Arra ébredek hogy éhes vagyok és ahogy ki nyitom a szemem elsőre az sem esik le hol vagyok. Charles még mindig a hasamon alszik és ez egy darabig le is köti a figyelmemet hogy ez az infó ne érdekeljen. Persze Charlesról egyből eszembe jut a baleset és ez után az is gyorsan beugrik hol vagyok. Viszont még ez sem elég ahhoz hogy megmozduljak. Megint csak nézem Charlest és hagyom aludni, még akkor is ha zsibbad az egyik lábam és mivel már ébren vagyok csak egyre rosszabb lesz. Tudom hogy most nem érzi a fájdalmat és bármit megtennék hogy ez az állapot minél tovább kitartson neki.

Bár Charles elég szép látvány alvás közben, főleg ha az ember hasát használja párnának, fél óra után elkezdek unatkozni, ráadásul a telefonomat is csak úgy tudnám elérni ha megmozdulok. Szóval megint Charles hajával kezdek játszani, de arra nagyon ügyfelek hogy ne ébresszem fel.

Újabb fél óra elteltével mocorogni kezd, mire egyből abba hagyom a feje kurkászását. Szerencsére csak változtat kicsit a testhelyzetén és alszik tovább. Ennek ellenére nem merem folytatni a haja piszkálását.

-Nyugodtan folytathatod!-morogja Charles pár perccel később, mire össze rándulok ijedtemben. Mikor ébredt fel?

-Nem amiatt ébredtem fel, mert piszkáltad a hajam.-teszi hozzá és egy kicsit megemeli a fejét hogy rám tudjon nézni.

-Mióta vagy ébren?-kérdezem hitetlenkedve, mert nem tudom hogy nem vettem észre.

-Nem tudom pontosan, de mikor a hajamat kezdted piszkálni már ébren voltam egy ideje.-hajtja vissza a fejét a hasamra.

-Mit csináltam amivel felébresztettelek?

-Máshogy veszed a levegőt ha alszol. Megváltozott az emelkedés és süllyedés ritmusa, ez pedig felébresztette a tudatalattimat.-motyogja Charles a hasamnak.

-Honnan tudod hogy aludtam?-húzom össze a szememet.

-Felébredtem még valamikor délelőtt és akkor láttam.-vonja meg a vállát, ami fekve kicsit nehéz művelet.-A légzésed ritmusára aludtam vissza.-teszi hozzá mintegy mellékesen.

-És jobban vagy már úgy egyébként?-teszem fel a kérdést, mert fáj látnom hogy szenved, bár most úgy néz ki mint aki kicsit jobban van. Minden esetre már nem olyan sápadt.

-Így most nem fáj a fejem.-jelenti ki Charles.

-Ennek örülök!-nézek végig magunkon. Charles lényegében az ölemben fekszik, két kezével a derekamat öleli, mintha párna lennék, fejét pedig a hasamon pihenteti. Igazából nagyon kényelmesnek tűnik ahogy ő fekszik. Nekem zsibbad a lábam és lassan a mosdó is meg kellene látogatnom, de ezeket engedjük el.

-Mesélj valamit!-emeli rám hirtelen Charles a szemét.

-Mit Char?-kérdezem mosolyogva a szemébe nézve, mire ismét megpróbálja megvonni a vállát, még az előzőnél is kevesebb sikerrel.

-Magadról?-kérdezi kicsit félve, mire én megforgatom a szemem.

-De akkor te is mesélsz majd!-jelentem ki.

-Mi sem természetesebb!-vigyorodik el Charles, majd vissza hajtja a fejét a hasamra, én pedig elkezdek mesélni.

A következő három nap így telik. Beszélgetünk és mesélünk egymásnak. Mindent elmondunk egymásnak ami eszünkbe jut és még az olyan jelentéktelen témákat is megvitatjuk, hogy kinek mi a kedvenc fagyija, vagy hogy ki minek öltözött az oviban farsangon. A beszélgetés valahogy soha nem válik kínossá vagy erőltetetté, még ha hallgatunk is az sem kényelmetlen. Charles nem kéri, nekem mégis természetes hogy bent alszom vele, mert nem szeret egyedül lenni kórházban. Ezt akkor tudom meg mikor Julesról mesél. Én is mesélek neki anyáról és az f1 előtti időkről, mikor még táncoltam és anya sem volt beteg. Az a vicces hogy ezekről valahogy kérdés nélkül mesélünk a másiknak, és végeredményben nagyon gyorsan eltelik a három nap. Arra eszmélek hogy a repülőn ülünk Monaco felé és Charles mindenképp meg akar győzni hogy maradjak pár napot nála. Erre végül nem kerül sor, de egy héttel később találkozunk Daniel esküvőjén, ahol bebizonyosodik hogy őrült vagy ha hozzá mész egy forma 1es pilótához. Vagy legalábbis ha Danielhez. Az esküvő fantasztikus hangulatban telik, annak is ellenére hogy nagy mennyiségű alkohol fogy el a vendégek körében, igen rövid idő alatt. Daniel hozza formáját és szét trollkodja a ceremóniát, de Heidi a menyasszonya nagyon jól fogadja, és Danielen is látszik hogy teljesen oda van a lányért. Egyébként Heidi nagyon jó fej, tökéletesen illik Dainelhez. Meg van benne az a határozottság amivel kézben tudja tartani a férfit, viszont emellett olyan mind Dan, csak lányban. A vacsora közben veszem észre Kika ujján a gyűrűt és mikor rá kérdezek kiderül hogy Pierre végre össze szedte magát és tényleg megkérte a kezét. Azt is megtudom hogy ez egy utazás keretei között történt, Kikának ugyanis álma volt elutazni Görögországba és Pierre elvitte a szünet első felében, majd egyik este letérdelt elé és megkérte a kezét. Abba is be leszek avatva hogy nyilvánosságra hozni a szünet után szeretnék, az esküvőt pedig a téli szünetre tervezik, valami meleg helyre. Szóval újabb két ember körülöttem aki megtalálta a boldogságot. Mert hogy Mark is gusztustalanul boldog és én még mindig nem tudom ki a pasi, ami lassan megőrjít. Viszont Charles nem tűnik el az esküvő után, szinte minden nap beszélünk, ha nem is hív fel, cseten biztos rám ír. Szinte minden nap küld képet vagy videót valamiről, ami aznap történt vele és kiemelten figyel az időeltolódásra. Soha nem hív úgy hogy nekem ne legyen jó.

Bezzeg Justin nagyon örülne ha vele legalább fele annyit beszélnék, mint Charlessal, csak őt az érdekli mikor kezdünk neki az interjúknak, amit a PRosok találtak ki a szakmai háttér népszerűsítésére, nem pedig az hogy hogy telt a napom. Erre az ötletre még mindig nem sikerült nemet mondanom, pedig a kitalálása óta ellenkezem. Még mindig fenntartom hogy a kutyát sem érdeklem és az a közvéleménykutatás sem győzött meg, aminek az lett az eredménye hogy majdnem olyan népszerű vagyok mint a csapatfőnökök. Kivéve Günther Steiner de ő nem számít, ő fényévekkel népszerűbb mindenkinél. A vicces az hogy ezért nem tettem semmit, és érzékelni is csak az érzékelem hogy az emberek minden egyes alkalommal megállítanak egy fotóra. A csapat szerint elég volt az hogy nem játszom meg magam a sajtó előtt és az emberek láthatják az érzéseimet. Ez mondjuk nem igaz, de mivel senki nem hinné el hogy én is egy boldogabb énemet mutatom a világnak inkább nem szólok semmit, csak csendben hallgatom a meetinget, elátkozom az összes médiával foglakozó munkatársamat és háromszor felcseszem az agyamat az emberi hülyeségen. Na most egy ilyen megbeszélés után az ember megváltásnak veszi hogy végre mehet ebédet készíteni. Ezzel én is így voltam, annak ellenére is hogy megint csörög a telefonom. Halvány mosolyra húzom a számat mikor meglátom hogy Charles kezdeményez videó hívást.

-Szia Char!-integetek mosolyogva, miután felvettem a hívást, majd folytatom az ebédem elkészítését.

-Szia! Nem zavarok?-húzza össze a szemét kérdőn és felméri a hátteret mögöttem, mire megrázom a fejem.

-Csak ebédet csinálok, de mindjárt kész!-válaszolom és meg keverem a készülő tésztát.

-Oké! És mit fogsz enni?-kérdezi érdeklődve és végig fekszik az ágyán. Neki láthatóan semmi dolga nincsen.

-Tésztát paradicsom szósszal!-nézek rá mosolyogva és meg is mutatom neki a készülő ételt.

-Mark is ott van? Vagy csak magadnak főzöl?-kérdezi érdeklődve, mire lemondóan megrázom a fejem.

-Mark munka címszó alatt randizik a pasijával Európában és még azt sem mondja el ki a srác!-háborodok fel, Charles pedig szórakozott mosollyal hallgat.

-Biztos elmondja majd! Szerintem te olyan vagy neki mint a szülei, fogadni mernék hogy még náluk is kegyetlenebbül bíráltad az eddigi kapcsolatait!

-De igazam is volt! Egyik sem volt elég jó hozzá!-védekezem, mire Charles elneveti magát.

-Biztos igazad volt, ezt nem kérdőjeleztem meg!-hagyja rám, mire megforgatom a szemem.

-Ezt most rám hagytad, mint hülyére!-jegyzem meg, mire Charles megvonja a vállát.

-Egy kicsit!? De igazából kérdezni szerettem volna valamit! Rá érsz valamikor az utolsó héten?-kérdezi, miközben tányért keresek a szekrénybe, majd a hasára fordul.

-Persze! Frednek nem fog fájni ha pár nappal kevesebbet lát, miért?-nézek hátra a vállam felett.

-Bulit tartok a jachton és szeretnélek meghívni!

-Kik lesznek ott?-kérdezem, mire Charles elmosolyodik. Minden egyes alkalommal meg kell állapítanom hogy nagyon jól áll neki ha mosolyog.

-Csaj kérdés! De egyébként a szokásos csapat, Carlando biztosan, Max is, Pierre és Daniel is jön, szóval Kika és Heidi is ott lesz, meg talán Arthur is benéz.-sorolja, én pedig bólogatok.

-Szívesen mennék!-válaszolok mosolyogva.-Mikor lenne?

-Ez tőled is függ! Neked melyik nap lenne jó?

-Az összes. Frednek teljesen mindegy melyik napokon nem lát.-vonom meg a vállam.

-Oké! Akkor erről még beszéljünk!-bólint.

-És hogy vagy egyébként?-kérdezem, miközben neki látok az ebédemnek. Még mindig aggódom egy kicsit a keze miatt, bár azt mondja már nem fáj neki.

-Fruzsi hidd már el végre hogy minden rendben! Nem hazudok mikor azt mondom hogy már jól vagyok!-na igen, ő kicsit unja az aggódásomat.

-Jól van ne kiabáljál már!!!-vitatkozom játékosan.-Nekem az a dolgom hogy aggódjak érted!-vágom rá egyből, és csak miután kimondtam jövök rá hogy ez jóval flörtölősebb lett, mint amilyennek akartam.

-Bárcsak ez lenne a dolgod!-kacsint Charles. Hát asszem nem csak én flörtölök jelen pillanatban.-De neked az a dolgod hogy jó kocsit tervezz és jól szerepeljek a versenyeken. Az már csak bónusz hogy velem is jóban vagy!-teszi hozzá, mire megforgatom a szemem.

-Ezt a hozzá állásodat nem szeretem de ezt te is tudod! Szerintem nem bónusz hogy jóban vagy a mérnököddel!-pirítok rá, mire Charles megvonja a vállát.

-Hát Xavival nem voltam olyan jóban hogy mindennap beszéltünk volna munkán kívül!-jegyzi meg, rátapintva arra a pontra amitől valami furcsa módon mindig zavarba jövök. Mert nem én kezdeményezem ezeket a beszélgetéseket.

-És bánod?-kérdezem felvont szemmel és bekapok egy tésztát.

-A legkisebb mértékben sem!-neveti el magát Charles.-Mit fogsz csinálni délután?-kérdezi kicsivel később, mikor már nem nevet.

-Semmit. Önkényes szabadságot veszek ki és nem fogom felvenni a telefont Justinnak, aki arról próbál meggyőzni hogy forgassunk videókat a technikai háttér népszerűsítésére. Nem akarom hogy idióta kérdéseket tegyenek fel nekem, de ettől függetlenül valószínű kénytelen leszek megcsinálni a videókat.-nézek a kamerába, majd egy sóhaj kíséretében felállok hogy betegyem az üres tányéromat a mosogatógépbe.

-Nincs kedved az ilyesmihez?-kérdezi Charles érdeklődve, mire megrázom a fejem.

-Rettenetesen utálom az ilyenfajta szereplést. Nem látom értelmét hogy olyan embereknek magyarázzak akiket nem érdekel az ilyesmi. Akit érdekel az pedig nélkülem is utána fog nézni a dolgoknak, szóval feleslegesen tépem a számat. A magánéleti kérdésekhez pedig nincs közük és nem is fogom az orrukra kötni.-magyarázom, Charles pedig türelmesen hallgat.

-Rólad is kérdeznének?-kérdez közbe, mikor megakadok egy pillanatra.

-Azt hiszem!-vonom meg a vállam és elindulok hogy kiszedjem a mosást. Elég erőteljesen az az ember vagyok aki képtelen egyhelyben telefonálni.

-Akkor játszunk! Hogy rá hangolódj!-veti fel, mire lemondóan sóhajtok.

-Char!-kezdenék tiltakozni, de közbe vág.

-Csak hallgass meg!

-Oké.-bólintok.

-Három kérdés az én részemről, majd három a tiedről. Mind a ketten megválaszoljuk a saját kérdésünket is!-vázolja fel a játékot, mire összehúzom a szemem.

-Tehát én is kérdezhetek?

-Persze! Akár kezdheted is a kérdezést!-vonja meg a vállát Charles a kérdésemre, és ismét megfordul az ágyában. Lassan egy órája beszélgetünk, de szinte fel sem tűnik az idő.

-Oké! Első kérdés...-kezdem, de egy pillanatra megakadok.-Kedvenc szín?

-Égszínkék.-vágja rá Charles gondolkodás nélkül.-De nem a nagyon hivalkodó árnyalat inkább halványabb, kicsit szürkésebb.-pontosít, én pedig elgondolkozom hogy véletlen egybeesés e hogy ez a leírás tökéletesen megfelel a szemem színének. Bár valószínű csak beleképzelem.-A tied?-ránt ki Charles kérdése a gondolataimból, mire elgondolkodom.

-A türkiz, de inkább a kékes árnyalata.-mondom ki végül és a szemébe nézek, ami pontosan ilyen színű.

-Következő kérdés: Kedvenc állat?-terelem gyorsan tovább a szót, hogy ne tűnjön fel neki hogy zavarban vagyok. Nem gondolkodik sokat a válaszon.

-Kutya.-vágja rá.-Tied?

-Igen, nekem is!-mosolyodom el.-Harmadik kérdés... Ööö... Kedvenc fagyi íz?

-Huuu... Nehéz kérdés! De talán a vanília.-válaszol homlokráncolva.

-Jó döntés!-mosolyodom el.-Nekem a karamella.

-Tényleg? Nem gondoltam volna! Azt hittem te ilyen gyümölcs fagyis vagy!-dönti félre a fejét.

-Szerintem tekintsünk el attól hogy ez milyen hülyén hangzott és térjünk át a te kérdéseidre!-jegyzem meg mosolyogva, mire Charles elneveti magát.

-Igazad lehet! Oké, első kérdés. Hova utaznál ha bárhova mehetnél?

-Abban a kiváltságos helyzetben vagyunk szerintem hogy ezt megtehetjük, de talán az Anktartiszra utaznék el egyszer.-válaszolom és elkezdem összehajtogatni az előző körben megszárad ruhákat.-Te?-pillantok rá, mire Charles megvonja a vállát.

-Egyszer szeretnék elmenni az Andokaba.-válaszol szomorkás mosollyal, amit nem tudok hova tenni, de nem is hagy rajta sokáig gondolkozni.-Következő kérdés! Kedvenc hobbid?

-Tánc!-vágom rá gondolkodás nélkül.-Neked?-kérdezek vissza mert ez igazából engem is érdekel, mert mindig csak ő kérdezi meg tőlem.

-Zene.-ő sem gondolkodik sokat a válaszon.-Kedvenc országod?

-Basszus Char! Nehezeket kérdezel!-állapítom meg.-Nem tudom! Talán Franciaország!-vonom meg a vállam nem sok meggyőződéssel.-Igazából nincs kifejezett kedvencem.-teszem hozzá.-És a tiédet kitalálom! Monaco.-mosolyodom le.

-Igen! Nem volt nehéz dolgod! Ezerszer elmondtam már!-forgatja meg a szemét.

-Így jársz ha hülyét kérdezel!-vigyorgok rá, mire ő is elmosolyodik.

-Igazad van!

-Tudom!-vonom meg a vállam vigyorogva.-De neked nem kellene aludnod már?-kérdezem, mert oké hogy nálam délután van, de nála nagyon nem.

-Ugyan! Minek azt!-legyint Charles, mire rosszallóan összehúzom a szemem.-Még nem tudok aludni és egyébként is csak este tíz van!-mentegetőzik, mikor meglátja az arcomat.-És nem akarlak letenni.-teszi még hozzá, mire bukfencet vet a gyomrom. Mi a fasz???

-Nem szép dolog, de oké elnézem!-forgatom meg a szemem, de a szám sarkában mosoly bujkál és ezt ő is tudja.

-Na mehet a következő kör?-kérdezi Charles kacsintva, mire mosolyogva bólintok és így kezdünk el még órákat beszélgetni. Meg aztán másnap, harmadnap és egész héten, hogy az idő fel sem tűnik és a buli olyan gyorsan itt van hogy még kettőt pislogni sincs időm, de már Monacoban készülődök Charles jachtjára és elátkozom a fürdőruháimat a tükör előtt.