesüljenek és amikor végre megérezte Louist, megkönnyebbülten sóhajtott a csókukba. Nem vágyott többre, mint Louisra.
Mosolyogva vette át az irányítást és hátra döntötte a kanapén Louist, miközben ajkaik egy percre sem vágytak el egymástól. Nem volt semmi szándéka ezzel a cselekedettel, csupán az, hogy egész este szerethesse.
Imádta Louist csókolni és az a tudat, hogy ő az első és az egyetlen még jobban lázba hozta. Azt akarta, hogy az a bizonyos láng ne szűnjön meg, de amikor megszólalt a telefonja tudta, hogy az a láng megszűnt. Kelletlenül vált el Louistól és a dohányzóasztalhoz nyúlt, ahol eddig a telefonja pihent.

-Harry Styles -el húzta a zöld gombot és füléhez emelte telefonját -Nem, most nem tudok bemenni! Hívjátok be Clarkot, majd ő elintèzi! -majd azzal frusztráltan kinyomta a telefont.

-Minden rendben? -suttogja Louis, miközben felnyúl Harry mellkasához.

-Azt akarták, hogy bemenjek valami papírokat elintézni, de én a szerelmemmel szeretnék lenni és egy romantikus éjszakát együtt tölteni vele -Harry minden szava után közelebb hajolt hozzá és a végén egy szenvedélyes csókkal egyesültek ajkaik.

-Mit szólnál hozzá, ha reggel látnád a napkeltét? -mondja Harry, egyik kezével Louis haját piszkálva.

-Az csodás lenne -kuncog fel Lou.

-Ismerek egy nagyon szép helyet a Temzéhez közel és esetleg ott meg várhatnánk a napkeltét! Nagyapámnak van egy kis faháza ott és ha te beleegyezel akkor még ma este lemehetnénk oda és akkor nem kellene korán felkelnünk, habár te nem is vagy arról híres, hogy korán kelsz -nevet fel Harry, mire Louis arca lángba borult. Harry alapjába véve mindig korán kell, mert az irodájába korán kezdődik a munka. Louis pedig nem járt iskolába és nem kellett korán kelnie, habár az apja csörömpölésére és kiabálásaira mindig felébredt. Így volt egy egyszeri eset, amikor Harry hiába keltegette Louist, ő kényelmesen aludt tovább, mit sem törődve Harryvel.

-Ne piszkálj -üti gyengéden mellkason Harryt, aki azonnal a kezéért nyúlt és egy lágy puszit nyomott rá.

-Pakolj el pár ruhát és induljunk, mielőtt éjfél lesz -Louis a hatalmas órára pillant, ami az egyik falon lógott és meglepődve figyelte, hogy már 10 óra is elmúlt. Felszaladt a "szobájába" és az egyik táskába bele rakta azt a két gatyát, amit Harrytől kapott tegnap előtt, és ezenkívül két pólót, ami természetesen Harry pólója. Nagyon szereti Harry pólójait, mert nagyon kényelmes és legfőképp azért, mert Harry illata van. Miután mindent össze hajtott és elrakott a táskába, elsietett Harryhez, aki még mindig a kanapén ücsörgött, azonban mellette már ott volt egy nagyobb táska.

-Indulhatunk? -Louis aprót bólintott és feszengve lépett ki az éj leple alá. Harry elkapta Louis karját és megnyugtatóan kezdte el simogatni ujjaival Louis kezét. Harry egyedül ezt tudta róla, hogy fél a sötétben, ezért is szerzett be pár kislámpát a házba.
Faház nem is volt olyan közel, de nem is volt olyan messze Harryéktől, így már 11 kor már a faajtót nyitotta Harry.

-Hű ez csodálatos -Louis szája tátva maradt a kis faház látványa miatt, talán még levegőt és alig mert venni.

-Olyan, mint te...csodálatos -Louis Harryhez bújt és szorosan átölelte.
Harry és Louis boldogok voltak, azonban azt nem tudták, hogy ez a kiruccanás balul sülhet el.

Majdnem két hete nem volt rész, amit nagyon sajnálok, de most próbálom be pótolni a mulasztásokat. Most van ihletem szóval meglehet, hogy a napokban érkezni is fog a következő rész, addig is vigyázzatok magatokra guys 🌹🐝💕