A Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Miközben Jens és Peter a hangárban csocsóztak, addig Gabriele a helikopter csúszótalpán foglalt helyet. Köster pilóta figyelmét nem kerülhette el felesége rossz kedve, így a játékot megszakítva, közelebb lépett Kollmann doktornőhöz. Óvatosan megérintette annak vállát, ezzel pedig sikerült a nőt kizökkentenie a gondolataiból. 

-Újabban titkaid vannak előttem? Mi ez a hallgatag viselkedés?-tette fel a kérdést Jens elgondolkodva, mire a mellette ülő felsóhajtott

-Karin és Francesco összeházasodtak. Szegény Martin teljesen kikészült. Bevallom őszintén, én sem tudom mire vélni a dolgokat. Hatalmasat csalódtam Karinban. Azt hittem szereti a fivéremet.-válaszolta Gabriele és a hangjában egyszerre tükröződött a sértettség, valamint a csalódottság

-Karin azt mesélte, hogy egy Francescóval való közös vacsora után, kicsit sokat ivott. Lehet, hogy Russo kihasználta a kedvező alkalmat és elérte, hogy egy anyakönyvezető összeadja őket. Arról nem is beszélve, hogy ez a házasság érvénytelen, hiszen Karin már férjnél van. Szóval nem értem mi bajod. Én azon a véleményen vagyok, hogy Francesco aljasul kihasználja a betegségét, hogy magához láncoljon egy nőt, aki nem is szereti őt. Aláhamisíthatta Karin aláírását és beadta neki, hogy ő is akarta a házasságot.-vágta rá Köster pilóta habozás nélkül

-Martin és te mindenek ellenére Karin pártját fogjátok. De én már nem hiszek annak a nőnek. És azt sem értem, hogy miért van mindenki Francesco ellen. Én nagyon kedves embernek találom.-rázta a fejét Kollmann doktornő, mire a férfi csak legyintett egyet, ugyanis nem volt kedve egy vitához. A házaspár társalgását végül a diszpécser szakította félbe. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, eközben a társaság minden tagja elfoglalta a gépben a szokott helyét. Miután az összes ajtó bezáródott, a pilóta megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a helikopter a levegőbe emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Egy kisrepülő lezuhant a Starnbergi víztározó közelében. Sok a sebesült. A tűzoltóság emberei már a helyszínen vannak. Legyenek óvatosak. Robbanásveszély áll fent. A rendőrséget is értesítettük. A bevetést Russo felügyelő vezeti.-hangzott a diszpécser válasza

-Medicopter 117 a központnak. Értettem és vége.-zárta le a beszélgetést Köster pilóta, ezt követően a vonalkapcsolat megszakadt, az út további részében pedig mindenki hallgatásba burkolózott. Peter fáradtan dőlt hátra székében, Gabriele az orvosi zsákokat pakolta be, Jens gondolatai pedig a lánya, Anna körül forogtak, akinek a tanulmányai befejeztével esze ágában sem volt visszatérni Ellmauba. Szerencsére a bevetés helyszínének körvonalai hamar kirajzolódtak, így nem sok idő maradt gondolkodni. A gép megközelítette a leszállásra alkalmas terepet, ezután a helikopter megkezdte a landolást. Földet érést követően Kollmann doktornő és Berger szanitéc a bevetést vezető nyomozóhoz szaladtak. 

-Két sebesült. A harmadikat most mentik ki a tűzoltók. Ketten meghaltak.-mutatta Francesco az utat, majd az orvosnő és a szanitéc szinte azonnal hozzá is láttak a feladatukhoz 

-Harmadfokú égési sérülése van. Tegyünk be neki egy kanült. Elsőként őt fogjuk elszállítani. Inhalációs traumát szenvedett. Menjen neki a Ringer, 0,5 mg Ketamin és a spray.-adta Gabriele a parancsot, közben a hordágy is megérkezett. Mivel Jens nem szerette volna zavarni társai munkáját, ezért inkább visszament a helikopterhez. Az ellátás közben folytatódott tovább.

-Kanül benne, Ringer csöpög. Itt a Ketamin.-nyújtotta át a fecskendőt Berger szanitéc. Nagyjából húsz perces küzdelmet követően a páciens állapota stabillá vált és ezzel együtt szállítható állapotba került. Miután hordágyra emelték őt, betolták a helikopterbe. Időközben a rotorok már forogtak, Köster pilóta pedig csak az alkalmas pillanatra várt. Felszállás előtt Kollmann doktornő még intett egyet Russo felügyelőnek, az ajtók záródását követően pedig minden felszállásra készen állt. 

-Medicopter 117 a központnak. Súlyos sérültet szállítunk a HELIOS Kórházba. Kérem értesítsék a Medicopter rosenheimi bázisát is. A bevetés helyszínén sok a sebesült.-vette fel a kapcsolatot Jens a diszpécserrel

-Központ a Medicopter 117-nek. Sajnálom, de egyedül kell boldogulniuk. A rosenheimi csapat gépe elromlott, a berchstesgadeniek pedig bevetésen vannak. Vége.-zárta le a beszélgetést a diszpécser

***

Karin idegei kezdték felmondani a szolgálatot. Noha a Francescóval való házassága nem volt érvényes, Thaler doktornő továbbra is értetlenül állt a történtek előtt. És ha ez nem lett volna elég, Russo felügyelő addigi kedves viselkedése is tovatűnt. A férfi féltékenységi drámákat rendezett, megtiltotta, hogy a nő dolgozzon és a közös otthonukat is csak akkor hagyhatta el, hogy ha előtte a neje pontos beszámolót adott neki az úti céllal kapcsolatosan. Az orvosnő napról napra vált egyre boldogtalanabbá, de igyekezett azzal nyugtatni magát, hogy France lehetetlen viselkedését valószínűleg az agydaganat váltotta ki. Mivel napok óta nem adott magáról életjelt, Martin komolyan aggódott a szeretett nőért. Gruber doktor a rendelés előtt még tett egy látogatást felesége lakásán, ám a házban szomorú látvány fogadta. Az orvosnő bánatában már felhajtott pár üveg vodkát és a nappaliban mozdulni sem lehetett, akkora volt a káosz. Kedvese felbukkanásával Karin jól láthatóan nem számolt és szinte azonnal el is szégyellte magát. 

-Sosem éreztem magam ilyen szerencsétlennek. Komolyan nem tudom, hogy mi történt azon az estén. Francesco és én vacsorázni mentünk. Valószínűleg olyan sokat ittam, hogy még arra sem emlékszem, hogy hozzá mentem egy másik férfihoz.-rogyott össze a nő és olyan keserves sírásban tört ki, hogy sikerült komolyan megrémítenie a férjét. Martin első gondolata az volt, hogy Francesco talán bántalmazta a feleségét. Noha Karinon nem látszódtak ütésnyomok, a doktor mégsem nyugodhatott, hiszen annak lehetősége még mindig ott volt, hogy imádott asszonyát lelkileg terrorizálták. 

-Francesco aljasul becsapott téged. Bizonyára szándékosan itatott le. Bármelyik ügyvéd tanúsíthatja, hogy kettőtök házassága érvénytelen. Karin, angyalom, semmi sincs veszve. De ha tovább iszol, akkor annak súlyos következményei lesznek.-jegyezte meg Gruber doktor összeszorult torokkal, miközben felsegítette a földről a zokogó nőt, ezt követően szorosan magához ölelte őt. Az erőt adó ölelést követően Thaler doktornő könnyei is elapadtak, noha képtelen volt összeszedni magát. 

-Lássuk be, elég rossz üzletet csináltál azzal, mikor feleségül vettél. Szerencsétlen és szánalmas lettem. Tönkre tettem az életed és csalódást okoztam. Örök szerelmet ígértem neked és most egy másik férfi neje vagyok.-fűzte hozzá Karin, majd a kezébe temetve az arcát próbált erőt venni magán

-Nem okoztál csalódást. Neked fogalmad sincs mennyi mindent képes vagyok kibírni, ha arról a nőről van szó, akit szeretek. És az sem igaz, hogy szerencsétlen vagy és szánalmas. Mikor a legelveszettebbnek érezzük magunkat, akkor derül ki, hogy mennyit is érünk valójában. És te nagyon sokat érsz Karin.-mondta Martin egy gyengéd mosoly kíséretében, közben finoman felemelte a nő fejét az állánál fogva, mire az akaratlanul is elmosolyogta magát

-Nagy szerencsém van veled. Más férfi már rég elmenekült volna. Inkább most mesélj te. Mi a helyzet a római üggyel?-terelte a beszélgetést Thaler doktornő más irányba, ugyanis megérezte, hogy a férfinak is akadt gondja bőven. A kérdés hallatán Gruber doktor nyelt egyet, majd az ablakhoz sétált és a válaszadást egy rövid hallgatás előzte meg. 

-A beteg, akinek az operációja során gondok merültek fel, sajnos meghalt. Pont ma reggel hívott az ügyvéd. A hozzátartozók a kamarához fordultak. Ha így haladok, hamarosan ugrik az orvosi engedélyem.-válaszolta Martin egy nagyot sóhajtva, közben érezte, ahogy a nő mögé lépett, hátulról magához ölelte őt és egymás közelségétől végül mind a ketten mosolyra fakadtak

A Karinnál tett látogatást követően Martin sietve vette a rendelő felé az irányt, ugyanis a fogadási idő már tíz perce megkezdődött. Az előtérben szerencsére nem volt senki, ugyanakkor a vizsgálóban Lori már várt rá. A két Gruber egy őszinte mosollyal köszöntötte egymást, ezután mind a ketten helyet foglaltak a székben. Eleonore meglehetősen feszült látszatot keltett, ugyanis arra az elhatározásra jutott, hogy eljött az ideje titkai nagyobbik részét megosztani a bátyjával. Gruber doktor figyelmét nem kerülte el, hogy a nő remegett az idegességtől, ezért a beszéd jogát elsőként ő ragadta magához. 

-Be kell valljam, sokkolt, mikor a legutóbbi ülésen bevallottad, hogy megerőszakoltak. Mi lenne, ha beszélnél a támadóról. Egy erőszak mindig hatalmas trauma. Lehet részben emiatt kezdtél el inni.-helyezkedett el a forgó székben Martin, majd a szót átadta húgának. Eleonore egy sóhajtás szerű hangot adott ki magából és csak nehezen kezdett el beszélni. Egy ponton túl viszont úgy érezte, tartozott a férfinak egy vallomással. 

-Ha azt mondom, hogy az apád, Johann Gruber volt a támadóm, elhiszed nekem?-válaszolt Lori kérdéssel a kérdésre, mire a helységben hirtelen beállt a kínos csend. Gruber doktoron vegyes érzelmek lettek úrrá és első gondolata az volt, hogy talán csak rosszul hallott. A nő szemében lévő őszinte szomorúság, viszont arra a következtetésre juttatta, hogy minden szó igaz volt. Épp ezért a beszélgetés Martinnak legalább úgy fájt, mint a nőnek. A férfi szeme kikerekedett a döbbenettől, fújtatott egy nagyot, közben az sem kerülte el a figyelmét, hogy voltak itt még tisztázásra váró kérdések.  

-Valamiért azt érzem, hogy nem csak ez az egy dolog bánt.-jegyezte meg Gruber doktor továbbra is lefagyva, közben húga mellé guggolt

-Aljas dolgokat műveltem, ezért megérdemlem a szenvedést. Sok dolgot titkolok, de annyi jót tettél értem, hogy ideje meghálálnom valahogy a jóságod. Mikor megtudtam, hogy Lizbeth az igazi mamám, megpróbáltam megölni őt. Bezártam az égő pajtába, de aztán hirtelen megszólalt a lelkiismeretem. És Giordano Astorit is ismertem. A szeretője voltam, de szakítottam vele, mikor rájöttem, hogy miatta lettem AIDS-es.-mondta Eleonore szinte egy szuszra, miközben szipogva törölte le a könnyeit

-Francesco és Astori barátok voltak. Mielőtt Cori meghalt, mesélt róla, hogy te és Russo együtt jártatok. Csak nem ő az a férfi, akitől a drogokat kaptad?-kérdezte Martin és mintha kezdett volna benne összeállni a kép

-Ő látott el drogokkal. Emellett ő maga is HIV pozitív. Az, hogy a betegsége, amivel magához láncolta Karint, nem tudom, hogy mennyire valódi, de valami azt súgja, hogy az agydaganata csak kamu.-hangzott az egyértelmű válasz

-Cori halála nem baleset volt, igaz? Francesco ölte meg őt, mert Cornelia rájött a titkaira?-jött az újabb kérdés egy kicsit félve

-Francesco egy megszállott. Megölte a nővérem és engem is megfenyegetett. Nagyon vigyázz Karinra és szeresd őt. Védd meg a veszélyektől és soha ne kételkedj a hűségében.-mondta Lori kedvesen, közben Martin úgy érezte, az apja tettei miatt kötelessége volt húgát a támogatásáról biztosítani. A doktor szeméből sugárzott a bűntudat, ezért szorosan magához ölelte testvérét. Lori halványan elmosolyodott és azzal, hogy a csodált férfi átölelte őt, sikerült megnyugvást találnia.

***

A Medicopter csapata a kórházból tartott vissza a Starnbergi víztározóhoz, ahol egy kisrepülő lezuhant. Miután a doktornő átadta a beteget a fogadó orvosnak, a helikopter ismét a magasba emelkedett. 

-D-HECE a müncheni toronynak. Hamarosan átrepülök a zónájukon. Mentési missziónk van a Strarnberg tó közelében.-jelentkezett be Jens a rádión keresztül

-Értettem Medicopter 117. A légtér szabad. Sikeres bevetést.-hangzott a válasz. A beszélgetés végeztével a vonalkapcsolat megszakadt, az út további részében pedig mindenki csendben gyönyörködött a márciusi tájban. Hála a gyorsaságnak a bevetés helyszínére vezető út gyorsan eltelt. A magasból már látni lehetett a lezuhant repülő roncsait és a tűzoltók elkeseredett küzdelmét. Lassan fél órája, hogy távoztak, de a helyzet továbbra is változatlan volt. Jens a roncsoktól távol landolt, ezután a gép földet ért. A leszállást követően Gabriele és Peter a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra várókhoz. Sajnos a távozásuk után még egy személy életét vesztette, ezzel pedig a halottak száma háromra nőtt. Kollmann doktornő szinte azonnal hozzákezdett egy fiatal nő ellátásához. 

-A vérnyomása 100 per 80. Pulzus 60.-olvasta le Peter az értékeket, melyek fokozatosan csökkentek

-Koponya sérülése van. Kanült, infúziót és 3 mg Ketamint. Intubációra felkészülni.-adta Gabi a parancsot, ám ebben a percben az EKG kijelzője váratlanul null vonalat mutatott. Az orvosok megkezdték az azonnali újraélesztést, egy ponton túl viszont már nem volt mit tenni. Kollmann doktornő és Berger szanitéc csalódottan néztek össze, ugyanakkor a helyszínen akadt még ellátásra váró. Miután sikerült kiheverni a páciens halálát, a doktornő és a szanitéc a két zsákkal együtt mentek közelebb a repülő pilótájához. A sérült mellett már volt egy mentőtiszt, ám az örömmel adta át a súlyos sebesültet a mentőorvos számára. 

-Életben van. Légzés és pulzus lassú. Intubáltam és adtam neki 0,5 mg Fentált.-ismertette a részleteket a mentőtiszt, mire Gabriele csak bólintott egyet. Az ellátás folytatódott tovább, közben a hordágy is megérkezett. A repülő roncsai között volt még egy sérült, ám a nagy felfordulás közepette vele nem törődött senki. 

-Peter! Adj még 3 mg Adrenalint a pilótának. Én megyek és megnézem azt a férfit.-szúrta ki a roncsok között fekvőt Kollmann doktornő, majd habozás nélkül lépett közelebb a beteghez. Mindössze alig pár méternyire volt tőle, mikor a gép közelében lévő benzines tartályok felrobbantak. A tűzoltóknak fel sem tűnt, hogy a helyszínen maradtak még hordók, ám a robbanásra már mindenki felkapta a fejét. Miután a füst szétoszlott, a sérült Gabi alakja is kirajzolódott. A nő hason feküdt a macskakövön, meg sem mozdult és az orrából folyt a vér. Berger szanitéc és Köster pilóta habozás nélkül futottak bajbajutott társukhoz. Kis lemaradással, de a mentőtiszt is követte őket. 

-Valószínűleg fejsérülést szenvedett. Talán a nyaka is megsérült. Branült, Ringert és 0,5 mg Ketamint.-nézett fel a mentőtiszt Peterre, közben Jens aggódva szorongatta felesége kezét. Lassan Gabriele is visszanyerte eszméletét, ám a fájdalomtól képtelen volt megszólalni. Nem volt vesztegetni való idő, ezért az orvosnő azonnal rákerült a hordágyra, majd betolták a helikopterbe. Az igazi pánik akkor tört ki, mikor a doktornő ismét eszméletét vesztette és hiába szólongatták, az meg sem moccant. 

A balesetet követően Gabriele majdnem két napig feküdt mesterséges altatásban. A Medicopter csapata és a nő családja aggódva várták, hogy szerettüket végre felébresszék a kómából. Miután az altató hatása kiment, Kollmann doktornő lassan ébredezni kezdett. A szoba tele volt látogatókkal, a sérült nő arcán pedig egy erőtlen mosoly jelent meg. Karin és Martin két oldalról ültek az ágy szélére, de mivel Francesco is jelen volt, férj és feleség csak lopva nézett össze. Thaler doktornő kedvesen megsimogatta sógornője felkarját, ám az elhúzódott tőle. 

-Fájdalmat okoztál Martinnak. Képes voltál hozzámenni egy másik férfihoz.-jegyezte meg erőtlenül Gabriele, majd elfordította a fejét és vetett egy pillantást Jens felé is. Az előbbi jelentre a szóban forgó Francesco arcán egy gúnyos vigyor jelent meg, egyebekben nem reagált semmit. Mivel az idő későre járt, a klinika főorvosa elrendelte a látogatási idő befejezését. Dori után Lizbeth, Lili és Hans is adtak egy-egy búcsú puszit a kis betegnek, majd a tömeg szép lassan elhagyta a szobát, Martin azonban maradt még egy kicsit, ugyanis akadt még mondandója a húga számára. 

-Most nem mondhatok semmit, de beszéltem Lorival. Sok titokra derült fény. Az első és legfontosabb, hogy nem szabad megbízni Francescóban. Viszont Karin sosem csapott be minket. Szeretem őt és boldog vagyok vele. De mikor látom, hogy kettőtök kapcsolata ilyen fagyos, az szomorúvá tesz.-tette szóvá Martin, mire az ágyban fekvő egy pillanatra meglepődött, de aztán mosolyogva nyújtotta kezét a testvére irányába

-Én csak nem szeretném, hogy Anne után Karin is átverjen. De ha boldog vagy vele, én is veletek örülök. Menj és keresd meg az imádottadat. Akármit is gondoltam róla az elmúlt napokban, ő az igazi a számodra. Ismeri minden rezdülésed és bárki másnál jobban megért téged.-tért jobb belátásra Gabriele, mire a férfi kedvesen meghúzta a húga fülét, ezután a két testvér elnevette magát

A kórházi látogatást követően Karin és Martin a megbeszélteknek megfelelően egy semleges terepen találkoztak. Gruber doktor a Königssee-nél várta szerelme érkezését. Mivel a levegő hűvös volt, egész végig a kocsiban maradt. Miután Thaler doktornő autója is megérkezett, a férfi átült a nőhöz. A két orvos egy ragyogó mosollyal köszöntötte egymást, ezután kényelmesen hátra dőltek az ülésben és egy ideig még hallgattak. Egy váratlan pillanatban majdhogynem egyszerre fordították a fejüket a másik irányába. A hallgatást a férfi törte meg. 

-Beszéltem Lorival. Mivel köt az orvosi titoktartás, ezért a részleteket nem mondhatok, de van egy fontos dolog, amit tudnod kell. Valószínűleg nem szívesen hallod ezt, de a gyerekkori barátod átvert téged. Nincs semmilyen agydaganata, viszont AIDS-es és nagyon valószínű, hogy Corit is ő ölte meg.-szólalt meg a férfi gyengéden, mivel tudta, hogy az igazsággal nagy fájdalmat okoz majd a nőnek. Első döbbenetében Karin nevetni kezdett, ám a másik fél komolyságát látva már tudta, hogy Francesco milyen rondán becsapta őt. A csalódás olyan hatalmas volt, hogy egy ponton túl Thaler doktornőnek már esze ágában sem volt gyerekkori barátjára pazarolni a beszédet.

-Francescót bízzuk a rendőrségre. Inkább beszéljünk a te ügyedről. Nekem az a legfontosabb, hogy a neved tisztázódjon.-terelte a beszélgetést egy másik irányba Karin. Azt, hogy meghitt perceiknek akadt egy fültanúja is, nem tudhatták. Francesco ugyanis egy féltékenységi drámától vezérelve lehallgatót szerelt felesége órájába.

-Amit még nem mondtam el a római üggyel kapcsolatosan, hogy a műtétnél, amikor a beteg kómába került, én csak segédkeztem. Az operációt egy fiatal kollégám vezette. De mivel neki volt egy autista gyereke, egy munkanélküli felesége és annyiszor segített rajtam, egy nagyvonalú rohamomban magamra vállaltam a felelősséget.-morfondírozott Gruber doktor szemrehányóan

-Meg fogjuk oldani ezt az ügyet is. Ami kettőnket illeti, szerintem az volna a legokosabb, ha még nem szembesítenénk Francescót azzal, hogy tudjuk, mit csinált. Mi lenne, ha addig is titokban folytatnánk ezeket a kocsiban való beszélgetéseket? Be kell vallanom, nagyon élvezem a titkos légyottokat.-mondta Karin egy aranyos vigyorral, majd egy puszit nyomott a férfi fejére, amitől az jól láthatóan elpirult

-A tiltott dolgok mindig izgatóak.-kacsintott a nőre Martin egy széles mosollyal, majd közelebb hajolt hozzá egy csókra. Férj és feleség meghitt perceinek a lehallgató túlsó végén Francesco is fültanúja volt. Noha Russo felügyelő azt a részt nem hallotta, hogy az igazság Lori révén látott napvilágot, mindenek ellenére a nyomozó gyomra görcsbe rándult és érezte, hogy a nyaka körül szorult a hurok.