A Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Mialatt Jens és Peter az elmaradt jelentéseiket pótolták, addig Margarita a reggeli lapokat futotta át. Gruber doktornő teljesen belefeledkezett az olvasásba, emiatt észre sem vette az ajtóban álldogáló Pault. Az őszes hajú nyomozó egy ideje már árgus szemekkel figyelte lakótársát, kezében pedig egy kávés poharat szorongatott. Köster pilóta és Berger szanitéc vigyorogva figyelték a két felet, majd halkan megköszörülték a torkukat, fejükkel pedig az ajtó irányába biccentettek. Rita félbehagyta az olvasást, majd egy vakító mosollyal az arcán köszöntötte Lindbergh felügyelőt. 

-Láttam, hogy sietve jöttél el otthonról. Mivel a nap legfontosabb étkezése a reggeli, gondoltam hozok neked valami finomat. Kávé és csokis croissant.-lépett közelebb Paul az asztalhoz

-Vacsorát főzöl nekem. Utánam hozod a reggelit. Viszel és hozol a munkából. Teljesen elkényeztetsz.-jegyezte meg Margarita tovább mosolyogva. A két fél bájos társalgását látva Jens és Peter a papírok mögé megbújva rejtette el az arcukon megjelenő széles vigyort. A kellemes reggelinek sajnos gyorsan véget vetett az érkező diszpécser. A két fél bájos társalgását látva Jens és Peter a papírok mögé megbújva próbálta elrejteni az arcukon megjelenő széles vigyort. A kellemes reggelinek sajnos az érkező diszpécser gyorsan véget vetett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ezalatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Miután az oldalsó ajtók bezáródtak, Köster pilóta megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérése után a gép a magasba emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további részleteket.-vette fel a kapcsolatot Jens a diszpécserrel

-Központ a Medicopter 117-nek. Két kisfiú eltűnt a Silberklarklamm közelében. A nagy sodrás miatt a vízi mentők tehetetlenek. Repüljenek végig a patak mentén és keressék meg a szóban forgó személyeket. Pontosabb adat a helyszínnel kapcsolatban nem áll a rendelkezésünkre. Vége.-zárta le a diszpécser a beszélgetést. Miután a kapcsolat megszakadt, az út további része hallgatással telt. A szóban forgó helyszín hatalmas volt, így a keresett személyek bárhol lehettek. Rita kiült a gép szélére és a távcsövön keresztül pásztázta körbe a terepet, Peter pedig a térképet tanulmányozta. A barna hajú doktornő úgy ismerte a terepet, akár tenyerét, hiszen maga is gyakorta hódolt a vízi sportok nyújtotta örömöknek. Ebből az okból kifolyólag már mindenki tudta, hogy a fák, bokrok és sziklák között nem lesz egyszerű a feladat.

-A Macska-patak nagy sodrású. Imádkozzunk, hogy az a két gyerek a parton legyen.-szólalt meg Gruber doktornő nyugtalansággal a hangjában, ha a két bajba esett kisfiúra gondolt. Kolléganőjük szavait a két férfi válasz nélkül hagyta, hiszen szülőként ezek a percek számukra is nehezek voltak. A keresés lassan egy órája zajlott, ám az eltűnteknek nyomát sem találták. Jens lejjebb ereszkedett, hogy a környéket közelebbről is beláthassák, ám a hegyek között megbúvó pataknak csak egy része volt szabadon. A felbukkanó fák miatt néhány perc múltán a helikopter kénytelen volt ismét magasabbra emelkedni. Véletlenek egész sorozata a csapat ellen dolgozott, ugyanis egy váratlan pillanatban a műszerfal pirosan kezdett el villogni. 

-Lassan ideje visszarepülnünk a támaszpontra. Valami gond lehet az elektronikával. Ma már nem tudjuk folytatni a keresést.-állapította meg Köster pilóta, amint a műszerfalra pillantott

-Csak egy pillanatot várj még. Látok valamit.-mutatott előre Peter és ezzel egyidejűleg a piros-sárga mentőhelikopter is ereszkedni kezdett. Rita a látcsőbe nézett, ám a nyom, amit a két gyereknek hittek, mindössze az egyik kisfiú hátizsákja volt. Az orvosnő csalódottan húzta be maga mögött az oldalsó ajtót, ezt követően szokott helyén foglalt helyet. A toronnyal való kapcsolatfelvételt követően a beszéd joga Margaritát illette meg. 

-Medicopter 117 a központnak. A Silberklarklamm közelében eltűnt személyeknek egyenlőre nincs nyoma. Váratlan technikai gondjaink adódtak. Visszarepülünk a támaszpontra, a keresést pedig később folytatjuk.-jelentkezett be Gruber doktornő a mikrofonon keresztül

***

A Martinnal való közös éjszaka után Karin nem is lehetett volna boldogabb. Miután az egykori szerelmespár elköszönt egymástól, Thaler doktornő első útja haza vezetett. A lakásban Ben már tűkön ülve várt rá, ám hiába a férfi kérdő tekintete, a szőke orvosnő úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Kicsattantó jó kedve és a tény, hogy a nő a zuhany alatt énekelt, nyugtalanságra adtak okot, von Liechtenberg felügyelő pedig csak találgathatott, hogy a neje hol és kivel töltötte az elmúlt pár órát. A nyomozó úgy vetette le magát az egyik hálóban álló kanapéra, akár egy durcás kisgyerek és már nagyon várta, hogy kérdéseire végre magyarázatot kaphasson. A doktornő lassan két órája elő sem bújt a zuhanyzóból, a zárt ajtón keresztül pedig az is jól hallható volt, hogy miközben a víz csobogott, ő magában nevetgélt. A kétségbeesett férj felvont szemöldökkel hallgatta a bent zajló jelenetet. Egy ponton túl viszont elege lett a várakozásból, végül a telefon után kapott és az anyja számát kezdte el tárcsázni. A középkorú asszony majdhogynem az első kicsörgés után fogadta a hívást. 

-Nem szoktál te napközben hívni. Megint gondjaid vannak Karinnal?-szólt bele Gisella Nagyasszony a vonalba színtelen hangon

-Karin egész éjszaka kimaradt. Az előbb jött haza és még csak magyarázatot sem adott arra, hogy mostanáig hol és kivel volt. Már két órája zuhanyzik és ide hallom, ahogy magában nevetgél. Lehet, hogy kezd elmenni az esze?-tette fel a kérdést Ben merev arccal

-Az a nő sosem volt a szívem csücske. Aki képes egy fogadásról köszönés nélkül távozni, abba semmi jó érzés nem szorult. Az az igazság fiam, hogy a nejed nem tisztel téged. Nem lehet, hogy van egy másik férfi az életében, akiről eddig nem meséltél?-kérdezte von Liechtenberg asszony, a hangjában pedig semmiféle érzés nem tükröződött. A hívó fél arca hirtelen nagyon komoly lett és a fiatal férfi csak egy rövid hallgatást követően tudta csak megválaszolni anyja kérdését.

-Emlékszel arra az orvosra, aki a fogadáson ellátta a bárót? A neve Martin Gruber és ő Karin régi szerelme.-kapott észbe von Liechtenberg felügyelő keserű szájízzel és talán egy kicsit mérges is volt magára, amiért a rendelői látogatása alkalmával elmulasztott a saját szemével is meggyőződni felesége hűtlenségéről

-Számomra egyértelmű a helyzet. Karint és Martint bizonyára elkapta a hév és együtt töltötték az éjszakát. Valószínűleg nem bírtak magukkal és ott estek egymásnak, ahol épp eszükbe jutott. Lehet, hogy a nejed azért nem számolt be a hol létéről, mert maga sem tudta melyik híd alatt feküdt össze azzal a vidéki dokival.-hangzott Gisella asszony megerősítése, mire a nyomozó dühödten csapta le a telefont. Ez idő alatt a zuhanyzóban továbbra is patakokban folyt a víz, Karin pedig csukott szemmel élvezte a frissítő zuhanyt. Thaler doktornő arcán egy ragyogó mosoly jelent meg és egy még mindig érezte a bőrén szerelme érintését és a tőle kapott forró csókokat. Mire a nő észbe kapott, addigra már két óra is eltelt. Gyorsan magára kapott egy törülközőt, vizes haját pedig kendőbe csavarta, ezt  követően kilépett a hálószobába, ahol Ben már várta őt.

-Lassan ideje megmagyaráznod merre voltál. Egész éjszaka téged kerestelek és nagyon aggódtam érted. Megérdemlem, hogy válaszokat kapjak a kérdéseimre.-állapította meg a férfi sztoikus arccal és ahogy a nő rápillantott, a fotelban ülő olyan hatást keltett, akár egy király, aki a trónszékében terpeszkedett

-Lili és Hans eltűntek. A Gruber birtokon voltam. Lizbethnek kellett a támogatás.-válaszolta a nő lesütött szemmel, miközben idegesen csavargatta a maga köré tekert törülközőt

-Lizbeth mióta szorul a támogatásodra? Eddig azt hittem utál téged. Gondolom Martin is a gazdaságban volt és ő is vigasztalásra szorult. Az a falusi doki mindenhol ott van. Még az álmaidban is őt emlegeted. Tegnap előtt éjszaka is róla beszéltél. Sajnos nem tudom mit mondtál, de majd legközelebb felkelek és kihallgatom mit mondasz.-dobolt türelmetlenül Ben az ajtófélfán, mire a doktornő addigi jó kedve gyorsan tovaszállt

-Te kihallgatod az álmaimat és nyomozol utánam? Ha ennyire nem bízol bennem, miért vagy velem?-csattant fel Karin, majd meg sem várva a választ, mérgesen kiviharzott a szobából

Martin két beteg fogadása között úgy döntött, hogy gyorsan beiktat egy kis pihenőt. A Nap hétágra sütött, az égen egy felhő sem volt, az udvaron lévő muskátlik pedig akaratlanul is mosolyra fakasztották. Gruber doktor fejben még mindig a Karinnal eltöltött szerelmes éjszakánál járt, emiatt csak nehezen tudott a munkájára koncentrálni. A férfi épp a finom teát kortyolgatta, mikor az udvarra vezető útra Rita autója hajtott fel. Lánya láttán a doktor arcára egy gyengéd mosoly ült ki, ezt követően közelebb lépett hozzá és a vállánál fogva átkarolta őt. Az idősebb orvos az érkezőt hellyel és csalán teával kínálta, végül mind a ketten helyet foglaltak a lócán. Egy ideig még néma csendben kortyolták az italt és csukott szemmel kiélvezték a napfényt. A hallgatással töltött perceket Gruber doktornő törte meg. 

-Apa, te ma annyira más vagy. Még sosem láttalak ennyire örömtelinek. Történt valami, mióta utoljára találkoztunk?-tette fel a kérdést Margarita a csillogó mosolyával. A feltett kérdés hallatán, a férfi akaratlanul is vigyorgásba kezdett, bár csak nehezen válaszolt, mivel nem volt híve annak, hogy a túlságosan privát dolgaiba másokat is beavasson. A barna hajú orvosnő kíváncsi szemmel figyelte apját, akiből a fürkésző tekintet és a végtelen boldogság hatására, csak előtört az igazság. 

-Karin és én együtt töltöttük az éjszakát. Tudom, hogy helytelen, hiszen ő egy házas asszony, de képtelenek voltunk ellenállni a másiknak.-válaszolta Martin gyengéden elmosolyodva. Apja mosolyát látva a fiatal doktornő szíve is megtelt örömmel. Noha ők ketten alig pár hónapja ismerték egymást, apa és lánya nagyon büszkék voltak a másikra és kicsit úgy érezték, mintha mindig is lett volna közük egymáshoz. 

-Nem szabad arra gondolnod, hogy mi helyes és mi helytelen. Ha két ember boldogsága a tét, akkor bizony néha olyat is teszünk, ami a külvilág szemében nem feltétlenül okos döntés. A lényeg, hogy Karin és te boldogok vagytok. Ahogy így rád nézek, én is sokkal boldogabb lettem.-fűzte hozzá Gruber doktornő tündéri mosollyal, ezt követően olyan gyengéden ölelte magához az apját, mint előtte még soha. A férfi nem tagadhatta, hogy mennyire jól esett neki lánya támogatása és most először kezdte azt érezni, hogy a kicsit mindig tartózkodó Margarita mintha kezdte volna levetni magáról a páncélját. Kapva az alkalmon, az idősebb doktor szeretett volna egy még közelebb kerülni a fiatal hölgyhöz. 

-Mindig őszintén érdeklődsz mások után. Mindenkihez van egy kedves szavad és folyton jó kedved van. Néha viszont az a benyomásom támad, mintha volna egy sebezhető Rita is, aki a kérdéseivel akarja elkerülni, hogy őt kérdezzék. Ha szeretnél beszélgetni valakivel, rám mindenben számíthatsz. Sajnos nem én neveltelek fel, ezért ne úgy tekints rám, mint az egyik szülődre. Szeretnék a bizalmasod lenni.-magyarázta Gruber doktor, közben lágyan megsimogatta a mellette ülő felkarját. Apja szavait követően a barna hajú nő hangosan felsóhajtott, egy ponton túl viszont olyan dolgokat is kiadott magából, amit korábban még magának sem mert volna beismerni és egyre inkább úgy érezte, mintha nem az apjával, hanem egy jó barátjával beszélgetett volna.

-Caterina Russo, a nevelőanyám, a lehető legjobb mama volt, akit csak kívánhattam magamnak. Viszont ha az embert, a szülő anyja elhagyja, akkor ösztönösen is arra gondol, hogy a hiba talán benne van. És amikor a mama meghalt, mintha másodjára is magamra maradtam volna.-válaszolta Rita remegő sóhajjal és ezen a ponton a hangja egy pillanatra megcsuklott. Gruber doktor türelmesen várta a folytatást, miközben kezét vigasztalóan lánya vállára helyezte.

-Nem lehetett könnyű ilyen gyorsan felnőni. Tizenéves korod óta harcban állsz az újságírókkal, akik folyton csak rágalmaztak és megaláztak téged.-bólintott Martin rosszkedvűen

-A barátnőim többsége az anyja szeretete és az apja védő karjai között nőtt fel. Nekem egy agresszív apa jutott, aki a világ sötétebbik oldalát ismertette meg velem. Miután hozzámentem Marióhoz, a helyzet még rosszabbra fordult. Az életemet eddig erőszakos férfiak között kellett eltöltenem és folyton a túlélésért kellett harcolnom. Mindig egyedül voltam és mindenki magamra hagyott. Tudom különösen hangzik, de nem vagyok hozzászokva, hogy segítő szándékkal közelítsenek felém. Amikor valaki szeret, megrémülök és egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel.-eredt el Margarita könnye, hangja pedig olyan szívettépő volt, mint soha máskor

-A Medicopternél jobb helyet nem is találhattál volna magadnak. Lányom, már nem vagy egyedül. Itt van Karin, Peter, Paul, meg a többiek. Az én szeretetemtől is megrémülsz? Azzal sem tudsz mit kezdeni, ha azt mondom, hogy nagyon  szeretlek téged?-kérdezte Gruber doktor félig mosolyogva, félig könnyezve, miközben gyengéden megsimogatta lánya arcát

-Életemben végre először azt érzem, hogy jó helyen vagyok és hogy nem kell megjátszanom magam.-hangzott Gruber doktornő azonnali válasza egyre inkább mosolyogva, mire a két fél boldogan összeölelkezett

***

Az elromlott helikopter elektronikáját Max-nak csak másnap reggelre sikerült megjavítania. A támaszpontra elsőként Peter, majd Rita és Jens érkeztek meg. A háromfős társaság minden tagja uniformisra cserélte civil ruháját, ezt követően elfoglalták szokott helyüket a gépben. Miután az oldalsó ajtók bezáródtak, Köster pilóta megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett, a szerelő pedig visszament a hangárba.

-D-HECE a salzburg toronynak. Folytatjuk a tegnap megkezdett bevetésünket a Silberklarklamm közelében. Átrepülési engedélyt kérek az ellenőrzött területükön.-jelentkezett be Jens a rádión keresztül

-Engedély megadva D-HECE. Sikeres bevetést. Vége.-zárta le a beszélgetést a diszpécser. A kapcsolat végeztével a vonal megszakadt, az út további része pedig hallgatással telt és mindenki újult erővel, frissen kipihenve vágott neki a keresésnek. Margarita oldalra csúszott a székével, hogy Peter is hátra tudjon menni, ezt követően mind a ketten magukra vették a sárga hevedert, végül kiültek a gép szélére. Mialatt a szőke szanitéc a térképet tanulmányozta, addig a barna hajú doktornő a távcső segítségével pásztázta körbe a terepet. 

-Az éjszaka mínusz három fok volt. Szegény gyerekek és szegény szüleik.-sóhajtott fel Rita mélységes együttérzéssel a hangjában, ha a két kisfiúra, az aggódó szülőkre, valamint Daminra és Eliasra gondolt. Ötven perces keresést követően a csapat kezdte feladni a reményt arra, hogy az eltűntek még életben kerülhetnek elő. A völgyben egyre veszélyesebb volt helikopterrel repkedni és ezt a fedélzeten is utazók érzékelték. 

-A szél kezd egyre inkább feltámadni. Ilyen időben veszélyes volna a patak mentén repülni. Vissza kell fordulnom.-szólalt meg Köster pilóta némi habozást követően, a barna hajú orvosnő viszont szeretett volna még egy kísérletet tenni

-Csak egy kicsit várj még. Tegnap este láttam egy mentős filmet és szembe jutott valami. A lavinaadót zsákba teszem. A nyomkövetős táskát ezután a patak azon szakaszába dobjuk, ahol tegnap az egyik fiú zsákjára bukkantunk. A táska csak félig volt vizes, tehát ott történhetett a baleset. A lavina vevővel követjük a táska útját és ahol az adó megáll, ott tűnhetett el a két gyerek is.-kapott észbe Margarita, közben vetett egy kérlelő pillantást a pilótafülkében ülő felé. Kolléganője kedves tekintetének még a komor arcú pilóta sem tudott ellenállni, emiatt a gép megkezdte az ereszkedést. Kicsivel később a hátizsákba rejtett adó már lefelé zuhogott a patak torkolata felé, Gruber doktornő és Berger szanitéc pedig a vevőre pillantottak. A kijelzőn mutatott, méterben kifejezett értékek egyre csak növekedtek, ám egy ponton túl a számláló megállt. 

-Olyan, mintha a táska fenn akadt volna valahol. Tőlünk olyan ötven méternyire lehet.-vakarta meg az állát Peter tanácstalanul, miközben előre mutatott

-A Macska-patak lefelé folyik a Dachsteinon. A vízesés mögött van egy régi barlang, ami a zuhogó víztől nem látszik. Lehet, hogy a két gyerek beesett a patakba, a sodrás a szikláig vitte őket, utána pedig a barlang elnyelte őket.-ötletelt Rita, a társaság két másik tagja pedig látott némi realitást a javaslatban

-Így kellett történnie. És a barlangnak van egy hátsó kijárata is. A járat előtt landolni is tudunk.-vágott közbe Jens is, közben a botkormányt jobbra tolta. Percekkel később a piros-sárga mentőhelikopter már a járat előtti füves pályán landolt. Földet érést követően Margarita és Peter a két zsákkal együtt szaladtak a barlang irányába. Kis lemaradással, de a pilóta is követte őket, kezében a hordággyal. Gruber doktornő vacogva húzta össze magán a kabátját, Berger szanitéc pedig a zseblámpát kapcsolta fel. Noha odabent korom sötét volt, a hangok és a fekete alakok alapján egyértelműen kivehető volt az eltűnt gyerekek személye. Rita elégedett mosollyal az arcán nézett össze a mellette szaladókkal, ezt követően közelebb futottak az ellátásra várólhoz és szinte azonnal neki is láttak a feladatuknak. 

-Az én nevem Rita. Titeket hogy hívnak?-guggolt le a két egymásba kapaszkodó gyerek mellé Margarita, közben alaposabban szemügyre vette az átfagyott csöppségeket

-Mind a kettő pulzusa szabályos.-olvasta le az értékeket Peter, mire az orvosnő válaszul csak bólintott egyet

-Máris kaptok egy gyógyszert, amitől szinte azonnal jobban fogjátok érezni magatokat.-nézett a fiúkra Rita arcán egy széles mosollyal, azok pedig válaszul csak bizonytalanul bólintottak. Miután az orvosnő úgy találta, hogy a két páciens szállítható állapotba került, egyiküket hordágyra emelve, másikukat viszont ölbe véve vitték a helikopterhez. A rotorok nagyon gyorsan fel is pörögtek a maximumra, az ajtók pedig sorra záródtak be. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. A jelentések megtételét követően a beszéd joga Berger szanitécet illette meg. 

-Medicopter 117 a központnak. Megtaláltuk a keresett gyerekeket. Kérjük a bejelentésüket a Gyerek Kórházba. Arcukon és térdükön horzsolással. Állapotuk stabil. Egyik sem volt intubálva és lélegeztetve.-tolmácsolta Peter a felettese kérését

A műszak végeztével az "A" csapat minden tagja sietősen távozott a támaszpont területéről. Rita azonban egy darabig még maradt, hiszen neki volt pár elmaradt jelentése. Gruber doktornő többször is alaposan átnézte a dokumentumokat, ezt követően magára kapta táskáját és a kijárat felé vette az irányt. Sajnos az ajtónál egy kellemetlen meglepetéssel találta szembe magát. Christoph Möeller egy öntelt vigyorral az arcán mérte fel magának a vele szemben állót. Margarita épp azon volt, hogy egy határozott mozdulattal kiforduljon az ajtón, ám főnöke a karjával megakadályozta ebben. 

-Gondolkodtál már az igazgatói álláson? És azon, hogy legyél a szeretőm? Megvadulok tőled. Kérlek, mondj igent.-hevült fel Christoph, majd teljes testével a doktornő testéhez feszült

-Magánál beakadt a lemez? Nem fogom még egyszer ismételni magam.-válaszolta Rita és addigi viszolygása kezdett egyre inkább félelemmé alakulni. Az erőszakos nyomulás hatására az orvosnő gondolataiban ismét felszínre törtek azok az idők, amikor a férje oldalán kellett hasonlókat átélnie. Gruber doktornőt nem érdekelte sem az ajánlat, sem főnöke, egyszerűen csak szabadulni akart és rettegett a gondolattól, hogy testét megint egy olyan férfi fogja birtokolni, akitől félt és undorodott egyszerre. Gondolataiból a cinikus hang szakította ki.

-Elias nagyon aranyos kisfiú. Tegnap is nála jártál és órák hosszat foglalkoztál vele. Jól sejtem, ha azt mondom, hogy a Down-kóros betegek sajnos nem számítanak hosszú életűnek?-nevetett fel Möeller doktor gúnyosan, mire az addig ijedt nő, hirtelen mintha oroszlánná változott volna. A barna hajú nő szemei izzottak és egy határozott mozdulattal lökte el magától Christophot.

-Csak hogy maga is tisztán lásson. Eliasért bármit megtennék, mert számomra ő az egyik legtisztább ember a világon.-vágott vissza Margarita feldúltan, ezt követően kocsiba vágta magát és az első útja a gyermek otthonba vezetett, mivel a saját szemével is szeretett volna meggyőződni arról, hogy a szóban forgó kisfiú biztonságban volt-e