Az ég gyönyörű színben pompázott és lassan a Nap is felkelt. Már reggel hat is elmúlt, ám az emberek még odahaza pihentek és élvezték a jól megérdemelt pihenőjüket. A Medicopter csapatának viszont húsvét hétvégéjén sem volt megállás. A támaszponton a szolgálatot Margarita, Jens és Marco vette fel. Mialatt Köster pilóta és Ferri szanitéc vidám csocsózással ütötte el az időt, addig Gruber doktornő az orvosi szobába vonult vissza. A barna hajú orvosnő megállás nélkül csak telefonált, ugyanis szülei közelgő esküvőjének megszervezésében neki is számos fontos feladat jutott. Rita annyira elmerült a munkájában, hogy észre sem vette, rég nem volt egyedül. Az olasz szanitéc egy ideje már néma csendben figyelte egykori kedvesét, mikor az végre észrevette őt. Aki elsőként megszólalt, az a férfi volt. 

-Ami az esküvőt illeti, Jens, Peter, Max és én feldíszítettük a társalgót a ceremónia utáni fogadásra. A pezsgők behűtve, az étkészlet elmosva, az étel egy része is megérkezett, a frizurád pedig tökéletesre sikerült.-lépett közelebb Marco, miközben epekedően végigmérte a vele szemben állót

-Inkább Emmáról beszélj. Hogy érzi magát?-váltott témát Margarita fülig elpirulva

-Emma nagyon boldog. Ahogy én is, hiszen megtaláltam az elveszettnek hitt kislányom. Azt az egyet viszont nagyon bánom, hogy a veled való kapcsolatom veszni hagytam. Annyira gyönyörű vagy, hogy majd megőrülök érted.-válaszolta a férfi, közben szemét a nő tekintetébe fúrta

-Hónapokkal ezelőtt bármit megadtam volna azért, hogy a fiúnkkal együtt az Emmával közös életed részeivé válhassunk. Te viszont világosan az értésemre adtad, hogy kettőnk számára nincs jövő. Damianról persze semmit nem kérdezel. Ennyire nem érdekel, hogy van egy közös gyerekünk?-kérdezte a fiatal doktornő immáron kifakadva

-Peter miatt vagy ennyire kimért velem? Folyton vele vagy. Lefogadom, hogy most is rá gondolsz.-tette keresztbe a karját Ferri szanitéc és féltékenységét csak nehezen tudta palástolni

-Peter egy jó barát, aki veled ellentétben soha nem hagyott cserben. Az egyetlen, ami foglalkoztat, az a szüleim esküvője. Kettejük szerelme tiszta, én pedig büszkének érzem magam, amiért végre tehetek a boldogságukért.-felelte Gruber doktornő meghatottan, válasza őszintesége, valamint szülei iránt érzett szeretete pedig az arcára voltak írva. Az őszes hajú szanitéc féltékeny viselkedése gyorsan tova szállt, noha a kínosra sikeredett beszélgetést már lehetetlenség volt jó irányba terelni. A feszült hallgatás szerencsére gyorsan véget ért, ugyanis befutott a nap első bevetése is. A két fél habozás nélkül szaladt a helikopterhez, ahol társuk már felszállásra készen várta őket. Az oldalsó ajtók záródását követően a pilóta a kar segítségével emelte magasba a gépet. 

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot Köster pilóta a diszpécserrel

-Központ a Medicopter 117-nek. Egy ájult személy fekszik a húsvéti vásárban, München belvárosában. Valószínűleg keringési zavar. A landolásra alkalmas feltételeket már előkészítették. A cím, Meinhard utca 3.-érkezett a diszpécser válasza. Jens nyugtázta a kapott információkat, ezt követően bontotta a vonalat, az út további részében pedig mindenki csendben gyönyörködött a verőfényes tavaszi tájban. A pilóta nagyjából sejtette a társai közt uralkodó mosolyszünet okát, de okosabbnak látta kimaradni az eseményekből. Hála a gyorsaságnak, percekkel később már a szóban forgó helyszín felett köröztek. Földet érést követően az orvosnő és a szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz, aki mellett már ott guggolt annak egyik közeli hozzátartozója is. Margarita egy kedves mosollyal nyugtatta meg az aggódó feleséget, ezután neki is látott a feladatának. 

-A vérnyomása 220 per 120. Pulzus 130.-olvasta le az értékeket Ferri szanitéc

-Ahogy sejtettem infarktust kapott. Branült, Ringert, Nitrót és egy ampulla Belocot. A többit majd a gépen csináljuk.-jelentette ki Gruber doktornő. A szanitéc felettese kezébe nyomta a kért felszereléseket és hála a gyors ellátásnak, a páciens hamarosan visszanyerte az eszméletét. Az orvosnő sorra adta be betegének az injekciókat, miközben egy bátorító mosolyt intézett feléje. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet a pilóta közvetlenül társai mellé helyezett. 

-A központ szerint az UKM-ben van egy szabad ágy.-jegyezte meg Köster pilóta, ezt követően visszament a helikopterhez

-Részemről indulhatunk. Mást jelen pillanatban nem tehetünk érte.-jegyezte meg Rita. Miután a végszó elhangzott, a páciens hordágyra, majd onnan a kabinba került, felesége viszont kocsival követte őt a klinikára. Időközben a helikopter rotorjai is megkezdték működésüket, Jens pedig csak az indulásra várt. Beszállás közben Rita és Marco véletlenül egymásba ütköztek, ám a korábbi kis incidens miatt szólni egyikük sem mert. A két fél földnek szegezett tekintettel foglalt helyet a gépben, ami az oldalsó ajtók záródását követően szinte azonnal el is indult a kijelölt kórház felé. 

***

A műszak végeztével Ritát az útja egyből a Gruber birtokra vezette. Tekintve, hogy a naptár nagyszombatot mutatott, a család minden tagja odahaza tartózkodott. A többség a szobájába visszavonulva pihent, Karin viszont egész délután a konyhában tüsténkedett és már nagyon várta a szeretteivel közös étkezést. A napot a gyerekekkel ma Martin töltötte, Hans viszont az istállóban ganajozta az állatok eledelét. Este hatkor a tízfős család minden tagja a teraszon lévő asztal körül ült. Húsvéti sonka, tojás, tepsis pulyka és kalács, finomságok, ameddig a szem ellátott. Gruber doktor egy lágy csókot nyomott szerelme szájára, ezt követően mindenki nekilátott a finomságok elfogyasztásának. Miután a vacsora véget ért, a kisebbik Gruber fiú szó nélkül állt fel az asztaltól, Thaler doktornő viszont az ünnep jegyében szerette volna elásni a csatabárdot a sógorával. A férfi csak kénytelen kelletlen ült vissza a székébe, majd karba tett kézzel várta sógornője mondandóját. A szőke orvosnő vett egy mély lélegzetet, fél szemét viszont a hordozóban fekvő Cornie-n tartotta, aki békésen bóbiskolt a szüleitől kapott plüssmacija társaságában.

-Martin és én sokat töprengtünk azon, hogy mi lenne a legokosabb megoldás a veled való nézeteltérések elkerülésére és a béke megteremtésére. Először mind a ketten arra gondoltunk, hogy a panzióba költözni volna a legideálisabb.-mondta Karin, ezt követően tekintetét leendő férje felé fordította

-De azt is rögtön megértettük, hogy elmenekülni a problémák elől soha nem vezet eredményre. Bármi történt is a múltban, te az öcsém vagy és szeretlek téged. A családhoz tartozol és azt szeretnénk, ha te és a kislányod mindig az életünk középpontjában állnátok.-folytatta Martin egy nagy mosoly kíséretében

-Igazán figyelmesek vagytok.-vágott vissza gúnyosan a fiatalabbik Gruber fivér

-Neked sem tesz jót a folytonos veszekedés. Sofia is sokkal kiegyensúlyozottabb volna, ha az apját végre boldognak látná.-magyarázta Thaler doktornő, miközben kedvesen megsimogatta a mellette ülő Sofia hátát és bár szavai semmi hátsó szándékot nem takartak, ennek ellenére sógora szeme izzott a haragtól

-A  lányomat hagyd ki a játékból Karin.-pattant fel dühösen a székből Hans, mire Samy, Lili és Rita ijedten dőltek hátra a székükben és egy kicsit mind tartottak attól, hogy a férfi esetleg őrjöngésben tör ki

-Olyan sokat küzdöttem ezért a szép családért. És soha nem azért tettem, mert muszáj volt, hanem mert szeretlek titeket. Martinnal és a lányainkkal teljes az életem. Lizbethet mindig is a példaképemnek tekintettem, mert ő egy igazi tündér. Szeretem Lilit, ahogy Sofiát is. A birtok iránti szenvedélyed pedig tiszteletreméltó. Csodálom, mikor valaki ennyire lelkesedik azért, amit csinál. Hagyjuk a múltat és felejtsük el a sérelmeinket. Mi vagyunk a Gruberek és mindig összetartunk, emlékszel?-nosztalgiázott Karin egy angyali mosollyal az arcán, közben halványan Dori is elmosolyodott, hiszen maga is tisztában volt azzal, hogy az utolsó mondatot néhai nővérétől, Coritól idézték. A kisebbik Gruber fivér egy ideig még néma csendben támasztotta a széket, végül erőltetetten felnevetve visszavonult a hálóba. Az asztaltársaság többi tagja elképedve nézett a távozóra és az előbbi jelenetet követően csak nehezen találták a szavakat. Thaler doktornő csalódottan ivott bele a poharába, Gruber doktor viszont ösztönösen megcirógatta szerelme arcát, mintegy így kifejezvén, mennyire büszke volt menyasszonyára.

Karin, valamint Rita másnap reggel nagyon korán, már hétkor talpon voltak. Anya és lánya az elmúlt éjszaka csak nehezen hajtotta álomra a fejét és folyton azon gondolkodtak, hogy mivel lehetett volna Hansot megbékíteni. Thaler doktornő és Gruber doktornő kihasználva Ellmau csöndjét, a reggelit követően a temető felé vették az irányt. A szőke orvosnő kezében egy hatalmas csokor fehér rózsával lépett közelebb Rosalie sírjához, a barna hajú orvosnő viszont végig tisztes távolságban maradt és egy padon ülve figyelte anyját, aki bár nem panaszkodott, de messziről látszott, hogy a szíve valósággal sajgott húga tragikus halála miatt. Az idősebbik nő hosszú percekig guggolt a kereszt tövében és úgy beszélt a fényképhez, akár egy élő emberhez. 

-Cornie szépen cseperedik. Nagyon eleven kislány és tele van élettel. Tudom, hogy büszke vagy rá és erre minden okod meg is van.-szólalt meg Karin rekedt hangon és még vagy percekig guggolt a kereszt előtt, fejében pedig megannyi gondolat cikázott. Orvosként tudta, hogy a halál az élet részét képezte, mindenek ellenére a sors igazságtalanságának tekintette, hogy egy fiatal, élete legszebb korszakában lévő embernek kellett távoznia. Margarita csak rövid habozást követően lépett oda anyjához. 

-Az mindig nehéz, mikor egy szerettünk távozik, de gondolj arra, hogy Rosalie és te a körülmények ellenére mennyi szép pillanatot töltöttetek együtt. Mindent tisztáztatok és megismertétek egymást. A testvéri kötelék pedig örökre szól.-jegyezte meg Rita derűsen elmosolyodva

-Ahogy a legszebb ajándékot is tőle kaptam, Cornie személyében.-felelte Thaler doktornő egy szívbéli, meleg mosollyal, miközben búcsúzóul egy puszit nyomott testvére fényképére

-Tegnap este nagyon szépen beszéltél. Én nem tudtam volna egy ilyen feszült helyzetben ennyire higgadt és összeszedett lenni. Büszke vagyok rád anya.-mosolyodott el Gruber doktornő, végül a másik féllel egymásba karolva elindultak a temető kijárata felé

-Engem is büszkeséggel tölt el a tudat, hogy a lányomnak nevezhetlek, szívecském. És talán végre Hans lelkére is sikerült hatni. Reggel hallottam, hogy boldogan dúdolt az istállóban.-válaszolta Karin, közben gyengéden átkarolta lánya vállát

-Lehet annak köszönhető Hans hirtelen változása, hogy apa is elbeszélgetett vele. De az is lehet, hogy megint kibékült Sofia mamájával. Hallottam, mikor Susannéval telefonált.-ötletelt Margarita és bár egyikük sem mondta ki, de mind a ketten nagyon bíztak abban, hogy Susanne és Hans végre ismét egymásra találnak. A temetői látogatást követően a két nő visszament a parkolóba, ám azt, hogy egy fekete furgon időközben a nyomukba szegődött, egyikük sem vette észre. 

***

A temetőből elrabolt Karin és Rita még órákkal később sem adott életjelt magáról. Thaler doktornő és Gruber doktornő hollétéről sem a Gruber család, sem a Medicopter csapata nem tudhatott, fél napos várakozást követően végül mindenki számára világossá vált, hogy valami baj történt. Martin aggódva járta körbe Ellmaut, eltűnt szeretteinek viszont nyomát sem találta. Mindeközben a két orvosnő megkötözve, összekapaszkodva, egymásnak háttal ülve tért magához a fejükre mért ütést követően. Anya és lánya megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a másiknak nem esett baja, miközben azt is meg kellett állapítaniuk, hogy ők ketten egy szaunába voltak bezárva. A szőke orvosnő épp a csuklójukon lévő kötelet igazította meg, mikor a fogva tartó szinte feltépte az ajtót. A túszejtő, aki történetesen az az asszony volt, aki Martint is feljelentette, vetett egy gúnyos pillantást fogva tartottai irányába. 

-Mi a terve velünk? Na és Martinnal?-kérdezte Karin, minden bátorságát összeszedve. Az elhangzott kérdésre válasz nem érkezett, ellenben az emberrabló a mobilja után kapott, majd egy telefonszámot pötyögött be, mely Martinhoz tartozott. 

-"Ha a menyasszonyát és a lányát élve akarja visszakapni, akkor húsz perc múlva legyen a régi Hotel Marinában. Csak önön múlik, hogy a szerettei milyen sorsa jutnak."-állt a kijelzőn, ezt követően a küldés gomb lenyomásával ugyanez a szöveg a címzett mobilján is megjelent. A két doktornő rémülten figyelte a velük szemben állót, ám az igazi sokk csak ezután következett. A termosztát felkapcsolását követően a szauna hőmérséklete fokozatosan emelkedett, negyvenöt fok után az elraboltak pedig már kapkodva vették a levegőt. A fogva tartó távozott és aki elsőként szólalt meg, az a barna hajú orvosnő volt. 

-Mindig azt hittem, hogy hősi halált fogok halni. Szaunában kinyúlni több, mint értelmetlen.-motyogta Gruber doktornő falfehéren, remegve, mint egy nyárfalevél és már csak annak a gondolata, hogy többé nem láthatja Damiant, Eliast, vagy az apját, könnyeket csalt a szemébe

-Minden rendben lesz. Ki fogunk jutni innen.-szorított rá Thaler doktornő a fiatal hölgy kezére, noha ő maga is reszketett a félelemtől és csak bízhatott abban, hogy egyszer még találkozhat hátramaradott szeretteivel. A két fél egymásnak döntötte a fejét és így próbáltak meg erőt meríteni a másikból. Anya és lánya hosszú percekig ült néma csendben, miközben megannyi kérdés kavargott a fejükben és szinte érezték, hogy a hatalmas forróságtól minden erő kiment belőlük. 

Ez idő alatt már a Medicopter támaszpontján lévők is értesültek munkatársaik elrablásáról. Tekintve, hogy a szóban forgó szállodát a helikopterrel viszonylag rövid idő alatt el lehetett érni, Martin a "B" csapat két tagjával indult útnak. Gruber doktor az orvosi székben foglalt helyet, majd az oldalsó ajtók záródását a műszerek felkapcsolása követte. Néhány perccel később a rotorok is elérték a kellő fordulatszámot, Dorothea pedig a kar segítségével emelte magasba a gépet. 

-D-HECE a salzburg toronynak. Váratlan mentési feladatunk támadt Kitzbühel közelében. Szabad a légtér?-vette fel a kapcsolatot a diszpécserrel Gruber pilótanő

-A légtér szabad. Sikeres bevetést. Vége.-érkezett a diszpécser válasza. A beszélgetés végeztével a vonalkapcsolat megszakadt, az út további részében pedig mindenki hallgatásba burkolózott. Dori idegesen pillantott maga elé, Martin az orvosi táskába kapaszkodva próbált meg erőt meríteni, Marco pedig a térképet szorongatta aggodalmában. Hála a gyors repülésnek még a kijelölt időkereten belül sikerült megközelíteni az üresen álló hotel épületét. A gép földet ért, ezt követően Gruber pilótanő, Gruber doktor és Ferri szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak be a kihalt hotelba. Öt perces keresgélést követően a szauna irányából egy hatalmas csattanást lehetett hallani, mintha valaki, vagy valami élettelenül zuhant volna a kőre. A barna hajú pilótanő és a két férfi idegesen feszegette a szauna ajtaját és még a zárt ajtón keresztül is érezték a bent uralkodó forróságot. 

-Karin! Rita! Odabent vagytok?-kérdezte Martin szinte kiabálva

-Vigyetek ki innen!-hallatszott bentről Margarita ziháló hangja. Az idő vészesen telt, a hőmérséklet pedig lassan ötven fok körül járt. Néhány perces kétségbeesett próbálkozást követően végül az ajtó kinyílt, a háromfős társaság pedig egy emberként segítette ki a helikopterhez a szaunában rekedteket. A társaság minden tagja helyet foglalt a csúszótalpakon, Gruber doktor és Ferri szanitéc pedig vetettek egy pillantást a fogságból szabadultakra, akiknek csodával határos módon a sokkon kívül más baja nem esett. Mindenek ellenére a folyadékpótlás szükséges volt, melyet a két orvosnő infúzió formájában kapott meg. Időközben a rendőrség emberei is megérkeztek, a nyomozók pedig felvették a túszok vallomását. Az emberrablónak sajnos azóta nyoma veszett, de a körözés már folyt ellene. Miután a nyomozók távoztak, mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Aki először megszólalt, az az olasz szanitéc volt. A férfi a fejével biccentett egyet, majd félrehívta korábbi kedvesét. 

-Szerintem kettőnk viszonya tipikus példája a se veled, se nélküled kapcsolatnak. A szerelmünk megérdemel egy esélyt. Te és Damian ugyanúgy az életem része vagytok, mint Emma. Mi négyen igazán szép család lehetnénk.-állapította meg Marco, miközben szenvedéllyel közelebb húzta magához a vele szemben állót

-Engem zártak szaunába, nem téged. Hűtsd le magad!-mosolyodott el Rita egy kacsintás kíséretében, noha ő maga is nagyon vágyott már arra a bizonyos csókra. A két fél egymás nyakába borult, a helikopternél lévők pedig hangos éljenzésbe kezdtek. 

Pár órával később az emberrablás miatti ijedelemnek már nyoma sem volt. Az élet a megszokott kerékvágásban folytatódott tovább, Karin és Martin pedig izgatottan készültek az esküvőre. Tekintve, hogy mindent pár nap leforgása alatt kellett megszervezniük, akadt még tennivaló bőven. A házasulandók legnagyobb örömére a doktor egyik ismerősének hála az esküvőre már húsvéthétfőn sor kerülhetett. Thaler doktornő és Gruber doktor épp a helyi fogadóssal találkozott, hogy az étel kiszállításának részleteit átbeszéljék, mikor a férfi mobilja váratlanul megcsörrent. A hívás alig tartott tovább pár percnél, a nő pedig kíváncsi szemmel és a tőle megszokott bájos mosollyal fürkészte a szerelmét. A telefon végeztével a két fél egymásba karolva támaszkodott neki a zöld Mercedesnek.

-Az ügyvédem hívott. Az államügyészség hivatalból zárta le az ellenem folyó vizsgálatot. Minden vádpontban felmentettek.-tolmácsolta az ügyvéd szavait Martin egy boldog mosoly kíséretében, és ettől a vele szemben álló tekintete is felcsillant. Noha egyikük sem mondta ki, de mind a ketten azt kívánták, hogy ez az örömteli pillanat soha ne érjen véget. 

-Éreztem, hogy minden jól alakul majd. Két nap múlva ilyenkor pedig már hivatalosan is Férjemnek szólíthatlak.-karolta át Karin a szeretett férfi derekát, miközben csókot lehelt annak homlokára és ha lehetett, a két orvos még erősebben simult egymáshoz. Tekintve, hogy a nő a délután nagy részét egy szaunában töltötte, arca egy kicsit még mindig forró volt és ezt a lángolást vőlegénye is jól érzékelte. A férfin egy meleg bizsergés lett úrrá, közben szerelmesen elnevette magát.

-Ettől a forró csóktól most felpezsdült a vérem.-vágta rá Gruber doktor játékos hangnemben, mire a másik fél is szívből jövő nevetésbe kezdett, végül egy rövid csókot követően meg kellett állapítaniuk, hogy ha nem igyekeznek, a fogadó bezár. A leendő házaspár kart karba öltve indult el a bejárat felé, egy megoldásra váró dolog azonban még mindig a levegőben lógott.

-Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem elég ijesztő, hogy az a nő továbbra is szabadlábon van. Remélem a rendőrök minél hamarabb elkapják őt.-fűzte hozzá Thaler doktornő, mire a mellette álló apró bólintással fejezte ki, hogy maga is így érzett