Martin és az öccse, Hans épp egy bevetésről tartottak hazafelé. A két Gruber ugyanis civilben önkéntes hegyi mentő volt. A vezetői székben az idősebb testvér ült, miközben fivére a mobilját nyomkodta. Gruber doktornak egy ideje már feltűnt öccse különös viselkedése, de mivel nem akarta firtatni a dolgokat, megvárta, amíg az önszántából vallotta be az igazságot. Hans csak nehezen ismerte el, hogy házas ember létére egy ideje titkos viszonyt folytatott.

-Jól értettem, az asszisztensnőm és te szeretők vagytok? Susanne tud már róla?-kerekedett ki Martin szeme

-Susanne és én már jó ideje eltávolodtunk egymástól. Linnel minden egyszerűbb és szebb. Ráadásul osztozik a birtok iránti szenvedélyemben. Egy ilyen nő, mint Linn bármelyik férfit lángra lobbantja.-jegyezte meg Hans egy idétlen vigyorral az arcán

-És mint tudjuk te meglehetősen lobbanékony vagy.-rázta a fejét Martin, egyebekben viszont nem szeretett volna öccse magánügyeibe folyni

-Még jó, hogy lángra lobbant. Hisz amikor egy férfi megnősül, a pap nem vakítja meg a vőlegényt az oltár előtt.-hangzott a válasz egy bárgyú mosoly kíséretében. Gruber doktor vetett egy gyors pillantást öccsére és meg kellett állapítania, hogy a férfit Susanne mellett még sosem látta ennyire boldognak. A kocsival épp egy szerpentinen haladtak, mikor a kanyarban Martin egy ájult férfira bukkant. Csak az utolsó percben sikerült elkerülnie, hogy át ne hajtsanak rajta. Gruber doktor leparkolt, ezt követően a két testvér közelebb ment a sérülthöz. Miközben Martin megkezdte a férfi vizsgálatát, öccse a mentők számát tárcsázta.

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Clara és Florian kihasználva a szokatlanul kellemes időjárást, az udvaron röplabdáztak. Karin pedig a döntőbíró szerepét töltötte be. Bergmeister pilótanő egy jót nevetett, hiszen jelen állás szerint ő állt nyerésre. Lenz szanitéc szeretett volna egyenlíteni, erre azonban már nem volt lehetősége, hiszen a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Miután az összes ajtó becsukódott, Clara megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérésekor a gép a levegőbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-szólt bele a pilótanő a rádióba

-Központ a Medicopter 117-nek. Eszméletlen személyre bukkantak a Söllt és Ellmaut összekötő úton, egy kanyarban. A férfira Martin és Hans Gruber találtak rá. Az elsősegély megtörtént. Az önök feladata a páciens elszállítása.-hangzott a válasz. A beszélgetés végeztével a pilótanő bontotta a vonalat, majd feltette napszemüvegét és azon keresztül gyönyörködött a tájban. A bevetésre tartó út nyugodtan telt. Miközben Florian a mellette ülő pilótát navigálta, addig Karin előkészítette a gyógyszeres táskát. Hála Clara gyorsaságának, alig negyed órával később már a szóban forgó útszakaszon landoltak. A leszállásra alkalmas terepet Hans jelezte. Miután a gép földet ért, Thaler doktornő és Lenz szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak a pácienshez. Martin ismertette a részleteket, ezután mindenki hozzálátott a feladatához. 

-Az öcsém versenyautó nyomaira bukkant a friss hóban. Szerintem a sérültet kidobták egy kocsiból. A fején van egy nyílt seb. Légzés és pulzus szabálytalan. Jó, hogy ilyen gyorsan ideértek kolléganő.-mondta kedvesen Gruber doktor. Mivel a páciens ellátása élvezett prioritást, Thaler doktornő mindössze egy halvány mosollyal reagált Martin szavaira. Időközben Clara és Hans meghozták a hordágyat. Látva, hogy jelenlétük csak zavart volna, a két fél okosabbnak találta magukra hagyni a mentősöket. Mind a ketten megálltak a helikopter előtt és onnan figyelték a heroikus küzdelmet. 

-A vérnyomása 120 per 80. Pulzus 90.-olvasta le a javuló értékeket Lenz szanitéc. Mivelhogy a beteg értékei ismét normalizálódtak, a háromfős társaság hordágyra emelte őt, ezt követően betolták a helikopterbe. Clara intett egyet Hansnak, végül ő maga is helyet foglalt a szokott ülésében. A műszerek sorra kapcsolódtak fel, Karin és Florian pedig csatlakoztak a pilótanőhöz. Az összes ajtó bezáródott, közben a rotorok is elérték a maximális fordulatszámot, Bergmeister pilótanő pedig a karhoz nyúlt és ezzel egy időben a gép a magasba emelkedett. A frekvencia beállítását követően Clara a szót átadta a kolléganőjének. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a Halli Kórházba. Férfi páciens. Agyrázkódás gyanújával. Nem intubálva és nem lélegeztetve.-szólt bele a mikrofonba Karin

***

Porta Westfalica, Észak-Rajna-Vesztfália

Gregor egy hotelszobából figyelte a városi forgatagot. A szoba pont egy karácsonyi vásárra nézett. A bódék előtt családok álltak meg és az apák boldogak ölelték magukhoz a gyermekeiket. A férfi arca megtelt gyűlölettel, ha arra gondolt, hogy a családja Karin miatt ment tönkre. Gregort mindig is arra nevelték, hogy ha egyszer megnősül, akkor jóban-rosszban tartson ki a felesége mellett. A válás után az egykori üzletembert már csak az érdekelte, hogy miként kellett volna a becsületén esett csorbáért visszavágni. Miközben ő üres szemmel nézett maga elé, a szobában tartózkodó lánya karácsonyi üdvözlőlapokat írt nagyszüleinek. Hanna már majdnem 16 éves volt, de egy ideje nélkülözte anyja szeretetét. A csendet a fiatal hölgy törte meg. 

-Papa, szerinted a mama gondol rám?-tette fel a kérdést

-Az anyukád csak magára gondol. Börtönbe küldött engem és téged sem keres már hosszú évek óta.-fordult szembe Gregor a lányával és a szavaival mintha tőrt döfött volna Hanna szívébe. Azt persze a férfi nem vallotta be, hogy Karin úgy tudta, a lánya évekkel ezelőtt meghalt egy balesetben. Apa és lánya beszélgetését egy halk kopogtatás szakította félbe. Gregor közelebb lépett az ajtóhoz, ezt követően beljebb invitálta a látogatóját, történetesen azt a rendőrnőt, aki Thaler doktornő összekötője is volt. Emilia egy puszival köszöntötte Hannát, majd kedvesen átterelte őt a másik szobába. A felügyelőnő csak azután szólalt meg, hogy a lány már nem hallhatta kettejük beszélgetését. 

-A volt feleséged jelenleg Trausteinban lakik és a Medicopter 117 bázisán dolgozik. Egyébként az az orvos, akit már te is ismersz, Martin Gruber is a közelében lakik. Úgy tudom, már találkoztak egymással. Elég sok időmben telt, amíg kiderítettem, hogy hová költözött. Hiába a segítség, amit nyújtottam neki, Karin bennem sem bízik meg. Remélem megkapom a jutalmamat, amiért átálltam az oldaladra.-ölelte magához a férfit a rendőrnő, miközben mind a kettejük arcára egy gonosz vigyor ült ki

Tirol, Ausztria

Karin szabad délutánját az Achensee-nél töltötte. Az idő pont kiránduláshoz kedvezett, ezért Thaler doktornő tett egy rövid túrát a tó körül. Karácsonyig már csak két és fél hét volt hátra, a tiroli tájat pedig ellepték a vendégek. A doktornő szívott egyet a friss levegőből, miközben a távolban egy ismerős alakra lett figyelmes. Martin is azért jött a tóhoz, hogy kiszellőztesse a fejét. Gruber doktorról messziről lerítt, hogy mennyire maga alatt volt. Sajnos ma nem sikerült megmentenie egy kislány életét, emiatt furdalta a lelkiismeret. Mikor a két orvos tekintete találkozott egymással, mind a kettejük arcára kiült egy szelíd mosoly. A férfi közelebb lépett a nőhöz, majd közösen folytatták a sétát. 

-Látom neked is fárasztó napod volt.-jegyezte meg Karin és fel sem tűnt neki, hogy akaratlanul is, de tegeződésre váltottak

-Ma van az apám halálának évfordulója. Tudod Karin, a Gruber család egy gazdálkodó család. De mikor közöltem a papával, hogy én inkább orvos szeretnék lenni, hatalmas csalódást okoztam neki. Attól a naptól kezdve, egészen a haláláig nem is szólt többet hozzám. Nekem pedig lehetőségem sem volt kibékülni vele. De a legrosszabb az egészben az, hogy még csak büszke sem volt rám.-biggyesztette le a száját Martin

-És most, hogy nem tudtál megmenteni egy életet, úgy érzed, hogy talán jobban tetted volna, ha te mégis gazdálkodónak álltál volna?-kérdezett vissza a nő, noha kérdése sokkal inkább hatott kijelentésnek. A rövid beszélgetést követően mind a ketten néma csendben folytatták tovább a sétát. Nagyjából egy órája gyalogoltak, mikor megláttak egy padot. Közelebb léptek az ülőalkalmatossághoz, azonban az ülőke túl hideg volt, így Karin inkább állva maradt. Martin viszont a háttámlára ült, hogy a maga 190 cm-es testhosszával végre szemmagasságba kerüljön a nővel. 

-Magam sem tudom miért mondom el most neked, de nem szeretném, hogy a falusi pletykákból értesülj róla. Arról már tudsz, hogy van egy lányom. Amit nem tudsz, hogy Lili a Hanssal közös lányom. Tudom, ez abszurdan hangzik. Az igazság az, hogy valaha viszonyom volt a sógornőmmel. Ebből a kapcsolatból született Lili. Az, hogy ki Lili igazi apja, csak a sógornőm halálakor derült ki. Azóta Hanssal közösen neveljük a lányunkat.-motyogta a férfi, a doktornőnek pedig nagyon kellett fülelnie, hogy elejétől a végéig hallja a bonyolult családi kapcsolat történetét 

-De ha az egész falu tudja, akkor miért suttogunk?-kérdezte halkan Karin, mire mind a ketten elnevették magukat

-Én már ismerem a múltadat. Gondoltam úgy helyes, ha te is megismered a mocskos kis titkaimat.-mondta Gruber doktor bársonyos hangon. A röpke pihenőt követően a spontán kirándulás folytatódott tovább. Egy váratlan pillanatban a nő mobilja megcsörrent. A hívó fél egy rendőr volt, aki a reggel elgázolt beteg ügyében nyomozott. Karin kihangosította a vonalat, mire a két orvos arcán az őszinte döbbenet jelei ültek ki. A meglepődöttség oka az volt, hogy a nyomozók őket kérték fel a gyorsulási verseny résztvevőinek csapdába csalására. 

***

Másnap reggel a Medicopter bázisán az "A" csapat épp bevetésről tartott vissza. Miközben kiszálltak, Gabriele és Jens alig bírták visszatartani a nevetésüket. A hangárban tevékenykedő Max értetlenül lépett közelebb a csapathoz, ezt követően Peter is előmászott a kabinból. Berger szanitécre az előző bevetetésen egy sörös tartály rakománya ömlött. Ám ha ez nem lett volna még elég, egy tojásokat szállító kocsi is balesetbe keveredett. Peter pedig elcsúszott az összetört tojásokon.

-A kedves kolléga úr ma majdnem az életét adta a páciensünkért.-lépett Gabriele és Jens két oldalról Peter mellé. Mielőtt a szóban forgó személy átöltözhetett volna, a következő bevetés is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, eközben a háromfős társaság visszaült szokott helyére. Miután a rotorok elérték a kellő fordulatszámot, Köster pilóta ismételten a magasba emelte a gépet. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-szólt bele Jens a mikrofonba

-Központ a Medicopter 117-nek. Segédkezniük kell a rendőrség egyik titkos küldetésénél. Egy illegális rally verseny résztvevőit készülnek tőrbe csalni. A bevetés helyszíne a B252-es.-hangzott a válasz. A beszélgetés végeztével Köster pilóta szétkapcsolta a vonalat, majd feltette napszemüvegét és azon át csodálta a panorámát. 

Eközben a bevetés helyszínén már javában zajlott a verseny. A hatás kedvéért Karin és Martin a szokottnál lazább öltözékben jelentek meg. Gruber doktor még aranyláncot is szerzett, hogy ne lógjon ki annyira a tömegből. A vezetőülésben Thaler doktornő ült. A sípszót követően a futam megindult. A doktornő meglepő módon vette a kanyarokat, ám az egyik versenyző szándékosan nekik hajtott. A szabálytalanságot látva a bokorban rejtőző nyomozók kiadták a parancsot a rajtaütésre. A távolból már a közeledő mentőhelikoptert is hallani lehetett. Gabriele, Jens és Peter a magasból figyelték a futamon történt balesetet. Több sofőr egymásba hajtott, de szerencsére Karin végig uralta a járművet. Martin nem volt bevetéshez szokva, ezért a férfi olyan arcot vágott, mint aki majdnem elsírta magát.

-Lássuk be Karin, én csak egy falusi doki vagyok. A rendelőm magányában mindig biztonságban voltam.-jegyezte meg Martin és el sem engedte a feje fölött lévő kapaszkodót. Karin nem reagált semmit az elhangzottakra, hiszen neki a vezetésre kellett figyelnie. Mivel a futam előtt a szervezők megbabrálták az újoncok kocsiját, Thaler doktornő nem tudott fékezni. Felhajtott egy rámpára, majd keresztülrepültek egy híd felett, melyen épp akkor jelent meg egy vonat. A kocsiban ülők felsikítottak, a helikopter legénysége pedig lélegzetvisszafojtva nézte a jelenetet. A versenyautó útja végül egy árokban ért véget. A mentőhelikopter landolt, Gabriele, Peter és Jens pedig aggódva futottak a totálkáros autóhoz. Szerencsére az ijedelem nagyobb volt, mint a baj maga. Elsőként Karin hagyta el a törött kocsit. 

-Nem olyan rossz, mint amilyennek látszik.-mászott ki a doktornő. Kicsivel később Martin is kikászálódott a járműből. Gabriele és Karin csak nehezen tudták visszatartani a nevetésüket. Gruber doktor haja ugyanis az égnek állt, ruhája szakadt volt, de legalább a rendőröktől kölcsönbe kapott láncnak nem esett baja.

-Azt kell mondanom, hogy nem is volt olyan vészes ez a bevetés. Kész szerencse, hogy az aranyláncom egyben maradt.-vigyorgott Martin, ám ebben a percben a láncon lévő kapocs elengedett, az ékszer maga pedig beesett a csatornába. Ezen a ponton a többiekből kitört a nevetés. Végül a doktor maga is elnevette magát.

A műszak végén, a sikeres akciót követően a csapat egy kis összejövetelt tartott. Az ünnepségre Gabriele a két fivérét is meghívta. Noha még akadt némi papírmunka, a bázis vezetője, Höppler úr, valamint Max is csatlakoztak a társasághoz. A pohárköszöntőre több ok is szolgált. Karin és Martin fedett akcióján kívül, Clara és Florian közelgő esküvője, valamint az a tény, hogy Peter és korábbi felesége, Stella ismét egymásra találtak. A társalgó szépen ki volt dekorálva karácsonyi díszekkel, így az egész este még otthonosabb és hangulatosabb lett. Koccintás közben Thaler doktornő mobiljára azonban érkezett egy üzenet. A kapott hírek olyan sokkolóak voltak, hogy Karinnal fordult egyet a világ. Mivel nem szerette volna elrontani a többiek örömét, végül a hangárba vonult vissza. A nő nekidőlt a flippergépnek, közben vett pár mély lélegzetet. Az orvosnő nem tartotta magát ijedősnek, de most őszintén megrémült.

-Tehetek érted valamit?-jelent meg Martin. A feltett kérdésre nem érkezett válasz, ugyanis Karin kapott egy kisebb fajta pánikrohamot. Gruber doktor komolyan félt attól, hogy a nő elájul, ezért a derekánál fogva megtámasztotta őt. Mikor végre ismét tudott beszélni, Karin megmutatta az üzenetet. 

-"Tudom, hogy merre vagy. Azt is tudom kivel vagy. Porta Westfalica és Traunstein 8 óra autóútra van egymástól. Hamarosan látjuk egymást."-állt a Gregor által küldött sms-ben. Mire végigolvasta a sorokat, Martin arcára harag ült ki. A férfi haragudott magára, amiért a bírósági vallomása ellenére is kiengedték Gregort. Haragudott a rendőrökre, de még a bírókra és ügyvédekre is, akik simán végignézték Karin szenvedését. Gruber doktor nem bírta tovább a gyötrődést, amin Thaler doktornőnek kellett átmennie és fájt neki, amiért nem tehetett érte semmit. Két lépést közelített a stresszhatás alatt álló nőhöz, majd szó nélkül, gyengéden ölelte magához őt. Karin évek óta most először érzett maga körül két biztonságot nyújtó kezet, emiatt az arcára egy szívből jövő mosoly ült ki.