Próbáltam lenyugodni. Nagy levegőt vettem. Akárki is írta, nagyon gyáva lehet. Ha valakinek valami problémája van velem, az mondja a szemembe! Igen, komolyan ezzel próbáltam nyugtatni magam. Egyáltalán honnan tudták meg?

A jegyzetfüzetemmel együtt kifutottam a teremből. Nem érdekel!

-Megvagy? – kérdezte Sora, amikor visszaértem.

-Igen, mehetünk – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

A hazafele út szótlanul telt. Teljesen belemerültem a gondolataimba. Sora próbálkozott, de csak tőszavakban válaszoltam neki. Hamar elértünk a házunkhoz.

-Nem jössz be? – lepődött meg Sora, amikor megtorpantam a kapunknál.

-Gyors átugrok a szomszédba – mutattam a szomszédos házra – Elkérem a matek házit, mert órán nem másoltam le – kamuztam.

-Ja, igen, itt lakik az osztálytársad, nem? Ne maradj sokáig – nyomott egy puszit az arcomra, és bement a házba.

Zavartan néztem körül. Szerencsére az utcán egy árva lélek sem volt. Átsétáltam a szomszédba, és becsöngettem. Taiga anyukája nyitott ajtót.

-Szervusz Wataru, mi járatban vagy? – nézett rám kedvesen.

-Csókolom, Taigát keresem. Itthon van?

-Persze, fent van a szobájában. Gyere be, mindjárt szólok neki – invitált beljebb.

Levettem a cipőmet és a kabátomat. Pár perc múlva megjelent Taiga.

-Wataru? Mit keresel itt? – csodálkozott.

-Tudnánk beszélni?

Csak bólintott, és intett, hogy kövessem. A szobájába vezetett, majd becsukta mögöttünk az ajtót.

-Miről lenne szó? – ült le az ágyára.

-Te mondtad el?

-Mit? – nézett rám kérdőn.

-Egyedül te tudtál róla! Azt hittem megbízhatok benned! – néztem rá dühösen.

-Az Isten szerelmére! Nyugodj már le! Azt se tudom, miről van szó! – fakadt ki idegesen.

-Ne tettesd a hülyét! Nagyon is jól tudod, miről van szó!

Taiga megragadta a karom, és letepert az ágyra. Ellenkezni próbáltam, de túl erősen szorította a kezeimet.

-Eressz el!

-Majd, ha elmondod, mi ütött beléd – nézett rám mérgesen – Idejössz kiabálni velem, és fingom sincs, miről van szó. Szóval most szépen nyugodj meg, és mondd el, hogy mi az, amit én követtem el, de tudtom szerint mégsem.

Zavartan elfordítottam a fejem. Ez a pozíció elég zavarbaejtő.

-A többiek megtudták, hogy meleg vagyok – suttogtam – Ezért dobáltak galacsinokkal is. Egyedül te tudtál róla, szóval csak te mondhattad el...

-Wataru – ragadta meg az állam, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek – Nem én voltam. Megígértem, hogy nem mondom el senkinek.

Nem úgy tűnt, mintha hazudna.

-De ha nem te voltál, akkor ki volt?

Tanácstalanul nézett, majd az arca elkomorult.

-Ezt nem hiszem el... - motyogta.

-Mit?

-Lehet, hogy mégsem egyedül voltunk az öltözőben...

-Ezt nem hiszem el! – akadtam ki.

Az öltözőből nyílik egy ajtó, ahol a zuhanyzók és a mosdó találhatók. Lehetséges, hogy amikor Taigával ott voltunk, valaki kihallgatott minket.

-A fenébe – temettem az arcomat a kezembe – És mi van, hogyha nem a mi osztályunkból volt valaki? Akkor az egész suli meg fogja tudni!

Sírni támadt kedvem.

-Ne aggódj. Valószínűleg a mi osztályunkba jár az elkövető. Vagy legalábbis évfolyamtársunk – próbált Taiga megnyugtatni – A terrorizálásban meg nem mehetnek messzebb, mert akár igazgató elé is vihetjük az ügyet. És az senkinek se lenne jó.

-Remélem, igazad van – szipogtam.

-Miért nem szólsz a bátyádnak? Ő tuti lerendezné...

-Ne! – kiáltottam a kelleténél hevesebben.

Taiga meglepetten nézett rám. Halkabban folytattam.

-Nem akarom, hogy aggódjon. Nem kell tudnia róla. Majd megvárjuk, hogy szépen lenyugodjanak a kedélyek.

-Ahogy gondolod – sóhajtott.

-Taiga, hoztam nektek egy kis üdítőt – lépett be a szobába Yuriko-san. Amikor meglátott minket lefagyott.

-E-ez nem az, aminek látszik! – pattant fel Taiga.

-Semmi baj, bocsi, hogy zavartam – hátrált ki, és becsukta maga után az ajtót.

-Istenem...

-Asszem én megyek – szólaltam meg.

-Várj, kikísérlek – sóhajtott.

A kapuban elköszöntünk egymástól.

-Akkor majd holnap – intettem, és átsiettem a házunkba.

Bekukkantottam a nappaliba, ahol Sun-Hee éppen a laptopján pötyögött valamit.

-Megjöttem! – szóltam, majd átmentem a konyhába.

Az asztalon találtam sushit, így azt kezdtem el magamba lapátolni.

-Mi volt ma a suliban? – ült le mellém Sun-Hee.

-Semmi különös – hazudtam.

-Tipikus – nevetett fel.

-Kibékültél Junenal? – váltottam témát.

-Igen – pirult el – Nem baj, ha néha majd átjön?

-Engem nem zavarna – vontam meg a vállam – Ha Sorat sem, akkor nyugodtan jöhet – mosolyogtam.

-Köszi – ölelt át, és már vissza is pattogott a nappaliba.

Az ebéd befejeztével felvonultam az emeletre. Sorat nem találtam sehol, ezért bekopogtam a fürdőszobába.

-Sora bent vagy?

Választ nem kaptam, ezért óvatosan benyitottam. A fürdő üres volt. Ha már úgyis itt voltam, úgy döntöttem, lefürdök. Levetettem a ruháimat, és a zuhanykabinhoz léptem. Elhúztam a függönyt, de mire bármit reagálhattam volna a zuhanyzó falának lettem préselve. Az ajkai vadul csaptak le az enyémekre. Közben megnyitotta a csapot, így már én is vizes lettem.

-Meglepetés – vigyorgott Sora. Két kezével a fejem mellett támaszkodott közrefogva engem.

-Tényleg szívroham fogja a halálomat okozni – motyogtam – Miért nem szóltál, hogy itt vagy bent? Eléggé megijedtem...

-Gondoltam kicsit megviccellek. Bár nem akartam, hogy annyira megijedj.

-Hát nem ájultam el ijedtemben, szóval... - fordítottam el zavartan a tekintetemet. Ekkor esett le, hogy most gyakorlatilag itt állunk egymással szemben teljesen meztelenül. Azonnal elöntött a pír. Nem tudtam, hova nézzek. Nagyon zavarban voltam.

-Öhm, izé...

-Wataru – nézett rám komolyan – Történt valami az iskolában?

-Nem, miért? – kérdeztem. Azért tök jó, hogy ilyen helyzetben akarja megbeszélni a nap eseményeit.

-Biztos? – fürkészte a tekintetemet.

-Biztos – pillantottam rá úgy, mint aki nem érti, miért kérdezi.

-Hazafele elég letörtnek tűntél.

-Csak, mert nagyon elfáradtam. Nincs semmi, tényleg.

Nagyot nyeltem. Utáltam hazudni.

-Ugye tudod, ha bármi van, nekem nyugodtan elmondhatod – hajolt hozzám.

-Tudom – mosolyodtam el. Átkaroltam a nyakát, és gyengéden megcsókoltam, amit viszonzott. Beletúrt a vizes hajamba.

-Szeretlek – suttogtam, amikor ajkaink elváltak egymástól.

-Én is téged – puszilt bele a nyakamba.

Már nem érdekelt semmi. Minden negatív gondolatot elhessegettem a fejemből. Csakis egyvalakire voltam hajlandó figyelni. A férfira, akit annyira szeretek.

Ajkát végigszántotta a kulcscsontomon, majd lejjebb hajolt és az egész felsőtestemet csókokkal bombázta. Kezével a combomat simogatta. Felnyögtem, amikor megéreztem, hogy tenyere a meredező férfiasságomra simul.

-Wataru – suttogta a fülembe – Akarlak.

Belenéztem a vágytól csillogó íriszeibe. Nem szóltam semmit, csak megcsókoltam. A fenekemet alátámasztva óvatosan megemelt. Az egyik ujját finoman belém helyezte, és mozgatni kezdte. Majd még egy ujj következett.

-Sora, nem bírom... – lihegtem teljesen extázisba esve.

Már 3 ujja járt ki-be bennem, én meg azt hittem megőrülök. Túl jó érzés volt.

Hirtelen kopogtak, mi pedig lefagytunk. Sora elzárta a csapot.

-Ühm fiúk – hallottuk meg Sun-Hee hangját az ajtó túloldaláról – Nem akarok megzavarni semmit, de mégiscsak muszáj, mert izé... Most kaptam egy hívást a vezetékes telefonról, és... Kitudnátok jönni? Elég kellemetlen így beszélgetni...

-A fenébe – sziszegte Sora – Mindjárt jövünk! – kiáltotta, hogy Sun-Hee biztosan hallja.

A fejét a csempének támasztotta.

-Honnan tudja, hogy mi... - kezdtem, de inkább csöndben maradtam.

Sora letett a földre, majd elhúzta a zuhanyfüggönyt. Kilépett, megtörölközött, majd fogta a törölközőmet, és belebugyolált.

-Nehogy megfázz – adott egy puszit az orrom hegyére – Siessünk, lehet, hogy tényleg sürgős dologról van szó – sóhajtott.

-Ezt majd folytassuk, jó? – néztem rá zavartan.

-Istenem – temette a kezébe az arcát – Ne akard, hogy még ennél is jobban felizguljak – motyogta.

Megöleltem, majd gyors kisurrantam, át a szobámba valami ruhát felhúzni.

Sun-Hee már a konyhaasztalnál ült, amikor megérkeztünk. Kicsit úgy éreztem magunkat, mint a rajtakapott kamaszok, akik valami rosszat tettek, és most várják a fejmosást.

-Szóval – kezdte Sun-Hee – Most kaptam egy hívást a nagymamátoktól. És a lényeg az, hogy ide fog jönni. Még ma.

-Most komolyan?! – akadtam ki.

-Neki is most kell felbukkannia – fogta a fejét Sora.

-Ennyire kiállhatatlan?

-Nem – ráztam meg a fejem – Inkább csak furcsa. Nagyon furcsa.

-És? – lepődött meg – Legalább nem egy fúria.

-Hát végül is nem...

Csend telepedett ránk. Majd hirtelen Sora megszólalt.

-Sun-Hee. Honnan tudtad, hogy mi Wataruval...

-Fufufu – kuncogott ördögien – Ne becsüljetek le egy fujoshit.

Kérdőn néztünk rá.

-Mármint – helyesbített – Ne becsüljetek le egy olyan személyt, aki imádja a fiú x fiú párosítást. Ráadásul szerintem nincs semmi baj azzal, ha valaki a saját neméhez vonzódik, vagy ilyesmi. Nem vagyunk egyformák. Ráadásul az én párom is egy lány – nevetett zavartan.

Sora meglepetten nézett rá.

-Komolyan?

-Aha. Nem olyan nagy ügy.

-És az se zavar téged, hogy mi testvérek vagyunk?

-Kellene? Nem lehet gyereketek, így tök mindegy ráadásul most épp én is egy ilyen történeten dolgozom. Szerelem egy fiú testvérpár között. Ha nem baj lopnék néhány dolgot – csillant fel a szeme – Ez a zuhanyzós jelenet is megihletett...

-Kezdek félni tőle... Mi ez az őrült tekintet? – suttogtam Soranak.

-Mondjátok, nem kaphatlak lencsevégre titeket, ahogy csókolóztok? – vette elő hirtelen a telefonját.

-Öhm nem hinném, hogy ez jó ötlet – próbáltam hárítani.

Most nagyon jól jött a bejárati csengő megszólalása.