A Gruber farmon nagy volt az aggodalom, miután Martinnak nyoma veszett. Az emberrabló kiléte és indítéka egyenlőre ismeretlen volt. Karin első tippje Gregorra esett, ám hamar kiderült, hogy a férfinak jó alibije volt a szóban forgó tett idejére. Gyorshajtás miatt a rendőrök lekapcsolták és kihallgatták. Mióta szerelmének nyoma veszett, Thaler doktornő nem evett, nem aludt és az agya folyton kattogott. Kollmann doktornő hasonlókon ment keresztül. Karin és Gabriele kölcsönösen támogatták egymást, noha Gabinak fogalma sem volt arról, hogy szeretett bátyja és legjobb barátnője egy párt alkottak. Miközben a rendőrök nagy erőkkel keresték az eltűnt személyt, addig a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Jens és Peter a körasztalnál ültek, miközben Gabriele szótlanul nézett ki az ablakon. Köster pilóta, aki titkon mindig is szerelmes volt a nőbe, közelebb lépett a doktornőhöz. 

-Tudom, hogy mennyire kötődsz Martinhoz. De próbálj meg optimista maradni és bízz a rendőrök hatékonyságában.-jegyezte meg Jens mosolyogva. Az orvosnő nem reagált semmit a pilóta szavaira, mindössze egy fejbólintással nyugtázta a hallottakat. A szomorú perceket a diszpécser szakította félbe. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ezt követően a háromfős társaság a helikopterhez futott. Mindenki elfoglalta szokott helyét, ezután Köster pilóta megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés részleteit. Egy base jumpos balesetet szenvedett, nem messze Unterföhringtől. GPS Koordináták: 42,22 Észak és 12,22 Kelet.-ismertette a részleteket a diszpécser

-Értettem központ. Köszönöm és vége.-zárta le Jens a beszélgetést, majd szétkapcsolta a vonalat. A bevetés helyszínére vezető út néma csendben telt, hiszen Gabrielének most beszélni volt kedve a legkevésbé. Nagyjából 10 perces repülést követően a pilóta megkezdte a landolást a szántóföldön. A szerencsétlenül járt base jumpos  mellett annak társa is ott guggolt. Földet érést követően Gabi és Peter a két zsákkal együtt hagyták el a kabint, majd az ellátásra váró személyhez futottak. Kollmann doktornő szinte azonnal hozzálátott feladatához, Berger szanitéc pedig a keze alá dolgozott.

-A férfi vérnyomása 130 per 90. Pulzus 70.-olvasta le Peter az értékeket, eközben Jens meghozta a hordágyat. Köster pilóta közvetlenül a páciens mellé tette a hordágyat. Mivel nem szeretett volna zavarni, a férfi visszament a helikopterhez, hogy feljegyezze az üzemanyagfogyasztást. 

-Valószínűleg a páciens nyakcsigolyája sérült. Szerintem enyhe agyrázkódása is van. Kell majd Midazolam, Etomidat és Lorazepam. Mindenből 2 mg-ot kérek, majd állítsd be a perfúzort. A mennyiség 0,5 mg per perc legyen. Mehet a branül, az 500-as Ringer és a nyakfodor is.-hangzott Gabriele utasítása. Miután az orvosnő úgy találta, hogy a beteg mozgathatóvá vált, óvatosan hordágyra emelték őt. Mivel fennállt a csigolyatörés veszélye, a férfi matracra került, ezt követően betolták a helikopterbe. Köster pilóta megkezdte a műszerek felkapcsolását és csak az alkalmas pillanatra várt. A hordágy a helyére került, az ajtók becsukódtak, Kollmann doktornő és Berger szanitéc a helyükön ültek, tehát minden készen állt a felszálláshoz. Jens a karhoz nyúlt, a gép pedig a levegőbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk az UKM-be. Férfi páciens. Zuhanás után állapota instabil. Intubálva és lélegeztetve.-tolmácsolta Köster pilóta a kolléganője kérését

-Értettem Medicopter 117. A kérésüket továbbítom az UKM-nek.-hangzott a diszpécser válasza

***

Az éjszakai műszakot vihar miatt törölték, így Höppler úr hazaküldte az embereit. A csapatnak nem kellett kétszer mondani, hogy távozhatnak. Mindenki örömmel adta le a szolgálatot. Tekintve, hogy Gregor szabadlábon volt, Karin pedig nem lehetett egyedül, Gabriele és Maja egy ideje már Thaler doktornő házában éltek. Maja a szobájában tanult az egyetemi felvételire, mikor az anyja megérkezett. Kollmann doktornő egy puszival köszöntötte lányát, majd csatlakozott kolléganőjéhez a konyhában. 

-A rendőrök az előbb telefonáltak. Kiderült, hogy Martint az egyik régi betegének férje rabolta el. Az asszony allergiás lett arra a gyógyszerre, amit a bátyád írt neki és nem sokkal később meghalt. A nyomozók azt mondták, hogy már keresik a helyet, ahová a férfi vihette Martint.-ismertette a részleteket Karin leszegett fejjel, miközben főzött egy csésze kamillateát. Munkatársa szótlansága Gabriele figyelmét sem kerülte el. Kollmann doktornő kicsit úgy érezte, mintha kimaradt volna valamiből. Miután a tea elkészült, Gabi kedvesen átkarolta Karint, ezt követően kiültek a nappaliba. 

-Tudom, hogy te és a bátyám kedvelitek egymást. De én még csak ott tartok, hogy ti ketten egy évvel ezelőtt kirándulni mentetek karácsonykor. Miből maradtam ki?-tette fel a kérdést Kollmann doktornő egy kedves mosoly kíséretében

-Martin és én összejöttünk. Igazság szerint már egy éve elkezdődött köztünk valami, de Gregor felbukkanása miatt okosabbnak láttuk, ha távol tartjuk magunkat egymástól. A volt férjem ugyanis szörnyen féltékeny minden férfira. Noha már nem vagyunk együtt, akkor is a tulajdonának tekint. Három héttel ezelőtt Martin itt járt és csókolóztunk. Eredetileg azért jött, hogy elmondja, a lányom életben van.-nyújtotta át a forró teával teli bögrét Thaler doktornő, miközben egy bájos mosoly jelent meg az arcán

-Már értem, hogy Martin miért járt mindig a fellegekben. Szívből örülök kettőtök boldogságának és annak is, hogy Hanna életben van. Mikor láthatod őt ismét?-tette fel a kérdést Gabriele

-Arra már rájöttem, hogy sem Emiliára, sem a többi rendőrre nem számíthatok. Tegnap titokban jártam Gregor irodájában. Az asztalán találtam egy fotót, amin Hanna is szerepelt. Bevallom őszintén még nem gondolkoztam a lányom visszaszerzésén. Először Martint szabadítsuk ki.-állapította meg Karin, miközben a mellette ülő nő szorosan magához ölelte kolléganőjét

-Martin erős és nem lesz semmi baja. Nekünk kettőnknek viszont össze kell tartanunk.-fűzte hozzá Gabi egy apró mosollyal

Ezzel egy időben Gruber doktor egy sötét helyen tért magához. A ház, ahová be volt zárba düledezett. Fény is csak egy kis résen szűrődött be a helységbe. Fejére erős ütést mértek, de az esze azon járt, hogy miként tudott volna megszökni. A férfi tisztában volt azzal, hogy ki és miért rabolta el és borzasztóan félt attól, hogy soha többet nem láthatja majd szeretteit. Miközben lépteket hallott, a csuklóján lévő kötelet sikerrel oldotta ki, ám továbbra is úgy ült a fal mellett, mint aki meg volt kötözve. Az ajtó kiszakadt a helyéről, majd egy idősödő férfi jelent meg vele szemben. Az emberrablót már régóta ismerte, hiszen az is Ellmauban lakott. 

-A feleségem még élhetne, ha maga tisztességgel végezte volna a munkáját.-jegyezte meg a fogva tartó, miközben egy vascsövet szorongatott a kezében

-A felesége allergiás volt egy olyan gyógyszerre, amire a világ lakosságának csupán az egy százaléka érzékeny. Nem tudhattam, hogy az injekció milyen hatással lesz majd rá.-védekezett Martin, ugyanakkor pontosan tudta, hogy akármit is mondott volna, azzal csak tovább provokálta volna a gyászba beleőrülő embert. Egy váratlan pillanatban Martin felugrott a földről, egy rúddal leütötte a fickót, majd kihasználta a nyitott ajtó nyújtotta lehetőséget és megszökött. A doktor úgy ismerte a helyet, ahol tartották, akár a tenyerét, hiszen korábban háziorvosként sokat járt a családnál. Befutott a pajtába, elkötötte az ott parkoló motort, ezt követően elhajtott a helyszínről.

***

Gabriele vásárlásból tartott hazafelé, mikor az egyik mellékúton a menekülő Martinra bukkant. Kollmann doktornő első gondolata az volt, hogy a szeme káprázott, ám nem sokkal később felbukkant az üldöző jármű is. A menekülés sajnos nem tartott sokáig. Gruber doktor megcsúszott a jeges úton és motorral együtt felborult. Gabi leállította a járművet és a távolból nézte végig, amint bátyját egy terepjáró hátsó ülésére dobták. Miután az emberrabló elhajtott a baleset színhelyéről, az orvosnő feltűnés nélkül eredt a nyomukba. A nő fél szemmel az utat nézte, miközben a telefon után kapott. Elsőként a rendőrök, majd a támaszpont számát tárcsázta. A beszélgetés végeztével Karin munkatársai tudtára adta, hogy Martint egy régi pajtához vitték. Clara és Florian számára nem is volt kérdés a mentőakció lebonyolítása. A háromfős társaság a helikopterhez futott, majd miután mindenki elfoglalta szokott helyét, Bergmeister pilótanő megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérésekor a gép a magasba emelkedett. 

-Salzburg torony itt a D-HECE. Bevetésünk van Ellmau határában. Szabad a légtér?-szólt bele Clara a mikrofonba

-A légtér szabad. Sikeres bevetést.-adta a választ a diszpécser. A beszélgetés végeztével a pilótanő bontotta a vonalat, majd feltette napszemüvegét és azon át csodálta a panorámát. Repülés közben Karin idegesen dobolt a lábán és alig várta, hogy szerelmét ismét magához szoríthassa. Ezzel egy időben Gabriele a kocsiban ülve várta a rendőrök érkezését. A fogva tartó egy üresen álló pajtába zárta Martint, megkötözte őt, ám a távolból érkező sziréna megzavarta tervében. A nejét elvesztő férfi benzint locsolt szét a csűrben, majd eldobta a kezében lévő öngyújtót és távozott. Gruber doktor segítségért kiáltott, ezzel egyidejűleg próbált megszabadulni a kötéltől. Szerencsére a rendőrök időben érkeztek és szinte azonnal el is fogták az emberrablót. Kollmann doktornő viszont a pajta előtt állva nézte végig az egyre magasabbra csapó lángokat. Tudta, hogy egyedül képtelen lett volna bátyját kiszabadítani, emiatt könnycsepp szökött a szemébe. Hála az égnek a felmentősereg már úton volt. Clara megközelítette a házat, miközben Karin magára vállalta a szeretett férfi megmentését. 

-Lejjebb ereszkedem, hátha így a füst is jobban szétoszlik.-nézett le Clara a pedálok melletti kis ablakon, közben fokozatosan csökkentette a magasságot. A megadott jelet követően Florian lenyomta a gombot, a csörlő pedig megindult lefelé. A porfelhőtől csak nehezen lehetett tájékozódni, így a földet érés is lassan ment. A nagy köd lassan eltűnt, Karin pedig végre leérkezett. Mikor a két fél egymásra pillantott, mind a kettejük arcára egy szerelmes mosoly ült ki. Thaler doktornő közelebb lépett kedveséhez, majd egy zsebkés segítségével elvágta a kötelet és a kezében lévő hevedert átadta Gruber doktornak. 

-Olyan volt, mintha egy angyal ereszkedett volna le hozzám.-állapította meg Martin szinte elvarázsolva, eközben a lángok egyre magasabbra csaptak fel

-Kezd felforrni a levegő körülöttünk.-kacsintott egyet Karin a szeretett férfira, ezt követően megadta a jelet társainak. A csörlő megindult felfelé, a rajta utazók pedig csak az utolsó pillanatban hagyták el a düledező épületet. A bennlévő gázpalackok lángra kaptak és kicsivel később minden a levegőbe repült.  

A műszak végeztével Gabriele elkísérte bátyját a temetőbe. Martin egy csokor fehér rózsát tett halott betege sírjára, ezt követően egy rövid hallgatás következett. Gruber doktor próbálta magát tartani, Kollmann doktornő viszont érezte, hogy testvére szíve szerint üvöltött volna.

-Bármennyire fájdalmas is ez, de hiába vagyunk orvosok, mi sem menthetünk meg minden életet. Te vagy a legbecsületesebb és legalaposabb ember, akivel valaha találkoztam. Ne tégy magadnak szemrehányást.-mondta Gabriele kedvesen

-Össze fogom szedni magam, de kell egy kis idő, amíg helyre teszem magamban a dolgokat. A férfi, aki elrabolt, egy őrült, de a felesége nagyon rendes asszony volt.-ölelte magához húgát Martin, közben a nő egy lakáskulcsot húzott elő a táskájából. Gruber doktor kíváncsian figyelte Gabit.

-Amire neked most szükséged, az egy kellemes este a nővel, akit szeretsz. Megértem, hogy Gregor miatt titkolóznotok kellett, de azért sajnálom, hogy csak most értesültem kettőtökről.-jegyezte meg a nő egy halvány mosoly kíséretében

Két órával később Karin már úton volt abba a vidéki házba, ami egykoron Gabriele anyjáé volt. Thaler doktornő izgatottan készült a Martinnal való sokadik randevúra és a Gregor miatt átélt szörnyűségek ellenére, úgy érezte, most már készen állt elmélyíteni a doktorral való kapcsolatát. Azt, hogy a ház felé menet Emilia autója szegődött a nyomába, nem tudhatta. Mahler felügyelőnő folyamatos megfigyelés alatt tartotta az orvosnőt. Már majdnem sikerült bizonyítékot szereznie Karin és Martin viszonyára, mikor váratlanul kidurrant a kocsija kereke. Eközben a doktornő kocsija a ház előtt parkolt le. Odabent Martin már mindent előkészített egy meghitt estéhez. Gruber doktor arcán egy óriási mosoly jelent meg szíve hölgyét látva, majd beljebb invitálta őt. Karin csodálkozva nézett szét a szobában. A háttérben kellemes zene szólt, pár gyertya is égett, az asztalon pedig frissen készített vacsora várta a nőt. 

-Amit mondani akartam Martin, hogy igazad volt. Jártam Gregor irodájában és láttam a fotót. Hanna életben van.-mondta Karin egy elbűvölő mosollyal, Martin pedig együtt örült szerelmével

-A rendőrök most már kénytelenek lesznek csipkedni magukat. A volt férjednek magyarázatot kell adnia arra, hogy miért mondta azt, hogy a lányotok meghalt.-állapította meg Gruber doktor, miközben hellyel kínálta Thaler doktornőt. Hiába a kellemes illat, a nő nem is volt éhes. Felállt a székéből, ezt követően közelebb lépett a vele szemben ülőhöz.  

-Isteni illata van az előételnek és a főételnek is. De őszintén szólva a desszertet jobban kívánom.-suttogta Karin a férfi fülébe, mire Martin karjaiba vette szerelmét. A két fél vágyakozó tekintete elárulta, hogy a másik is ugyanazt szerette volna. Gruber doktor igyekezett minél gyengédebben bánni szerelmével, ezt követően felültette őt az asztalra. Karin finoman megcsókolta kedvese nyakát, mire a doktor akaratlanul is felnevetett. Miután megszabadultak a ruháiktól, romantikázást a fürdőkádban folytatták tovább.

Mindeközben Emilia a sztrádán egy sofőr segítségével kicserélte a lyukas kereket egy másikra. Mahler felügyelőnő próbálta beérni Karint, azonban a számos keresztutcában bárhol kereshette őt. A rendőrnő mérgesen a motorháztetőre csapott és okosabbnak látta, ha beszámol Gregornak a történtekről. A férfi egy csörgést követően fogadta is a hívást. 

-Mondd, hogy sikerült rajtakapnod a volt nejemet azzal a vidéki dokival. Érzem, hogy ezek ketten szövetkeztek ellenem. Gruber doki bizonyára azért vallott ellenem a bíróságon, mert a kis feleségem megkérte rá. Bosszút kell állnom rajta, amiért elvette tőlem Karint és amiért betörte az orromat. Az ökle nyoma még most is látszódik a szemem alatt.-szólt bele a vonalba a férfi és gyakorlatilag szóhoz sem engedte jutni cinkosát

-Sajnos nincs bizonyítékom ellenük tesókám. Már hetek óta a nyomukban vagyok, de semmi. Amúgy azt hittem forró nyomra bukkantam, de mielőtt kideríthettem volna, hogy Karin hová megy, támadt egy kis gond a kocsimmal.-mondta Emilia, mikor végre szóhoz tudott jutni

-Mondtam, hogy ne hívj tesókámnak. Senki nem tudhatja meg, hogy rokonok vagyunk. Te és én idegenek vagyunk egymás számára, különben Karin sosem fog benned megbízni.-őrjöngött Gregor

-Én nem szólíthatom a saját öcsémet úgy, ahogy akarom. Te viszont provokálhatod Gruber dokit, utána meg csodálkozol, ha beveri a pofádat.-emelte fel Emilia a hangját, majd ezt követően a férfira nyomta a kagylót