Rita fogságba esett. Az ifjú Gruber doktornőt alig egy nappal korábban egy álarcos alak szándékosan leszorította az autópályáról, majd onnan hurcolta el a már sebesült orvosnőt egy másik helyszínre. Karin, Martin, a Medicopter csapata, valamint a Gruber család tagjai aggódva várták a fejleményeket és mind abból indultak ki, hogy az emberrablás mögött Mario állt. Mivel az egykori maffiózónak a szóban forgó időpontra remek alibije támadt, így a rendőrök tehetetlennek bizonyultak. Ez idő alatt a Medicopter támaszpontján a "B" csapat szolgálatra készen várta a híreket. Max egy csésze teával és egy nagy tálca fánkkal szerette volna kollégái figyelmét elterelni, ám hiába a jó szándék, jelen helyzetben aggódó barátait semmivel sem lehetett jobb kedvre hangolni. Néhány órás idegőrlő várakozást követően a sziréna is megszólalt, ám a várva várt bevetés helyett egy másik futott be. Mialatt a központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, addig a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a gép a magasba emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot a diszpécserrel Dorothea, miközben magára tette napszemüvegét

-Központ a Medicopter 117-nek. Putzbrunnban közlekedési baleset történt. Egy motorkerékpárost elgázolták. A rendőrséget is értesítettük. A bevetést Rosalie Engel vezeti.-hangzott a diszpécser válasza. A barna hajú pilótanő nyugtázta a kapott információkat, ezt követően bontotta a vonalat és az út további része feszült hallgatásban telt. A csapat minden tagja aggódott elrabolt munkatársuk életéért és ez az aggodalom mindenki arcára rá volt írva. Dori feszülten csodálta a virágzó tavaszi tájat. Marco hasonlóan cselekedett és bár nem mondta ki, de magát okolta a történtekért, ugyanis kedvesének akkor veszett nyoma, mikor a közös randevúra sietett. Karin pedig felidézte a Ritával közös emlékeit, miközben arcán egy ösztönös mosoly jelent meg. A szőke orvosnő számára barna hajú munkatársa olyan volt, mintha a Martinnal közös lánya lett volna. Az anyai szív sajgott a tehetetlenségtől, hiszen jelen helyzetben sem lányáért, sem pedig vőlegényéért nem tehetett semmit sem. Hála a gyors repülésnek, agyalni most sem volt idő. A helikopter megközelítette a helyszínt, ezt követően megkezdte a landolást. Földet érést követően Thaler doktornő és Ferri szanitéc a két zsákkal együtt szaladt az ellátásra váróhoz és szinte azonnal hozzá is láttak a feladatukhoz. 

-A vérnyomása 120 per 90. Pulzus 85. Oxigénszint 86 százalék.-olvasta le az értékeket Marco, mialatt felettese a légzést, valamint a reflexeket vizsgálta. Amíg a mentősök tették a dolgukat, addig a rendőrök is megérkeztek. Rosalie vetett egy jelentőségteljes pillantást a mentőhelikopter orvosnője felé, végül maga is nekilátott feladatának. Időközben az ellátás folytatódott tovább. 

-A sérült hasa kemény. Vagy a máj, vagy a lép. 0,5 mg Fentált, 0,5 mg Midazolámot, Ringert és a branült. Intubálni a gépen fogjuk.-adta ki az utasítást Karin. Az őszes hajú szanitéc főnöke kezébe nyomta a kért felszereléseket, közben a hordágy is befutott, melyet Dorothea közvetlenül munkatársai mellé helyezett. Miután a végszó elhangzott, Gruber pilótanő felkapta a zsákokat és előre futott a géphez. Csomagtartóba tette a táskákat, ezután helyet foglalt a kabinban. Thaler doktornő és Ferri szanitéc betolták, majd rögzítették a hordágyat, végül ők maguk is elfoglalták szokott helyüket. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. A pilótanő csak az alkalmas pillanatra várt, ezután a karhoz nyúlt és annak segítségével emelte magasba a gépet. A jelentések megtételét követően a beszéd joga a szanitécet illette meg. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk az UKM-be. Férfi páciens. Gázolást követően könnyű hasi sérülést. Intubálva és lélegeztetve.-tolmácsolta a doktornő kérését Marco

-Értettem Medicopter 117. A kérésüket továbbítom az UKM felé. Vége.-zárta le a beszélgetést a diszpécser

***

Az elrabolt Margaritáról még egy nappal később sem érkeztek hírek. Ahogy teltek az órák, az ügy úgy vált egyre kilátástalanabbá. Jelen helyzetben a Gruber család, a Medicopter csapata, de még a rendőrök is tehetetlennek bizonyultak. Mivel váltságdíjjal kapcsolatos követelés továbbra sem érkezett, a nyomozók számára már nem lehetett kétség, hogy az emberrablás indítéka a bosszú volt. A Gruber birtokon élők egy része nyugovóra tért, Karin, Martin, Lili és Lizbeth viszont képtelenek voltak álomra hajtani a fejüket. A négyfős társaság az udvaron ülve, a lobogó tűz előtt melegedett és egymást támogatva próbáltak a nehézségeken túllendülni. Majdnem két órája ültek szótlanul a friss tavaszi éjszakában, mikor az udvaron a kis Samy jelent meg. A hat év körüli kislány kócos hajjal, ásítozva, hóna alatt kedvenc macijával lépett közelebb szüleihez és a tudat, hogy a nővére nem lehetett velük, nem hagyta nyugodni. 

-Ha egy kicsivel nagyobb volnék, akkor én magam keresném meg a nővéremet. Bejárnám az egész környéket és egy percre sem adnám fel a harcot. Tudom, hogy én még kicsi vagyok, de ő a nővérem és úgy a helyes, ha a testvérek összetartanak. Egy Gruber nem hagyja cserben a másik Grubert.-jegyezte meg Samantha, miközben anyja és apja között foglalt helyet a lócán. Karin és Martin halvány mosoly kíséretében ölelték magukhoz a kislányukat és annak szavai mind a kettejük szemébe könnyeket csalt. Samy felváltva nézett az aggódó szüleire, Lili viszont okosabbnak látta testvérét visszavinni a szobába. 

-Rita hamarosan ismét köztünk lesz. Emiatt igazán nem kell aggódnod. Menjünk aludni.-pattant fel a Gruber lány, miközben karon fogta kis húgát, végül a két lány eltűnt az ajtó mögött. Thaler doktornő és Gruber doktor egy ideig még figyelték a távozókat, közben szorosan a másikhoz bújtak és egymásból próbáltak erőt meríteni. Elrabolt szerettük hiánya mindenkiből előhozta a szentimentalizmust. A hallgatást követően a beszéd jogát a doktor ragadta magához. 

-Emlékszem milyen izgatott voltam, mikor értesültem a felnőtt lányom létezésről. Elképzeltem milyen lehet a jelleme, a haja és a szeme színe. Próbáltam kitalálni milyen érzés látni a mosolyát és magamhoz ölelni, amikor sír. Az első találkozás alkalmával meglehetősen elveszettnek éreztem magam. Rita viszont nagyon határozott és magabiztos benyomást keltett. Karba tett kézzel állt előttem és amikor jobban szemügyre vett, a távolságtartása  felengedett és szinte rá volt írva, hogy ő is pontosan ilyennek képzelt el engem. Mintha akkor váltam volna harmadszorra is apává.-szólalt meg Martin merengve, egy apró mosoly kíséretében, mire a mellette ülő szőke orvosnő is boldog mosolyra fakadt és valósággal itta vőlegénye szavait, noha a nő maga nem találta a helyzethez illő szavakat

-Az unokám nagyon erős és bátor nő. Bárki is rabolta el, megfizet a tetteiért.-vágta rá Lizbeth szipogva és lassan őt is kezdte hatalmába keríteni a fáradtság. Miután kettesben maradtak, a leendő házaspár minden eddiginél erősebben karolt a másikba.

-Már az első percben a szívembe zártam Ritát. És nem csak azért, mert ő egy rész abból a férfiból, akit az életemnél is jobban szeretek, hanem mert Ritát képtelenség nem szeretni. Együtt ezen is túl leszünk. Nem akarod kibeszélni magadból az érzéseidet? Hátha attól majd jobban érzed magad.-állapította meg az eddig hallgatásba burkolózó Karin

-Annyi minden kavarog az agyamban. Szörnyen fáj, hogy semmit sem tehetek a lányomért. És ha ez nem volna elég, a Ninával történtek sem mennek ki a fejemből. Hiába telt el már annyi idő, továbbra sem tudok túllépni a múlton. A teste nagy része csúnyán összeégett és súlyos belső sérülései voltak. Számos orvos véleményét kikértem, de egyik sem tudott segíteni rajta.-felelte Martin, hangja pedig egyszerre remegett a félelemtől, valamint a lelkiismeret furdalástól

-Tudod mit nem értek? Ludwig hogy tudott elszökni az igazságszolgáltatás elől?-tette fel a kérdést Thaler doktornő elgondolkozva, miközben gyengéden megcirógatta szerelme arcát, ezt követően annak vállára hajtotta a fejét

-A mama sokáig szerelmes volt Ludwig bácsiba, emiatt képtelen volt feljelenteni őt. Hans és én ragaszkodtunk a hivatalos úthoz, ám az öcsém hirtelen meggondolta magát és a tudtomon nélkül elüldözte a faluból a bácsikánkat. Ha rajtam múlna, már rég a börtönben ülne.-válaszolta Gruber doktor és hangja kiválóan tükrözte a húga halála miatt érzett fájdalmát. A rövid társalgást követően a két orvos elhallgatott és immáron szótlanul nézték tovább a tüzet. Noha Rita eltűnése mind a kettejüket nyomasztotta, ám a tény, hogy ők ketten itt voltak egymásnak, valamint a harmónia, ami körüllengte őket, nyugalommal töltötte fel zaklatott szívüket. 

Néhány kilométerrel arrébb Ludwig egy hegyi kunyhó udvarán ülve kémlelte a csillagos eget. Az öreg Gruber feltett szándéka volt családján bosszút állni, ám a halálos betegség, melyben szenvedett, kezdte minden erejét elvenni. A férfi gyűlölettel gondolt családja tagjaira és őket okolta azért, hogy a gazdaságból származó hatalmas vagyonról le kellett mondania. Miközben az öreg a lobogó tűz mellett melegedett, az udvaron Rosalie jelent meg. A barna hajú nő hálóköntösben foglalt helyet szeretője mellett. A két fél egy ideig még néma csendben ült egymás mellett és a maguk módján mind a ketten kötődtek a másikhoz. A hallgatást Engel felügyelőnő törte meg. 

-Sokat köszönhetek neked Ludwig. Ha te nem vagy, akkor sosem kerültem volna ki az árvaházból és most nem lennék az, aki vagyok. De ez a bosszú kezd egyre nevetségesebbé válni.-mondta Rosalie morogva az orra alatt

-Egy ideje már nem keresed Martin társaságát. Abban egyeztünk meg, hogy elcsavarod a fejét és akkor szúrod hátba, mikor a legkevésbé számít rá. Azt hittem, hogy komolyan érdeklődsz az unokaöcsém iránt. Megtudhatnám, hogy mégis mi történt?-tette fel a kérdést Ludwig, miközben durván megszorította a mellette ülő csuklóját

-Karin és Martin olyanok, mint a Nap és a Hold. Egyik nem létezhet a másik nélkül. Én pedig képtelen vagyok két ember boldogságát tönkretenni.-kerülte meg a válaszadást Engel nyomozónő

-Mostanában felettébb sokat beszélsz Karinról. Mit titkolsz előlem Rosalie? Milyen kapcsolat fűz Karinhoz?-emelte fel a hangját az öreg Gruber és addig nem engedte el a szorítást, amíg megfelelő választ nem kapott a kérdésére

***

Rita egy sötét és szűk helyen tért magához. A baleset következtében fejsérülést szenvedett, emiatt eszméletét csak nehezen nyerte vissza. Óvatosan kinyitotta a szemét és érezte, hogy alig kapott levegőt. Lábai elzsibbadtak, de azokat nem tudta kinyújtóztatni, ugyanis sem a feje felett, sem a lábánál nem érzett kellő helyet. Az igazi sokk csak ezután következett. Egy fadobozban volt eltemetve, feje felett pedig egy kis kamerán keresztül nézték végig a kínlódását. Gruber doktornő mérgesen törte meg a kamera kijelzőjét, majd kapálózni kezdett és feltett szándéka volt kitörni a koporsóból. A nagy csendben még a saját légzését is hallotta, ám ekkor a feje mellett egy mobil rezgését érzékelte. Margarita fogadta a hívást, a vonal túlsó oldalán pedig volt férje hangját vélte felfedezni. 

-Csak szerettelek volna figyelmeztetni arra, hogy óvatosan a hirtelen mozdulatokkal és igyekezz spórolni a levegővel. Tudom milyen izgő-mozgó vagy, de egy koporsó nem ideális hely a sportoláshoz.-röhögött bele a vonalba Mario

-Mindig tudtam, hogy szemétláda vagy. Életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy feleségül mentem hozzád. Egy pokol volt szeretni téged. A folytonos megaláztatásokat és pofonokat soha nem fogom elfelejteni.-vágott vissza Rita haragosan és kezdte egyre inkább a hatalmába keríteni a volt férje iránt érzett mérhetetlen gyűlölete

Mindeközben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat vette fel a szolgálatot. Karin, Jens és Peter pedig bevetésre készen ültek a társalgóban. Mikor a telefon végre megcsörrent, Thaler doktornő szinte összerezzent. A telefon túlsó oldalán a vonalba Rosalie szólt bele. A hívás alig tartott tovább egy percnél és mint kiderült, a rendőröknek sikerült bemérniük az elrabolt Rita mobilját. Egy rövid beszélgetést követően a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. A műszerek sorra kapcsolódtak fel, a rotorok pedig forogtak. Köster pilóta csak az alkalmas pillanatra várt, végül a magasba emelte a gépet.

-Medicopter 117 a központnak. Jó napot. Váratlan mentőbevetésünk van a Stafellalm közelében közelében. Részt kell vennünk a rendőrség egyik túszmentő akciójában. Szabad a légtér?-vette fel a kapcsolatot Jens a diszpécserrel

-A légtér szabad. Sikeres bevetést. Vége.-zárta le a beszélgetést a diszpécser

Eközben a Staffelalmon rejtőző Mario mit sem sejtve a közeledő felmentőseregről, elégedetten gyújtott rá egy szivarra és a tény, hogy volt feleségétől hamarosan sikerül majd megszabadulnia, végtelen örömmel töltötte el. A férfi profi maffiózó hírében állt, ám mióta agydaganattal küzdött, a gondolkodása sem volt a régi. DiFabio ostoba módon a volt neje mobilján keresztül vette fel a kapcsolatot az aelrabolttal és ezzel sikerült saját magára ráhívnia a rendőröket. Szerencsére arra még jutott ideje, hogy meglógjon az igazságszolgáltatás elől, így Ritát hátrahagyva menekülni kényszerült. A Medicopter csapata és a rendőrök, valamint Martin pont akkor értek a helyszínre, mikor az olasz maffiózó már árkon-bokron túl járt. A föld alá eltemetett Margarita pedig mintha megérezte volna szerettei közelségét. Gruber doktornő keze a box során megedzett, így kezével könnyűszerrel kezdte el püfölni a ládát. A fiatal hölgy öklén a bőr kezdett kirepedni és lassan a vér is lecsorgott rajta, ám ő továbbra sem tett le arról a szándékáról, hogy puszta kézzel ássa ki magát a föld alól. A doboz teteje kitört, ám az eső időközben eleredt, emiatt a vizes föld egy részét benyelte. Mikor a rendőrök és a tűzoltók ráleltek a kertben elásott személyre, addigra az már félig-meddig kiásta magát. A Medicopter csapata, valamint Gruber doktor ásót ragadt és öt perc múltán végre ismét magukhoz ölelhették elrabolt szerettüket. 

-Mindig tudtam, hogy a Tündérkém egy igazi harcos nagymacska.-simogatta meg elsőszülötte hátát Martin, közben egy megkönnyebbült mosoly jelent meg az arcán. Apa és lánya szorosan átölelte egymást és igazából csak most jöttek rá, hogy ezúttal tényleg egy hajszál választotta el őket attól, hogy örökre elveszítsék egymást. A két fél sírva fakadt, térdük remegett, de az arcukon megjelenő hatalmas mosoly ékes bizonyítékul szolgált a viszontlátás örömének. Thaler doktornő egy ideig még mosolyogva figyelte szeretteit, hisz nem szeretett volna apa és lánya lélekmelengető jelenetének véget vetni. Miután a két Gruber elengedte a másikat, a szőke orvosnő harmadikként csatlakozott családja két tagjához és immáron hárman ölelték át egymást. 

-Büszke vagyok rád lányom. Soha nem jutott volna eszembe kiásni magamat.-jegyezte meg Karin, hangja pedig valósággal sugározta a végtelen mennyiségű szeretetet és boldogságot, ugyanakkor anyai szíve egy kicsit még mindig rettegett attól, hogy lányát a sors esetleg újra elveheti tőle. A háromfős társaság kezdeti sírása alább hagyott és most, hogy végre ismét együtt lehettek, az életük újra teljessé vált. A meghitt jelenetet Jens és Peter kívülállóként, végig tisztes távolságban maradva nézte és a családi boldogság az ő szemükbe is könnyeket csalt. A szőke szanitéc várt még egy kicsit, végül ő maga is csatlakozott a többiekhez. 

-Azt tudod, hogy ki rabolt el téged? Mario volt, igaz?-szólalt meg Berger szanitéc is, miközben ő maga is közelebb lépett egy ölelésre. Mialatt a két jó barát örömteljesen összeölelkezett, addig Gruber doktor mobilja rezegni kezdett. A férfi mobilján egy üzenet jelent meg, melyet Ludwig küldött unokaöccse számára.

-"Várlak a birtokomon. Egy fontos dolgot kell mondanom neked. A zsarolással kapcsolatos. Ne szólj senkinek, még Karinnak sem, különben örökre elveszíted őt."-állt a kijelzőn. Mivel az üzenet tartalma egyértelmű volt, Martin úgy tett, mintha mi sem történt volna, hiszen nem kockáztathatta meg, hogy akár imádott asszonyának, akár a lányainak baja essen. 

Már besötétedett, mikor Martin kocsija Ludwig kunyhója előtt parkolt le. Gruber doktor meglehetősen feszültnek érezte magát és már nem volt benne biztos, hogy jó ötlet volt idejönni. A környéken nyoma sem mozgásnak, de még az idős bácsinak sem. Az egyetlen hangforrást az éjszakai állatvilág jelentette. A férfi dideregve húzta össze magán a kabátját, ezt követően benyitott az otthonosnak épp nem nevezhető házba. A férfi arca a nappaliba érve kővé dermedt, hiszen a padlón sérült rokonára talált, akit minden valószínűség szerint egy boros üveggel vágtak fejbe. Az öreg Gruber már a halálán volt, de még pár szót ki tudott préselni magából. A fiatalabbik Gruber közelebb hajolt a haldoklóhoz és ahogy sorra mérte fel annak életfunkcióit, már tudta, hogy nem volt mit tenni érte.

-Ki tette ezt veled Ludwig?-tette fel a kérdést Martin, majdhogynem kiabálva, miközben a földön fekvőt annak gallérjánál fogva szerette volna a valóságba visszarángatni. Sajnos az elhangzott kérdésre nem érkezett egyértelmű válasz.

-Testvér...-suttogta Ludwig, végül örökre lehunyta a szemét. Gruber doktor egy ideig még lesokkolva nézett maga elé és maga sem tudta, hogy miként kellett volna éreznie elvesztett rokona iránt, de főleg az nem ment ki a fejéből, hogy az idős nagybácsi kiről beszélt, mikor azt mondta, hogy "testvér".