A holland nagydíj mindenféle bonyodalom nélkül zajlott le, Daniel csuklótörését leszámítva. Max nyert és teljes mértékben meg is érdemelte hogy hazai pályán nyerni tudott. A maradék két dobogóra pedig a srácok álltak. Carlos lett a második, Charles pedig a harmadik, szóval lényegében mi is jó hétvégét zártunk. Az újonc Liam Lawson teljesítménye pedig különösen figyelemre méltó volt. A srác évek óta a RedBull neveltje, csak eddig rejtegették. Most pedig itt vagyunk Monzában, a Ferrari otthonában, ami egyszerre rohadt félelmetes és elképesztően csodálatos élmény. Azt a rajongást ami itt övezi a csapatot nagyon félelmetesnek találom, mégis csodálatos látni hogy ennyi embert össze tud tartani ennek a sportnak a szeretete. Ez a világ egyik legnagyobb ellentéte a szememben, hogy képes vagyok egyszerre féli ezektől az emberektől, és képes vagyok csodálni őket.

A grill partin készült képek egyébként nagyot ütöttek. Megint rajtam és Charleson csámcsog a világ. Az emberek miért nem tudják felfogni hogy az érzelmek változhatnak a leggyorsabban? Jó barátoknak lenni Charlessal ismét, tényleg hiányzott. Hiányzott az a figyelem tőle, amit addig nem is vettem észre míg el nem vesztettem. Annak ellenére hogy barátnője van keresi a társaságomat munkán kívül is, nagyon sokat beszélgetünk ebédszünetekben és szinte mindig velem vacsorázik. Mióta kibékültünk a kórházban sokkal jobb az összhang közöttünk és mintha Charles a pályán is össze kapta volna magát.

A nyári szünet egyetlen rossz momentuma az volt hogy Justinnak sikerült rávennie a nagyobb nyilvános szereplésre, szó szerint addig nyaggatott míg igent nem mondtam. Sajnos rá jött arra ha sokáig ismételget valamit azt előbb utóbb megcsinálom, csak hogy békén hagyjon. A jó pont hogy ez még csak annyit jelent hogy a srácokkal forgatok valamilyen interjút, aztán meglátjuk mennyire tetszik a nézőknek. Természetesen a forgatást szombatra az időmérő elé sikerül beütemezni, mikor is én még nagyban dolgozom, vagyis úgy elfelejtettem mint annak a rendje.

-Fruzsi a fél stáb téged keres!-nyit be Charles az irodámba kopogás nélkül, és én csak azért hagyom ezt szó nélkül mert rápillantok az órára, ami tizenöt perccel többet mutat mint kellene.

-Most úgy teszek mintha kétségbe lennék esve mert elkések!-állok fel az asztalomtól teljes lelki nyugalommal és megigazítom a hajam.

-Régóta mondom hogy oscart kéne kapnod!-mosolyog rám Charles, majd becsukja mögöttem az ajtót.-Nagyon nincs kedved hozzá igaz?-néz rám miközben a motor homeban sétálunk.

-Mintha a fogamat húznák!-válaszolok grimaszolva.-Csak sajnos senki nem hiszi el hogy nem érdeklem a rajongóinkat!-vonom meg a vállam.

-Te úgy gondolod hogy nem érdekelsz senkit igaz?-néz rám Charles összehúzott szemmel, mire bólintok.-Akkor ki kell ábrándítsalak! Egy csomó embert érdekelsz!-néz a szemembe.-Többek között engem is, de szerintem Carlos és a srácok nagy része így van ezzel! Hogy is fogalmaztál a kórházban? Érdekes ember vagy Fruzsi, csak el kellene hinned magadról! De tudod mit, addig fogom neked mondogatni amíg elhiszed!-fejezi be nagy elánnal, mire lesütöm a szemem. Zavaromban bármit szívesebben csinálnék mint hogy a szemébe nézzek, szóval megváltásnak veszem, mikor mellénk pattan az operatőr és fontoskodni kezd. Először leültettek minket három székre, aztán ez valami miatt nem a "megfelelő kompozíció" ezért átültetnek minket egy kanapéra. Carlos itt unja meg annyira az egészet hogy előveszi a telefonját, mi Charlessal pedig nagyon kerüljük egymás pillantását nehogy elnevessük magunkat a helyzeten. Ezek után még háromszor cserélünk helyet, mire végre azt mondja a nagyfőnök hogy jók vagyunk.

-Felvétel indul!-kiált nekünk a kamera mögött álló tag, mire Charlessal nem bírjuk tovább és kitör belőlünk a röhögés.

-Gyerekek viselkedjetek már!-szól ránk Carlos, majd mikor semmilyen hatást nem ér el, inkább a kamera felé fordul és beszélni kezd.-Sziasztok! Ma is egy challengel készültünk nektek, annak ellenére hogy ez a kettő mellettem használhatatlan!-mutat ránk, mire még jobban kezdünk nevetni.-A mai alkalommal csatlakozik hozzánk kedvenc versenymérnökünk Fruzsi is!-mutat be Carlos.

-Csak Ricky meg ne tudja!-intek nevetve a kamerának, Charles pedig majdnem leesik a kanapéról mellettem, annyira nevet.

-Na jó ennyi ezt újra vesszük!-szólnak ránk, mire Carlos sem bírja tovább nevetés nélkül. Négyszer futunk neki a videó elejének, mire használható anyagot sikerül felvenni.

-Szóval, így sokadik nekifutásra, ma a song challengeel készültünk nektek, és félre értés ne essék Fruzsi egyikünkkel sincs csapatba. Ő azért van itt hogy lenyúlja a pontokat.-vigyorog a kamerába Charles, mire nevetve meg lököm a vállát.

-Hát te sem vagy normális!

-Na jó komolyodjunk meg és kezdjünk!-szól ránk Carlos, majd elindítják nekünk a zenét.

-Harry Styles, Adore You!-csapok az előttünk lévő piros gombra az első hangok után.

-Ez nem ér! Honnan tudtad ennyiből?-méltatlankodik Charles, mikor igazam van.

-Táncoltam rá. Általában elég jól a fejembe égnek az ilyen dalok, az órákig tartó próbálás alatt.-vonom meg a vállam.

-Ez nem ér!-rázza meg a fejét Charles morcosan, mire elnevetem magam.

-Figyeljetek már megy a következő!-szól ránk Carlos, mire egyszerre hallgatunk el.

-Yellow, Coldplay!-vágom rá csípőből.

-Én nem játszom veled!-löki meg a vállam Charles.

-Miért?-fordulok felé kérdőn.

-Mert halál biztos vagyok benne hogy csalsz!-háborodik fel.

-Maradj már Charles! Nem beszélt senkivel aki tudná a számokat vagyis nem tud csalni!-kel a védelmemre Carlos.

-Csak sokat hallgatok zenét!-kérem ki magamnak, majd folytatjuk a forgatást.

-Ennyi volt!!! Soha a büdös életben nem játszom még egyszer ilyet!!!-pattan fel Charles, mikor végzünk.

-Veszteni tudni kell Char! Sajnálom!-nézek rá sajnálkozva.

-Tudni kell veszteni??? Egyetlen dalt tudtam a tizenötből!!! Bezzeg te hat kivételével az összeset! Te ne magyarázd nekem hogy tudni kell veszteni!!!-fordul felém harciasan és megpróbál megcsikizni.

-Nee!!!-tiltakozom nevetve, de Charlest nem hatja meg, könyörtelenül próbálkozik a csikizésel, nem tántorítja el hogy rugdosódom és hogy elüldözte Carlost a kanapéról.

-Ne már srácok viselkedjetek!-szól ránk Carlos.-A videón tizenkettes karika van!-teszi hozzá, mire még jobban kezdek nevetni, Charles pedig egy megsemmisítő pillantás kíséretében lemászik rólam. A csikiháború addig fajult hogy rendesen fölém mászott és a védekezésül magam elé húzott lábaimra támaszkodott.

-Szóval ennyi lett volna mára!-fordul Carlos a kamera felé. A mai napon ő a legértelmesebb a csapatból.-Reméljük élveztétek, azt hiszem mi élveztük.-pillant ránk.-A holnapi versenyen találkozunk!-fejezi be az elköszönést, mire mosolyogva integetünk a kamerába.

-Köszönjük a mai munkát srácok!-int oda nekünk az egyik tag, akiről igazából nem is tudom hogy kicsoda, de azért mosolyogva intek neki vissza.

-Szerintem mindene is kivan már tőlünk és boldog hogy végeztünk!-hajol hozzám Charles, mire elnevetem magam.

-Hát remélem annyira kivertem a biztosítékot hogy soha többet nem kell szerepelnem!-válaszolok mosolyogva.

-Én örültem neki hogy itt voltál!-jelenti ki, miközben elindulunk a boxba.-Nem volt olyan unalmas az egész!-teszi hozzá gyorsan magyarázat képpen.

-Most azt mondod Leclerc hogy nem vagyok elég szórakoztató!?-kapja fel a fejét Carlos, aki eddig a telefonját nyomkodva sétált mellettünk.

-Nem hiszem hogy erre a kérdésre válasz vársz Saniz!-vigyorodik el Charles pimaszul, mire Carlosból kitör a röhögés.

-Ezt most vegyem kihívásnak?-vonja össze a szemöldökét a spanyol, mire Charles megrántja a vállát.

-Annak veszed aminek akarod Sainz!

-Én kezdek aggódni a fejetek épségéért!-jelentem ki vigyorogva.-Lehet hogy meg kellene vizsgálni a G force agyra gyakorolt hatását!

-Aucs!-tátja el a száját Carlos.-Ezt te is hallottad Charles?

-Hogy burkoltan lehülyézett minket? Igen Carlos hallottam! És nagyon gondolkozom mivel büntessük meg!-válaszol Charles, majd hirtelen elkapja a derekamat és megpróbál a vállára venni hiába tiltakozom.

-Értékelem hogy szeretnél segíteni Fruzsinak a járásban Charles, de szerintem nem szorul rá!-ér mellénk Justin, aki már meg sem lepődik a kialakult helyzeten.-Lennél szíves letenni mielőtt elejted? Még interjúzni kell mennie az időmérő előtt!-folytatja és én eléggé elbizonytalanodom hogy megmenteni akart e vagy még jobban kicsinálni.

-Ha ez a helyzet nagyon szívesen maradok Charles vállán!-jelentem ki, mire Carlos és az engem tartó Charles is elneveti magát.-De jobban örülnék ha nem nevetnél, mert elég kényelmetlenül rázkódsz!-teszem hozzá, csak a rend kedvéért.

-Azt hiszem választanod kell vagy a rázkódás vagy az interjú!-néz rám Justin, mire vágok egy grimaszt.

-Akkor légyszi tegyél le Char!-kérem meg az engem tartó férfit, aki viszonylag óvatosan állít a földre.-Azt hiszem a megbeszélésen találkozunk ha túlélem ezt!-köszönök el, mire Charles elneveti magát, Justin megforgatja a szemét, Carlos pedig csak int, mert valami fontosabb dolgot csinál a telefonján.

-Nem is olyan rossz a helyzet média fronton!-néz rám Justin értetlenkedve mikor ott hagyjuk a srácokat.

-De neked nincs ember fóbiád!-vágok vissza, mire a férfi vág egy beleegyező grimaszt, amiből tudom hogy ezt a vitát is megnyertem. Ennek ellenére nyilatkoznom azt kell.

Viszonylag nyugodtan követem Justint a kamerák között, mert azt mondta jó riportert talált. Nem sokkal később megállunk egy számomra ismeretlen tv különítmény előtt. Érdeklődve nézek az újságíróra, aki félig a kamera mögött áll. Szimpatikusnak tűnik a nő, nem lehet sokkal idősebb nálam és tényleg olyannak látszik aki tudja mit csinál.

-Kezdhetünk?-kérdezi, mire szórakozottan bólintok.

-Akkor, először is nagyon köszönöm hogy itt vagy! Ha jól tudom nem sokszor interjúzol!-ha tudná mennyire rühellem!-Az első kérdésem az lenne hogy hogy érzed magad a Ferrarinál? Ha jól emlékszem ilyesmi kérdésre még nem válaszoltál, nem szeretnék olyan kérést feltenni amit már hallottál.

-Milyen a Ferrarinál dolgozni. Ööö... Huh! Ez nehéz kérdés!-gondolkodom el.-Egy részben elképesztő! Hatalmas múltja van a csapatnak és csodálatos emberekkel dolgozhatok együtt az autón. De van árnyoldala is, néha egészen félelmetes tud lenni az emberek rajongása. Még irántam is, pedig én csak egy mérnök vagyok!-rázom meg a fejem mosolyogva.

-Ne becsüld magad alá! Az egyik legjobb kocsit tervezted a mezőnyben!-mosolyog rám a riporter, mire zavartan elnevetem magam. Soha nem tudtam mit kezdeni a dicséretekkel.-Mindannyian tudjuk hogy voltak nézeteltéréseid a pilótákkal és ha nem tolakodó megkérdezhetem hogy most milyen a kapcsolatod velük?-teszi fel a következő kérdést, én pedig bólintva nyugtázom hogy megint igazam volt. Ez a kérdés nem maradhatott ki, bár tényleg tapintatosan kérdezett rá.

-A csapat mindkét pilótája csodálatos ember és nagyon szerencsésnek tartom magam hogy a barátaimnak tudhatom őket. És igen voltak nézeteltéréseink, főleg Charlessal, de véleményem szerint a világon az érzelmek képesek a leggyorsabban változni, vagy a legtovább tartani. Szóval a burkolt kérdésre válaszolva, Chalessal barátok vagyunk!-válaszolok mosolyogva.

-Oké át látsz rajtam!-ismeri be a nő nevetve.-Még két kérdésem lenne és utána végeztünk is!-teszi hozzá, mire hálásan elmosolyodom.-Miért vagy a leghálásabb ebben a világba?-kérdezi, én pedig elgondolkodom. Még soha nem jutott eszembe így nézni ezt a dolgot.

-Azt hiszem azért hogy megismerhettem a srácokat!-válaszolok végül.

-A pilótákat, akikkel együtt szoktunk látni?-érdeklődik a nő, mire bólintok.

-Igen. Életem végéig hálás leszek nekik azért hogy befogadtak és a barátaimmá váltak. Mikor ide kerültem éppen nem olyan periódusát éltem az életemnek amiben sok ember részt vett volna, szóval tulajdonképpen vissza adták a szociális hajlamomat.-magyarázom, a nő pedig bólogatva hallgat. Mondjuk valószínű akkor is ezt tenné ha virágokról és az időjárásról beszélnék.

-Ez nagyon rendes tőlük!-jegyzi meg, majd már halad is tovább.-Tudom sokan megkérdezik, de nekem is muszáj. Milyen kilátásaid vannak a kocsival kapcsolatban? Meg tudjátok nyerni a konstruktőri bajnokságot? Esetleg Ferrari pilóta lesz az idei világbajnok?

-Igazából ez a kedvenc kérdésem, mert nem tudom rá a választ!-mosolyodom el.-Én bízom benne hogy vagyunk ennyire jók! Szerintem az eddigi teljesítményünkről elmondható hogy képesek vagyunk rá, de addig még van egy csomó verseny. A versenyzőinkben is van annyi, szerintem, hogy a világbajnoki címért küzdjenek év végén. Azt biztosan nem fogjuk hagyni hogy könnyen eldőljön a kupa sorsa!-nézek a kamerába komolyan, így üzenve a világnak hogy a Ferrari vissza tért a nyeregbe.

-Ez nagyon szép végszó volt! Nagyon szépen köszönjük az interjút és sok sikert az időmérőhöz!-köszön el a nő, mire mosolyogva integetek, majd Justinnal megyünk is vissza a boxba.

-Nem is volt olyan rossz!-néz rám Justin séta közben.

-Ez most tényleg elfogadható volt. De ez ritka kivétel volt!-emelem fel az ujjamat figyelmeztetően.-Attól hogy ez nem volt rossz nem fogok többet beszélgetni újságírókkal!-jelentem ki, majd köszönés nélkül ott hagyom Justint mielőtt megpróbálna meggyőzni. Az időmérőig hátralévő fél órában Freddel beszélgetek, mert komolynak akar látszani a tvben, és én inkább nem ábrándítom ki hogy a Ferrari komoly imidzse már rég halott. Kiderül hogy James jövő héttől már jön dolgozni, eddig tartott a mézes hetek, és hogy tud a Carlandoról. Hála istennek ez az információ elfogadásra talált Frednél, meg ha jól tudom a McLarennél is, és ha kell még ki is áll a srácokért. Néha elgondolkozom azon milyen jó fej főnököm van, annak ellenére hogy nem szereti a stílusomat.

-Mennyi lett Max köre?-kérdezi Charles a rádión, mire vissza térek a valóságba és megnézem neki.

-Bent van 1:21 alatt! Pontosan 1:20,977. Nem kell gyorsabbnak lenned nála, mindenhogy meglesz a Q3!-válaszolok.

-De megpróbálhatom?

-Csak nyugodtan, viszont próbáld meg ne nagyon szétszedni a gumikat! Csak a második körödre kapsz majd frisseket!-hagyom rá, mert tudom hogy úgy is megpróbálja és igazából nincs akadálya sem a próbálkozásnak.

-1:20,939, ezzel most te vagy az első!-tájékoztatom a kör végén.-Leintettek, a kör végén gyere a boxba.-teszem hozzá.-A kiesők Cunoda, Lawson, Hülkenberg, Bottas és Sargeant. De nem kell foglakoznod velük és én is befogom a számat!-fejezem be a pofázást.

-Köszi!-válaszol Charles és esküdni mernék rá hogy mosolyog a sisak alatt. A vállam felett hátra nézek a boxra, ahova éppen betolják Charlest. Mikor észre veszi hogy nézem int egyet a kocsiból, de én csak megforgatom a szemem. Engem zavar hogy úgy flörtöl velem hogy barátnője van, még akkor is ha a csaj kb egy virág szerepét tölti be az életében. Nem változott a kapcsolatunk mióta Jessicával van és ez nekem furcsa. Nem szeretek más pasijával flörtölni.

-Vigyázz a gumikra a felvezető körben, egy körre lesz időd és biztos 1:20,500 alatt kell lenned a polehoz!-tájékoztatom Charlest a Q3 végén.

-Kérhetek rádió csendet?-kérdez vissza, mire bólintok, még akkor is ha ezt ő nem látja.

-Kiléptem!-válaszolok és a képernyőre szegezem a tekintem.

"És Leclerc is elindul az utolsó gyorskörére, nagyon kell majd figyelnünk kié lesz a pole, mert már mindenki mért körön van!"

Csendben hallgatom a kommentátort, közben a szememmel Charles piros pontját követem a kijelzőn.

"Sainzot most intette le a zászló az ideje 1:20,295. Hatalmas idő, ezzel egyenlőre övé a pole, de nézzük Verstappen idejét, aki most fordul a célegyenesre. Vajon meg tudja előzni a spanyolt? Nem! A holland ideje csak 1:20,301! Ezzel biztos hogy nem Red Bull fog holnap poleból indulni! De nézzük Leclercet, a monacói nagyon jó körön van! Ez még a csapattársánál is jobb lehet! Ééés! Igen! 1:20,294! Egy ezreddel jobb a monacói! Azta mekkora volt a vége ennek az időmérőnek! Tehát holnap Leclerc indul poleból..."

-Meg van?-kérdezi Charles.

-Meg hát Char! Tied a pole!-válaszolok vigyorogva, miközben próbálok nem megfulladni Fred ölelésében.

-IGEN!-kiált boldogan Charles, mire még jobban kiszélesedik a mosolyom.

-Szép volt! Holnap Carlos indul mellőled! Most menj és élvezd a polet! A megbeszélésen találkozunk!-lépek ki mosolyogva és kivételesen nem megyek a többiekkel megnézni az interjúkat. Fred nagyobb változtatásokat szeretne a következő futamra és át szeretném nézni őket még a megbeszélés előtt.

Miután mindennel végzek kifejezetten elégedetten megyek vissza a hotelbe. Ferrari első sor, erre már lehet építkezni a versenyen. Vagyis fel lehet rá építeni egy nyerő stratégiát, amire nagyon szüksége van már a lelkemnek a sok második, harmadik hely után. Nem mutatom és nem beszélek róla, még Marknak sem, de előjött az imposztor szindrómám. Nem érzem magam elég jónak, mert képtelen vagyok olyan autót építeni ami a pódium legfelső fokához elég.