Mark egyetlen reggel sem volt hajlandó felkelni nyolc előtt. Ezt azzal indokolta hogy ő nyaral. Ez mondjuk igaz de ő nem tudja milyen furcsa úgy készülődni reggel hogy valaki alszik melletted a szobában. Ma reggel sem akart felkelni de keresztbe húztam a számításait ugyanis készülődés közben véletlenül belerúgtam az ágy sarkába, ami kurvára fájt, vagyis kurva nagyot ordítottam. Ezek után, hamár felkelt, össze kapartam a versenynapra való tekintettel és végre együtt mentünk a pályára.

A paddock a szokásos káosz de itt nagyobb eséllyel botlasz hírességekbe mint máshol. Markot is rengetegen felismerik. Egész nap fotókat és autógrammokat osztogat, megmaradni pedig nem tud a fenekén ezért egésznap járkál fel alá ami nem segít neki beolvadni.

A futamot, egy piros zászló és két safety car után, Nando nyerte. Carles a második lett egy másodperccel mögötte, a dobogó utolsó helye pedig Maxé lett. Carlos negyedik tudott csak lenni. A piros zászlót Perez okozta miután ráhúzta Hülkenbergre a kocsiját. A két alfa romeo miatt jött a safety car bár egyszer csak virtuális. Mind a kettőnek motorproblémája volt. Nem mondom hogy nem örülök Charlesnak de nem is vagyok teljesen elégedett. Van valami probléma az autóval amit nem találok meg a világért se, pedig valószínű sokat javítana a teljesítményen. Csak elképzelésem nincs hol keressem. Épp a probléma, készülődés helyetti, keresését szakítja meg Mark, aki nagy lendülettel csörtet be a szobába.

-Tedd már el azt a vacak laptopot és rohanjál készülődni édesem, mert fagyi megvonást kapsz!-ripakodik rám mikor meglát.

-Nemár!-sóhajtok.

-De!-kiált rám Mark, majd hozzám lép és egyszerűen elveszi elölem a gépet.

-Add vissza!-tiltakozom, de annyira azért nem kell vissza a gép, hogy felálljak az ágyról.

-Nem!-jelenti ki és a széfhez lép.-Ezt most szépen ide rakjuk és nem vesszük elő holnap reggelig!-nyitja ki a kis szekrényt. Na erre már felugrom az ágyról.

-Nehogy berakd oda!!!-kiáltok rá.-Esküszöm nem használom!!! Csak ne rakd be oda!!!-tiltakozom nagy hévvel. A végén még nem tudja kiszedni onnan, pedig mindenem azon a gépen van.

-Megígéred?-fordul felém Mark elég szkeptikusan.

-Igen!!!-bólogatok olyan hévvel hogy szerintem a fejem egy pattogó labdára emlékeztet.

-Rendben!-egyezik bele de nem adja vissza a gépet, hanem a bőröndjéhez lép és belerakja.-Viszont akkor itt marad. Nem bízom benned annyira hogy vissza adjam.-jelenti ki.

-Ez nem esett jól!-jegyzem meg durcásan, de a szájam sarkában mosoly játszik.

-Bocsi, rosszul fogalmaztam.-bólint én pedig nem bírom ki és elmosolyodom.-Inkább csak ismerlek annyira hogy tudjam használnád ha vissza adnám!-folytatja, mire elnevetem magam. Végül is igaza van, tényleg használnám.

-Igazad van!-bólogatok nevetve. Mark csak megrántja a vállát.

-Tudom. Viszont most elkezdünk készülődni!-mosolyog rám. Most én nézek rá olyan arccal mint aki legszívesebben meghalna.

-Gondolom már van ötleted mit vegyek fel igaz?-kérdezem szemforgatva és vissza fekszem az ágyra.

-Aha!-bólogat, elég creepy mosollyal az arcán és elkezd turkálni a bőröndjében, vagy az enyémben, ezt nem tudom megállapítani. Ilyenkor kezdek félni tőle.-Arra gondoltam hogy öltözhetnénk ikreknek!-emelkedik ki a bőröndből hirtelen, kezében egy fehér inggel. Egyből megérem mire gondol. Szoktunk ilyet csinálni. Mind a ketten fehér inget veszünk, fekete nyakkendővel és ugyanolyan színű nadrággal.

-Barna vagy fekete nadrág?-kérdezem és elkezdek feltápászkodni az ágyról, hogy a bőröndömhöz sétáljak.

-Barna?-válaszol, de inkább kérdésnek hangzik. Gyors mozdulatokkal kezdi feltúrni a bőröndjét, majd diadalmasan kiemel egy nadrágot.-Barna!-jelenti ki, mire bólintva keresem meg a saját barna nadrágomat.

Tíz perccel később már a készen is vagyok. Épp a nyakkendőm megkötésével bajlódok mikor Mark kilép a fürdőszobából.

-Van hajfixálód?-kérdezi és természetesen még ing sincs rajta. És még nekem szokott papolni hogy nem szép dolog elkésni!!! Most ki miatt fogunk késni, természetesen mr. Piperkőc miatt.

-A polcon van a fürdőbe!-válaszolok szemforgatva és még utóljára megigazítom a nyakkendőmet.-De siethetnél egy kicsit!-szólok utána, csak hogy bosszantsam. Csak valami morgást kapok válaszul.

Tizenöt perccel később végre sikerült elindulnunk. A klubbig vezető utat laza tíz perc alatt tesszük meg, a google húsz percet írt, de erről nem beszélünk. Ahogy belépünk elcsodálkozom. Végre sikerült egy jó hangulatú helyet találniuk. A klubb a nyolcvanas évek romkocsmáit idézi, viszont elég modern vintage módon, amitől az egész hely zseniális hangulatot kap. Az első szórakozó hely az évben, amit imádok és az első alkalom hogy kedvem is van itt maradni. Ezt Mark egyből levágja mikor rám néz.

-Bírod a helyet mi?!-lök oldalba a könyökével, mire csak vigyorogva bólogatok.

-Gondoltam!-bólint.-Na nézzük meg mit lehet itt inni!-teszi még hozzá és elindul a pult felé. Szemforgatva követem.

A pultnál Maxal futunk össze.

-Nem hittem hogy jöttök!-jelenti ki mikor meglát.

-Miért?-nézek rá értetlenül és a kólámmal a kezemben körülnézek merre lehetnek a többiek.

-Mindenki azt hitte hogy randizni mentek!-mutat rám és Markra, aki erre a kijelentésre majdnem megfullad. Max vállat von, megpaskolja Mark hátát és elindul egy asztal felé. Én Markot támogatva követem. Szegény srác annyira félre nyelt hogy az orrán jött ki az ital. Pedig nem ez az első alkalom hogy párnak néznek minket, szinte mindig megtörténik akárhova megyünk együtt.

-Meghoztam az este párját!-jelenti be az asztalnál Max.

-Nem vagyunk együtt!-jelenti ki gyorsan Mark, én pedig nagyban bólogatok. Az egész asztal összehúzott szemmel vizslat minket, kivéve Charles és Carlos, ők tudják mi a helyzet Markal.

-Tényleg?-néz ránk szkeptikusan Lando, miközben leülök.

-Teljes mértékben!-bólintok.

-Nem hiszek nektek!-jelenti ki Daniel és hátra dől a székén.

-Pedig soha nem is randiztunk!-közli nevetve Mark és leül Max mellé.

-Nemár!-néz rá a mellette ülő holland elképedve.-Soha?

Markkal mind a ketten nevetve rázzuk a fejünket.

-De miért? Fruzsi objektíven nem rossz csaj!-jegyzi meg Pierre.-Mondjuk nekem nem az esetem! Jobban bejönnek a hosszú hajú lányok!-néz rám bocsánatkérőn, mire csak megrázom a fejem. Nem lehetek mindenkinek az esete, az meg külön baj lenne ha neki bejönnék.

-Ez igaz!-bólint Mark.-Csak nekem sem az esetem.

-Akkor milyen lányok az eseted?-fordul felé kérdőn Max, mire rám jön a röhögés. Visszafojtott mosollyal várom a válasz és a reakciókat, és kivételesen nem vagyok egyedül. Charlesnak és Carlosnak ugyanez a fajta mosoly ül az arcán.

-Hát Max...-kezdi Mark a holland felé fordulva.-Nekem inkább az olyan srácok jönnek be mint Lando, te vagy Charles!-jelenti ki. A holland arcát látva nem bírom tovább magamban tartani a nevetést. Carlossal és Charlessal majdnem megszakadunk a nevetéstől, miközben a többiek legszívesebben elsüllyednének zavarukban.

-Ne haragudj haver.-hajtja le a fejét Max.-Semmi bajom a dologgal! Csak nem igazán nézel ki...-nem fejezi be a mondatot.

-Melegnek?-kérdezi Mark mosolyogva.-Mutassak képet ahol melegnek nézek ki?

Max értetlenül néz rá, mire az én drága legjobb barátom előveszi a telefonját és elkezdi mutogatni az instáját. Meg az ilyen olyan fotózáson készült képeit. Van amelyiken rózsaszín öltöny van rajta, meg olyan amin szoknya, a hálós felső pedig alap. Ezek néha kiverik a biztosítékot a heteró srácoknál, szóval kicsit aggódva nézem a srácok reakcióját. Szerencsére mindenki normálisan reagál. A következő tizenöt perc azzal telik hogy Mark képeit nézegetjük.

-De szép vagy ezen a képen!-jegyzi meg Lando mikor az egyik kedvenc képemhez érünk. Markon egy fekete öltöny van, ing helyett azonban láncokat visel alatta. Akkoriban éppen sötétbarna haja volt és egy kicsit hasonlított Shawn Mendesre a wonder klipjépből. A képet profi fotós csinálta és az első nagyobb filmje után készült nem sokkal. Nagyon jól emlékszem hogy annó ezzel a képpel coming outolt. Egyébként tényleg gyönyörű a képen. És heteró pasik soha nem mondanak ilyet, vagyis tuti hogy Lando nem heteró. És igen érdekes hogy erre a kijelentésre nem csak Carlos, aki ugye biszex, de Max is bólogat. Mi a fene van szivecském???

-Mit csináltok jövő héten?-kérdezi egy kis idő után Charles, aki láthatóan megunta hogy Markról nézeget képeket. Igazából mindenkitől kérdezi, aki az asztalnál ül de csak én figyelek rá. Még Pierre pillant rá de miután eljut az agyáig Charles mit kérdezett inkább vissza fordul a képekhez.

-Szerintem Markhoz megyek AL-be, de lehet hogy egy pár napra átruccanunk New Yorkba a szüleihez.-válaszolok Charlesnak és felé fordulok, ezzel lényegében áthajolva Carloson, aki köztünk ül.

-Szóval nem tervezel semmit?-néz rám érdeklődve, mire megrázom a fejem.

-Veled ellentétben nekem csak egy hét szabi jutott nem tíz nap, és ezt szeretném passzív pihenésre fordítani.-válaszolok és bele kortylok az kólámba.

-Csak egy hetet kaptál?

-Igen mert veled ellentétben nekem el kell jutnom Monacoba. Jövő vasárnap repülök New Yorkból. Vagy L.A-ből ezt még nem döntöttem el.-magyarázom, Charles pedig szórakozottan hallgat.

-Van lakásod Los Angelesben?-kérdezi, de válaszolni nem tudok egyből mert Carlos ezt a pontot választja hogy kimásszon közülünk.

-Ne haragudj!-kér bocsánatot mikor megtántorodik a szűk helyen és majdnem bele ül az ölembe.

-Semmi baj! Meg vagy?-kérdezem és segítek neki kimászni az asztal mögül.

-Aha. Kösz. Ti kértek valamit inni?-kérdezi mikor ismét biztosan áll mind a két lábán az asztal mellett.

-Én nem köszönöm! Char?-nézek a monacóira. Egy félmosollyal megrázza a fejét. A fenébe már megint ez a név. Lehet hogy nem kéne kínosan éreznem magam miatta, ha csak elkezdem így hívni akkor természetessé válik nem?

-Oké ti tudjátok! A pultnál leszünk ha mégis meggondolnátok magatokat!-vonja meg a vállát Carlos és elindul a többiek után a pulthoz. Igazából csak most veszem észre hogy rajtunk kívül mindenki felált az asztaltól.

-Szóval van saját kecód?-kérdezi ismét Charles.

-Nincs és soha nem is volt.-fordulok ismét felé.

-Miért?-kérdezi értetlenül, mire megvonom a vállamat.

-Nem éreztem szükségét miután lehetőségem lett volna rá. Albérletem volt januárig LA-ben, olaszban pedig a csapatól kaptam lakást. Előtte pedig Markékkal éltem.-magyarázom. Charles érdeklődve hallgat, mostanában ezt csinálja. Lényegében úgy néz mintha én lennék a legérdekesebb dolog ha beszélek, és állandóan egy apró mosoly játszik a szája sarkában. Nem igazán tudom hova tenni.

Nem sokáig van lehetőségünk nyugodttan beszélgetni, mert Mark hamar rá jön hogy egyik pilóta sem tud rendesen táncolni. Ez pedig azt jelenti hogy erősszakkal rángat a táncparketre. Az este további része táncolással és brutális mennyiségű alkohol elfogyasztásával telik. Félre értés ne essék nem én ittam sokat, ivott helyettem mindenki más. Mark, három kör feles után, úgy érezte hogy jó ötlet gyorstalpalót adni táncból egy csapat részeg forma 1es pilótának. Hogy jó ötlet volt e azt nem tudtam eldönteni, de az biztos hogy felesleges. A többség nem fog rá emlékezni holnap, már az "óra" közben elfogyasztott alkohol mennyiségéből ítélve. Én mindenesetre nagyon sokat nevettem. A tánctanár egyébként felszívódott olyan éjfél körül de ez nem akadályozta meg a többséget a további táncolásban.

Megint én vagyok aki elindítja a csapatot a szállodába vezető úton.

-Nem látta valaki Markot?-fordulok körbe a társaságban, mikor kiérünk. Mondjuk darab számra meg vannak, van két ferrarisom, egy meclarenesem, egy alpinosom és egy félig redbullosom, meg két mercedesesem. Na őket kéne lecserélni a legjobb barátomra és egy kétszeres világbajnok redbullosra, mert időközben rájövök, hogy Maxot sem láttam már egy ideje.

-Maxal léptek le valahova úgy másfél órája!-támaszkodik a vállamra Pierre. Kicsit ingatag ezért nem tolom el magamtól. A válasza megnyugtat, legalább egyik srác sincs egyedül. Markal történtek már csúnya dolgok így.

-Meg fogom kérni Kika kezét!-jelenti ki a francia hirtelen, mire elkerekedik a szemem.

-Ööö, gratulálok!-válaszolok kicsit furcsálkodva, mert elképzelésem sincs ezt miért közölte velem itt és most.

-Szerinted igent fog mondani?-néz rám kicsit kétségbeesetten.

-Szerintem igen!-bólintok.-Jó fej és aranyos srác vagy.

-Ne mond el neki!-kéri mikor rájön mit közölt velem. Szerintem egy kicsit többet ivott mint kellett volna.

-A világért se!-rázom meg a fejem nevetve.-Viszont most menj vissza a hotelbe és aludj egy nagyot!-irányítom egy taxi felé óvatosan. Lényegében olyan ügyesen beül mint egy kisgyerek, szóval egy pilótával kevesebb.

-Valaki jött kocsival?-kérdezek körbe és nagyon remélem hogy mindenki nemmel fog válaszolni.

-Én igen!-teszi fel a kezét Lewis, aki nem tudom hogy került ide egyébként.-De megoldom, már megbeszéltem hogy holnap vissza jövök érte.-teszi hozzá, mire megkönnyebbülten bólintok.

-Georgeal vissza tudtok menni a szállodába egy taxival?-kérdezem Lewist, mert a mercedeses párosból ő tűnik a józanabbnak.

-Persze.-bólint határozottan és leint egy taxit.-Zseniális anyuka lennél!-fordul hátra mielőtt beszáll.-Mért csinálod?

-Megszoktam. Annó egy bulis társasághoz tartoztam ahonnan sokan nagyon fontosak voltak nekem mint barátok. És az ember szereti biztonságban tudni a barátait.-válaszolom vállvonogatva.-Aztán meg csak rajtam maradt. Még azután is hogy kiderült azok az emberek csak nekem voltak nagyon fontosak és ez fordítva nem volt így.

-Rendes ember vagy.-állapítja meg, majd becsukja maga mögött az ajtót, engem pedig itt hagy a tudattal hogy a héten már másodszorra hallom ezt.

-Charles rosszul van!-kocogtatja meg hirtelen a vállamat Carlos, ezzel kizökkentve a bambulásból.

-Mi a baja?-kérdezem kétségbe esve. Igazán csak ez hiányzott még ma este. Ahogy hátra fordulok látom hogy Charles épp egy bokrot tisztel meg a gyomra tartalmával. Veszek egy mély levegőt, majd Carloshoz fordulok.

-Menjetek vissza Landoval a szállodába ezt megoldom. És lehet hogy szerencsés lenne az éjszakádat a régi szobámban töltened.-nézek rá és átadom neki a Rickyvel közös szobám kártyáját. Igazából nem tudom miért maradt nálam a kártya de most jól jön. Carlos bólintva elveszi, majd össze szedi a földön ücsörgő Landot és fog egy taxit.

Én egy kicsit kevesebb lelkesedéssel fordulok vissza Charles felé. Még mindig a bokor mellett áll, bár azt hiszem már mindent kihányt amit lehetett. Óvatosan mellé lépek és megérintem a hátát.

-Jobban vagy?-kérdezem, mire egy aprót bólint.-Oké. Akkor most sétálni fogunk egy kicsit. A kocsim két sarokkal arrébb van. Van benne víz is amire szükségünk lesz.-állapítom meg, mire Charles bólogatva helyesel. Szegény nem néz ki valami jól ezért átkarolom a derekát hogy rám tudjon támaszkodni egy kicsit. Így sétálunk az autómig, ami nekem idefele két perc volt, most azonban kicsit több. Nem tudom mennyit vagy mit ivott Charles de eléggé szarul van.

-Ne haragudj, nem akartam!-motyogja bocsánatkérőn, miután pofán öntöttem a kocsiból előbányászott víz egy részével. Rendbe kellett szedni szegényt egy kicsit mielőtt beül, na.

-Semmi gond! Senki nem akarja az ilyesmit aztán mégis összejön!-paskolom meg a karját, majd a kezébe nyomom a maradék vizet.-Ezt próbáld meg meginni még vissza érünk! És ha hánynod kell szólj, lehúzom az ablakot!-mondom neki és betuszkolom a kocsiba.

A szállodáig vezető utat sikerül hányás nélkül megtenni. Mire vissza érünk Charlesnak is kezd ismét emberi színe lenni. A szobájába érve egyből a fürdő felé terelem.

-Nem akarom!-tiltakozik de nem érdekel.

-Ez nem akarom vagy nem akarom kérdés!-állítom be a zuhany alá és rá nyitom a hideg vizet.

-Hideg!!!-ellenkezik továbbra is, de gyorsan belátja hogy teljesen felesleges, ugyanis pillanatok alatt csuromvizes.

-Na most zuhanyozz le kérlek. Addig hozok valami ruhát!-nézek rá, majd ott hagyom a fürdőben és rácsukom az ajtót. Nem akarom látni ahogy zuhanyozik. Nem mintha a vizes ing sokat takart volna, de azért mégis. Ahogy körülnézek a szobában rájövök hogy tiszta ruhát találni nehezebb lesz mint gondoltam. Nem tudom hogy egyedül is ekkora kuplerájt hagynak maguk után vagy kellenek hozzá mind a ketten, de a szobában mintha bomba robbant volna. Még azt is nehezen tudom eldönteni melyik ruha Charlesé. Végül az egyik bőröndből, amit végül Charlesnak ítéltem, elő szedek egy pamut rövidnadrágot és egy alsót, majd felveszek egy pólót a bőrönd mellől amit szag alapján tisztának ítélek.

A fürdőből hatalmas csattanás, közvetlenül utána pedig Charles káromkodása hallatszik. Valószínű leejtett valamit, de a biztonság kedvéért bekopogok.

-Minden rendben?-kérdezem.

-Persze csak levertem a tusfürdőt!-kiált vissza.-Egyébként mindjárt kész vagyok!-teszi hozzá, mire helyeslően bólintok.

-Nyisd majd ki az ajtót ha végeztél adok be ruhát!

Két perccel később nyíllik a fürdő ajtaja és Charles lép ki rajta egyszál törölközőben. Gyorsan át nyújtom neki a ruhákat és közben próbálok mindenre is nézni csak nem a tökéletes hasizmára. Körülbelül úgy kapkodhatom a fejemet mint egy tini aki még soha nem látott pasit félmeztelenül. Pedig már láttam.

-A póló Carlosé, de nem kell!-nézi át a kezemébe adott ruhákat és vissza dobja nekem az említett darabot.-Nem szoktam pólóban aludni.-teszi hozzá a megrökönyödött arcomat látva, mire bólintok. Aha, oké.

-Akkor öltözz át és irány az ágy!-tolom vissza a fürdőbe Charlest, ezzel időlegesen látótéren kívül helyezve tökéletes hasizmait.

Öt perccel később már az ágyába mászik be mint valami kisgyerek. Már egészen egészségesnek néz ki, de még látszik hogy ez holnap nagyon fog fájni neki. Betakarom mint valami anyuka és lekapcsolom a villanyt is.

-Itt maradsz kérlek még elalszom?-szól halkan utánam épp mikor kilépnék az ajtón. Vissza fordulok és a szemébe nézek. Könyörgés árad belőle.

-Persze Char!-bólintok sóhajtva és a cipőmet lerúgva a lábamról bemászom mellé az ágyba.

Úgy bújuk hozzám mint valami kisgyerek. Fejét a hasamba fúrja, karjával pedig átöleli a derekamat lényegében párnának használva engem. Önkéntelenül kezdem el a fejét simogatni és mire észre veszem magam már kínosabb lenne abbahagyni mint folytatni. Így maradok míg elalszik. Megvárom míg egyenletessé válik a légzése és óvatosan kimászom mellőle hogy vissza menjek a szobámba.

Egy gyors zuhany után kimerülten zuhanok az ágyamba. Mikor azonban másfél óra forgolódás után is képtelen vagyok elaludni inkább úgy döntök hogy teljesen felesleges tovább próbálkozni. Inkább összepakolom a cuccomat és a tévét bámulva várom hogy mindenki felébredjen.