Nem éppen karácsonyi rész. De holnap majd az is érkezik. :) 

***

Karin és Martin szabad reggelüket kerékpározással töltötték. A téli úton, a latyakban és a sárban csak nehezen lehetett haladni. Lassan két órája hajtottak hegynek fel, hegynek le, mikor Gruber doktor kezdett kifáradni. Thaler doktornő egy mosolyt eresztett meg szerelme felé, aki jelentős lemaradásban volt. 

-Hamarosan kezdődik a munka. Mintha kicsit lelassultál volna. Apám mindig azt mondja, hogy a pedálozás is egy művészet.-fordult hátra Karin, ám ebben a percben belehajtott egy szögbe, a kerék pedig ereszteni kezdett. Martin lefékezett, a nő pedig mérgelődött egy sort. 

-Én már nem is tudom melyikünk biciklije lassult le.-mondta a férfi csipkelődve. Karin jelzésül, hogy vette a lapot, egy kacér mosolyt intézett szerelme felé. Mielőtt Thaler doktornő átülhetett volna a férfi kerékpárjára, Martin biciklije a csúszós úton lehajtott a völgybe. A két orvos tanácstalanul nézett a mélybe. Gruber doktor a mobilja után kapott és egy szállítócég számát tárcsázta. Azonban a sofőr csak egy órával később érkezett meg. A két totálkáros bicikli a csomagtartóba került, Karin és Martin pedig a jármű hátulján foglalt helyet. A két fél lopva egymásra pillantott. Egyikük sem így képzelte ezt a reggelt, emiatt mély hallgatás következett. Egy váratlan pillanatban végül mégiscsak elnevették magukat.

-Most már biztos, hogy nem érünk be időben a munkába.-jegyezte meg Karin vigyorogva, ezután mind a ketten elmerültek a panorámában. Miközben a szerpentinen haladtak, Gruber doktor egy ájult személy testére lett figyelmes a völgyben. A szállítókocsi vezetője lassított, ezt követően a két orvos egymásba kapaszkodva ment le a csúszós hegyoldalon. A sérült személy öltözékéből és felszereléséből ítélve maga is biciklista volt. Miközben Martin felmérte a férfi állapotát, addig Karin a mentőközpont számát tárcsázta.

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Gabriele és Jens mély hallgatásba burkolóztak és egyikük sem szólt a másikhoz. Peter is érzékelte társai különös viselkedését, de neki is meg volt a maga baja, emiatt nem kérdezett semmit. A csendet végül a diszpécser szakította félbe. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ezt követően a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Mindenki elfoglalta szokott helyét, Köster pilóta pedig megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a levegőbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-szólt bele a pilóta a mikrofonba

-Központ a Medicopter 117-nek. Az ellmaui vízesés közelében egy eszméletlen biciklistára bukkantak. Dr. Karin Thaler és Dr. Martin Gruber már a helyszínen vannak.-érkezett a válasz. Jens nyugtázta a kapott információkat, ezután bontotta a vonalat, majd feltette napszemüvegét. A bevetés helyszínére vezető út is néma csendben telt. Gabi nem mondta ki, de nagyon a szívére vette, hogy szerelme egész nap hozzá sem szólt. A tény, hogy Robert és ő még mindig házasok voltak hatalmas sokkot okozott a házasulandók számára. Peter nem értette társai viselkedését, emiatt értetlenül vakarta meg tarkóját. A feszült perceknek végül a landolás vetett véget. Földet értést követően Kollmann doktornő és Berger szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váró személyhez. Karin és Martin egyszerre szólaltak meg, hogy ismertessék a páciens státuszát. Udvariasságból Gruber doktor a beszéd jogát átadta a szerelmének.

-Több métert gurulhatott lefelé a hegyoldalon a kerékpárjával. Légzés és pulzus szabályos.-szólalt meg Karin, mire Gabriele egy fejbólintással nyugtázta kolléganője szavait. Mialatt a mentősök tették a dolgukat, a hordágy is befutott. Jens gyakorlatilag ledobta az ágyat és a szemkontaktust végig kerülte menyasszonyával. A húga és a vőlegénye közti fagyosság Martin figyelmét sem kerülte el. A férfi egy kedves mosolyt eresztett testvére felé, majd folytatta munkáját. 

-Peter! Kell egy ampulla Ketamin.-adta ki Gabriele az utasítást. Nagyjából 10 perces küzdelmet követően az orvosok úgy találták, hogy a sérült szállíthatóvá vált. A beteg hordágyra került, majd betolták a helikopterbe. Jens megkezdte a műszerek felkapcsolását, közben Gabi és Peter is elfoglalták szokott helyüket. Karin és Martin rögzítették a hordágyat, bezárták a hátsó ajtókat, végezetül hátrébb álltak a helikoptertől. Köster pilóta csak az alkalmas pillanatra várt, hogy a levegőbe emelhesse a gépet. Thaler doktornő és Gruber doktor intettek egyet a távolodó helikopternek, ezután visszamentek a szállítóhoz. A sofőrnek és a kocsinak hűlt helyét találták, az aszfaltra pedig a két törött kerékpár volt lefektetve.

-Úgy látom a sofőr elunta a várakozást. Megkérhettük volna Jenset, hogy legalább a következő faluig vigyenek magukkal.-rázta a fejét Martin

-Nem gondoltam volna, hogy ez a gyökér szó nélkül hagy itt minket. Az biztos, hogy nem fogok órát hosszat gyalogolni. Mit mond a hegyi doktor? Hogy lehet a legkönnyebb hazajutni az erdőn át?-húzta közelebb magához a szeretett férfit Karin, miközben egy széles vigyor jelent meg az arcán

-Áshatunk alagutat. Lophatunk traktort. Vagy keresztül a fák felett, úgy mint Maugli a Dzsungel könyvében.-válaszolt Martin és olyan komoly arcot vágott, hogy Karin először szó szerint vette a hallottakat. Mikor végre a nőnek is leesett, hogy kedvese csak viccelt, mind a ketten nevetni kezdtek, az utat pedig gyalog folytatták tovább.

***

Már késő éjszaka volt, mikor Erik abbahagyta a papírmunkát. Dolga végeztével kocsiba vágta magát, ezt követően egy külvárosi hotel felé vette az irányt. Liftbe szállt, majd a legfelső emeletre ment. Viselkedése meglehetősen zaklatott volt és tartott tőle, hogy ismerős esetleg meglátja majd őt. Bekopogtatott az egyik szobába, majd egy széles vigyor ült ki az arcára, mikor meglátta a szobában tartózkodó személyt. Erik beljebb lépett a helységbe. Vendéglátója, aki történetesen Emilia volt, itallal és hellyel kínálta a férfit. Az egykori Mahler felügyelőnő két évvel ezelőtt, karácsonykor az öccsével egyszerre került rácsok mögé. Gregorral ellentétben neki sikerült megszöknie. Gregor öngyilkossága óta viszont csak az éltette, hogy Karinon és Martinon bosszút álljon, ugyanis őket okolta egyetlen testvére haláláért. Erik kényelmesen levetette magát a kanapéra, igazított egyet a nyakkendőjén, majd mikor Emilia közelebb lépett hozzá, a nő fenekére csapott. 

-Alig bírom magammal, mikor a kedvenc beosztottam, Karin a közelemben van. Szívem szerint mindenki előtt teperném le. Az sem zavarna, ha mások is látnának közben. Thaler doktornő még a legvadabb fantáziámat is megmozgatja. Az egyetlen, ami zavar, hogy a vőlegénye Martin Gruber. Az a vidéki doki nagyon makacs és kitartó. Ha megtudja, hogy ki vagyok és mit akarok, még a végén megver. És az nagyon nem volna jó. Legalábbis nekem nem.-terpeszkedett el a kényelmes bőrkanapén Erik és valahányszor Karinra gondolt, megnyalta a szája szélét. A látszólagos vidámság ellenére azonban a férfi nagyon tartott Martin haragjától. Hiába nem szólt semmit, Emilia rögtön átlátott rajta.

-Te és Gregor nem csak jó barátok voltatok, de hasonló stílusú személyek is voltatok. Egyikőtöktől sem állt távol az erőszak és a női nem nagy hódolói vagytok. Tapasztalatból tudom, hogy te sem veted meg a durvaságot, ha szexről van szó. Gregorral ellentétben neked kedves és jámbor arcod van. Ezért választottalak ki arra, hogy férkőzz Karin és Martin bizalmába. Viszont szörnyen gyáva is vagy. Az öcsém sosem ijedt meg senkitől és nem félt volna Martin Grubertől sem.-jegyezte meg Emilia megvetéssel a hangjában

-Martin Gruber magasabb mint én. Nagyobb darab is, mint én. És nem utolsó sorban szerelmes Karinba. Valaki azt mondta, hogy a szerelem erőt ad. Lássuk be, hogy magamat leszámítva soha nem szerettem senkit. Arról nem is beszélve, hogy ha kiderül, az igazság, nekem örökre befellegzett. Egyébként te vagy az utolsó, aki kioktathat gyávaságból. Hónapok óta elmaszkírozva járkálsz, sőt még a saját szobádban is napszemüveget viselsz, nehogy véletlenül felismerjen valaki.-állapította meg Erik nyávogva

-Karin és Martin egymás gyenge pontjai. Ha szenved az egyik, akkor szenved a másik is. Elég sok nőt kínoztál már meg. Karinnal is megteheted ugyanazt. Te mondod mindig, hogy bizonyítani akarsz magadnak, hogy férfi vagy. Itt az újabb lehetőség a bizonyításra.-mondta Emilia parancsolóan, miközben felcímzett egy borítékot, melyen Martin neve szerepelt. Erik érdeklődve figyelte szeretője mozdulatait és fogalma sem volt arról, hogy a nő miért akart a férfi nevében levelet küldeni Gruber doktornak.

Ezzel egy időben Clara az üres lakásba ment haza. A válást követően és Florian költözése után Bergmeister pilótanő összes addigi életkedve a semmivel lett egyenlő. Noha társainak nem mondta, de nagyon szenvedett a magánytól. Kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját, mely valósággal kongott az ürességtől. A nő szíve szerint bekuckózott volna a jó meleg takaró alá, végül mégiscsak a fürdőszoba felé vette az irányt. Két órás készülődést követően Clara a nyakába vette a várost és az összes helyet ahol szórakozni lehetett, végigjárta. Már 11 is elmúlt, mikor az egyik belvárosi szórakozóhelyen csatlakozott hozzá egy magas, jóképű ismeretlen. A férfi kéjesen vigyorgott és habozás nélkül foglalt helyet a pultnál ülő nő mellett. Noha azt nem tudhatta, hogy a sármos idegen okkal választotta ki őt. 

-Az én nevem Leonard, de szólíts csak Leónak. Szanitécként dolgozom és a szívügyek a kedvenc időtöltésem. Igyunk valamit, utána menjünk fel hozzám.-tért egyből a lényegre a férfi. Clara eleinte habozott, de úgy érezte, hogy a válást követően megérdemelt egy kellemes éjszakát. Mind a ketten rendeltek maguknak egy-egy kör vodkát, majd egy ablak melletti asztalnál foglaltak helyet. Az idő későre járt és ahogy fogyott az alkohol, a gátlásaik is eltűntek. Leo, ha tehette volna mindenki előtt döntötte volna le a csinos idegent.

-Akár hiszed, akár nem, de pilóta vagyok. A város fölött repkedek egy csinos piros-sárga géppel.-mondta Clara spiccesen, mire Leo hangosan felnevetett

-A durva szex az életem és már mióta egy pilótát keresek, aki a csúcsra repít.-vigyorgott a férfi és habozás nélkül nyúlt be a nő ruhája alá. A pilótanőben már volt egy nagy adag vodka, így a férfi ízléstelenségét egy széles mosollyal viszonozta. Válaszol a férfi combját kezdte el simogatni. Mikor már kezdett ellaposodni az este, taxiba vágták magukat és egy közeli lakásba mentek. Leo meg sem várta, hogy beérjenek a szobába. Az előtérben tépte le Claráról a ruhát. Noha a nőben volt egy adag pia, a durva bánásmód még így sem kerülhette el a figyelmét. Azonban a komódon sorakozó családi fotók, melyeken Emilia, Gregor és Erik szerepeltek fel sem tűntek neki.

-Ha egy kicsivel gyengédebb volnál, akkor még élvezném is. Tudod mi nők jobban szeretjük a lassú és szenvedélyes együttlétet.-jegyezte meg Clara egy kedves mosollyal, bízva abban, hogy a kérése meghallgatásra talál majd. Hiába a kérlelő hang, Leo figyelemre sem méltatta. 

-Sosem érdekelt a nőim érzése. És az sem opció, hogy most csak úgy távozz a lakásomból.-hangzott Leo válasza. Clara szeretett volna reagálni az előbb elhangzottakra, azonban egy durva csók megakadályozta ebben.

***

Másnap a Medicopter támaszpontján Gabriele, Clara és az új fiú voltak szolgálatban. Feldmann szanitéc jelentős késében volt a munkahelyéről, de mint kiderült, Erik Baumgartner unokaöccseként neki a késés is megengedett volt. Miközben társuk érkezését várták, Gabi figyelmét nem kerülte el kolléganője lehangoltsága. A pilótanő csak szégyenkezve vallotta be a görbe este történetét. 

-Leo eleinte nagyon kedves volt. Ittunk egy kicsit, aztán felmentünk a lakására. Miután letépte a ruhámat, közölte, hogy már nem visszakozhatok. Másnap reggel kidobott a házából. Látnod kellett volna a taxisofőrt, mikor meglátott a szakadt felsőmben. Olyan volt, mint egy kiéhezett hiéna.-mondta Clara suttogva, közben a szóban forgó személy jelent meg Erik társaságában. Bergmeister pilótanő arcára fagyott a mosoly, mikor kiderült, Leonard volt az új szanitéc. A férfi viszont úgy tett, mintha fel sem ismerte volna tegnap esti kis kalandját, hiszen Clara is egy volt a sok nő közül, akikkel eddig dolga volt. 

-Hadd mutassam be az új szanitécet. A neve Leonard Feldmann.-szólalt meg Erik, ám arról, hogy az új fiú az unokaöccse volt, mélyen hallgatott

-Egy órát késett.-szúrta oda Clara mogorván, miközben le sem vette tekintetét Leóról

-Nekem ezt is szabad.-hangzott Leo válasza egy önelégült vigyor kíséretében. Fél órával később a háromfős társaság minden tagja a társalgóban ült. Leonard nagyon hamar otthon érezte magát munkahelyén. Már a műszak fele is eltelt, mikor a nap első bevetése befutott. A diszpécser egy rövid tájékoztatót adott az esetről, eközben a csapat minden tagja a helikopterhez futott. Kihasználva Gabriele figyelmetlenségét, futás közben Feldmann szanitéc Clara fenekére csapott. A pilótanő úgy tett, mintha nem történt volna semmi, közben helyet foglalt a kabinban. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-szólt bele Clara a mikrofonba

-Központ a Medicopter 117-nek! Egy kerékpáros balesetet szenvedett az Obersee közelében. Az ellátásra váró személy több métert gurult lefelé a hegyoldalon. A sebesültre egy vadász talált rá.-adta a központ a választ. A beszélgetés végeztével a pilótanő bontotta a vonalat, majd feltette napszemüvegét és azon keresztül gyönyörködött a tájban. A mellette ülő Leo csak egy leereszkedő vigyort erőltetett az arcára, közben a bevetés helyszíne is felbukkant a látóhatáron. Már messziről lehetett látni, hogy a terep nem volt landolásra alkalmas, emiatt csak a kötélmentés jöhetett szóba. Gabriele oldalra csúszott székével, hogy Leonard is hátra tudjon menni. Mind a ketten magukra vették a sárga hevedert, ezt követően kiültek a gép szélére. Feldmann szanitéc először dolgozott kötéllel, de ebben is profinak mutatkozott. Felkapcsolta magát a kötélre, a csörlő pedig megindult lefelé. A férfi percek alatt érkezett az ellátásra váró személyhez.

-Gabriele! Mondom mi a helyzet. A biciklis mellkasát egy vasdarab szúrta át. Kettévágom a vasat, majd felteszem a hevederre, hogy megvizsgálhasd.-ismertette a részleteket Leo. A doktornő nyugtázta beosztottja szavait. Gabi nem tudhatta, de mentés közben Leo súlyos hibát vétett. A sisakot levette a sérült fejéről, emiatt annak gerince instabil helyzetbe került. Miután a vasat kettévágta, Leonard óvatosan matracra fektette a beteget és percekkel később már mind a helikopterben ültek. Az orvosnő szinte azonnal hozzálátott feladatához. 

-Nem volt a betegen sisak? Nincsenek reflexei. Olyan, mintha az idegek sérültek volna.-nézett fel Gabriele, azonban Leo tagadta, hogy lett volna fejvédő a páciensen. Kollmann doktornő végül legyintett egyet és abból indult ki, hogy a beteg védelem nélkül pattant két kerékre. Fél órával később már a támaszpont előtt landoltak. A hangárajtónál Erik várt rájuk. A bázis vezetője idegesen igazított egyet nyakkendőjén, ezután közelebb lépett beosztottjaihoz.

-Épp az előbb telefonáltak az UKM-ből. A biciklista életben marad, de sajnos rokkant lesz. A központ hivatalból kezdi meg a nyomozást, ugyanis az áldozat azt állította, hogy sisakkal a fején indult útnak.-ismertette a részleteket Erik, mire Leo arca elkomorodott. Szerencsére a társaság hölgytagjai mit sem vettek észre társuk különös viselkedéséből. Miután Gabi és Clara bementek a társalgóba, Leonard karon ragadta nagybátyját és egy semleges terepre vitte őt. 

-Már annyiszor kihúztál a csávából. Meg kell mentened a hátsómat, mert nagy bajban vagyok.-suttogta a férfi, mire Erik idegesen igazított egyet a nyakkendőjén, de figyelemmel hallgatta végig kedvenc unokaöccsét

Karin és Martin csak hajnalban értek haza. A szerelmesek az egész estét és a fél éjszakát egy táncos szórakozóhelyen töltötték. Mikor beléptek a lakásba, először fel sem tűnt nekik az ajtó alatt becsúsztatott névtelen levél, melyet korábban Emilia és Erik írt nekik. A két orvos még most sem tudta abbahagyni a táncot. Kézen fogták egymást, ezt követően egy vad tangóba kezdtek az előszobában. Tánc közben olyan hangosan nevettek, hogy még a szomszéd házban lakókat is sikerült felébreszteniük. Mikor teljesen kifáradtak, a két fél vigyorogva huppant le a kanapéra. Jól eső fáradtság töltötte el őket és ez a kis kikapcsolódás olyan jó hatással volt rájuk, hogy még most sem bírták megállni a nevetést. 

-Sosem hittem volna, hogy ilyen kellemes dolog táncolni. Szórakoztató és a biciklizéssel ellentétben baleset veszélyesnek sem nevezhető. Annyira jók voltunk, hogy a többi pár az asztalnál ülve figyelt minket közben.-jegyezte meg Martin derűsen, ezt követően büszkén kihúzta magát

-Az asztalnál ültek, mert olyan heves táncot jártunk, hogy a többieknek már nem jutott hely a parketten.-fűzte hozzá Karin kacsintva. A nevetést egy rövid hallgatás követte, közben Gruber doktor tekintete elmerült a szerelméében. 

-Egy életen át tudnálak téged nézni.-mondta a férfi egy perzselő pillantás kíséretében

-Csak nézni tudnál?-kérdezte a nő mosolyogva, ezt követően közelebb hajolt kedveséhez. A két fél lágyan megcsókolta egymást, ám Martin tekintete a padlón heverő levélre tévedt. Szerelme pillantása nem kerülte el Karin figyelmét sem, végül mind a ketten kíváncsian vették szemügyre a névtelenül küldött levelet.