A várva-várt karácsony elérkezett. Karin még szolgálatban volt, így Martin a szabad reggelét az önkéntes központban töltötte, amely bántalmazott nők és árva gyerekek gondozásával foglalkozott. Gruber doktor ugyanis civilben segítő volt az intézetben. Épp az egyik utcára kitett kisgyerek lábát kötözte át, mikor az épületben dolgozók hangos szóváltásra lettek figyelmesek. Mint kiderült, az egyik megvert asszony férje azzal a szándékkal érkezett, hogy a közös lakásukból megszökött feleségét hazavihesse. Mire az ápolónők és Martin a folyosóra értek, addigra már megtörtént a baj. A középkorú asszony a földön feküdt vérző fejjel. Noha a tettlegességig fajuló vita végére érkeztek csak meg, ez is épp elég sokkoló volt a szemtanúk számára. A férjet végül a rendőrök vezették el, feleségét pedig mentők vitték kórházba. Gruber doktor keze és lába még mindig remegett a látottaktól és alig várta, hogy ismét magához ölelhesse szerelmét. A férfi az előbbi jelenetet látva értette meg igazán, hogy egykoron Karinnak miken kellett keresztül mennie. Mire a munka nagy részével elkészült, Thaler doktornő autója is befutott. A két orvos arcán egy örömteli mosoly jelent meg, mikor meglátták egymást, noha a férfi csak látszólag volt derűs.

-Fogalmad sincs Karin, hogy mi történt itt az előbb.-lépett közelebb Martin a nőhöz, majd gyengéden magához ölelte őt. Karin elképzelni sem tudta, hogy mivel érdemelte ki ezt a hirtelen ölelést, de jó érzés volt a biztonságot nyújtó kezeket maga körül éreznie. Kicsivel később már mind a ketten a kocsiban ültek és úton voltak a karácsonyi bevásárló körútra. Menet közben Gruber doktor mindent részletesen elmesélt az intézetben történtekről. A doktornő sóhajtott egy nagyot, egyebekben nem reagált semmit az elhangzottakra. Mivel rossz érzés volt ennyire megviseltnek látnia a szeretett férfit, Thaler doktornő másfelé terelte a beszélgetést. 

-Egy férfi ölelő kezénél már csak azt szeretem jobban, amikor egy férfi zongorázik. Olyan szomorú, hogy te még sosem zongoráztál nekem.-jegyezte meg Karin egy bájos mosollyal az arcán, mire Martin is elnevette magát

-Drágám, én nagyon szívesen zongoráznék neked, de odahaza nincs pianínó.-állapította meg a férfi egy kedves mosoly kíséretében. Karin legyintett egyet végül mind a ketten nevetésben törtek ki. Miközben úton voltak a plázába, Gruber doktor a farmerja zsebéből azt a levelet húzta elő, melyet Emilia és Erik írt neki. A levél elolvasása azonban most sem történt meg, tekintve, hogy egy előttük haladó rabszállító felborult és a benne ülő fegyencek sorra szöktek meg. Thaler doktornő habozás nélkül fékezett le, ezt követően a két orvos alaposabban szemügyre vette a rabszállító sofőrjeit. Szerencsére a rabok már nem jelentettek rájuk veszélyt, így szabadon közlekedhettek. Miközben Karin és Martin ellátásban részesítették a sebesülteket, addig egy kamionsofőr a mentők számát tárcsázta. 

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján lévők is a karácsonyra készülődtek. Időközben Leonard ügyét, a sérült biciklistával kapcsolatban Erik sikerrel boronálta el. Hiába közeledett a szeretet ünnepe, a bázis dolgozói egytől-egyik harcban álltak egymással. Gabriele és Jens a közelgő esküvő miatt vesztek össze. Köster pilóta abból indult ki, hogy menyasszonya szándékosan nem intézte el a válást. Gabi hiába bizonygatta az ellenkezőjét, vagyis hogy ő már nem szerette Robertet, új vőlegénye egy szavát sem hitte. Clara és Leonard is folyton marakodott. Bergmeister pilótanő ugyanis kezdett beleszeretni a férfiba. Feldmann szanitécnek nagyon imponált az egyoldalú szerelem és folyton úgy bánt a nővel, mintha az egy tárgy lett volna. Peter otthoni dolgai sem mentek jól. Max eközben a karácsonyfa díszítéssel bajlódott. Erik pedig boldogan nézte végig munkatársai szenvedését, ugyanis Baumgartner támaszpontvezető nagyon élvezte a vitás helyzeteket, persze csak addig, amíg ő nem volt érintett. A feszült perceket a diszpécser szakította félbe. Az "A" csapat minden tagja a géphez rohant, a többiek pedig folytatták a karácsonyi előkészületeket. Miután a rotorok fordulatszáma elérte a kellő százalékot, Köster pilóta a magasba emelte a gépet. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további részleteket.-jelentkezett be Jens a rádión keresztül

-Központ a Medicopter 117-nek. A B232-es déli szakaszán közlekedési baleset történt. Egy rabszállító felborult. Van egy sebesült. Dr. Karin Thaler és Dr. Martin Gruber már a helyszínen vannak.-hangzott a válasz. A pilóta nyugtázta a központtól kapott információkat, ezt követően feltette napszemüvegét és azon keresztül gyönyörködött a tájban. 10 perccel később már a szóban forgó autópálya szakaszon landoltak. Földet érést követően Gabriele és Peter a két zsákkal és a hordággyal együtt futottak az ellátásra váró személyhez. Sajnos az egyik őr életét már nem lehetett megmenteni és a másik állapota sem volt stabil. Karin és Martin egyszerre szólaltak meg, hogy ismertessék a beteg státuszát. Thaler doktornő most nem törődve az udvariassággal, a szót átadta Gruber doktornak. 

-Légzés és pulzus szabálytalan. Nyaki gerinc sérült és koponya alapi törés gyanús. Könnyű hasi traumára gyanakszunk.-nézett fel Martin a húgára, aki egy fejbólintással nyugtázta a hallottakat

-Peter! Készíts elő 0,5 Fentált és 0,5 mg Midazolámot. Kell majd a branül, a Ringer és az oxigénpalack.-adta ki Gabi az utasítást. Nagyjából fél órás küzdelmet követően a sebesült állapota bizakodásra adott okot. A négyfős társaság hordágyra emelte az áldozatot, majd betolták a helikopterbe. Percekkel később a helikopter már a levegőben volt, a csapat pedig elindult a legközelebbi klinika irányába. 

***

Egy órával később az "A" csapat ismét a támaszponton tartózkodott. A karácsony előkészületei még javában folytak, Erik pedig igyekezett mindent és mindenkit az ellenőrzése alatt tartani. Kora délután Karin és Martin kocsija parkolt le a bázis bejárata előtt. Sajnos a pár bevásárlása nem a tervek szerint zajlott. Mintha ma minden összeesküdött volna ellenük. Martin kártyáján nem volt pénz, Karin a sajátját elhagyta, a férfi kocsijából kifogyott a benzin, ráadásul a nő pénztárcája az öltözőben maradt. Erik fél szemét végig Karinon tartotta, miközben a társalgó ablakából hallgatta végig az épület előtt zajló párbeszédet. 

-Az egyik barátom szállodát vezet. Mit szólnál Karin, ha karácsony másnapját egy jacuzziban töltenénk?-torpant meg Martin, majd egy óriási mosoly ült ki az arcára

-Jacuzzi? Martin, te olvasol a gondolataimban.-fejezte ki egyetértését Karin egy sugárzó mosoly kíséretében. Erik idegesen megigazgatta a nyakkendőjét, majd egy fintorral nézte végig, amint Gruber doktor egy csikizést adott Thaler doktornőnek. Miután a szerelmespár belépett az előtérbe, Erik szinte lerohanta őket. A két férfi illedelmesen, de mégis távolságtartóan köszöntötte egymást. Amit Erik nem tudhatott, hogy Karin már beszámolt kedvesének főnöke nyomulásáról, Martin pedig arról, hogy ő és Martin meggyilkolt menyasszonya, Lena valaha szeretők voltak. Erik abban a hitben, hogy senki nem tudott semmit, provokálni kezdte a boldog párt. 

-Még jól emlékszem a napra, mikor kiderült, hogy Lena és én szeretők vagyunk. Martin szemei szikrákat szórtak. Kicsit féltem tőle, hogy megver majd. Kettőtök között minden rendben van?-tette fel a kérdést Erik egy nyakkendő igazgatás kíséretében. Thaler doktornő és Gruber doktor összhangban bólogattak a feltett kérdésre és láthatóan mind a ketten bíztak a másikban, ugyanakkor a provokálás nem tudták mire vélni. Erik idegesen mérte fel a vele szemben álló férfit, aki jóval nagyobb volt nála és nyugtázta magában, hogy talán jobb is volt, hogy senki nem ült fel a provokálásnak. Baumgartner támaszpontvezető nem szeretett volna verekedést, emiatt visszament a társalgóban lévőkhöz. Noha csak egy pénztárcáért jöttek vissza, Karin és Martin kíváncsian léptek közelebb a nyüzsgő társasághoz. Max udvariasan köszöntötte az érkezőket.

-Arra gondoltam, hogy mivel Gabi, Jens és Peter éjszaka szolgálatban lesznek, nem ártana rendelni nekik valami finomságot.-emelte fel az ételekkel teli tálat Max. Kihasználva a szerelő figyelmetlenségét, Karin és Martin habozás nélkül loptak le egy-egy falatot a tálcán sorakozó ételekből, ugyanis már szörnyen éhesek voltak. Tekintve, hogy a boltok hamarosan zártak, a két orvos az öltöző felé vette az irányt. Nem sokkal azelőtt, hogy távozhattak volna, fegyveresek rontottak be a helységbe és egyesével sarokba tereltek mindenkit. Miután a társaság elcsendesedett, a két gengszter ismertette jelenléte okát. 

-Csak hogy tisztázzuk. A társam és én ma reggel szöktünk meg a rabszállítóból. Valahol a városban vár ránk egy gyémántokkal teli zacskó. A rubinok segítségével olyan messzire utazhatunk, amennyire csak akarunk. A géppel fogtok elvinni minket oda, ahol a kincsek várnak minket. Amint megérkezik a harmadik társunk, indulhatunk is.-szólalt meg a magasabbik támadó. A fegyverek csöve felváltva szegeződött a társaságra és a túszejtés fogadtatása is vegyes volt. Clara, Gabi és Peter szörnyen féltek, de nem mutatták ki, noha egy-egy mozdulatok elárulta őket. Max homloka izzadt, Karin, Martin és Jens rezzenéstelen arccal figyelték támadóikat, Leonard és Erik viszont a társaság hölgy tagjai mögé bújva kerestek menedéket. Természetesen az idegesítő nyakkendő igazgatás most sem maradhatott el. A ruhadarab sistergése olyannyira zavarta az egyik támadót, hogy letépte Erikről annak kedvenc szívecske mintás darabját. 

-Kimondhatatlanul zavar ez az idegesítő susogás.-fejezte ki rosszallását az alacsonyabbik túszejtő, ezt követően az öngyújtó lángja fölött égette el a nyakkendőt. Karin és Martin a kezükkel takarták el nevetésüket, de még Leonard sem tudta nevetés nélkül megállni nagybátyja bárgyú arckifejezését. Kihasználva, hogy a támadókat a ruhadarab lekötötte, Jens a két férfira vetette magát. Gabriele szerelme után kapott, de már késő volt. A fegyverek csöve Köster pilótát vette célba, mire a férfi ájultan rogyott a földre.  A lövés hangjára kitört a pánik, a szobában tartózkodó három orvos pedig azonnal megkezdte a sérült ellátását. A két fegyveres az asztalon ülve nézte végig az élet-halál küzdelmet. 

-Nem látok kimeneti sebet. A golyó valószínűleg a hasfalba fúródott.-jegyezte meg Martin

-Peter! Kell majd Midazolam, Etomidat, Ringer, a branül és az EKG.-adta ki Karin a parancsot. A szőke szanitéc az orvosok keze alá dolgozott, Clara, Leo, Erik és Max pedig verejtékezve ültek tovább a sarokban. Meglőtt vőlegénye látványát kezdetben Gabriele bátran viselte, egy ponton túl viszont képtelen volt tovább részt venni annak ellátásában. Kollmann doktornő sírva fakadt és rettegett, hogy esetleg azelőtt veszíthette el Jenset, hogy a kettejük közti nézeteltérést sikerrel tisztázták volna. Karin és Martin viszont összhangban folytatták a munkát. 

-Itt kell majd kivenni a golyót. Peter te fogsz asszisztálni nekünk.-mondta Thaler doktornő komoran. Köster pilóta állapota több, mint kritikus volt. A társalgóban lévők között mintha megfagyott volna a levegő. Erik azonban ki nem állhatta a kriptahangulatot.

-Ez a nyakkendő igazgatás engem is idegesít. De minél többet csinálom, annál idegesebb leszek és nem bírom abbahagyni.-nyávogott a férfi, mire kilenc pár kérdő tekintettel találta szembe magát

-Micsoda egy tenyérbemászó alak vagy.-szólalt meg az egyik támadó. Válaszul Erik büszkén kihúzta magát. Miközben a két férfi nézeteltérésbe keveredett egymással, a sebesült Jens végre visszanyerte eszméletét, kollégái pedig megkönnyebbülve sóhajtottak fel. 

***

Két órával később a helyzet változatlan volt. A megtámadott személyek továbbra is a sarokban guggoltak. Karin és Martin egész végig tartották a szemkontaktust és egyszerűen csak örültek annak, hogy a másik eddig épségben úszta meg a túszejtést. A sebesült Jens pedig a szőnyegen feküdt és karjából az infúziós cső lógott ki. Időközben a rendőrökhöz is eljutott a túszejtés híre. Mivel a túszok élete prioritást élvezett, a kommandósok a bokorban megbújva várták az alkalmas pillanatot. Mivel a támadók harmadik társát már korábban lekapcsolták, a várakozással töltött percek a gengszterek idegeit is kezdték felőrölni. Egy ponton túl a túszejtők elunták a semmittevést.

-Lehet, hogy Lars feldobott minket. Szerintem tűnjünk el innen, mielőtt megjönnek a zsaruk. És így legalább a szajrét is csak kétfelé kell majd osztanunk.-törte meg a hallgatását a banda vezetője, mire társa helyeslően bólintott. A szökési tervüket nehezítette, hogy Köster pilóta ájultan hevert a padlón. Azonban a rablókban hamar összeállt a kép, hogy valószínűleg volt egy második pilóta is. Leonard szeretett volna gyorsan megszabadulni a fegyveresektől, emiatt lopva rámutatott Clarára, így jelezvén, hogy a nő is tudott gépet vezetni. Percekkel később a két fegyveres, Clara, Karin, Martin és Peter társaságában foglalt helyet a helikopterben. Bergmeister pilótanő sorra kapcsolta fel a műszereket, majd a kellő fordulatszám elérését követően a levegőbe emelte a gépet. Clarának kérdeznie sem kellett, már kapta is az instrukciókat az ellopott kövek helyéről. 

-A rubinokat egy zacskóban rejtettük el, nem sokkal azelőtt, hogy sittre kerültünk volna. A zacskó most egy régi pajtában van, nem messze a városon kívül a Deisenhofer erdő közelében.-mutatott rá a térképre a gengszterbanda egyik tagja. A pilótanő egy bólintással nyugtázta a hallottakat, ám a nyomukba szegődő rendőröket egyikük sem vette észre. A nyomozók csak jelentős lemaradással követték a túszjáratot. A távolban már látni lehetett a szóban forgó pajtát. Annak biztosítékaként, hogy a hátramaradottak nem értesítik a rendőröket, a két túszejtő magával hurcolta Karint és Martint. Kiszállást követően Clara és Peter a magasba emelkedtek, majd úgy tettek, mintha távoztak volna. Mindeközben a csűr ajtaja tokostul szakadt ki a helyéről, a két rabló pedig mindent felforgatott a kincs reményében. Miután a rubinok előkerültek, Thaler doktornőt és Gruber doktor egy oszlophoz kötözték, a pajtát benzinnel locsolták körbe, a menekülést pedig túszok nélkül folytattál tovább. A megkötözött személyek rémülten néztek össze, mikor a helységben lévő szalma lángra kapott. 

-Mire a rendőrök kiérnek, ezeknek bottal üthetik a nyomát.-állapította meg Martin vigyorogva, Karin pedig értette a célzást, Miután kioldozták a kötelet, a két fél sietve hagyta el a lángokban álló kunyhót, ezután megkezdték a menekülők üldözését. A távolból már a rendőrségi szirénákat is hallani lehetett, így a rablók külön-külön folytatták az útjukat. Karin és Martin egy fal mögül lépett elő, amivel a magasabbik támadó jól láthatóan nem számolt. 

-Egy szót szólsz és lelőlek.-fenyegetőzött Karin

-Mondd csak Karin. Nálad van fegyver?-futott ki Martin száján a csodálkozás. A túszejtő felváltva nézett a két orvosra és ő maga is kíváncsian várta a választ. Miután Thaler doktornőnek is leesett, hogy fegyver nélkül voltak, a két orvos szinte egyszerre húzott be a kincsrablónak, emiatt az ájultan terült el a havas földön. 

-Martin, te és én álomcsapat vagyunk.-állapította meg Karin egy vakító mosollyal, ezt követően nevetve megcsókolták egymást. A második támadó elfogása viszont már a rendőrökre hárult. A nyomozók végül a Medicopter gépének segítségével oldották meg a helyzetet, mely a semmiből tűnt elő. Miután a két cellalakó kezén pattant a bilincs, a rendőrök részükről megoldottnak tekintették az ügyet és távoztak.

A Szenteste senki számára nem az előre eltervezettek szerint alakult. A sebesült Jens kórházba került, Gabriele pedig a fél éjszakát kedvese ágya mellett töltötte. Clara, Max, Erik és Peter a bázison ünnepelték a sikeres szabadulást, Karin és Martin viszont odahaza töltötték az estét. Fáradtan léptek be a lakásba, majd erőtlenül rogytak le a kanapéra.

-Nem tudom, hogy mit fogunk enni a  következő két nap, mert még mindig nem vásároltunk be.-vigyorgott a nő, mire mind a ketten elnevették magukat. Karin szerelme mellkasára hajtotta fejét és a felfordulást követően jól esett nekik ez a kis csend. Hallgatás közben eszméltek csak rá, hogy a névtelenül küldött levelet még mindig nem olvasták el. Gruber doktor a farmerjából húzta elő a borítékot, ám a levél tartalma mind a kettejüket elborzasztotta. Azt, hogy a borítékot Emilia és Erik megfélemlítési célzattal küldte, nem tudhatták. Pontosabban Mahler felügyelőnő egyedül írta meg a levelet Baumgartner doktor nevében. 

-"Talán meglep, hogy most a soraimat olvasod, de úgy érzem, hogy könnyítenem kell a lelkiismeretemen. Lenát, a volt menyasszonyodat én öltem és erőszakoltam meg. Kihasználva, hogy az nap este az egyik beteged rosszul lett, Lenát abba a kórház közeli parkba csaltam, ahol végül rátaláltál. Gyáva és hitvány ember vagyok, ezt elismerem, de nem fogadhattam el a kikosarazást. Még ahhoz is gyenge vagyok, hogy személyesen álljak eléd, de bízom benne, hogy levelemmel feloldozást kaphatok. Ugyanakkor figyelmeztetnem kell téged valamire. Vigyázz nagyon Karinra, mert neki is könnyen baja eshet. Odakint van valaki, aki csak arra vár, hogy fájdalmat okozzon neki. állt a papíron. A hangos felolvasást követően a két fél néma csendben nézett maga elé és az első sokk arra a következtetésre juttatta őket, hogy csak egy rossz viccel álltak szemben. Miután realizálták a helyzetet, Martin sírva fakadt és az a nap jutott eszébe, mikor rátalált Lena élettelen testére. A kétségbeesett tekintettől Karin szíve is összeszorult. 

-Azt hittem, hogy Gregor halálával minden rossznak vége szakad. Fogalmam sincs, hogy ki lehet Lena támadója és hogy téged honnan ismer.-mondta Martin és ha arra gondolt, hogy Karinnak baja eshetett, leírhatatlan fájdalmat érzett. A sírást követően Gruber doktor arcára düh ült ki. Mérges volt a levél írójára, a világra és magára is, amiért Karint akarata ellenére sodorta veszélybe. Thaler doktornő letörölte kedvese könnyeit, majd átkarolta a szomorú férfit.

-Ne tégy magadnak szemrehányást. Engem nem fog megfélemlíteni ez az ismeretlen személy. És Lena halálában sem vagy hibás. Lena felnőtt nő volt, aki önként ment éjszaka a parkba, ahol végül meghalt. Ha tudta volna, hogy a férfi, akivel találkozója volt, veszélyt jelent rá, nem volna oda.-magyarázta Karin és próbált lelket önteni Martinba. A két fél szorosan átölelte egymást és miközben egymáshoz simultak, mintha megérezték volna, hogy mind a ketten ugyanannyira rettegtek attól, hogy elveszíthetik egymást. A két orvos hosszú percekig el sem engedte a másikat, végül a félelemtől úrrá lett rajtuk az álom.