Természetesen én cipelem vissza a hotelbe Charlest a brazil győzelmi party után. Büszke vagyok rá hogy nyert, de néha értékelném ha kulturált keretek között ünnepelnének. Nem egyszerű Charlessal részegen, a depresszív részeg fajta. Először nagyon vidám, aztán nagyon szeret mindenkit, kivéve saját magát. Ezután jön a rosszullét, ami után rendszeresen bealszik. Sajnos az alvás fázis nem tud a hányás előtt jönni. Hála istenek az utolsó fázis most kimaradt, de addig nem tudott elaludni míg nem öleltem meg, szóval lényegében megint a hasamon aludt el. Mondjuk nem bántam, csak előtte nem beszélt szépen magáról és nem tudtam meggyőzni hogy mindent megérdemel, amit elért eddig.

Ennek ellenére, és a szoba incidenst leszámítva, kifejezetten jó hétvégét zártunk. Bár az meglehetősen kínos volt mikor Charles rám nyitott öltözködés közben. A héten többször is elgondolkoztam hogy vajon tényleg ilyen rossz a szervezési osztályunk vagy csak szórakoznak velünk. Végül is nem bánom, mert Charles kifejezetten jó szobatárs, annak ellenére hogy lényegében egy este feküdtünk csak le ugyanabban az időben. Azután az este után kellett a karjai közül kimásznom, ami az együtt táncolás után kicsit sok volt, ráadásul még meg is dicsértem az izmait is azzal a lendülettel. Akaratlanul flörtölök vele, ami nem segít abban hogy ne derüljenek ki az érzéseim felé. Nem mintha úgy nézett volna ki mint aki bánja a bókot. Hiába takarom az érzéseimet nem tudom mi van velünk. Néha olyan mintha neki sem lennék semleges, aztán a következő pilantban már nem is szól hozzám, csak magába zárkózik.

Annak örülök hogy Vegasba végre sikerül gond nélkül eljutnunk. Kicsit szkeptikus vagyok ezzel a hétvégével kapcsolatban főleg a pénteki csatorna fedő probléma miatt, ami miatt alvázat kellett cserélnünk Carlos kocsijában, így most van egy tíz rajthelyes bütetésünk. Na erre mondja az ember hogy nem vagyunk elátkozva. Bár most éppen mi vagyunk az elsők a konstruktőriben és Charles is vezet az egyéniben. Mark természetesen nem hagyja ki a Las Vegasi bulit, és kivételesen minden nap kint van a pályán is. Mondjuk szerintem nem miattam, mert nem látom sokat, de legalább itt van. Én teljesen kezdek szétesni és ezen az sem segít hogy ez a nagydíj éjszaka van megtartva. Nem este, nem délután, éjszaka. Természetesen az sem kifejezetten segít a pihenésben ha a legjobb barátod rád töri a szobád ajtaját és valami elképesztően hamis hangon kezd kornyikálni. Szombat délután arra ébredek hogy Mark őrült hangerővel betör a szobámba és elkezd az ágyamon ugrálni.

-Boldog, boldog, boldog születésnapot!-énekli teli torokból, mire a fejemre húzom a párnámat.

-Ilyen ébresztéssel aligha!-motyogom fáradtan.

-Na! Nem is örülsz???-áll meg Mark felettem, mire leveszem a fejemről a párnát hogy rá tudjak nézni.

-Hányadika van ma?-teszem fel a kérdést mert őszintén nem tudom.

-November 17!-vágja rá, mire bólintok. Akkor tényleg ma van a születésnapom.-Te elfelejtetted a születésnapodat???-kérdezi Mark teljes sokkban, mire megrántom a vállam.

-Azt hiszem ha nem rontasz rám és kezdesz el az ágyamon ugrálva kornyikálni eszembe sem jut.-ülök fel az ágyban.

-Ne már! Azt sem tudtad hányadika van?-huppan le mellém Mark, így végre nem magasodik fölém.

-Nem. Azt tudom hogy szombat van, vagyis időmérő. Mostanában ez az egyetlen információ ami meg tud maradni az agyamban a kocsi beállításain kívül. Még azt is tudom hogy egy hét és végre nem kell minden héten utaznom egy darabig.-dörzsölöm meg az arcomat fáradtan.-És amúgy sem csapok nagy felhajtást a szülinapomra és ezt te is tudod!-nézek rá, majd kimászok az ágyból.

-De csak egyszer huszonegy éves az ember!-néz rám Mark, mire megforgatom a szemem.

-A huszadik szülinapomon is ezt mondtad, mikor partyt szerveztél a beleegyezésem nélkül. És szeretnélek emlékeztetni hogy megígérted hogy többször nem csinálsz ilyet!

-De csak egyszer leszel huszonegy!-ismétli magát Mark.

-Tudom, húsz is csak egyszer voltam! De idén nem fogsz bulit szervezni ezzel az indokkal, főleg hogy holnap futam és még abban sem vagyok biztos hogy Carlos autója működik!-nézek Markra, aki fancsali képpel fogadja a mondandómat.

-De...

-Nem! Ne is próbálkozz!-jelentem ki nyomatékosan, majd lendületesen vissza dobom a bőröndömbe a kezemben tartott pulcsit.-A fenébe is hogy mi nem kaptunk olyan menő fehér piros pulcsikat!-fakadok ki, majd folytatom a bőröndöm feltúrását.

-Hát kérd el Charlestól!-vonja meg a vállát Mark és végre befejezi a párna basztatását.

-Neked nincs dolgod máshol?-állok meg egy pillanatra csak hogy csúnyán tudjak rá nézni.

-Nincs!-rázza meg a fejét, mire egy szenvedő sóhaj kíséretében fordulok vissza a ruháimhoz.-De komolyan beszélek! Egészen biztos vagyok benne hogy neked adná!-vigyorog rám Mark a kerítő mosolyával.

-Én pedig egészen biztos vagyok benne hogy teljesen hülyének nézne!-jelentem ki és felegyenesedem a ruháimmal a kezemben.

-Ugyan már!-legyint Mark a felvetésemre, ami egyébként teljesen valószínű.-Ez csak a te fejedben létezik! A valóságban mindenki látja hogy néz rád! Néha azt hiszem hogy az a pasi jobban oda van érted mint a sajátom értem!-gondolkodik el, mire úgy zavarba jövök hogy azt sem tudom hova nézzek.

-Aha, persze!-forgatom meg a szemem unottan, csakhogy palástolajam a zavaromat.-Ez a téma már az év elején is nevetséges volt, mikor elkezdted!-indulok el az fürdő felé, hogy minél előbb szabaduljak a kínos szituból, és azt kívánom bár lenne igaza Marknak. Aztán mégis megtorpanok a küszöbön.

-Ezt tulajdonképpen miből gondolod?-kérdezem grimaszolva, és legszívesebben elsüllyednék. Mark eltátja a száját.

-Tudtam!-mutat rám diadalmasan.-Neked bejön Leclerc!!!-jelenti ki vigyorogva és diadalmasan a párnába boxol, mire megforgatom a szemem.

-Lehet.-grimaszolok megint, mire Mark végig dől az ágyon.

-Úgy tudtam!!! És látod kivételesen én mondtam meg!!! Már az elején!-fényezi tovább magát, mire megforgatom a szememet és leteszek arról hogy fel fogok öltözni fél órán belül.

-Na jó igazad volt lehet hogy tetszik egy kicsit!-ismerem be és felmászom Mark mellé az ágyra.

-Nem mondom hogy megmondtam, de megmondtam!-öleli át Mark diadalmasan a kezében tartott párnát.-Mesélj!-néz rám várakozóan, mire megforgatom a szememet.

-Mit meséljek? Azt hiszem belezúgtam egy kicsit.-vonom meg a vállam.

-Ez nálad azt jelenti hogy halálosan szerelmes vagy!-vigyorodik el Mark, én pedig lefejelem az előttem lévő takarót és bele fúrom az arcomat.

-Lehet?-motyogom, mire Mark elneveti magát.

-És mikor jöttél rá?-vált át pletyi üzemmódba egyből, pedig én legszívesebben elküldeném a fenébe.

-Austinban.-motyogom a párnába és legszívesebben elsüllyednék.

-Akkor voltunk apa hoteljében nem?

-De.

-Ez esetben nagyon szívesen! Végre rájöttél a tényre, amire nem mellesleg már az év elején rá kellett volna jönnöd, de ettől tekintsünk el, és ebben én voltam a segítségedre! Büszke vagyok magamra!-jelenti ki.

-Ma menj és rontsd máshol a levegőt Blake!!!-küldöm el Markot mert így felkelés után már kifejezetten sok. Nem tudom ő mióta lehet fent, hogy ilyen éber. Minden esetre aznap már csak a pályán találkozunk és akkor is csak futólag, mert siet valahova. Az mondjuk érdekelne hogy hova, mert a boxunk és a motor homeunk is az ellentétes irányba van, mint amerre ő megy, de ez részletkérdés. Én megyek vissza a boxba az időmérő utáni egyeztetésre, már ha sikerül előkerítenem Charlest.

A megbeszélés nem tart sokáig, mert a segédmérnökömnek el kell mennie Charles pedig ezek után képtelen rendesen koncentrálni arra amit mondok, nem mintha ezelőtt jobban ment volna neki. Az időmérő egyébként jól sikerült, már amennyire ez lehetséges volt Carlos tíz helyes rajtrácsbüntetésével. Végül övé lett a leggyorsabb kör és bár Charles csak a harmadik legjobb időt mente, ez így is első sort ért.

-Ide figyelj légyszi Char!-próbálkozom óvatosan, mikor sokadjára is azt veszem észre hogy elbambult, és a levegőbe beszélek. Szegény annyira a gondolataival van elfoglalva hogy összerezzen mikor megsimítom a karját, hogy végre rám figyeljen.

-Ne haragudj nagyon fáradt vagyok!-mentegetőzik és megpróbál elnyomni egy ásítást, nem sok sikerrel.-Teljesen kikészített ez az esti menetrend, még akkor is ha hozzá vagyok szokva a mindenféle kezdési időpontokhoz!

-Nem baj! Ezzel én is így vagyok! Viszont Fred még itt van szóval úgy kellene tenni mintha dolgoznánk!-mosolygok rá, mire Charles elneveti magát.

-Oké!-bólint, amit egy ásítás közben nyugtázok, pedig eddig nem kellett ásítanom.

-A fenébe is Char! Megfertőztél!-nevetem el magam az ásítás után, mire Charles is elmosolyodik, majd ásít egyet, mire még jobban kezdek nevetni.

-Egyébként tetszik Vegas?-kérdezi és kezével a mellettünk lévő falnak támaszkodik.

-Nekem kicsit sok. Nem vagyok az a bulizós fajta.-válaszolok és átpörgetek pár beállítást a kijelzőn.-De Vegas az Vegas, és igazából fasza hely!-teszem hozzá, majd ránézek. Az a pulcsi van rajta ami nekem nincs és elgondolkodom Mark mondatán.

-Nekem adod a pulcsidat?-nézek rá boci szemekkel, mire Charles összezavarodva félre dönti a fejét.

-Miért?-kérdez vissza, mire meg vonom a vállam.

-Mert nagyon tetszik!-nézek a szemébe egyenesen.

-Ti nem kaptatok ilyeneket?

-Nem ez csak nektek pilótáknak és a fanoknak special edition!-rázom meg a fejem lemondóan.

-És miért nem Carlosét kéred el?-kérdezi féloldalas mosollyal, amit nem tudok hova tenni.

-Mert az övét már benyúlta Lando!-nem teljesen igaz, nem baj!-Meg amúgy is a te verseny mérnököd vagyok, hülyén nézne ki ha Carlos pulcsijában rohangálnék.-teszem hozzá, mire Charles felvonja a szemöldökét.

-Az nem néz ki hülyén ha az enyémbe? Azt fogják hinni együtt vagyunk.-hajol közelebb, amitől enyhén zavarba jövök. Most nem csak én flörtölök igaz?!

-Nem érdekel, higgyék csak!-rántom meg a vállam, mint akit nem érdekel a dolog, pedig nagyon is kedvemre lenne ez a pletyka, ha valóság lenne.

-Na nekem adod? Légyszi Char!-nézek rá könyörgőn.

-Oké!-válaszol és egy nagy sóhaj kíséretében és elkezdi levenni a pulcsit. A mozdulat közben felcsúszik a pólója is, mire félre kapom a fejem mint valami tini, pedig láttam már alsóban is. De mégsem ez az amitől igazán zavarba jövök, hanem a nyaklánca ami egy pillanatra látszik mikor megigazítja a pólója nyakát. Az a hórusz szem amit tőlem kapott. Már Braziliában is láttam hogy nyakláncot hord de nem gondoltam volna hogy ezt.

-Tessék! Majd kérek másikat!-nyújtja felém a pulcsit szemforgatva Charles, mire hirtelen felindulásból megölelem.

-Köszi!

-Nincs mit!-mosolyodik el a reakcióm láttán.-De hordjad vagy vissza veszem!-fenyeget meg, mire villámsebességgel bújok bele a pulcsiba.

-Tessék! Hordom!-mutatok végig magamon.

-Azért ám!-kacsint rám vigyorogva.-Jól áll ez a piros a fehérrel!-teszi hozzá, mire instant hasonlítani kezd az arcszínem a mögöttem parkoló kocsiéra.

-Köszi!-mosolygok rá szemtelenül, hogy leplezzem a zavaromat.-De neked sem állt olyan rosszul!-teszem hozzá, és elcsodálkozom magamon milyen bátor vagyok. Sajnos ha így folytatom nem sokáig maradnak titokban az érzéseim Charles előtt.

-Azért neked jobban áll!-mér végig Charles lassan, mire még jobban elpirulok. Na jó, most kell innen távozni még nem lesz kínos a dolog.

-Tudom!-rántom meg a vállam hetykén, mire Charles elmosolyodik, majd a válaszát meg sem várva, olyan gyorsan lépek le ahogy csak tudok.

Mikor vissza érek a hotelba gyorsan átöltözöm és nekiállok az utólagos ellenőrzésnek. Nem jutok messzire, mert a telefonom megállás nélkül kezd zizegni. Ahogy ránézek meglátom hogy Mark írt egy csomó üzit és az összes nagybetűvel kiabálja hogy SOS. Gyorsan megnézem hogy hol van és már veszem is a cipőmet hogy megkeressem. Mondjuk kicsit furcsállom hogy a szálloda egyik termét jelölte meg a vészhelyzet helyszínének. Lélekszakadva érkezem meg a teremhez, majd mikor benyitok majdnem szívrohamot kapok.