Gabriele a támaszpont előtti füves pályán foglalt helyet. Lábait kezével összekulcsolta, fejét pedig a térdére hajtotta. Miközben szemébe könnyek szöktek, vetett egy futó pillantást a hangárban lévő férje felé. Jens és Peter ujjongása messzire elhallatszott. A két jó barát sikerrel győzte le a csocsóban Dorotheát, valamint Alexandert és örömüket képtelenek voltak palástolni. Gabi finoman elmosolyodott, ám jelen pillanatban saját problémáit leszámítva gondolatait más nem tudta lekötni. Karin figyelmét nem kerülhette el sógornője megváltozott viselkedése. Thaler doktornő félbehagyta a papírmunkát, ezt követően csatlakozott kolléganőjéhez az udvaron. Kollmann doktornő hirtelen úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna, noha kisírt szemei elárulták.

-Napok óta olyan furcsán viselkedsz. Még Martinnal sem akarsz beszélni, pedig ti ketten mindent megosztotok egymással. Aggódunk miattad.-tette kezét Karin a mellette ülő vállára

-Én csak Florára gondoltam. Szegény kislány Cori halála után magára maradt. Én pedig megérdemlem a szenvedést. Milyen anya az olyan, aki lemond a saját gyerekéről?-kérdezte Gabriele zokogás közeli állapotban, viselkedésével pedig sikerült végképp megrémítenie sógornőjét

-Érthető, hogy féltél a gyerekvállalástól. Ralf terhesen faképnél hagyott téged. A szakítás miatti fájdalom pedig ahhoz vezetett, hogy elvetéltél. Roberttel hasonlókon mentén keresztül és nem láttál más megoldást, mint lemondani a lányodról. Jobb egy idegen családban, mint egy olyan anyával, aki nem tudja teljes szívből szeretni a gyerekét. Majának nagyon jó anyukája voltál.-mosolygott Thaler doktornő szeretetteljesen a munkatársára, noha a szomorúság oka továbbra sem volt világos számára. Karin mosolya Gabriele arcára is egy halvány mosolyt csalt, ezután a két doktornő szorosan átölelte a másikat. Miután elengedték egymást, Gabi egy papírt nyomott barátnője orra alá, mire az alacsonyabbik orvosnő arca is hirtelen nagyon komoly lett. Mielőtt a beszélgetést tovább folytathatták volna, a sziréna megszólalt. Ma az "A" csapat vitte a műszakot, Kollmann doktornő viszont nem volt abban az állapotban, hogy bevetésre menjen.

-Központ a Medicopter 117 bázisának. Támadás következtében egy nő megsérült. A részletek repülés közben.-szólt bele a diszpécser a rádióba. Karin felkapta kabátját és az orvosi zsákot, ezt követően a helikopterhez futott. Kis lemaradással, de Jens és Peter is csatlakoztak hozzá. A pilóta egy zavart arckifejezéssel vette tudomásul, hogy felesége helyett ma egy másik orvos repült velük, de jelen pillanatban a bevetés élvezett elsőbbséget, így a dolgok tisztázását későbbre kellett halasztani. A társaság minden tagja elfoglalta szokott helyét, majd az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok megkezdték a működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a gép a magasba emelkedett.

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-jelentkezett be Köster pilóta a rádión keresztül

-Egy nő súlyos fejsérülést szenvedett. Állítólag a sebesült személy egy gyerek elrablását szerette volna megakadályozni. A rendőrséget is értesítettük. A bevetés helyszíne a Kitzbüheli Gasztro Farsang.-érkezett a válasz. Jens nyugtázta a kapott információkat, végül bontotta a vonalat

-Még szerencse, hogy jövő héten hamvazószerda. Már kezd elegem lenni ebből a karneváli ramazúriból.-jegyezte meg Karin egy széles mosoly kíséretében, társai pedig egyetértésüket kifejezve bólintottak. Hála a gyors repülésnek a legénység percekkel később már a szóban forgó rendezvény helyszíne felett körözött. Földet érést követően Thaler doktornő és Berger szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. A pácienst szinte körbeállták a nézelődők, hiszen mindenki első sorból akarta végignézni a mentősök munkáját. Az orvosnő mérgesen tört maguknak utat, végül hozzálátott a feladatához.

-A vérnyomás 100 per 60. Pulzus 55. Oxigénszint 80 százalék.-olvasta le Peter az értékeket, mire a doktornő csak bólintott egyet

-Súlyos agyrázkódást szenvedett. Kell majd Midazolam, Etomidat, Ketamin és Diazepam. Mindegyikből 0,5 mg lesz. Mehet neki a branül, a Ringer és a nyakfodor. Az intubálás nem szükséges.-mondta Karin, közben a sérült lassan visszanyerte az eszméletét. A doktornő a betegét egy szívélyes mosollyal próbálta megnyugtatni, ezt követően folyatta a munkáját. Időközben a hordágy is megérkezett, a végszó kimondását követően pedig a sebesült bekerült a kabinba. Elsőként a pilóta foglalta el ülését, őt az orvosnő, majd a szanitéc követte. Miután a rotorok fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. A jelentések megtétele után a beszéd joga Petert illette meg.

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a Schladmingi Kórházba. Női páciens. Agyrázkódást követően állapota stabil. Nem intubáltuk és nem lélegeztettük.-jelentkezett be a szőke szanitéc a mikrofonon keresztül

***

A műszak végeztével Karin és Gabriele az egész délutánt a bevásárlóközpontban töltötte. Három órás vásárlást követően a két hölgynek jól esett egy kicsit megpihenni egy hangulatos kávézóban. Sajnos Thaler doktornőre még várt egy nehéz találkozás, így a kellemes programot kénytelenek voltak félbehagyni. Mivel nem szeretett volna egyedül menni, Kollmann doktornő elkísérte sógornőjét. Kettejük fél órás autóútja a börtönnél ért véget. Tekintve, hogy Francesco Russo már majdnem három hónapja ült börtönben, a tulajdonában álló vállalkozást, a Gruber-italt kénytelen volt az eredeti részvényesek számára visszaszolgáltatni. A fegyház bejáratánál a két orvosnő Ritába botlott, aki feldúltan hagyta el az épületet. Karin még idejében érte utol nevelt lányát, akinek szemében vegyes érzések keringtek.

-A nevelőapádnál voltál? Azért vagy így kikészülve, igaz?-kérdezte Thaler doktornő egy kedves mosollyal az arcán, miközben finoman megsimogatta az ifjú Gruber doktornő kezét

-Mintha megint átélném a múltat. Látom magam előtt, ahogy az a szemét halálra szúrta a mamát. De nem fogom harc nélkül feladni. Anya ügye évek óta húzódik, de még hiszek benne, hogy létezik az igazság.-válaszolta Rita és a hangja egyszerre tükrözte az elszántságot, valamint a múlt okozta sebeket

-Rám is vár egy kellemetlen találkozás. A részvények, amiket egykoron Giordano Astori a barátjára íratott most végre ismét visszakerülnek a tulajdonomba. Hans végre megnyugodhat. A vállalkozása újra családi kézben lesz.-jegyezte meg Karin derűsen elmosolyodva, mire Margarita biztatásképp egy halvány mosolyt küldött a nevelőanyja felé. Miután a két nő váltott pár szót egymással, Thaler doktornő ismét csatlakozott Kollmann doktornőhöz, ezt követően bementek a börtön társalgójába. Az épületben minden koszos és undorító volt. Az elítéltek kajánul vigyorogtak a látogatók irányába és a sarokban hemzsegtek az egerek. A két orvosnő gyomra felfordult, ám szerencsére a látogatószobában minden sokkal tisztább volt. Gyerekkori szerelme érkezését Francesco már nagyon várta. Russo felügyelő jeges tekintettel fogadta látogatóit, akik végül helyet foglaltak egy-egy székben. Mivel nem udvariassági látogatás volt, egyből a téma közepébe vágtak.

-Az ügyvéd elhozta a Gruber-ital dokumentumait. Hans és én már aláírtuk. Most te vagy soron. A börtönben úgy sem tudnád a vállalkozást irányítani. Nem mintha akkor nagyon érdekelt volna, mikor még szabadlábon voltál.-mondta Karin kimérten, majd egy papírt dugott a férfi orra alá. Némi habozást követően Francesco kénytelen, kelletlen, de aláírta az iratokat. Thaler doktornő már azt hitte ennyivel vége, ám Russo felügyelő még nem zárta le a múltat.

-Hans megnyugodhat, a vállalkozás ismét a család tulajdonában van. Hansnak van egy üzlete, nekem pedig egy csomó szép emlékem. Tudod Karin, mióta bent vagyok, még többet gondolok rád. Imádlak és nem mondtam le rólad. Segíts nekem megszökni.-grimaszolt az olasz, mire a szemben ülők erőltetetten felnevettek

-Számtalan embert megöltél. Ugye nem gondolod komolyan, hogy megúszhatod a büntetést?-vágott közbe Kollmann doktornő, a kérdés címzettje viszont gyerekkori barátját leszámítva mást figyelemre sem méltatott

-A börtön undorító, a cellatársak állatok és az egyikük megpróbált megerőszakolni engem. Előbb, vagy utóbb megtalálom a módját, hogy kiszabaduljak innen. Én túl jó ember vagyok a börtönhöz.-bólogatott Francesco hevesen, ezzel pedig részéről lezártnak tekintette a mai találkozást

Vacsora után Gabrielének és Jensnek egy fontos dolgot kellett tisztáznia, így a Gruber család minden tagja házon kívül töltötte az estét. Karin és Martin a közös tavukhoz autóztak, amíg Kollmann doktornő és Köster pilóta nyugodtan beszélgettek odahaza. Az idő későre járt, a hőmérséklet csökkent és a felhők is arról árulkodtak, hogy hamarosan eső várható. A két orvos kényelmesen hátradőlt az ülésben, majd csendben élvezték a környék nyugalmát. Thaler doktornő szinte azonnal észlelte férje nyugtalanságát, ezért megszorította annak kezét. A férfi még a kérdés elhangzása előtt válaszolt is.

-Gabi az utóbbi időben nagyon visszahúzódó lett. Még velem sem akar beszélni, pedig mostanáig nem voltak titkaink egymás előtt. Nagyon aggódom érte.-tette szóvá Gruber doktor nyugtalan hangszínnel, de valahányszor a szeretett Asszonyára nézett egy szerelmes mosoly jelent meg az arcán

-Gabriele gyereket vár. De fél megmondani Jensnek. Te is tudod, hogy a sógorod már idősnek tartja magukat egy újabb jövevényhez. És valamilyen szinten igaza is van.-morogta az orra alatt Karin, ugyanis imádott Férjét csak az igazság felébe avathatta be. A mondat utolsó felét Martin nem tudta mire vélni, de tisztában volt azzal, hogy ha Thaler doktornő valamiről nem akart beszélni, akkor tovább kérdezősködni teljesen fölösleges volt. A tény, hogy húgának talán valami betegsége lehetett, a férfit nyugtalansággal töltötte el, de a társalgás végül egy másik irányba terelődött. 

-Te is tudod Angyalom, hogy mikor egy nő gyereket vár, a környezetében lévő többi nőben is ösztönösen felélednek az anyai érzések.-jegyezte meg Gruber doktor egy gyengéd mosoly kíséretében, Thaler doktornő pedig mintha olvasott volna a másik fél gondolataiban. Noha egyikük sem mondta ki, de a mostani életükkel mind a ketten tökéletesen elégedettek voltak. A nő közelebb hajolt a férjéhez egy csókra és ezzel a gyerek témát részükről lezártnak tekintették. Mindeközben az eső eleredt, a lehúzott tetőn át pedig minden gond nélkül ömlött a víz az utasok nyakába. Mire a tető ismét biztonságos fedezéket nyújtott, addigra a két orvos már csuromvizes lett. Férj és feleség elnevette magát, ezután a doktornő kicsavarta vizes haját. A csábos mozdulatra a férfi nyelt egy nagyot, majd hirtelen mind a kettejüknek ugyanaz jutott az eszébe. Martin finoman végigsimította neje haját, mire válaszul Karin közelebb hajolt egy csókra.

-Szerintem minden úgy jó, ahogy van. Samy, Rita és Lili a mi lányaink. És hogy őszinte legyek Édesem, nekem a gyerekvállalást megelőző szerelmes együttlétek jobban tetszenek.-suttogta Thaler doktornő két csók között kacéran pihegve, ezt követően az arcát férje kezébe fektette és lehunyt szemmel élvezte az érintéseket. Sajnos mint általában, a mostani meghitt percek is gyorsan véget értek. Gruber doktor mobilja megcsörrent és a zaklatott arckifejezése intő jele volt a rossz hírnek.

-Az ügyvéd telefonált. Russót kiengedik a börtönből. Diplomáciai mentességet élvez és emiatt felmentést kapott minden bűne alól.-ismételte el az ügyvéd által mondottakat a férfi és ettől a fejleménytől férj és feleség vidámsága gyorsan véget ért

***

Másnap reggel Karin megviselten ébredt. Szerencsére ma nem kellett bemennie dolgozni, ám fél éjszaka nem aludt, emiatt pedig alig tudta vonszolni magát. Mivel a belvárosban volt még egy kis dolga, ezért reggeli utáni első dolga volt a bankba menni. Két órás ügyintézést követően a nő nem vágyott másra, mint egy jó kávéra. A közeli benzinkútra ment, ahol a televízión a tegnap elrabolt kisfiúval kapcsolatos hírek jelentek meg. Thaler doktornő fél füllel a pénztárosra, fél füllel pedig a bemondóra figyelt.

-Tegnap reggel 8 óra után pár perccel a Gasztro Farsang színhelyéről elrabolták egy ismert vállalkozó kisfiát. Az emberrablók alig pár órával később életjelt adtak magukról és váltságdíjat követelnek a szabadon bocsátásért cserébe. Ha valaki látja a képen szereplő kisfiút, kérem azonnal értesítsék a rendőrséget is.-mondta be a műsorvezető. Fizetés után Karin visszament a parkolóba és az egyik furgon hátuljából egy kisfiú integetésére lett figyelmes. Thaler doktornő első gondolata az volt, hogy a gyerek csak bolondozott, ám ahogy jobban megnézte magának, a túszul ejtett kisgyereket ismerte fel benne. A doktornő habozás nélkül sietett a bajbajutott megmentésére. Betörte a hátsó ablakot, ezt követően kiemelte a csomagtartóban elbújtatott ifjú túszt. A kitört üveg hangjára az emberrablók is felkapták a fejüket és minden előzmény nélkül nyitottak tüzet. A parkolóban kitört a káosz, rendőrt és mentőt pedig az egyik pénztáros hívott.

-Lövöldözés tört ki az A432-es melletti benzinkúton. Kérem segítsenek.-szólt bele a vonalba szinte kiabálva a kasszában álló fiatal férfi. Mindeközben a golyózápor tovább folytatódott. Karin ölbe kapta a gyereket, majd igyekezett biztonságos fedezékbe vonulni. Öt perccel később a rendőrök is megérkeztek, a támadók pedig lemondtak a túsz visszaszerzéséről, helyette a saját bőrük megmentésével törődtek. Miután a kedélyek lecsillapodtak, Thaler doktornő előbújt a rejtekhelyéről. Vett egy mély lélegzetet, majd alaposabban szemügyre vette a kisfiút. Sajnos hamar kiderült, hogy a gyerek nem úszta meg sérülések nélkül. A hasát találat érte és a vérveszteség már most jelentős volt.

Ez idő alatt a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Mivel Gabriele előző este a születendő gyerekkel kapcsolatosan végül nem mondott semmit, emiatt férj és feleség nyugodtan írták meg a jelentéseiket. Kollmann doktornő figyelme néhol elkalandozott, ám végül úgy határozott, legalább egy rövid időre el kell felejtenie a baba körüli gondjait. A bázis nyugalmának a diszpécser vetett véget. Amíg a központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, addig a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott. A műszerek sorra kapcsolódtak fel, majd a kellő fordulatszám elérése után a gép a magasba emelkedett.

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit.-Az A432-es közelében, a benzinkúton lövöldözés tört ki. Legalább egy ember megsérült.-ismertette a diszpécser a részleteket

-Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk három perc múlva.-fogadta a hívást Jens, ezután a kapcsolat megszakadt, az út további része pedig néma csendben telt. Hála a gyorsaságnak, a legénység percek alatt a szóban forgó benzinkút felett körözött. Karin küzdelmét az ifjú páciensért már messziről látni lehetett. A gyerek vérvesztesége jelentős volt és a macskakövön végigfolyó vértócsa is jól kivehető volt. Gabriele sóhajtott egy nagyot, ezután megkezdődött a leszállás. Földet érést követően Kollmann doktornő és Berger szanitéc a zsákokkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. A két orvosnő halvány mosollyal köszöntötte egymást, ezt követően megkezdődött a kisfiú életéért való küzdelem.

-A vérnyomása 80 per 60. Pulzus 50. Folyamatosan csökken. Oxigénszint 75 százalék.-olvasta le az értékeket Peter, mire a két doktornő aggódva összepillantott

-A vérzés nem akar elállni. Tegyünk fel neki újabb nyomókötést. Továbbá mehet neki a branül és az 500-as Ringer.-adta ki az utasítást Gabriele. A szőke szanitéc felettese kezébe nyomta a kért gyógyszereket. Tíz perc idegőrlő küzdelmet követően a kicsi esélyei az életben maradásra fokozatosan csökkentek. Karin majdhogynem a kiborulás határára került, mivel a történtekért magát tette felelőssé. Időközben a hordágy is megérkezett, ám Jens okosabbnak látta nem zavarni az ellátást. Köster pilóta ahogy jött, úgy távozott. Ellátás közben már úgy tűnt, hogy minden jól alakul, mikor a sérült értékei fokozatosan zuhanni kezdtek. Sajnos a defibrillátor is előkerült, ám eredményre sem az első, sem a második kiütés nem vezetett.

-Peter, kérek 0,5 mg Adrenalint.-jelentette ki Karin idegesen, majd kétségbeesetten neki látott a szívmasszázsnak. Egy ponton túl viszont mindenkinek be kellett látnia, hogy már nem volt mit tenni. Gabi elszontyolodva figyelte sógornőjét, aki még a null vonal ellenére sem adta fel a harcot. Látva annak reményvesztettségét, Kollmann doktornő óvatosan kolléganője vállára tette a kezét és mintegy így próbálta őt rávennie arra, hogy az önmarcangolás nem vezet eredményre.

-A halál időpontja 9 óra 38 perc.-mondta ki a végszót Gabriele

Francesco első útja a börtönből való szabadulást követően ügyvédnője lakásába vezetett. A házba érve az egykori nyomozót egy fiatal, vörös hajú nő és a rendőr, Paul Lindbergh fogadta. Desirée hellyel és itallal kínálta védencét, akihez azontúl, hogy az ügyfele volt, más szálak is fűzték. A nappaliban állt egy kandalló, mely a hűvös estén kellemesen felmelegítette a szobákat. Russo felügyelő örömmel huppant le a kanapéra és az arcára volt írva, hogy mennyire élvezte a szabadságot.

-Igazán remek ötlet volt tőled Desy, hogy papíron házasodjunk össze. A diplomáciai mentesség ürügyén mostantól szabadon járhatok, kelhetek.-somolygott Francesco mézes-mázosan, közben Paul néma csendben állt meg a sarokban és cinkosai beszélgetésében mindössze kívülállóként vett részt

-Ez nem ürügy. Diplomáciai mentességet élvezek és a férjemként téged is megilletnek bizonyos jogok.-helyesbített Desirée minden érzelemtől mentesen, közben vetett egy pillantást az asztalon sorakozó, Martinról készült fényképekre