Végre elérkezett a karácsony. Voltak, akik már hónapokkal előre felkészültek az ünnepekre, mások az utolsó percre hagyták a legfontosabb tennivalókat. Akadtak olyanok is, akik otthon ünnepeltek, megint mások inkább az utazást választották. Karácsony napjára az első hó is megérkezett, a gyerekek pedig önfeledten szánkóztak a lejtőkön. A Medicopter bázisán is minden a szeretet ünnepéről szólt. Miközben Clara mézeskalácsokat díszített, Jens, Florian és Peter a karácsonyfát állították fel. Valaha Karin is nagyon szerette az ünnepeket. A Gregorral való házassága idején és nem sokkal Hanna születése után még minden szép és tökéletes volt. Lánya elvesztése óta azonban ez az ünnep nem tartozott Thaler doktornő kedvencei közé. Rossz kedvét fokozta, hogy karácsony másnapján nem ő volt szolgálatban, tehát ami másoknál a közös étkezésekről szólt, az nála az üres lakás volt. Ezzel egy időben a Kaiseralmot ellepték a vendégek. Az ünnepek idején Martin gyakorta besegített a barátja vendéglőjében. Ez most sem volt másképp. Tekintve, hogy odahaza Hans ilyen tájban mindig ideges volt a karácsonyfa díszítés miatt, Gabriele a délelőtt nagyobb részét idősebb bátyjával töltötte.

-Hogy sikerült a Karinnal közös kirándulás? És merrefelé jártatok? Történt valami köztetek? Szerelmesek vagytok egymásba?-halmozta a kérdéseket Gabi és alig bírta kivárni, hogy hallja a válaszokat

-A Karinnal eltöltött nap nem is alakulhatott volna szebben. Bejártuk a Wilder Kaisert és a Dachsteint. Én pedig kicsit félek, hogy megint szerelmes leszek. Mikor a közelemben van, jól eső érzés tölt el. Ha nincs velem, akkor pedig mintha hiányozna valami. Tetszik a bátorsága, az ereje és a belőle áradó életöröm. Előtte még a legféltettebb titkaimat sem szégyenlem. Az Annéval való válás óta, viszont félek, hogy megint sérülök.-válaszolta Martin a tőle megszokott bársonyos hangnemben. Gabriele érezte, hogy ezek a szavak szívből jöttek és maga is kedvet kapott ahhoz, hogy ismét szerelmes legyen. Ugyanakkor értette bátyja kételyeit.

-A válás Roberttel engem is megviselt. Pontosan átérzem a helyzetedet, de Karin túlságosan elbűvölő nő ahhoz, hogy csak úgy elengedd. Mind félünk attól, hogy sérüljünk. Gregor oldalán Karin a poklok poklát járta meg. Én viszont tudom, hogy te vagy az a férfi, aki képes begyógyítani a sebeit.-fogta meg finoman bátyja kézfejét a nő. Húga bátorító szavai mosolyt csaltak Martin arcára.

-Képzeld, kirándulás közben Karin adott egy puszit.-hajolt közelebb Gruber doktor a vele szemben állóhoz és arcán olyan öröm jelent meg, mintha azt mondta volna, hogy nősülni készült. Kollmann doktornő szája széles mosolyra húzódott, mivel szívből örült szeretett bátyja boldogságának. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a Gregorral való szörnyű tapasztalatok miatt Karin mennyire félt a férfiak érintésétől, ennek a gesztusnak igen nagy jelentősége volt és ezzel mind Martin, mind Gabriele tisztában volt. Miközben a két testvér beszélgetett, az előtérben tartózkodó egyik vendég váratlanul rosszul lett. A kintről jövő hangzavarra a két orvos is felkapta a fejét, emiatt mind a ketten kiszaladtak az étkezőbe. A földön egy férfi feküdt és első ránézésre elég nehéz lett volna megmondani, hogy mi váltotta ki a rohamot. Mialatt a doktornő felmérte annak állapotát, addig doktor a mentők számát tárcsázta. 

Ezzel egy időben a Medicopter bázisán a karácsonyi előkészületek lassan a végéhez közelítettek. A dekoráláshoz Max és Höppler úr is csatlakoztak. Minden az ünnepről és a közös családi programokról szólt. Karin szemébe könnyek szöktek, hiszen egyre nehezebben viselte a magányt és a lánya elvesztésén is csak nehezen tette túl magát. A nap első bevetése pont jókor érkezett. Mialatt a diszpécser egy rövid tájékoztatót adott az esetről, a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott. Az ajtók sorra záródtak be, Clara pedig megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérése után a gép a magasba emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetés részleteit.-jelentkezett be a rádión Bergmeister pilótanő, miközben feltette napszemüvegét

-Központ a Medicopter 117-nek. Eszméletlen személy fekszik a Kaiseralmon. Dr. Kollmann és Dr. Gruber már a helyszínen vannak. Valószínűleg szalmonella mérgezéssel van dolguk.-érkezett a válasz. Clara nyugtázta a kapott információkat, majd szétkapcsolta a vonalat. Hála a gyorsaságnak alig negyed órával később már a szóban forgó vendéglő előtt landoltak. Miután a gép földet ért, Karin és Florian a két zsákkal együtt szaladtak be az épületbe. Martin, mikor meglátta Thaler doktornőt, hirtelen el is felejtette, hogy mit is akart mondani. A beszéd jogát végül Gabriele ragadta magához és ismertette a páciens állapotát kolléganőjével. Karin egy bólintással nyugtázta a hallottakat. A három orvos pedig együttes erővel dolgozott a beteg állapotának stabilizálásán. 

-Florian! Készíts elő 3 mg Novalgint.-adta Thaler doktornő az utasítást. Lenz szanitéc az orvosok keze alá dolgozott, eközben Clara is megérkezett a hordággyal. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. A pilótanő nem akart zavarni, ezért inkább visszament a helikopterhez. Miután a doktortok úgy találták, hogy az ételmérgezést kapott férfi szállítható állapotba került, hordágyra emelték őt, ezután a mentőhelikopter legénysége elindult a legközelebbi kórház irányába. 

***

A Gruber farmon állt a bál. Mióta kiderült, hogy Hans megcsalta a nejét, azóta Susanne megtiltotta a férfinak, hogy láthassa a közös lányukat. Ráadásul a fiatalabbik Gruber testvér az esti karácsonyi buliba legújabb szerelmét is meghívta, ezzel pedig anyja és Lili utálatát sikerrel vívta ki. A közös családi karácsonyozásból, még Gabriele és Martin békítő kísérlete ellenére sem lett semmi. A szentestét megelőző pár órával mindenki rögtönzött programot talált ki. Maja egy régi barátnőjénél töltötte a napot. Lili újdonsült barátjával múlatta az időt. Lizbeth és Susanne odahaza duzzogtak. Linn és Hans viszont egy hotelba mentek romantikázni. Martin pedig kirándulásra invitálta Karint. A férfi húga szíves örömest vette át kolléganője műszakját, azért, hogy Thaler doktornő nyugodtan elmehessen a túrára. Karin hatalmas mosollyal fogadta a meghívást, hiszen otthon ülni a négy fal között nem volt épp karácsonyi program. Gruber doktor kocsival ment a nő házához, majd találomra ráböktek a térképre. Fél órás autóutat követően festői látvány fogadta őket. A hófödte Wilder Kaiser szemet gyönyörködtető volt.

-Gyalogoljunk, béreljünk sílécet, vagy libegőzzünk?-nézett Martin a doktornőre. Ahogy ezeket a szavakat kimondta, a felvonó jelent meg a közelükben. A két fél is felfigyelt az kötélpályára, majd összhangban nyugtázták, hogy libegővel utazni a legegyszerűbb és legkényelmesebb. Negyed órás felvonózást követően a Steiner Hochalm közelében szálltak ki. A menedékházból pont rá lehetett látni a Hintersteinersee-re, mely a környék egyik legszebb tava volt. A hőmérséklet egyre csökkent, a hó is szállingózott, Karin pedig dideregve húzta össze magán a kabátját. Látva a nő vacogását, Gruber doktor Karin hátára terítette a saját kabátját.

-Nehogy meghűlj nekem. Hiszen csak egy ing van rajtad.-utasította vissza az orvosnő a kedves gesztust egy szelíd mosollyal. Mivel egyikük sem szeretett volna megfázni, végül befutottak a közeli kunyhóba. Odabent jó meleg volt, a két orvos pedig habozás nélkül foglalt helyet a kályha előtt. Thaler doktornő és Gruber doktor talán még sosem voltak ilyen boldogak. Noha egy egyszerű kirándulásról volt szó a hegyekben, ez mégis felért egy karácsonyi ajándékkal. Miközben a szőnyegen kuporogtak, mind a ketten becsukták a szemüket és szinte érezték, ahogy a lobogó tűz fokozatosan felmelegítette őket. Rövid hallgatást követően a csendet Karin törte meg.

-Szeretném, ha az elejétől a végéig ismernéd a Gregorral közös történetemet. Talán, ha végre kiadom magamból az egészet, képes leszek elengedni a múltamat.-szólalt meg a nő

-Megtisztelve érzem magam, amiért beavatsz az életedbe.-válaszolta a férfi egy apró mosollyal. A vallomást egy némi hezitálás előzte meg. Karinnak nagyon kellett tartania magát, hogy mindent kellő alapossággal és tényszerűen mondjon el.

-Azt te is tudod, hogy Gregor üzletemberként dolgozott. Már évek óta házasok voltunk, mikor rájöttem, hogy számos embert vert át. Sokan miatta lettek munkanélküliek, másokat pedig az öngyilkosságba sodort. Mikor ez kiderült, akkor egyből feljelentettem a rendőrségen. A nyomozónő, Emilia nagyon készséges volt hozzám. De a tanúskodásom nem volt elég a letartóztatáshoz. -mondta Karin, majd egy kis szünetet tartott

-Félek, hogy a sztori itt még nem ért véget.-jegyezte meg Martin aggodalmas hangon, ám a folytatástól a szava is elakadt

-A legrosszabb csak utána jött. Miután kikerültem a kórházból, a volt férjem azzal a hírrel fogadott, hogy a lányunk, Hanna meghalt egy balesetben. Ha őszinte akarok lenni, fogalmam sincs mikor és hogyan történt a balesete. El akartam hagyni Gregort, de ő nem engedett. Megvert és megkínzott, mondván, hogy a feleségeként vannak felé kötelességeim. A legutolsó vitánk után kihasználtam a távollétét és bőröndbe tettem a holmijaimat. Sajnos Gregor korábban ért haza és nem engedett csak úgy el. Megütött és leestem a lépcsőről. Ekkor kerültem abba a kórházba, ahol te is dolgoztál. Hiába a bíróságon tett orvosi szakvéleményed, az a disznó ismét szabad. Gregornak hála rettegek a férfiak érintésétől.-vallotta be Karin szipogva és látva a nő szenvedését Martin szeme is könnybe lábadt. Miután mind a ketten kisírták magukat, Thaler doktornő sokkal jobban érezte magát és mintha egy hatalmas súlytól szabadult volna meg. Martin tisztában volt azzal, hogy egy férfi sosem tudta volna száz százalékig átérezni, egy bántalmazott nő fájdalmát, ugyanakkor Karin szenvedését látva és hallva, őt magát is fájó érzés kerítette hatalmába. Gruber doktor kezével közrefogta az orvosnő arcát, miközben vetett egy gyengéd pillantást a vele szemben ülő gyönyörű szempárra. Mikor a két orvos tekintete elmerült a másikéban, mind a kettejük szíve hevesebben kezdett el dobogni. Karin arcára egy halvány mosoly ült ki és érezte, Martin mellett biztonságban volt. A bensőséges perceket egy kintről jövő hang szakította félbe. Mind a ketten ijedten pattantak fel a földről, majd óvatosan közelítettek az ablakhoz.

-Mintha a tó irányából jött volna a hang. Ez a hang, olyan volt, mint egy lövés. Mit csináljunk?-nézett össze a két orvos, végül úgy döntöttek, jobb, ha utána járnak a történteknek. Nagyjából fél órája gyalogoltak az erdőben, mikor motorzúgásra lettek figyelmesek. A sejtésük beigazolódott, valóban volt egy sérült. A két ismeretlen illegális vadász volt és miközben egy vadra céloztak, egyikük véletlenül meglőtte a másikat. Csakhogy a meglőtt személyt annak társa bedobta egy terepjáró hátuljába, majd elhajtott vele a baleset színhelyéről. Mivel a sérült láthatóan mozgott, Karin és Martin számára nem volt kétség, hogy tenniük kellett valamit. Mialatt Thaler doktornő a terven dolgozott, Gruber doktor a mobilja után kapott és a mentőközpont számát tárcsázta. 

***

A Medicopter bázisán karácsony estéjén általában azok a munkatársak teljesítettek szolgálatot, akiket odahaza nem várt senki. Tekintve, hogy Gabriele családjában kitört a balhé, Peter a nejével, Jens pedig a lányával veszett össze, a háromfős társaság szíves örömest vállalta magára az éjszakai műszakot. Mivel sem Maxnak, sem Höppler úrnak nem volt családja, a két idősebb férfi is benntöltötte az estét a kollégákkal. A kis társaság a konyhában gyűlt össze és különféle családi sztorikkal ütötték el az időt. A vidám perceket a diszpécser szakította félbe. Mialatt a központ a részleteket ismertette, addig a doktornő, a pilóta és a szanitéc a helikopterhez futottak. Mind a hárman elfoglalták szokott helyüket, végezetül Jens megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérése után a gép a levegőbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-jelentkezett be a pilóta az adóvevőbe

-Központ a Medicopter 117-nek. Egy férfit meglőttek a Steiner Hochalm közelében. Dr. Karin Thaler és Dr. Martin Gruber már a helyszínen vannak. Állítólag a sérült férfi testét egy személy ellopta. A bevetés helyszínén tartózkodó két orvos megkezdte a páciens üldözését.-ismertette a különös bevetés részleteit a diszpécser. A beszélgetés végeztével Jens nyugtázta a kapott információkat, majd bontotta a vonalat. Ezzel egy időben a menekülő terepjáró sofőrje azon volt, hogy le tudja rázni valahogy a két orvost. Menekülését nehezítette a csúszós úttest. Karin és Martin futva követték az emberrablót, ám egy ponton túl már nem bírták tovább és kifulladva álltak meg. A kocsi szép lassan eltűnt és a völgybe már nem igen lehetett segédeszköz nélkül lejutni.

-Most nagyon jól jönne egy síléc, vagy egy szánkó.-zihált Thaler doktornő, mire Gruber doktor fejében felsejlett a megoldás kulcsa. Karin fürkésző tekintettel nézte Martint, aki két hatalmas fenyőággal jelent meg. A nő értetlenül nézett a gallyakra.

-Ha a lábunk közé fogjuk és rá ülünk, ezzel simán le tudunk csúszni.-nyújtotta át Martin az ágak egyikét

-Nem véletlenül neveznek téged a hegyi doktornak.-kacsintott Karin a férfira. A két orvos ráült az ágra, azt követően lesiklottak a hóval fedett hegyoldalon. Karácsony napja számukra meglehetősen különösre sikeredett, hiszen üldözéssel töltötték. Első ránézésre viszont úgy tűnt, hogy mind a ketten élvezték a szokatlan helyzetet. Egyikük "Ez klassz."-szal, másikuk pedig egy "Juhé."-val fejezte ki derültségét. Egy kicsit mintha mind a ketten elfelejtették volna, hogy valójában az lett volna a feladatuk, hogy megállítsák a száguldó járművet. A fegyverrel hadonászó ámokfutót is váratlanul érintette a hegyről lesikló két orvos, ezért önkéntelenül, de félrerántotta a kormányt és az útja egy fa tövében ért véget. A kocsi vezetője kiszállt a székből, majd a két orvosra támadt. Martin végül egy határozott ütéssel terítette földre a fegyverest. Eközben Karin megkezdte a sérült ellátását. A helikopter és a rendőrök szinte egyszerre érkeztek meg. Jens megkezdte a landolást, a földet érést követően Gabriele és Peter a két zsákkal együtt hagyták el a kabint, ezután az ellátásra váró személyhez futottak. Gruber doktor ismertette a sérült állapotát, a rendőrök pedig a járőrkocsiba ültették a támadót. A meglőtt férfi állapota a körülményekhez képest kielégítő volt.

-Tegyünk a sebre mull-lapot. Kell még egy branül és mehet az 500-as Ringert.-nézett fel Martin a szőke szanitécre, miközben a hordágy is megérkezett

-És készítsd elő a Ketamint, meg az Analgaticumot. Mindenből 3 mg kell majd.-egészítette ki Gabriele. Nagyjából 10 perces ellátást követően a beteg állapota a körülményekhez képest stabilizálódott. Mivel az orvosok úgy találták, hogy a férfi szállíthatóvá vált, hordágyra emelték őt, majd betolták a helikopterbe. Elsőként Jens foglalt helyet a kabinban, őt Gabi és Peter követték. A rotorok már javában forogtak és a kellő fordulatszám elérésekor a gép a magasba emelkedett. Köster pilóta jelentést tett a központnak, ezt követően a szót átadta a munkatársának.

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a Halli Kórházba. Férfi páciens. Lőtt sérülésekkel a hasán. Intubálva és lélegeztetve.-tolmácsolta Peter a doktornő kérését

A helikopter és a rendőrök távozása után Karin és Martin kettesben maradtak és egy ideig még figyelték a távolodó helikoptert. Mind a ketten megkönnyebbülten sóhajtottak fel, hiszen erőfeszítésük eredményre vezetett. A meglőtt férfi minden valószínűség szerint túl fogja élni a golyó ütötte sebet. Miután a gép látóhatáron kívülre került, Thaler doktornő arcán egy magával ragadó mosoly jelent meg.

-Bevetés ide, vagy oda. Ez volt életem legszebb karácsonya. És ha minden igaz, a kunyhó még a helyén van. Odabent kellemes meleg van és főzni is tudunk. Mit szólnál hozzá Martin, ha a szentestét kettesben töltenénk?-kérdezte Karin mosolyogva

-Ez egy álomszép gondolat.-érintette homlokát a férfi a nő homlokához. Azt, hogy kettejük beszélgetésének volt egy szemtanúja is, egyikük sem tudhatta. Pár lépésnyire tőlük egy magas, tagbaszakadt, tetovált ember jelent meg. Az illető megköszörülte a torkát, mire a két orvos addigi derűs mosolyát a ridegség és félelem vette át.

-Amíg én a börtönben sírtam, a feleségem egy vidéki dokival múlatta az idejét.-mondta Gregor villámló szemekkel