Először is köszi hogy elolvastad a könyvet. Nem igazán értem hogy miért tetted, de valószínű érdekelt ha eljutottál idáig.

Remélem nem gázolok senkinek a lelkébe ha azt mondom ez a könyv nem az olvasók miatt íródott. Nem az olvasók miatt kezdetem el írni, vagy ilyesmi. Sajnálom! De ti, olvasók tettétek könyvé. Eredetileg nem is akartam nyilvánossá tenni, vagy ilyesmi, csak aztán így alakult. 

Én 2023ban kezdtem újra nézni a forma 1et, úgy igazán, egy elég nagy kihagyással és nem sokkal ezután visszatértem wattpadra is mint olvasó. Elkezdtem f1es könyveket olvasni, és bár rengeteg zseniális Charles fanfictiont találtam, valahogy egyiket sem éreztem a sajátomnak. Szóval elkezdtem gondolkodni hogy megírom a sajátomat. Az elején féltem nekiállni, de aztán megtaláltam azt a képet Charles instáján ami a borítója lett az első könyvnek. (a borító közepén lévő képről van szó, egy ideig nem ez volt a könyv borítója, tulajdonképpen volt munkaborítója is.)  És bármilyen furcsa ez a kép ösztönzött arra hogy elkezdjem megírni a könyvet. Sokáig nem gondoltam hogy képes leszek befejezni, de most mégis itt vagyok. A könyv teljes mértékben terápia volt a számomra, mert 2023 második felében szó szerint szétesett az életem. Lényegében ez az egy dolog volt az életemben, ami állandó volt és amit szerettem. Pontosan 2023.08.26án kezdtem írni a könyvet és 2024.07.17én fejeztem be. Persze jóval később kezdtem el posztolni ide wattyra. És itt szeretnék köszönetet mondani Charnninak, aki nagyban hozzá járult ehhez. Az ő könyvei ösztönöztek arra hogy megosszam a sajátomat a világgal és ezért nagyon hálás vagyok neki. Ő ismertetett meg MaXel_sorsfordito  is aki a könyv borítóját tervezte, amiért szintén rettentő hálás vagyok.

A történet változott mióta elkezdtem írni. Nem így akartam befejezni az elején és egy csomó olyan rész maradt ki amit elkezdéskor létfontosságúnak találtam. Csak aztán máshogy alakult a sztori. Nem bánom hogy így történt, mert hiszek abban hogy ez a történet így lett egy kerek egész, nekem legalábbis biztosan. Néha azt éreztem hogy magát írja a könyv, hogy én csak egy közvetítő vagyok. A karakterek életre keltek bennem, saját személyiséget kaptak, amit építettek maguknak. Néha azt éreztem tényleg csak egy közvetítő vagyok. De én szerelmes lettem ebbe a könyvbe, már az első mondattól kezdve. Emiatt szerettem meg az írást, szerelmes lettem valami olyanba ami tartotta bennem a lelket. Alkothattam egy saját univerzumot ahova el tudtam bújni, amin gondolkodni tudtam mikor nem volt jó a sajátom.

Sokszor olvasom hogy kezdő írók nem szeretik az első könyvüket. Én imádom, bár ez lehet hogy azért van, mert egy olyan világot jelent számomra ahova elbújhatok ha nem minden fasza a valóságban. Voltak lejtmenetek, mikor nem tudtam írni, mert nem akart megszületni a dolog, de hála istennek sikerült folytatnom minden ilyen alkalommal és befejeztem.

A történet lezárása nem igazán lezárás, ezt szerintem mindenki érzi. Ez azért van mert itt nincs is ténylegesen vége.

A folytatás készül.

Mindenkinek nagyon köszönöm hogy velem voltatok ennek a könyvnek az útján és remélem hogy találkozunk a következőben is!

Puszi :)

Fru