Egy hete színházban jártam (a Lady Budapestet láttam), ez pedig felszínre hozta a majd' két hónapos érzéseimet. Gondoltam, megosztom veletek is, ami megfogalmazódott bennem.

VIGYÁZAT; nyáltenger következik.

Két hónapja keresem a szavakat, de azóta sem találtam meg mindet arra, ami szeptember 17-én történt. A Broadway fesztivál csodája mellett egy még meghatározóbb dolognak is részese voltam; találkoztam Szabó P. Szilveszterrel.

Talán azért nem tudok azóta sem jól fogalmazni, mert nincsenek elég találó kifejezések arra a szeretetre, tiszteletre és hálára, amit érzek.

Körülbelül egy éve tettem ígéretet magamnak, 2015 júniusában, hogy egy nap találkozom vele. Akkor is ott szaladgált mellettem, de a személyes pillanatok nem voltak meg. És tessék. Megtörtént, én pedig azóta a fellegekben járok.

Szilveszter több számomra, mint példakép. Lenyűgöz, elvarázsol, felvidít, amikor senki más nem tud, biztat, inspirál. Elég meglátnom, vagy meghallanom a hangját, nincs dolog, ami elszomoríthat. Többet tett értem, mint bárki, anélkül, hogy egyáltalán tudná, hogy létezem, ezért pedig soha nem lehetek elég hálás. Ő (Szendy Szilvivel együtt) a biztos pontom ebben a folyton változó világban. ❤️