Lizbeth évekig hordozta magában a titkát, vagyis, hogy Lori valójában a Ludwig Gruberrel közös lánya volt. Az asszony még a családja előtt is szégyellte magát, hiszen a múltban lemondott a saját gyerekéről és évekig úgy találta a leghelyesebbnek, ha az igazságot inkább megtartja magának. A Corneliával való beszélgetést követően viszont az eredeti terv változtatásra kényszerült. Eleonore beteges szerelme Martin iránt soha, senkinek nem tűnt fel, de a Gruber lány egy ideje már képtelen volt elrejteni valódi érzéseit és ezzel Lizbeth is arra kényszerült, hogy színt valljon. A legidősebb Gruber épp az istállót ganajozta, mikor lánya jelent meg a helységben. 

-Évekig szívből megvetetted a nővéreimet és engem is. Megtudhatnám, hogy mire ez a hirtelen fordulat? Miért akartál olyan sürgősen látni?-kérdezte Lori karba tett kézzel, mire a vele szemben álló csak nehezen szánta rá magát az igazságra

-Beszéltem Nellivel és olyan dolgot tudtam meg, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszésem. Tudok róla, hogy szerelmes vagy Martinba. Ezeket az ostoba érzéseket el kell felejtened. Valószínűleg meg fog lepni, amit mondok, de én vagyok az igazi mamád. Martin pedig a bátyád. Nem szeretheted őt. Tilos őt szeretned, hiszen testvérek vagytok.-vallotta be az igazat Lizbeth, majdhogynem kiabálva. Az igazság úgy érte Eleonore-t, akár a villámcsapás. A fiatal hölgy első reakciója az volt, hogy felnevetett, végül abból indult ki, hogy nagynénje így akarta őt távol tartani az unokatestvérétől. 

-Én nem egyszerűen szeretem Martint, hanem csodálom és imádom őt. És semmi másra nem vágyom, mint arra, hogy végre vele lehessek. Az anyám pedig meghalt egy tűzben. Mi ez az ostobaság, hogy te vagy a mamám?-vágott vissza Lori tőle szokatlan temperamentumos hangnemben, majd dühében lelökött egy kis lámpát és ezzel a pajtában lévő szalmabálák is lángra kaptak. Gruber asszony ijedtében eldobta a kezében lévő gereblyét, ám mielőtt kimenekülhetett volna az istállóból, Lori rázárta az ajtót. A fiatal Gruber lány sírva rohant a parkoló irányába mielőtt lebuktatták volna, ám hirtelen megszólalt a lelkiismerete. Megtorpant és mintha megérezte volna, hogy nagynénje nem akarta őt becsapni. Visszasietett az akolhoz, leszedte a záron lévő lakatot és miután biztonságban tudhatta Lizbethet, a mentők, valamint a tűzoltók számát kezdte el tárcsázni. 

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Miközben Alexander az elmaradt jelentéseivel kínlódott, addig Karin és Cornelia a körasztalnál futották át a reggeli lapokat. Thaler doktornő egy ideje szokatlanul vidám és önfeledt volt és ez a változás a külsején is meglátszott. Tekintve, hogy Martin és ő egy ideje ismét egy párt alkottak, a nő valósággal sugárzott a boldogságtól. Noha Cori nem tudhatta az igazságot, de azért voltak sejtései. Mivel Alex alig pár lépésnyire ült tőlük, a két nő csak suttogva beszélt egymással. 

-Ne értsd félre Karin, de annyira gyönyörű vagy, hogy komolyan kezdek irigy lenni rád. Gondolom nem tévedek, ha azt állítom, hogy te és Martin ismét összejöttetek.-jegyezte meg Gruber pilótanő és a szája olyan szélesre futott, hogy vagy hatszor körbeérte volna a fejét

-Szeretem Martint és amikor nem volt velem, az volt életem legrosszabb időszaka. De mivel Lizbeth és Hans már csak attól kiborulnak, ha meghallják a nevem, ezért egy darabig csak titokban szerethetjük egymást.-válaszolta Karin egy elragadó mosoly kíséretében, közben az sem kerülte el a figyelmét, hogy kolléganője is mennyire derűs hatást keltett. Az orvosnőnek kérdeznie sem kellett, a vörös hajú nő kérés nélkül is válaszolt.

-A férjemnek születésnapja lesz. Te, Martin és a többi Gruber is meg vagytok hívva. Képzeld, még Dorit is sikerült elérnem. Hamarosan a kis tesóm is velünk lesz. Úgy néz ki lassan mind a két húgommal képes leszek egy normális viszony kialakítására.-fűzte hozzá Cori meghatottan, mire a mellette ülőnek átfutott a fejében az a gondolat, hogy a családi vacsora ideális esemény volna arra, hogy Martinnal közösen bejelentsék a kapcsolatuk újrakezdését. A két lány beszélgetésének a diszpécser vetett véget. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, miközben a háromfős társaság minden tagja a helikopter felé vette az irányt. Miután mindenki elfoglalta szokott helyét, Gruber pilótanő megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Az ellmaui Gruber birtokon tűz ütött ki. Sérültek nincsenek, viszont egy személy könnyű füstmérgezést kapott. A rendőrség és a tűzoltóság már a helyszínen vannak.-szólt bele a diszpécser a rádióba

-Medicopter 117 a központnak. Értettem és vége.-fogadta a hívást Cornelia. A beszélgetést követően a vonalkapcsolat megszakadt az út további része pedig látszólagos nyugalomban telt. A hír, hogy a birtokon tűzeset történt Karint és Corit egyaránt sokkolta, de szerencsére hamar kiderült, hogy az ijedelem nagyobb volt, mint a baj maga. Mire a mentőhelikopter megérkezett, addigra már a tüzet is sikerült megfékezni. Sőt a rendőrök már induló félben voltak, ugyanis Lizbeth kötelességének tekintette, hogy lánya védelmére keljen. Mivel a vallomás szerint a tüzet véletlen baleset okozta, a hatóság emberei gyorsan távoztak. Földet érést követően a helikopterben ülők a két zsákkal együtt hagyták el a kabint. Thaler doktornő szinte azonnal hozzálátott feladatához, noha anyósa hevesen tiltakozott az ellátás ellen. 

-Tudom, hogy nem vagyok a szíved csücske, de orvos vagyok és kötelességem ellátni téged. Kifertőtlenítem a sebeidet és kapsz egy könnyű nyugtatót.-mondta Karin szigorúan, mégis törődő hangnemben

***

Miután a kapcsolatukat sikerült rendezni, Cornelia szinte kötelességének tartotta, hogy beavatkozzon legkisebb húga életébe. Gruber pilótanő feltett szándéka volt, hogy ultimátumot adjon Russo felügyelőnek. Vagy egy életre békén hagyja Elonore-t, vagy Karin is értesülni fog gyerekkori barátja kétszínűségéről. Cori épp úton volt a rendőrségre, mikor a kapitányság parkolójában húga kocsijára bukkant. A nő szinte érezte, ahogy a vérnyomása felment, de azon volt, hogy sikerüljön lehiggadni. Kiszállt az autóból, ezt követően felkereste Francesco irodáját. Ám mielőtt bekopogott volna,  még várt egy kicsit, ugyanis szerette volna a saját fülével is hallani az irodában zajló beszélgetést. Az ajtó jól záródott, ezért csak nehezen lehetett rajta fülelni.

-Lizbeth bevallotta, hogy ő az igazi anyám. A vén tyúk azt hitte, hogy egy hamis vallomással mindent helyre tehet, amit egykoron elrontott. Lemondott rólam és részben miatta halt meg a nő, akit évekig mamának neveztem.-szűrődött ki Lori bosszúszomjas hangja

-Szóval ha jól értem Martin a testvéred? Lassan ideje volna elfelejtened őt. Nem értem, hogy mit akarsz tőle, hiszen én mindent megadok neked.-vágta rá Francesco öntelten, mire a szemben ülő erőltetetten felnevetett

-Martin egy roppant érdekes férfi. Egyébként neked kellene a legjobban tudnod, hogy milyen édes a tiltott gyümölcs. Te is évek óta bálványozod Karint.-mondta Eleonore rosszallóan

-Nem csak Martin érdekes. Én legalább olyan vonzó férfi vagyok, mint a bátyád. De valószínűleg igazad van. Az első perctől fogva imádom Karint és soha nem adtam fel a reményt arra, hogy örökre megszerezzem magamnak.-fűzte hozzá France, közben kéjesen megnyalta a szája szélét

-Ha Karin értesül arról, hogy te voltál, aki meg akarta őt erőszakolni, egy életre meggyűlöl. Talán még fel is jelent téged.-tette szóvá Lori, mire az ajtóban álló szeme a döbbenettől szó szerint kikerekedett. Az irodában tartózkodók társalgása egyszerre volt elborzasztó és undorító. Cori olyannyira sokkos állapotba került, hogy még azt sem vette észre, hogy a folyosón lévő vázák egyikét fellökte. A hangzavarra Francesco is felkapta a fejét. Russo felügyelő tisztában volt azzal, hogy a beszélgetésnek hallgatósága is akadt. A nyomozó dühösen pattant fel a székéből és feltett szándéka volt hallgatásra bírni a kéretlen fültanút.

Karin és Martin az éjszakát a nő házában töltötték. A meghitt együttlétet követően másnap reggel Gruber doktor ébredt fel elsőként. A férfi egy kis ideig még gyönyörködött kedvesében, közben lágyan végig simította annak arcát. Az érintésre a nő is felébredt, ám nem kelt fel rögtön, helyette egy kis ideig még kiélvezte a szerelmes gesztust. A pillanat varázsát a telefoncsörgés törte meg. A doktor fogadta a hívást, felesége pedig érdeklődve ült fel és férje arcáról próbálta leolvasni, hogy az jó, vagy rossz híreket kapott. A beszélgetés alig tartott tovább egy percnél. 

-A római ügyvéd telefonált. A páciens állapota rosszabbra fordult. Ha az az ember meghal, nagy bajba kerülök.-ismertette Martin a hívás során elhangzottakat, közben szorosan magához ölelte a szeretett nőt

-Talán most jött el az ideje annak, hogy színt vallj. Egyike vagy a legjobb orvosoknak, akiket ismerek. És ezt nem azért mondom, mert szeretlek, hanem mert ez az igazság. Nem volna igazságos, ha emiatt az ügy miatt ugrana az orvosi engedélyed.-állapította meg Karin szomorúan, mire a férfi arcára egy kedves mosoly ült ki

-Te is tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű. Egy barátnak tett ígéretet csak nehezen szeg meg az ember. De azt hiszem megint igazad van. Talán én cselekedetem helytelenül. Nem kellett volna belemennem a dologba.-hangzott Gruber doktor válasza egy sóhaj kíséretében. Thaler doktornőnek nagyon fájt, amiért a mindig magabiztos férfit ilyen elkeseredettnek látta. A nő a fejét a férfi mellkasának döntötte és ezt egy rövid hallgatás követte. A csendet Karin törte meg. 

-Nincs semmi okod arra, hogy megkérdőjelezd azt, amit az elmúlt években tettél, vagy elértél. Nincsenek rossz döntések, csak döntések.-jelentette ki Thaler doktornő határozottan és a nyomatékosítás kedvéért mélyen férje szemébe nézett. Martin arcán egy újabb mosoly jelent meg, hiszen képtelen volt ellenállni a szép szempárnak. Férj és feleség megcsókolta egymást, ám a romantikus perceket ezúttal az ajtócsengő szakította félbe. Karin csak kénytelen, kelletlen nyitott ajtót a váratlan látogatónak, aki történetesen Francesco volt. Russo felügyelő olyan volt, akár egy élő halott. Tekintete üres, testtartása pedig élettelen volt. Az orvosnő aggódva mérte végig gyerekkori barátját és bár az nem beszélt, látszott rajta, milyen szörnyű éjszakát tudhatott maga mögött. 

-Az egész éjszakát az egyik ügyem felderítésével töltöttem. Meg kellett találnom egy tanút. Életem legrosszabb óráit tudhatom magam mögött.-szólalt meg Francesco és bár nem mondta ki, de nagyon vágyott egy ölelésre a plátói szerelmétől. Mielőtt Karin megszólalhatott volna, a nappaliba a gyanútlan Martin lépett ki. A két orvos egy vigyort eresztett meg, hiszen az olasz felügyelő épp most kapta rajta őket. Russo felügyelő arca viszont elkomorodott és a tény, hogy az Istennőjét egy másik férfi is megérintette, méreggel töltötte el. Nem is kellettek a szavak, France magától is távozott. Thaler doktornő és Gruber doktor továbbra sem bírték abbahagyni a nevetést, ám a vidám perceknek harmadjára is vége szakadt. Ezúttal a nő mobilja csörrent meg és eltorzult arcvonásai egyértelmű bizonyítékai voltak annak, hogy rossz híreket kapott. A hívás végeztével a doktornő könnyes szemmel tette helyre a telefont. 

-Gabriele hívott. Corneliának nyoma veszett. A férje nagyon aggódik érte, mivel az egész éjszakát házon kívül töltötte. A rendőrség már megkezdte a nyomozást.-nézett fel Karin könnybe lábadt szemekkel és bár egyikük sem mondta ki, de azt mind a ketten megérezték, hogy nagy baj történt

***

A Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Cornelia eltűnéséről már mindenki értesült és a társaság minden tagja kész volt a mentőakció végrehajtására. A szolgálatot teljesítő kollégákhoz nagyon hamar megérkezett a váltás csapat két tagja is. Karin és Alexander számára nem is volt kérdés, hogy maguk is részt vegyenek a mentőakcióban. Miután mind bevetésre készek voltak, az ötfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. A legénység tagjai sorra foglalták el helyüket, ezt követően Jens megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-Medicopter 117 a salzburg toronynak. Váratlan utunk támadt a Silberkarklamm irányába. Szabad a légtér?-vette fel a kapcsolatot Köster pilóta a diszpécserrel

-Itt a torony. A légtér szabad. Sikeres bevetést.-hangzott a válasz. A beszélgetés végeztével a vonalkapcsolat megszakadt, az út további része pedig néma csendben folytatódott. Hála a gyorsaságnak, percekkel később már a szóban forgó vízesés felett köröztek. Noha már tavasz volt, a hegyekben a hó továbbra sem olvadt el. A nagy fehérségben nem volt nehéz nyomokra bukkanni. Karin és Gabriele magukra vették a sárga hevedert, ezután mind a ketten kiültek a gép szélére. Jens a vezetéssel volt elfoglalva, de azért fél szemével eltűnt társát kereste, Alex és Peter pedig a távcső segítségével pásztázták át a környéket. A távolból egy másik mentőhelikopter is lehetett hallani, melyben a hegyi mentők csapata ült. Lassan két órája zajlott a keresés, ám eredmény továbbra sem volt. Mikor már kezdték feladni a reményt, a rádióban Hans hangjára lettek figyelmesek. 

-Hegyi mentők vezetője a Medicopter 117-nek. A Silberklamm déli részén nyomokra bukkantunk. A friss hóban vérfoltokat találtunk. Nem biztos, hogy Cori vére, de a vér még nem száradt meg.-szólt bele Hans a rádióba, mire az ötfős csapat minden tagja ledöbbenve nézett maga elé. Cornelia mindig óvatosan közlekedett, ezért sem ment a fejükbe, hogy a nő mikor és hogyan sérülhetett meg. Az egyetlen reményt az jelentette, hogy a vérfolt talán mégsem Gruber pilótanőhöz tartozott. Újabb két óra idegőrlő keresést követően Alexander is nyomra bukkant. 

-Tőlünk délre egy összetört autót látok. Ez Cori kocsija.-szúrta ki a járművet Schneider szanitéc

-Akkor Cornelia is a közelben lesz. Bízzunk a legjobbakban.-szólalt meg Berger szanitéc optimistán. A keresés ezzel még nem ért véget, ugyanis a totálkáros autó közelében nyoma sem volt a keresett személynek. Ahogy teltek az órák, a csapat is egyre elkeseredettebb lett. Egy ponton túl már nem volt értelme folytatni a keresést, emiatt Jens azon volt, hogy visszaforduljanak. Mielőtt irányt változtathatott volna, az egyik tűzoltó szólt bele a vonalba. 

-Tűzoltóság a Medicopter 117-nek. A búvárok egy vörös hajú nőre bukkantak a folyóban. Egyenlőre nem tudni, hogy az illető életben van-e még. A társaim szerint meglehetősen rossz állapotban van.-jegyezte meg az idegen férfi hangja. Ahogy ezek a szavak elhangoztak, a helikopter legénysége mintha lefagyott volna. Még azok is megdermedtek, akik eddig bizakodóan álltak a kereséshez. Az ötfős társaság minden tagjának a szíve a torkában dobogott és a folyóhoz vezető alig pár perces út mintha egy örökkévalóságnak tűnt volna. Mivel Köster pilóta gyorsan repült, alig két perccel később már a folyó szóban forgó szakasza felett köröztek. A magasból nem lehetett kivenni, hogy pontosan miként történhetett a baleset, ám az már egyértelmű volt, hogy a vízből kihorgászott nő Cornelia volt, hiszen a vörös göndör haj összetévesztethetetlen volt. Jens a folyó mentén landolt. Földet érést követően a társaság minden tagja elhagyta a kabint. Elől ment Karin és Gabriele, őket Alexander és Peter követte a zsákokkal. A két orvosnő szinte azonnal hozzálátott a feladatához. Sajnos a látvány több, mint elborzasztó volt. 

-Súlyos fejsérülései lehetnek. Ki tudja mennyi ideig volt a jeges vízben.-mondta Kollmann doktornő elhaló hangon, közben Berger és Schneider szanitécek türelmetlenül várták, hogy végre megkapják feletteseik utasítását. Időközben Köster pilóta is befutott, hóna alatt a hordággyal. Hiába az igyekezet, sajnos már nem volt mit tenni. A két orvosnő csak nehezen adta fel a harcot, de be kellett látniuk, hogy ők sem voltak mindenhatók. 

-Szeretnék jobb híreket közölni, de már nem tudunk segíteni rajta. Cori meghalt.-hajtotta le a fejét Thaler doktornő, majd letakarta halott munkatársa testét

Két héttel később

Cornelia halála mindenkit megrendített és értelmetlen távozása után mindenki élete megváltozott. Karin és Martin most minden eddiginél jobban összetartottak. Gabriele és Jens is rádöbbentek, hogy a család volt a legfontosabb dolog az életükben. Peter csak most fogta fel, hogy újabb barátját veszítette el. Alexander ráeszmélt az élet végességére. Max képtelen volt sírás nélkül a nőre gondolni. Lizbethet gyötörte a bűntudat, amiért évekig gyűlölte unokahúgát és hagyta, hogy mindenki Corit tekintse az évekkel ezelőtti pajtatűz kiváltójának. Eleonore ismét inni kezdett, mivel alighogy sikerült kibékülnie nővérével, már el is veszítette őt. Hans az unokatestvére halála után a munkába temetkezett. Francesco viszont ezzel a gyilkossággal eljutott arra a pontra, hogy már nem volt mit veszítenie. Mindeközben Thaler doktornő és Gruber doktor egy Svájcból érkező repülőgép egyik utasára várakozott. Miután a járat földet ért, a fedélzetet utasok tömeg hagyta el. 

-Hogyan fogadta Cori halálát?-fordult Karin a férje felé, de azért fél szemmel a kijáratot figyelte

-Nem sokkal Cori halála előtt békültek ki. Bele sem merek gondolni, hogy Dorothea most min mehet keresztül.-válaszolta Martin könnybe lábadt szemekkel, ezt követően férj és feleség sírásban tört ki. Miközben a két fél egymást nyugtatta, a fotocellás ajtóban végre megjelent a várva várt Dori Gruber is. A fiatal hölgy hajszíne és annak formája eltért a nővéréétől, viszont alakja, magassága és kedves tekintete a néhai Gruber pilótanőre emlékeztetett. A nő maga is pilótaként dolgozott, viszont egy zuhanást követően soha többet nem mert helikopterre ülni. Az úgy várt Gruber lány arcán egy halvány mosoly jelent meg, mikor megpillantotta a rá várakozó két orvost. Letette bőröndjeit, ezt követően közelebb lépett Karinhoz és Martinhoz. Noha évek óta nem is találkoztak, a két Gruber egy szoros öleléssel köszöntötte egymást. Az ölelést követően Thaler doktornő is bemutatkozott férje rokonának.

-Martin, boldog vagyok, hogy újra találkoztunk. Hallottam, hogy Lori is a városban van. Jó volna vele is találkozni. Utána szeretném, ha elvinnétek Corihoz a patológiára. El kell búcsúznom a nővéremtől.-magyarázta Dori és bár látszólag erősnek tűnt, Martin pontosan tisztában volt azzal, hogy unokahúgát milyen mélyen megrázta Cornelia tragikus halála