Sophie a nevem. Mediátor vagyok, ami annyit foglal magába hogy olyan ember vagyok aki látja a halottakat. A halottakat könnyű meglátni, mivel fehéres ezüstös szemük van. Nekünk mediátoroknak átkell őket segíteni a következő életükbe. De van pár érdekes dolog is, időutazás, lélekátvitel, teleportálás és még egyéb dolog. Van egy halott barátom, James. Aki  csupán 30 évet élt. 1902-ben született, és 1932-ben halt meg. A világháború idején volt 12 éves. Arról hogy miért halt meg, azt soha nem mondta. Nem szeret róla beszélni. Csendes és mogorva stílusú. Volt egy barátnője. Ennyit tudunk. Persze én olyan mázlista vagyok. Hogy beleszerettem.

Igen, jól hallottad, beleszerettem egy halottba, ami lehetetlen lenne, hiszen mi össze se jöhetünk, de ettől függetlenül mégis megtörtént. És ez baj. Egyrész mert ő nem szeret. Másrészt pedig mert ő halott. Általában az ablakomban szokott lenni mikor haza megyek, de néha meglátom olyan helyeken is ahol vagyok én. Szokott követni. Igazából én látom, barátaim nem látják, csak a mediátorok, nincsenek nagyon mediátor ismerőseim, csak az atya, akihez fordulsz ha baj van, vagy ha új ügy, vagy ha megakarsz tudni valamit, vagy ilyesmi. Ő is tud mindent Jamessel és velem kapcsolatban. Azt hogy én szerelmes vagyok belé. Jamesnek sötét barna haja van. A szemét nem tudom milyen alapból (mert ugye ezüst mivel halott), magasságban pár centivel magasabb nálam. Legjobb barátnőm, Emma mindig megakarta ismerni Jamest, ő nem tudta hogy ő nem láthatja. Mindig elhalasztottam a találkozót, á majd valamikor, most nem ér rá, stb. Persze, hiszen Emma nem láthatja Jamest mivel ő nem mediátor. 

Reggel felkeltem, és félálomban felkeltem az ágyamból, majd megláttam egy alakot és felugrottam és sikoltottam egy kisebbet. Az alak az ablakban ült, most viszont hátra nézett rám. Ekkor jöttem rá hogy ez James!

- Ó Szia James! Megijesztettél.

- Bocs, nem volt szándékos. - mondta és már olvasta is tovább a könyvét. Valami irodalmi vagy tudományos könyv lehetett, néha ezt olvassa, néha az újságot. 

- Mit olvasol? - kérdeztem kíváncsian.

- József Attila összes műve.

- Ó, várjunk, ő akkor halt meg amikor te, nem?

- De. 

- Érteeem. 

James igazából azért van még itt mert így választott. Nem lehet tudni miért. Már rég tovább léphetett volna a következő életébe. De ő úgy döntött hogy itt marad, tanul a mai világból és stb. A mostani házunk az  ő régi házuk, ezért idekötött ki. És itt maradt. Már legalább 2 éve itt van. És én azóta vagyok belé szerelmes. 

Gyorsan felöltöztem, majd a szobámban elővettem a tanulnivalómat. Épp a mateknál értetlenkedtem amikor James odaült mellém.

- Segítsek? - kérdezte, ő mindig is nagyon segítőkész volt.

- Hát, nem hiszem hogy tudsz. - mondtam mivel ő teljesen más korban élt mint én most.

- Hadd nézzem - majd elvette a füzetem. Átnézte és közben teljesen komoran nézett. Nem volt semmi arckifejezése. Majd visszaadta a füzetem.

- Hogy miket tanultok ti - mondta furán.

- Hát igen, a te idődben inkább háborúztatok, nálunk pedig ez van - mutattam a ceruzámmal a matek füzetemre. - Matek, phhh.

- Biztos jobb mint a katonáskodás, nem? - kérdezte.

- Hát de. egy fokkal jobb. - helyeseltem.

Bólintott egyet, majd még mindig mellettem ülve elkezdte olvasgatni József Attila műveit továbbra is.

Hosszú csend következett, én csináltam a matekot, aztán a kémiához is hozzá láttam, ő pedig olvasott. Kémia tanulás közben megkérdeztem.

- Te pontosan miért olvasod József Attila műveit?

- Ezt én is kérdezhetném hogy miért tanulsz valami H2O-t meg mit tudom én mit. - vonta fel fél szemöldökét. 

- Mert nekem ez a kötelességem, muszáj. De neked tudtommal nem muszáj olvasni József Attilát. - fordítottam  félre a fejem.

- Azért olvasom, mert remek művei vannak, már tudok is egyet kívülről. 

- Nah! - csuktam be a könyvem. - Akkor mondd fel! - mondtam neki mosolyogva.

- Jó. 

Majd felállt elém becsukta a könyvet, letette az ágyra és elkezdte mondani.

József Attila - Óda

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz. - mondta folyamat de amikor folytatta volna tovább akkor benyitott hozzám Harry a testvérem. 

- Sophie! Te magadban beszélsz?

- Jah, én nem, csak őőőő, gyakorlom a kémiát! 

- Értem, és miért van ott az ágyon József Attila összes művei könyv?  - kérdezte furán.

- Irodalomhoz kellett - böktem ki gyorsan. Talán túl gyorsan is.

- Oké? Na mindegy, csak azt akartam mondani hogy gyere kész van a reggeli.

- Okéss. - mondtam ő pedig kiment a szobámból.

- Mennem kell James, de utána majd meghallgatom - mosolyogtam rá.

- Jó.