A Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Miközben Gabriele az orvosi szobába húzódott vissza, Peter a váltás csapat szanitécével kosarazott a hangár előtti pályán. Kollmann doktornő egészen belefeledkezett a papírmunkába, így észre sem vette az ajtóban álldogáló férjét. Köster pilóta egy ideig még figyelte feleségét, ezek után szó nélkül lépett közelebb a nőhöz. A két fél idegesen pillantott egymásra és egy rövid hallgatás következett. A nagy csendet az orvosnő törte meg. 

-Szeretném, ha egyenlőre senkinek sem szólnál Floráról. A lányom még nem tudja az igazat. Úgy helyes, ha Nellivel közösen beszélünk vele.-nézett fel Gabi bűnbánóan a vele szemben állóra

-Az igazsággal sok minden megváltozott. Én nem tudok hazugságban élni. A volt feleségem is folyton csak hazudott. Elköltözöm a Gruber birtokról. Egyedül kell megoldanod a gondjaidat.-jegyezte meg Jens leszegett fejjel. Az előbb hallottak felértek egy válási szándékkal, Kollmann doktornő szeme végül megtelt könnyekkel. Köster pilóta ugyan szívből sajnálta feleségét, de képtelen volt titkolózni, emiatt helyesebbnek találta a külön költözést. Miután egyedül maradt az irodában, Gabi sírásban tört ki. A szomorú perceknek a diszpécser vetett véget. A nő megtörölte könnyel teli arcát, ezt követően felkapta a kabátját és a helikopterhez futott. A diszpécser egy rövid információt közölt a bevetéssel kapcsolatban, mialatt a háromfős társaság minden tagja elfoglalta szokott helyét. A rotorok percek alatt pörögtek fel a maximumra, ezután a gép a levegőbe emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Az Oxigén disco előtt egy eszméletlen férfira bukkantak. Valószínűleg droghatás alatt áll. A rendőrséget is értesítettük. A bevetést Giordano Astori felügyelő vezeti.-szólt bele a diszpécser a rádióba. Jens nyugtázta a hallottakat, végül a vonal megszakadt. Az út további része néma csendben telt. Férj és feleség egész végig egymáshoz sem szóltak, noha a doktornő több alkalommal is lopva a férjére pillantott. A feszült hangulatot Peter is érzékelte, ám az ő erejét a gyereknevelés vette ki. Mivel Stella jelenleg Biggi és Enrico nápolyi szállodájában vendégeskedett, a kis Oliver nevelése Berger szanitécre hárult. Szerencsére a bevetésre tartó út gyorsan eltelt, Köster pilóta pedig megkezdte a landolást a szóban forgó szórakozóhely előtt. Astori nyomozó már a helyszínen volt és biztosította a landolás feltételeit. Földet érést követően Gabriele és Peter a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váró személyhez. Kollmann doktornő szinte azonnal hozzálátott a feladatához, Astori pedig kívülállóként figyelte az ellátást. 

-Túladagolta magát. Nem adhatunk neki több gyógyszert. Vigyük gyorsan kórházba, mielőtt magához térne.-jelentette ki az orvosnő, ám ahogy ezeket a szavakat kimondta, a páciens már vissza is nyerte az eszméletét. A drogos férfinek kellett pár perc, amíg felfogta a körülötte zajló eseményeket. Mikor teljesen visszanyerte tudatát, a zsebéből egy fertőzött fecskendőt kapott elő, majd a nyakánál fogva kapta el az ellátást végző orvosnőt. Első döbbenetében a bevetés többi résztvevője meg sem tudott mozdulni, ám Giordano fejében végig futott az a gondolat, hogy egy csellel sikerülhetne Kollmann doktornőt a saját oldalára állítani. Egy határozott mozdulattal vetette rá magát a másik férfira, majd egy jól irányzott ütéssel sikerült ártalmatlanná tenni őt. Sajnos a terv nem az elképzeltek szerint alakult, ugyanis a tű súrolta a nyomozó karját. Miután az első sokkot sikerült legyőzni, Gabriele és Peter ellátásban részesítették a felügyelőt. Astori felügyelő megőrizte hidegvérét és igyekezett ebből a helyzetből is a legjobbat kihozni.

-A lényeg, hogy magának nem esett baja doktornő.-dünnyögte az olasz és hogy vágyott célját elérje, megvillantotta legcsábítóbb mosolyát. Első ránézésre úgy tűnt, hogy a tervei sikeresen alakultak, ugyanis a lelkiismeret furdalással küzdő Gabriele egy bűbájos mosollyal viszonozta a gesztust. 

-Kifertőtlenítjük a sebet és kórházba visszük. Meg kell csináltatni az AIDS tesztet. Ha maga nem lett volna, most nagy bajban volnék. Karinnak és Martinnak sok gondot okozott, de én örökre hálás leszek magának. Kérjen tőlem amit csak akar.-tette megmentője vállára a kezét a doktornő, miközben egy újabb mosoly jelent meg az arcán

***

Másnap reggel elérkezett a tárgyalás napja. A Gruber család tagjai aggódva gyűltek össze a bírósági terem előtt. Lili idegesen tördelte a kezét, Lizbeth egész végig el sem mozdult elsőszülött fia mellől, közben Cori a felperes ügyvédjével egyeztetett a folyosó közepén. Martin szokatlanul nyugodt volt, hiszen érezte, hogy hamarosan sikerül majd fellélegezniük és hogy Karin is visszanyeri majd a látását. Giordano viszont képtelen volt leplezni feszültségét, bár ő jelenleg az AIDS teszt eredménye miatt reszketett. Miután a bíró is megérkezett, a tárgyalás kezdetét vette. A per első részében Gruber doktor ült a tanúk padján. Őt Astori felügyelő, majd a Halli Kórház személyzete, Linn nővér és számos páciens követte. A perdöntő vallomást végül a kómában fekvő Antonio családja és az a terapeuta szolgáltatta, aki Martint kezelte a pánikrohamok miatt. Antonio családja még annak ellenére is kedvezően tanúskodott, hogy a nekik nyújtott pénzbeli támogatásnak egyszeriben vége szakadt. A tanúk meghallgatása után a bíró szünetet rendelt el és ahogy teltek az órák, Giordanót a magabiztossága kezdte elhagyni. Mielőtt az ítéletet kimondták volna, Cornelia védőbeszédével igyekezett nyomatékosítani, hogy unokatestvére minden vádpontban ártatlan volt. Astori nyomozó és Ricci ügyvéd közben halk társalgásba kezdtek. 

-Én megmondtam, hogy rosszul áll a szénád. A bíró nem repesett az örömtől, amiért egy olyan ügyet kellett elővenni, melyet egyszer már megtárgyaltak. Úgy nézett rád, akár egy idiótára.-motyogta Guido, ezzel kiszakítva fiatal barátját annak gondolataiból

-Ismerjük el, hogy a tervem egyszerűen zseniális. Amíg Karin félig bénán fekszik a kórházban, addig a férje fél lábban már a börtönben ül. Sikerült elszakítanom egy eltéphetetlen köteléket.-kacagott fel Giordano, noha lelkesedése csak látszólagos volt, ugyanis jelen pillanatban a fertőzött tűn kívül másra nem igazán tudott gondolni. Mivel a két ivócimbora egymással volt elfoglalva, a bíró feszülten köszörülte meg a torkát.

-A tárgyalás hamarosan véget ér. Felkérem a védelem képviselőjét a védőbeszéd megtartására.-adta át a szót a bíró, ezt követően kényelmesen hátradőlt a székében. Cori idegesen pattant fel székében, feszülten igazította meg magán az ügyvédi talárt, végezetül kiment a pulpitus elé. Noha nem ez volt az első nyilvános beszéde, a Gruber lány talán még sosem érezte magát ilyen idegesnek. Megköszörülte a torkát, végül a begyakorolt szöveg helyett, egy spontán, szívből jövő beszéddel szeretett volna a bíró jó érzéseire apellálni.

-Tisztelt bíróság! Tisztelt jelenlévők! Szerintem önök közül sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ami ma ebben a teremben történik, az nevetséges. Egy olyan ügyet tárgyalunk, amiről 15 évvel ezelőtt a New York-i kollégáink már tárgyaltak. Martin Gruber és a barátja, Antonio Smith szörnyű balesetbe keveredtek. A kocsit a védencem vezette. A rendőrségi eljárás megállapította, hogy véletlen baleset történt. Azóta a nap óta egy ember kómában fekszik, a családja elszegényedett és most egy olyan embertől készülnek megvonni az orvosi engedélyét, aki az őt felmentő ítélet ellenére hosszú éveken át segítette beteg barátja családját.-kezdett neki Cornelia a beszédnek. Gruber pilótanő, aki általában mindig rideg és komor volt, olyan hévvel gesztikulált, hogy ezzel sikerült még a saját családját és kollégáit is meglepnie. Mielőtt folytathatta volna a mondandóját, Giordano közbe szólt.

-Gruber ügyvédnő ismétli magát. Mind tisztában vagyunk a tényállással.-szólt közbe Astori, mire ügyvédje feltűnés nélkül utána kapott. Mivel rendőrként nem volt joga felszólalni, a bíró nyugalomra intette az olasz nyomozót. Miután a teremben ismét csend lett, Cornelia szónoklata tovább folytatódhatott.

-Nem titkolom, hogy a védencem nagyon közel áll hozzám. Kislány korom óta ismerem Martint, hiszen gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Mióta az eszemet tudom, az unokatestvérem orvos szeretett volna lenni. Sokakkal ellentétben neki sikerült megvalósítani az álmait. Orvos szívvel-lélekkel. Miközben ezeket a szavakat mondom, a Halli Kórházban fekszik egy beteg, akit csak Martin tudna megoperálni. De erre az operációra nem fog sor kerülni, ha az ügyfelemet elítélik. Önök valószínűleg azt hiszik, hogy ma egyetlen ember sorsáról döntenek, az igazság viszont az, hogy ma számos ember sorsa az önök kezében van. Olyan emberek sorsa, akik betegek és akik talán pont Martin Grubernek köszönhetnék a gyógyulásokat. Ma nem egy bűntény feltárására került sor, most mégis életről, vagy halálról kell dönteniük. Köszönöm a figyelmet.-mondta Cori kissé érzelgősen, mire a teremben többek szemébe könnyek szöktek. A drámai beszédet követően a bíró kivonult az ítélet meghozatalára, Gruber ügyvédnő pedig helyet foglalt az ügyfele melletti székben

-Ha el is veszítjük a pert, örökre hálás leszek neked a kedves szavakért.-fogta meg finoman Martin az unokahúga kezét

-Amit ezek itt művelnek az karaktergyilkosság.-jegyezte meg Cori felháborodva, közben a bíró ismét megjelent a teremben. Az elkövetkezendő percek mindenki számára idegőrlőek voltak. A helységben pedig kitört a hangzavar. A kedélyek csak nehezen akartak lecsillapodni, emiatt az ítélet kihirdetése is váratott magára. Miután a teremben csend lett, a bíró is szót kapott végre.

-Tisztelt bíróság! A nap folyamán meghallgattam mind a két oldalt. A mai tárgyalás szükségessége több szempontból is kétséges. Ahogy azt már Gruber ügyvédnő is megállapította, egy olyan ügyet tárgyalunk, amit az amerikai kollégáink egyszer már elbíráltak. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt a tényt sem, hogy egy olyan orvos ügyéről van szó, aki a kézremegései ellenére is praktizál. Ez az ügy egyáltalán nem olyan egyszerű, ahogy azt sokan hinnék. A tanúk és a pszichoterapeuta vallomása is egyértelmű volt. Egy olyan orvos sorsáról kell döntenünk, aki az elmúlt tizenöt év során egyszer sem lépett be műtőbe. Az elmúlt tizenöt évben házi orvosi praxist vezetett, melyben mindig a lehető legjobb tudása és lelkiismerete szerint járt el. Az elmúlt években egyetlen panasz sem érkezett rá, viszont számos bonyolult esetet sikerült megoldania. Be kell vallanom tanácstalan vagyok, mivel ezelőtt még sosem volt dolgom hasonló üggyel. Az ítélet pedig a következő. A tényállás ismeretében a bíróság a felperes, Giordano Astori keresetét, melyben az alperes, Martin Gruber orvosi engedélyének visszavonását kérte, el kell utasítanom. Egyúttal utasítom a felperest, hogy fizessen tizenöt ezer euró sérelem díjat az alperes jó hírnevének megsértése miatt és újabb tizenöt ezer eurót a felmerülő perköltségek miatt. Fellebbezésnek helye nincs. A tárgyalást berekesztem!-hangzott a bírói ítélet, mire a teremben hatalmas örömujjongás tört ki. A Gruber család minden tagja örömkönnyekben tört ki és talán még sokan fel sem fogták mi történt. Martin elégedetten mosolygott bele Giordano képébe, ezt követően Cornelia nyakába vetette magát. Astori felügyelő viszont alig tudta leplezni dühét és a vesztett perért ügyvédjét hibáztatta. Miután a két védő egymással is kezet rázott, a tárgyalóban lévő tömeg lassan szállingózni kezdett. 

Ezzel egy időben a Halli Kórházban Karin már türelmetlenül várta a férje sorsáról döntő tárgyalás eredményét. Mivel Martin úgy érezte, hogy az ilyen híreket nem illett telefonon keresztül közölni, ezért személyesen szerette volna imádott asszonya tudtára adni a történteket. A kapott gyógyszerek elálmosították Thaler doktornőt, ám Gruber doktor érkezésére az álom kipattant a szeméből. Felkelt az ágyában és a vakság miatt kezét látatlanba nyújtotta kedvese felé. 

-Az olasz csúfos bukást szenvedett. Szerintem nem kellett neki sok ahhoz, hogy elsírja magát.-mesélte Martin nevetés közepette, közben lágyan megfogta szerelme kezét, majd leült mellé az ágy szélére

-Én nem olyannak ismerem Astorit, aki csak úgy ennyiben hagyja a dolgokat. Biztos, hogy még hallunk felőle. De a lényeg, hogy nem jött be a terve. Nem sikerült elszakítania minket egymástól. Ketten együtt erősebbek vagyunk, mint ő bármikor. A műtét után pedig ismét láthatjuk egymást.-mondta Karin fülig érő szájjal, közben érezte, amint a mellette ülő egy csókot nyomott az arcára

-Pár óra múlva szabad a műtő. A nővér mondta, hogy nem volt kedved vele menni a délelőtti sétára. Lemenjünk a parkba? Legalább addig is telik az idő.-kérdezte Gruber doktor féltő gondoskodással a hangjában

-Inkább menjünk le az előtérbe. Van ott egy zongora. Szeretem mikor játszol nekem.-válaszolta Thaler doktornő. Hogy a kívánt eredményt elérje, egy tőle megszokott káprázatos mosollyal igyekezett levenni a férjét a lábáról. A várva várt hatás nem maradhatott el, férj és feleség pedig kéz a kézben mentek le a földszintre.

***

A bírósági tárgyalás eredményének a híre a Medicopter bázisára is hamar eljutott. A csapatban is nagy volt az öröm, amit fokozott az, hogy a kedvező ítéletet követően végre sor kerülhetett Karin operációjára is. Miközben a Halli Kórházban már javában zajlott a műtét, addig a támaszponton ismét az "A" csapat volt szolgálatban. Saját gondjai ellenére Jens figyelmét nem kerülhette el Peter rossz kedve sem. Köster pilóta csatlakozott barátjához a guruló leszállópályán, közben óvatosan átkarolta őt. 

-Stella nem egy hetes kirándulásra nem Biggiékhez, igaz?-hibázott rá Jens, mire a mellette ülő válaszul hangosan felsóhajtott

-A nyaralás során megismerkedett egy fickóval. Hamarosan itthon lesz, hogy összepakolja a holmijait és elvigye a fiamat. Egyedül maradtam.-jegyezte meg Berger szanitéc kiüresedve. Köster pilóta nem reagált semmit, hiszen ő is hasonló cipőben járt. A gyászos hangulatnak végül a diszpécser vetett véget. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, eközben a két fiú a helikopterhez szaladt. Kis lemaradással, de Kollmann doktornő is csatlakozott társaihoz. Miután az ajtók bezáródtak, Jens megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Közúti baleset történt az A552-es déli szakaszán. Egy benzinszállító és egy személyautó balesetet szenvedett. GPS Koordináták: 43,33 Észak és 12,29 Kelet. Figyelem! Robbanásveszély áll fenn!-szólt bele a diszpécser az adóvevőbe. A pilóta nyugtázta a kapott információkat, ezt követően bontotta a vonalat, majd feltette a napszemüvegét és azon keresztül csodálta tovább a tájat. Hála a gyorsaságnak szinte percek alatt elérték az autópálya szóban forgó szakaszát. A gép földet ért, ezután a doktornő és a szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak a személyautó vezetőjéhez. Időközben a rendőrség is kiérkezett, a járőrök pedig lezárták a környéket. Köster pilóta leállította a hajtóművet, majd kivette a hordágyat a helyéről és csatlakozott munkatársaihoz, akik már javában küzdöttek a sérült életéért. 

-Könnyű hasi sérülése van. Kell majd a branül, a Ringer és egy ampulla Fentál. Oxigént majd a gépen adunk neki.-hangzott Gabriele utasítása. Miután az orvosnő úgy találta, hogy a beteg szállítható állapotba került, hordágyra emelték, ezt követően betolták a helikopterbe. A csapat tagjai már azt hitték, hogy ezt a bevetést minden nehézség nélkül úszhatják meg, mikor az egyik tűzoltó váratlanul elkiáltotta magát. 

-Folyik a benzin a járműből. Félre innen mindenki!-kiabálta egy ismeretlen hang. Ha nem lettek volna így is elég veszélyes szituációban, a pánikot fokozta, hogy a mentőhelikopter nem messze a benzint szállító járműtől landolt. A társaság minden tagja sietősre vette lépteit. A rotorok már forogtak, Peter viszont még gépen kívül volt. Mivel nem volt idő a várakozásra, így Jens növelni kezdte a magasságot, Berger szanitéc pedig kénytelen volt a csúszótalpra felugrani. Egy váratlan pillanatban bekövetkezett a robbanás, melytől a helikopter meginogott. Miután a gép ismét stabil helyzetbe került, Gabriele behúzta az utastérbe munkatársát. Az út további része nyugalomban telt, ám ekkor megtörtént a baj. A beteg keringése összeomlott, így meg kellett kezdeni az azonnali újraélesztést. A fedélzeten lévők arcára aggodalom ült ki, ám a harmadik kiütés a defivel visszahozta az életbe a beteget. Az orvosnő és a szanitéc arcára egy megkönnyebbült mosoly ült ki, végezetül le is pacsizták egymást. 

-Bízom benne, hogy most már minden rendben lesz. Mikor érünk a kórházba Jens? Szeretnék jelen lenni, mikor Karint kitolják a műtőből.-fordult előre Gabriele

-Már látom a leszállópályát.-hangzott a rövid válasz

Egy héttel később Giordano AIDS tesztjének eredménye is megérkezett. Az olasz felügyelő sorsa jelen pillanatban nem is alakulhatott volna rosszabbul. A férfi HIV pozitív volt, noha betegségéről senkinek sem beszélt. Astori nyomozó napok óta nem hunyta le a szemét és az interneten számos szörnyűséget olvasott a témában. Sejtette, hogy hamarosan eljön a vég és a tudat, hogy a testét egy vírus fogja felzabálni minden életkedvét elvette. Miközben barátja irodájában múlatta az időt, Ricci ügyvéd fontos elhatározásra jutott. 

-Tudod Guido, az élet olyan gyorsan véget ér. Szegény Monica is milyen fiatalon halt meg. A vesztett per sok dologra rávezetett. Sokak szerint nem szabad felesleges dolgokra pazarolni az időnket. Még szerencse, hogy én nem hallgatok az ilyen közhelyekre. Már majdnem feladtam a bosszúmat, de éjszaka, mikor nem tudtam elaludni, egy nagyon fontos dologra jöttem rá.-töltött magának egy kör pálinkát Giordano

-Rájöttél, hogy nem vagy normális és talán bocsánatot kellene kérned Karintól, valamint Martintól?-kérdezte Guido és egy rövid időre felcsillant benne a remény, hogy barátja talán végre észhez tért

-Arra jöttem rá, hogy Martin Gruber is benne volt Monica megölésében.-válaszolta Astori szikrázó tekintettel, mire a vele szemben ülő hangosan felsóhajtott és csalódottságát képtelen volt titkolni

-Miből vontad le ezt a következtetést?-ráncolta össze a homlokát az idősebb férfi

-Abból gondolom, hogy az az ember  imádja a nejét, ezért pedig bármit megtenne érte. A Costa Ricában töltött évek csak ürügyként szolgáltak nekik. Nem lennék meglepve, ha valójában végig idehaza lettek volna. Monica halála rendkívül szövevényes és én már bármit elhiszek. Jelen pillanatban mindenki gyanús. Thaler doktornő foglalkozott azzal, hogy a húgom ne élje túl a szülést, Gruber doktor pedig az apósa makulátlan hírnevére ügyelt.-vigyorgott szélesen Giordano, mivel úgy találta egy nagyon fontos részletre sikerült fényt derítenie. A vele szemben ülő első döbbenetében nem is talált szavakat ifjú barátja viselkedésére. Ricci ügyvéd csak azután szólalt meg, hogy végre sikerült megtalálnia a megfelelő szavakat. 

-Úgy döntöttem, hogy visszautazom Olaszországba. A volt feleségem súlyosan megbetegedett és szeretném látni, mielőtt meghal. Ha egészen őszinte akarok lenni, nem értem, hogy kin és miért akarsz bosszút állni. De szerintem ezt már soha nem fogom megtudni. Jövő héten elutazom, utána boldogulj egyedül.-zárta le a beszélgetést Guido, ezt követően udvariasan távozásra szólította fel egykori jó barátját

Thaler doktornő szemműtétje nem is sikerülhetett volna jobban. Karin újra látott, Martinnak pedig ismét volt bátorsága szikét venni a kezébe. Két héttel később a doktornő állapota sokat javult, de a klinikát továbbra sem hagyhatta el. Egyik szemén még volt egy kötés és a másikkal is csak homályosan látott. Miközben férje leugrott a kötszerekért, a nő szobájában Giordano bukkant fel. Astori felügyelő elővette legkedvesebbik énjét, de ennek ellenére sem sikerült elérnie, hogy ellensége vele tartson. Mivel a szép szavak nem segítettek, a nyomozó végül a pisztolyával kényszerítette húga állítólagos gyilkosát arra, hogy vele együtt távozzon. Húsz perces autóutat követően egy városszéli temetőnél szálltak ki. A férfi kirángatta ellenfelét az anyósülésből, ezek után Monica sírjához lökdöste őt.

-A húgom egy igazi angyal volt. Sajnálom, hogy a vaksága miatt nem láthatja Monica sírját.-jegyezte meg Giordano szúrós tekintettel

-Fegyverrel rabolt el a kórházból. Nem lennék meglepve, ha Martin már a rendőrökkel kerestetne minket. Hamarosan megint a bíróság előtt fogja találni magát.-motyogta Karin reszketve és csak az tartotta benne a lelket, hogy tudta, hamarosan a férje is felbukkan

-A doktor úr legalább olyan bűnös, mint maga. Neki is vezekelnie kell majd Monica haláláért. Ha egy családtag meghal, illik megbosszulni a halálát. De mivel nem vagyok gonosztevő, megadom a lehetőséget arra, hogy bocsánatot kérjen a húgom megöléséért. Boruljon hát térdre és úgy mondja, hogy sajnálja.-mondta Astori felbőszülten, miközben földre lökte túszát. Mivel a kérésnek Karin nem tett eleget, a férfi haragja még erősebbé vált. Az olasz nyomozó közelebb lépett a félig vak doktornőhöz, miközben bosszúsan felnevetett. Thaler doktornő csak annyit érzékelt az őt körülvevő világból, hogy a nyomozó a ruhája alá csúsztatta a kezét, ezért a nő rémületében kiabálni kezdett. Szerencsére a temető gondnoka gyorsan felfigyelt a segélykérő hangra, így az orvosnőnek lehetősége nyílt elmenekülni. Kifutott az autópályára és egy kicsit úgy érezte magát, mintha egy rossz horrorba csöppent volna. Homályos látása miatt a menekülő végül egy kiálló kődarabban esett fel. Az autópályára felhajtó Gruber doktor kocsiját Giordano hamar kiszúrta, ezért sietve távozott. Martin már a legrosszabbtól tartott, hiszen feleségére a sztrádán fekve talált rá. Leparkolt, ezt követően a szeretett nőhöz szaladt és segített neki felkelni a földről. 

-Az ápolónő mondta, hogy egy férfi fegyverrel vitt el téged a klinikáról. Az olasz rabolt el, igaz? Mit csinált veled? Ugye nem ért hozzád?-tette fel sorra a kérdéseit Gruber doktor remegő hangon, közben alaposan végig nézett kedvesén, hogy az csakugyan épségben volt-e

-Még most is érzem a durva kezét magamon. Nem akarok visszamenni a kórházba. Vigyél haza Samyhez.-válaszolta Karin szipogva, miközben a férje biztonságot jelentő ölelésébe fúrta magát. A két fél egy ideig még összeölelkezve állt az út szélén, Martin pedig alig győzte letörölni szerelme könnyeit. Miután a nő alaposan kisírta, a férfi óvatosan besegítette feleségét a kocsiba, ezt követően a Gruber birtok felé vették az irányt.